Papers by Adrienne Kaczmarczyk
Mosonyi, comme celui des compositeurs hongrois qui me paraissait le mieux qualifié et doué pour l... more Mosonyi, comme celui des compositeurs hongrois qui me paraissait le mieux qualifié et doué pour la musique d' église. (Soit dit entre nous, mon opinion n' est pas changée depuis.)" In: Wilhelm von Csapó (ed.
La sinfonia “Dante” (1855–56) è stata intesa da Liszt come una sorta di commento soggettivo alla ... more La sinfonia “Dante” (1855–56) è stata intesa da Liszt come una sorta di commento soggettivo alla Divina Commedia. La maggior parte dei suoi contemporanei ha accolto l’opera in maniera ottusa, poiché non ha trovato alcuna connessione tra il poema e la sinfonia. Ciò fu dovuto in parte all’originalità della sinfonia e in parte alla sfiducia nei confronti della musica a programma. L’esplorazione del significato della musica strumentale è senza dubbio un compito arduo. Tuttavia, l’affermazione
di Liszt secondo cui la musica ha creato un nuovo stile strumentale eloquente attraverso la sua “alleanza interiore con la poesia”, invita all’indagine. Lo scopo del mio studio sul movimento “Inferno” è quello di dimostrare la stretta connessione tra la sinfonia e il poema.
Liszt regarded the Dante Symphony as one of his most important program music works. He meant it t... more Liszt regarded the Dante Symphony as one of his most important program music works. He meant it to be, as he put it, a kind of admittedly subjective, individual commentary to his Divina Commedia. For the sake of promoting the reception of his music he asked his fellow musician Richard Pohl to write an introduction to the symphony in 1857. While Pohl’s writing was intended first of all for the wider public, the 1860 analysis by another of Liszt’s colleagues, Felix Draeseke, aimed at reaching musicians. These two analyses have formed the basis of all the program explanations published ever since. Nevertheless, the reception of the symphony was all but favourable and appropriate: despite Liszt’s efforts, the audience failed to recognize the close connection between Dante’s poem and the music. It was partly due to the distrust of program music, in particular to the doubt worded most aptly by Eduard Hanslick whether music was capable of expressing extra-musical messages at all. On the ot...
Tizenegy tanulmány kapott helyet a kötetben, amelyet az olvasó a kezében tart. Témáikat a nyugati... more Tizenegy tanulmány kapott helyet a kötetben, amelyet az olvasó a kezében tart. Témáikat a nyugati zene történetének közel ezer évéből merítik, szerzőik pedig kivétel nélkül erős szálakkal kötődnek alma materükhöz, a Zeneakadémiához. Találunk köztük professor emeritát, volt és jelenlegi tanszékvezetőt, oktatókat, kutatókat, doktoranduszokat egyaránt. Ami a tanulmányok témaválasztását illeti, megindító látni azt a folyamatosságot, ahogy az írások továbbviszik az alapítók örökségét. Szabolcsi Bence, Bartha Dénes, Dobszay László és számos régi nagy tanárunk szelleme őrködik e kötet felett. Hogy a Zeneakadémia-a Rózsavölgyi Kiadóval karöltve-tanulmánykötettel áll a világ elé, annak apropóját az alapítás jubileuma, a 140. tanév kínálja. Szeretnénk ezzel a könyvvel megmutatni a szakmának és a zeneszerető nagyközönségnek, hogy az Erkel és Liszt által létrehozott világra szóló intézmény nem pusztán gyakorló muzsikusok képzésében játszik meghatározó szerepet Magyarország és Európa kulturális életében, hanem egyetemi rangjához méltó módon tudományos téren is. Liszt, Bartók és Ligeti Zeneakadémiáját említi az alcím, mivel a nagy elődök közül ők hárman játszanak központi szerepet e kötet lapjain. Ami nem jelenti, hogy a Zeneakadémia ne volna éppígy Erkel, Kodály vagy Kurtág Zeneakadémiája. Róluk remélhetőleg további köteteink fognak szólni. Dr. Vigh Andrea A Zeneakadémia rektora RÓZSAVÖLGYI ÉS TÁRSA 9 786158 007184
The New Liszt Edition (NLE) is much improved in recent years. Originally proceeding from the ques... more The New Liszt Edition (NLE) is much improved in recent years. Originally proceeding from the questionable premise that only the final versions of Liszt’s works need be bothered with, the project has thankfully been expanded to include the majority of earlier versions. The somewhat belated nature of this decision has resulted in these early Lisztian experiments being issued in dribs and drabs, and sometimes in volumes appearing years apart from the ones offering the later versions. But it does at least mean that the NLE has now become genuinely indispensable to scholars, not to mention the increasing number of performers interested in programming Liszt’s first forays in various genres. Even if these initial inspirations do not always show the concision and polish of later versions, and even if a few of them are indisputably awful (the Waltz from Lucia and Parisina, for instance), they often offer compensating rewards in their own right – a more spontaneous, improvisatory quality, and...
Tizenegy tanulmány kapott helyet a kötetben, amelyet az olvasó a kezében tart. Témáikat a nyugati... more Tizenegy tanulmány kapott helyet a kötetben, amelyet az olvasó a kezében tart. Témáikat a nyugati zene történetének közel ezer évéből merítik, szerzőik pedig kivétel nélkül erős szálakkal kötődnek alma materükhöz, a Zeneakadémiához. Találunk köztük professor emeritát, volt és jelenlegi tanszékvezetőt, oktatókat, kutatókat, doktoranduszokat egyaránt. Ami a tanulmányok témaválasztását illeti, megindító látni azt a folyamatosságot, ahogy az írások továbbviszik az alapítók örökségét. Szabolcsi Bence, Bartha Dénes, Dobszay László és számos régi nagy tanárunk szelleme őrködik e kötet felett. Hogy a Zeneakadémia-a Rózsavölgyi Kiadóval karöltve-tanulmánykötettel áll a világ elé, annak apropóját az alapítás jubileuma, a 140. tanév kínálja. Szeretnénk ezzel a könyvvel megmutatni a szakmának és a zeneszerető nagyközönségnek, hogy az Erkel és Liszt által létrehozott világra szóló intézmény nem pusztán gyakorló muzsikusok képzésében játszik meghatározó szerepet Magyarország és Európa kulturális életében, hanem egyetemi rangjához méltó módon tudományos téren is. Liszt, Bartók és Ligeti Zeneakadémiáját említi az alcím, mivel a nagy elődök közül ők hárman játszanak központi szerepet e kötet lapjain. Ami nem jelenti, hogy a Zeneakadémia ne volna éppígy Erkel, Kodály vagy Kurtág Zeneakadémiája. Róluk remélhetőleg további köteteink fognak szólni. Dr. Vigh Andrea A Zeneakadémia rektora RÓZSAVÖLGYI ÉS TÁRSA 9 786158 007184
Szekvenciáktól szimfóniákig, 2015
Tizenegy tanulmány kapott helyet a kötetben, amelyet az olvasó a kezében tart. Témáikat a nyugati... more Tizenegy tanulmány kapott helyet a kötetben, amelyet az olvasó a kezében tart. Témáikat a nyugati zene történetének közel ezer évéből merítik, szerzőik pedig kivétel nélkül erős szálakkal kötődnek alma materükhöz, a Zeneakadémiához. Találunk köztük professor emeritát, volt és jelenlegi tanszékvezetőt, oktatókat, kutatókat, doktoranduszokat egyaránt. Ami a tanulmányok témaválasztását illeti, megindító látni azt a folyamatosságot, ahogy az írások továbbviszik az alapítók örökségét. Szabolcsi Bence, Bartha Dénes, Dobszay László és számos régi nagy tanárunk szelleme őrködik e kötet felett. Hogy a Zeneakadémia-a Rózsavölgyi Kiadóval karöltve-tanulmánykötettel áll a világ elé, annak apropóját az alapítás jubileuma, a 140. tanév kínálja. Szeretnénk ezzel a könyvvel megmutatni a szakmának és a zeneszerető nagyközönségnek, hogy az Erkel és Liszt által létrehozott világra szóló intézmény nem pusztán gyakorló muzsikusok képzésében játszik meghatározó szerepet Magyarország és Európa kulturális életében, hanem egyetemi rangjához méltó módon tudományos téren is. Liszt, Bartók és Ligeti Zeneakadémiáját említi az alcím, mivel a nagy elődök közül ők hárman játszanak központi szerepet e kötet lapjain. Ami nem jelenti, hogy a Zeneakadémia ne volna éppígy Erkel, Kodály vagy Kurtág Zeneakadémiája. Róluk remélhetőleg további köteteink fognak szólni. Dr. Vigh Andrea A Zeneakadémia rektora RÓZSAVÖLGYI ÉS TÁRSA 9 786158 007184
![Research paper thumbnail of Liszt és a klasszikus antikvitás [Liszt and the classical antiquity: Latin quotes in his works]](https://attachments.academia-assets.com/59381929/thumbnails/1.jpg)
Zenetudományi Dolgozatok 2013-2014, 2016
Liszt and the classical antiquity: Latin quotes in his works
The influence of classical literatur... more Liszt and the classical antiquity: Latin quotes in his works
The influence of classical literature is seldom mentioned in connection with Liszt’s œuvre, except in relation to the classical literature of Weimar. Two typical examples are the symphonic poems entitled Prometheus and Orphée, respectively. However, Liszt’s readings, especially the contemporary French literature provided a source of inspiration for him concerning ancient Roman literature. The paper tries to enumerate and discuss the little known connections between Liszt’s readings and his own works quoting verses of ancient Roman authors. As a result it turns
out that Liszt did not cited the Latin verses in their original context. Instead, contemporary poets quoting such verses played the role of interpreters of the ancient literature for him. In spite of the small number of quotes, it is obvious that Liszt had a predilection for Vergil. However, he esteemed the poet not so much for the aesthetical value of his poems but because Vergil was generally thought to prophesy the birth of Christ in his 4th eclogue. Such works as Eglogue (in the Années de pèlerinage, Suisse) and La Notte discussed in the paper can prove the
impact of this opinion of medieval origin on the composer.
La « Paraphrase sur le Dies Irae » de Franz Liszt a, jusqu'à présent, attiré l'attention des inte... more La « Paraphrase sur le Dies Irae » de Franz Liszt a, jusqu'à présent, attiré l'attention des interprètes sur les liens qu'entretient l'archétype de la danse des morts avec l'histoire de la culture européenne. La focalisation de leur intérêt sur la version finale de la composition, datant de 1865, en constitue une des causes principales 2 . Bien qu'elle eût pu apporter une contribution à ce sujet, une telle étude, essayant d'appréhender la Danse des morts dans une direction opposée, c'est-àdire en partant du créateur, et qui se fonde sur l'analyse des sources textuelles et musicales de la genèse de la composition, n'avait pas encore vu le jour. L'examen des sources justifie encore davantage ce questionnement, parce qu'il y apparaît clairement, que dans la première décennie de l'histoire de sa création (1847-1865), la Danse des morts, si l'on considère sa conception, diffère fondamentalement de sa version finale bien connue. Alors que cette version finale, composée environ entre 1859 et 1865, se fonde sur la séquence du Dies Irae, les sources musicales les plus antérieures de l'oeuvre font référence à un autre matériau grégorien emprunté : un arrangement pour quatre voix du Psaume 129 (130), celui dont le texte commence par De profundis. C'est le même arrangement de psaume que Liszt avait composé, en premier lieu durant l'hiver 1834-1835, appelé De profundis -Psaume instrumental qu'il retira plus tard. Il a essayé de le retravailler à deux reprises sous le titre de Danse des morts. Dans le premier brouillon complet de la Danse des morts daté entre 1847 et 1849 (tableau 1, source C), ainsi que dans celui qui fut conçu probablement en 1853 et que Ferruccio Busoni publia en 1919, existait déjà le traitement du psaume 3 . Une des explications de la lente conception de l'oeuvre consiste dans les tentatives infructueuses accomplies par le compositeur pour parvenir à une harmonisation des deux matériaux empruntés. L'attachement de Liszt au psaume De profundis est également remarquable dans le sens où, entretempset au plus tard durant l'automne 1847il le reprit au sein de la quatrième pièce du cycle pour piano Harmonies poétiques et religieuses qui parut en 1853 4 .
che conservano gli originali delle immagini dei saggi di Pinuccia Carrer, Antonio Caroccia, Maria... more che conservano gli originali delle immagini dei saggi di Pinuccia Carrer, Antonio Caroccia, Mariateresa Dellaborra e Licia Sirch, e che ne hanno autorizzato le riproduzioni in questo volume. Ringraziamo anche Janey Saborit per la consulenza linguistica. Redazione, grafica e layout: Ugo Giani © 2012 Libreria Musicale Italiana srl, via di Arsina 296/f, 55100 Lucca [email protected] -www.lim.it
Each copy of any part of a JSTOR transmission must contain the same copyright notice that appears... more Each copy of any part of a JSTOR transmission must contain the same copyright notice that appears on the screen or printed page of such transmission.
THE THREE HOLY KINGS AS HUNGARIANS
Liszt: Christus Oratorio I,5
The only Hungarian- related movem... more THE THREE HOLY KINGS AS HUNGARIANS
Liszt: Christus Oratorio I,5
The only Hungarian- related movement of the oratorio Christus is the March of the Three Holy Kings based partly on 19th- century Hungarian verbunkos music. The present study tries to give an explanation for this „Three Holy Kings- Hungarians”-
association by presenting and interpreting Liszt’s changing concept of Hungarians. This change implied that after the mid-1850s Liszt gave up transcribing folk and national melodies in the nature of Hungarian Rhapsodies he had been
occupied with since 1839–1840, turned to Christian subjects and was looking for meeting points between Hungarian and European art music. The earliest evidence of this tendency is the verbunkos- based „Tristis est anima mea” movement of the
concept dating from between c.1849 and 1853 of the Revolutionary Symphony which, although it has remained unfinished, served as a starting point for the identically called movement in the oratorio Christus as well as for the symphonic
poem entitled the Battle of Huns. The date is indicative of the fact that for Liszt the Hungarian War of Independence in 1848–1849 gave the decisive impetus for such a reinterpretation, so to say moral refinement of the concept of Hungarians. The March of the Three Holy Kings composed in the early 1860s is a memento of this two decade- long transformation process.
Studia Musicologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 1993
Studia Musicologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 2000
Each copy of any part of a JSTOR transmission must contain the same copyright notice that appears... more Each copy of any part of a JSTOR transmission must contain the same copyright notice that appears on the screen or printed page of such transmission.
Studia Musicologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 2002
La « Paraphrase sur le Dies Irae » de Franz Liszt a, jusqu'à présent, attiré l'attention des inte... more La « Paraphrase sur le Dies Irae » de Franz Liszt a, jusqu'à présent, attiré l'attention des interprètes sur les liens qu'entretient l'archétype de la danse des morts avec l'histoire de la culture européenne. La focalisation de leur intérêt sur la version finale de la composition, datant de 1865, en constitue une des causes principales 2 . Bien qu'elle eût pu apporter une contribution à ce sujet, une telle étude, essayant d'appréhender la Danse des morts dans une direction opposée, c'est-àdire en partant du créateur, et qui se fonde sur l'analyse des sources textuelles et musicales de la genèse de la composition, n'avait pas encore vu le jour. L'examen des sources justifie encore davantage ce questionnement, parce qu'il y apparaît clairement, que dans la première décennie de l'histoire de sa création (1847-1865), la Danse des morts, si l'on considère sa conception, diffère fondamentalement de sa version finale bien connue. Alors que cette version finale, composée environ entre 1859 et 1865, se fonde sur la séquence du Dies Irae, les sources musicales les plus antérieures de l'oeuvre font référence à un autre matériau grégorien emprunté : un arrangement pour quatre voix du Psaume 129 (130), celui dont le texte commence par De profundis. C'est le même arrangement de psaume que Liszt avait composé, en premier lieu durant l'hiver 1834-1835, appelé De profundis -Psaume instrumental qu'il retira plus tard. Il a essayé de le retravailler à deux reprises sous le titre de Danse des morts. Dans le premier brouillon complet de la Danse des morts daté entre 1847 et 1849 (tableau 1, source C), ainsi que dans celui qui fut conçu probablement en 1853 et que Ferruccio Busoni publia en 1919, existait déjà le traitement du psaume 3 . Une des explications de la lente conception de l'oeuvre consiste dans les tentatives infructueuses accomplies par le compositeur pour parvenir à une harmonisation des deux matériaux empruntés. L'attachement de Liszt au psaume De profundis est également remarquable dans le sens où, entretempset au plus tard durant l'automne 1847il le reprit au sein de la quatrième pièce du cycle pour piano Harmonies poétiques et religieuses qui parut en 1853 4 .
Revue de musicologie, 2000
Uploads
Papers by Adrienne Kaczmarczyk
di Liszt secondo cui la musica ha creato un nuovo stile strumentale eloquente attraverso la sua “alleanza interiore con la poesia”, invita all’indagine. Lo scopo del mio studio sul movimento “Inferno” è quello di dimostrare la stretta connessione tra la sinfonia e il poema.
The influence of classical literature is seldom mentioned in connection with Liszt’s œuvre, except in relation to the classical literature of Weimar. Two typical examples are the symphonic poems entitled Prometheus and Orphée, respectively. However, Liszt’s readings, especially the contemporary French literature provided a source of inspiration for him concerning ancient Roman literature. The paper tries to enumerate and discuss the little known connections between Liszt’s readings and his own works quoting verses of ancient Roman authors. As a result it turns
out that Liszt did not cited the Latin verses in their original context. Instead, contemporary poets quoting such verses played the role of interpreters of the ancient literature for him. In spite of the small number of quotes, it is obvious that Liszt had a predilection for Vergil. However, he esteemed the poet not so much for the aesthetical value of his poems but because Vergil was generally thought to prophesy the birth of Christ in his 4th eclogue. Such works as Eglogue (in the Années de pèlerinage, Suisse) and La Notte discussed in the paper can prove the
impact of this opinion of medieval origin on the composer.
Liszt: Christus Oratorio I,5
The only Hungarian- related movement of the oratorio Christus is the March of the Three Holy Kings based partly on 19th- century Hungarian verbunkos music. The present study tries to give an explanation for this „Three Holy Kings- Hungarians”-
association by presenting and interpreting Liszt’s changing concept of Hungarians. This change implied that after the mid-1850s Liszt gave up transcribing folk and national melodies in the nature of Hungarian Rhapsodies he had been
occupied with since 1839–1840, turned to Christian subjects and was looking for meeting points between Hungarian and European art music. The earliest evidence of this tendency is the verbunkos- based „Tristis est anima mea” movement of the
concept dating from between c.1849 and 1853 of the Revolutionary Symphony which, although it has remained unfinished, served as a starting point for the identically called movement in the oratorio Christus as well as for the symphonic
poem entitled the Battle of Huns. The date is indicative of the fact that for Liszt the Hungarian War of Independence in 1848–1849 gave the decisive impetus for such a reinterpretation, so to say moral refinement of the concept of Hungarians. The March of the Three Holy Kings composed in the early 1860s is a memento of this two decade- long transformation process.
di Liszt secondo cui la musica ha creato un nuovo stile strumentale eloquente attraverso la sua “alleanza interiore con la poesia”, invita all’indagine. Lo scopo del mio studio sul movimento “Inferno” è quello di dimostrare la stretta connessione tra la sinfonia e il poema.
The influence of classical literature is seldom mentioned in connection with Liszt’s œuvre, except in relation to the classical literature of Weimar. Two typical examples are the symphonic poems entitled Prometheus and Orphée, respectively. However, Liszt’s readings, especially the contemporary French literature provided a source of inspiration for him concerning ancient Roman literature. The paper tries to enumerate and discuss the little known connections between Liszt’s readings and his own works quoting verses of ancient Roman authors. As a result it turns
out that Liszt did not cited the Latin verses in their original context. Instead, contemporary poets quoting such verses played the role of interpreters of the ancient literature for him. In spite of the small number of quotes, it is obvious that Liszt had a predilection for Vergil. However, he esteemed the poet not so much for the aesthetical value of his poems but because Vergil was generally thought to prophesy the birth of Christ in his 4th eclogue. Such works as Eglogue (in the Années de pèlerinage, Suisse) and La Notte discussed in the paper can prove the
impact of this opinion of medieval origin on the composer.
Liszt: Christus Oratorio I,5
The only Hungarian- related movement of the oratorio Christus is the March of the Three Holy Kings based partly on 19th- century Hungarian verbunkos music. The present study tries to give an explanation for this „Three Holy Kings- Hungarians”-
association by presenting and interpreting Liszt’s changing concept of Hungarians. This change implied that after the mid-1850s Liszt gave up transcribing folk and national melodies in the nature of Hungarian Rhapsodies he had been
occupied with since 1839–1840, turned to Christian subjects and was looking for meeting points between Hungarian and European art music. The earliest evidence of this tendency is the verbunkos- based „Tristis est anima mea” movement of the
concept dating from between c.1849 and 1853 of the Revolutionary Symphony which, although it has remained unfinished, served as a starting point for the identically called movement in the oratorio Christus as well as for the symphonic
poem entitled the Battle of Huns. The date is indicative of the fact that for Liszt the Hungarian War of Independence in 1848–1849 gave the decisive impetus for such a reinterpretation, so to say moral refinement of the concept of Hungarians. The March of the Three Holy Kings composed in the early 1860s is a memento of this two decade- long transformation process.