Terrorism versus democracy the liberal state

response 3rd ed Edition Paul Wilkinson 2025 instant

download

Now available at [Link]

( 4.8/5.0 ★ | 202 downloads )

[Link]
liberal-state-response-3rd-ed-edition-paul-wilkinson/
Terrorism versus democracy the liberal state response 3rd ed
Edition Paul Wilkinson

EBOOK

Available Formats

■ PDF eBook Study Guide Ebook

EXCLUSIVE 2025 ACADEMIC EDITION – LIMITED RELEASE

Available Instantly Access Library

Instant digital products (PDF, ePub, MOBI) available
Download now and explore formats that suit you...

The Rise of Authoritarian Liberal Democracy Peter Baofu

[Link]
democracy-peter-baofu/

[Link]

Participatory Democracy Versus Elitist Democracy Lessons

from Brazil First Edition William R. Nylen

[Link]
democracy-lessons-from-brazil-first-edition-william-r-nylen/

[Link]

The Political Morality of Liberal Democracy 1st Edition

Michael J. Perry

[Link]
democracy-1st-edition-michael-j-perry/

[Link]

Police and the Liberal State 1st Edition Markus D. Dubber

[Link]
edition-markus-d-dubber/

[Link]
State Terrorism and Neoliberalism 1st Edition Ruth
Blakeley

[Link]
edition-ruth-blakeley/

[Link]

The Essential Anne Wilkinson First Edition Anne Wilkinson

[Link]
edition-anne-wilkinson/

[Link]

Tradition versus Democracy in the South Pacific Fiji Tonga

and Western Samoa 1st Edition Stephanie Lawson

[Link]
pacific-fiji-tonga-and-western-samoa-1st-edition-stephanie-lawson/

[Link]

Pirate State Inside Somalia s Terrorism at Sea Peter

Eichstaedt

[Link]
at-sea-peter-eichstaedt/

[Link]

Beyond Liberal Democracy Political Thinking for an East

Asian Context Daniel A. Bell

[Link]
thinking-for-an-east-asian-context-daniel-a-bell/

[Link]
Terrorism versus Democracy

This book examines the terrorist networks that operate globally and analyses the
long-term future of terrorism and terrorist-backed insurgencies.
Terrorism remains a serious problem for the international community. The
global picture does not indicate that the ‘war on terror’, which President George
W. Bush declared in the wake of the 9/11 attacks, has been won. On the other
hand it would be incorrect to assume that Al Qaeda, its affiliates and other jihadi
groups have won their so-called ‘holy war’ against the Coalition against Terrorism
formed after 9/11.
This new edition gives more attention to the political and strategic impact of
modern transnational terrorism, the need for maximum international cooperation
by law-abiding states to counter not only direct threats to the safety and security
of their own citizens but also to preserve international peace and security through
strengthening counter-proliferation and cooperative threat reduction (CTR).
This book is essential reading for undergraduate and postgraduate students of
terrorism studies, political science and international relations, as well as for policy
makers and journalists.

Paul Wilkinson is Emeritus Professor of International Relations and Chairman

of the Advisory Board of the Centre for the Study of Terrorism and Political
Violence (CSTPV) at the University of St Andrews. He is author of several books
on terrorism issues and was co-founder of the leading international journal, Terrorism
and Political Violence.
Series: Political Violence
Series Editors: Paul Wilkinson and David Rapoport

This book series contains sober, thoughtful and authoritative academic accounts
of terrorism and political violence. Its aim is to produce a useful taxonomy of
terror and violence through comparative and historical analysis in both national
and international spheres. Each book discusses origins, organisational dynamics
and outcomes of particular forms and expressions of political violence.

Aviation Terrorism and Security

Edited by Paul Wilkinson and Brian M. Jenkins
Counter-Terrorist Law and Emergency Powers in
the United Kingdom, 1922–2000
Laura K. Donohue
The Democratic Experience and Political Violence
Edited by David C. Rapoport and Leonard Weinberg
Inside Terrorist Organizations
Edited by David C. Rapoport
The Future of Terrorism
Edited by Max Taylor and John Horgan
The IRA, 1968–2000
An Analysis of a Secret Army
J. Bowyer Bell
Millennial Violence
Past, Present and Future
Edited by Jeffrey Kaplan
Right-Wing Extremism in the Twenty-First
Century
Edited by Peter H. Merkl and Leonard Weinberg
Terrorism Today
Christopher C. Harmon
The Psychology of Terrorism
John Horgan
Research on Terrorism: Trends, Achievements
and Failures
Edited by Andrew Silke
A War of Words
Political Violence and Public Debate in Israel
Gerald Cromer
Root Causes of Suicide Terrorism
Globalization of Martyrdom
Edited by Ami Pedahzur
Terrorism versus Democracy
The Liberal State Response, 3rd Edition
Paul Wilkinson
Countering Terrorism and WMD
Creating a Global Counter-Terrorism Network
Edited by Peter Katona, Michael Intriligator and John Sullivan
Mapping Terrorism Research
State of the Art, Gaps and Future Direction
Edited by Magnus Ranstorp
The Ideological War on Terror
World-Wide Strategies for Counter-Terrorism
Edited by Anne Aldis and Graeme P. Herd
The IRA and Armed Struggle
Rogelio Alonso
Homeland Security in the UK
Future Preparedness for Terrorist Attack since 9/11
Edited by Paul Wilkinson
Terrorism Today, 2nd Edition
Christopher C. Harmon
Understanding Terrorism and Political Violence
The Life Cycle of Birth, Growth, Transformation, and Demise
Dipak K. Gupta
Global Jihadism
Theory and Practice
Jarret M. Brachman
Combating Terrorism in Northern Ireland
Edited by James Dingley
Leaving Terrorism Behind
Individual and Collective Disengagement
Edited by Tore Bjørgo and John Horgan
Unconventional Weapons and International Terrorism
Challenges and New Approaches
Edited by Magnus Ranstorp and Magnus Normark
International Aviation and Terrorism
Evolving Threats, Evolving Security
John Harrison
Walking Away from Terrorism
John Horgan
Understanding Violent Radicalisation
Terrorist and Jihadist Movements in Europe
Edited by Magnus Ranstorp
Terrorist Groups and the New Tribalism
Terrorism’s Fifth Wave
Jeffrey Kaplan
Negotiating With Terrorists
Strategy, Tactics and Politics
Edited by I. William Zartman and Guy Olivier Faure
Explaining Terrorism
Causes, Processes and Consequences
Martha Crenshaw
The Psychology of Counter-Terrorism
Edited by Andrew Silke
Terrorism and the Olympics
Major Event Security and Lessons for the Future
Anthony Richards, Peter Fussey and Andrew Silke
Terrorism, Identity and Legitimacy
The Four Waves Theory and Political Violence
Edited by Jean E. Rosenfeld
Terrorism versus
Democracy
The liberal state response

Third edition

Paul Wilkinson
First published 2001
by Routledge
Second edition published 2006
by Routledge
Third edition published 2011
by Routledge
2 Park Square, Milton Park, Abingdon, Oxon OX14 4RN
Simultaneously published in the USA and Canada
by Routledge
270 Madison Avenue, New York, NY 10016
Routledge is an imprint of the Taylor & Francis Group, an informa business
This edition published in the Taylor & Francis e-Library, 2011.
To purchase your own copy of this or any of Taylor & Francis or Routledge’s
collection of thousands of eBooks please go to [Link].
© 2001, 2006, 2011 Paul Wilkinson
The right of Paul Wilkinson to be identified as author of this work has been
asserted by him in accordance with sections 77 and 78 of the Copyright,
Designs and Patents Act 1988.
All rights reserved. No part of this book may be reprinted or reproduced or
utilised in any form or by any electronic, mechanical, or other means, now
known or hereafter invented, including photocopying and recording, or in any
information storage or retrieval system, without permission in writing from the
publishers.
British Library Cataloguing in Publication Data
A catalogue record for this book is available from the British Library
Library of Congress Cataloging in Publication Data
Wilkinson, Paul, 1937-
Terrorism versus democracy : the liberal state response / Paul Wilkinson. –
3rd ed.
p. cm.
Includes bibliographical references and index.
1. Terrorism–Prevention. 2. Democracy. 3. Liberalism.
4. Terrorism–Prevention–Government policy. I. Title.
HV6431.W564 2011
363.325’156–dc22
2010030733

ISBN 0-203-83231-0 Master e-book ISBN

ISBN13: 978-0-415-58800-3 (hbk)

ISBN13: 978-0-415-58799-0 (pbk)
ISBN13: 978-0-203-83231-8 (ebk)
Contents

Preface ix
Acknowledgements x
Glossary of terrorist groups xi

Introduction to the third edition 1

1 Terrorism, insurgency and asymmetrical conflict:

introduction to the concept of terrorism 4

2 The emergence of modern terrorism: liberal democracies

and the emergence of modern terrorism 22

3 Origins and key characteristics of Al Qaeda 41

4 Terrorist-backed insurgencies 49

5 Politics, diplomacy and peace processes: pathways out

of terrorism? 64

6 Law-enforcement, criminal justice and the

liberal state 75

7 The role of the military in combating terrorism 101

8 Hostage-taking, sieges and problems of response 112

9 Aviation security 129

10 The media and terrorism 149

11 International cooperation against terrorism: the evolution

of international cooperation 163
viii Contents
12 The future of terrorism 182

13 Conclusion: towards a response to terrorism based on

democratic principles and respect for human rights 194

Notes 212
Bibliography and further reading 224
Index 234
Preface

John Adams, the second president of the United States, wrote to his wife: ‘I must
study politics and war that my sons may have liberty to study mathematics and
philosophy’. Sadly this advice has not always been followed by his successors or
by all the political leaders of other democracies. It is a sad reflection that in future
our political leaders will need to study terrorism and to think deeply about
how democracies should respond to both domestic and international terrorism.
My hope is that my book will help to stimulate this process and encourage and
assist those engaged in security studies in the universities and those serving in the
security professions.
The first edition of my book was published ten months before 11 September
2001 (or 9/11). In this third edition I include a critical assessment of President
George W. Bush’s ‘War on Terror’, and conclude that fundamental mistakes in
responding to terrorism can end up strengthening terrorism and create further
threats to international peace and security and human rights. There is a new
chapter on the problems facing President Obama in his attempts to extricate the US
from his predecessor’s legacy. The wider lessons for democratic and international
response are surveyed. The strengths and limitations of influential ‘models’ of
response are compared, e.g. military response, political pathways out of terrorism
and the criminal justice response. I remain convinced not only that the liberal
state response I advocated in the first and second editions is morally sound but
also that democratic countries working closely together with the wider interna-
tional community can succeed in unravelling the Al Qaeda network of cells and
affiliates without sacrificing the rule of law and the protection of basic human
rights in the process. On the contrary, if liberal democracies failed to act firmly
and courageously against terrorists who are explicitly committed to the mass killing
of civilians they would be guilty of failing to uphold the most basic human right of
all, the right to life itself.
Paul Wilkinson
St Andrews
August 2010
Acknowledgements

I wish to thank the following for their encouragement and wise insights into
terrorism: Professor Magnus Ranstorp, formerly of the Centre for the Study of
Terrorism and Political Violence (CSTPV), University of St Andrews, now at the
National Defence College, Stockholm, Dr Peter Lehr, Group Captain Affi Ashraf
and Professor Max Taylor, all University of St Andrews. I also wish to thank
Gillian Duncan, CSTPV for her superb work in typing the manuscript and
Joseph Easson, CSTPV for his helpful assistance and Andrew Humphrys and
Rebecca Brennan of Routledge for their valuable advice and encouragement.
Needless to say, the author is solely responsible for any errors.
Paul Wilkinson
CSTPV
University of St Andrews
August 2010
Glossary of terrorist groups

Abu Sayyaf Group An extremist jihadi group, based in the Southern Phi-
lippines and linked to Al Qaeda.
Action Directe French extreme-left group formed in 1976: the group faded
out following the arrest of its main leaders in 1987.
Al Aqsa Brigades A militant faction of Fatah, responsible for some suicide
attacks on Israeli targets.
Al Jihad Zawahiri led Al Jihad and then, in 1998, it merged with Al Qaeda.
Al Qaeda Al Qaeda (‘The Base’) was founded in 1989 by Osama bin Laden and
Abdallah Azzam. They aim to establish a pan-Islamist Caliphate (super-state)
uniting all Muslims. Al Qaeda has declared a jihad or holy war against the
US and its allies and has set up a World Islamic Front for Jihad declaring it
is ‘the duty of all Muslims to kill US citizens – civilian or military, and their
allies everywhere’ (bin Laden ‘Fatwa’, 23 February 1998). A key feature of
the Al Qaeda movement is its explicit commitment to mass-killing terrorist
attacks making it the most dangerous terrorist organisation in recent times.
Al Qaeda in the Arabian Peninsula (AQAP) This group has been parti-
cularly active in Yemen, where it has briefed and trained militants.
Al Qaeda in the Maghreb (AQIM) An affiliate of Al Qaeda formed out of
Algerian, Moroccan and Libyan groups.
Al Qaeda Jihad Organisation Mesopotamia This is a major affiliate and
support group of Al Qaeda and was previously known as Al Qaeda in
Mesopotamia.
Animal Liberation Front An issue group which has committed violent
attacks as protests against what they claim to be abuse or exploitation of
animals.
Ansar al-Islam Al Qaeda major affiliate and support group.
Armenian Secret Army for the Liberation of Armenia The group has
attacked Turkish businesses and diplomats around the world.
xii Glossary of terrorist groups
Army of God An extreme anti-abortion group in the US which has used violence
against clinics and medical professionals involved in abortions.
Aryan Nations An extreme-right racist group in the US. It has used violence
against minorities and programmes for minorities.
Asbat al-Ansar Lebanon based – Al Qaeda major affiliate and support group.
ASG Abu Sayyaf Group: this extreme Islamic separatist group operating in the
southern Philippines split from the Moro National Liberation Front in 1991.
Its declared aim is to create an independent Islamic state in western Mindanao
and the Sulu archipelago.
Assassin Sect A sect of Shia Islam active in Persia and Syria in the twelfth
and thirteenth centuries and which used the dagger to assassinate opponents.

Aum Shinrikyo A Japanese cult responsible for the Sarin gas attack on the
Tokyo underground in March 1995.
Baader-Meinhof See RAF (Red Army Faction).

Black Hand A Serbian extreme nationalist group formed in 1911 and linked
to the Serbian military, who assassinated Archduke Ferdinand in 1914.
Black September Palestinian terrorist group responsible for the Munich
Olympics attack in 1972.
CCC Cellules Communistes Combattantes (Fighting Communist Cells): a Belgian
extreme-left group active in the 1980s.

Contras Nicaraguan movement opposed to the Sandinista regime and backed

by the CIA in an attempt to undermine the Nicaraguan government.
DFLP Democratic Front of the Liberation of Palestine: it split from the PFLP
in 1969 under its leader Nayef Hawatmeh.
ELA Revolutionary People’s struggle: a Greek extreme left group formed in
1971.
ELN National Liberation Army: a Colombian extreme-left group formed in
1965. Its major activity has been kidnapping for ransom.
EOKA National Organisation of Cypriot Fighters: it waged a campaign of
terrorism from 1955 to 1960 to force Britain to relinquish its colonial rule over
Cyprus and to unite Cyprus with Greece (Enosis).
ETA Euzkadi Ta Askatasuna (Basque Fatherland and Liberty): it is aimed at
establishing an independent Marxist Basque state.
EYAL Israeli extreme nationalist group bitterly opposed to the Israeli–Palestinian
peace process: the assassination of Prime Minister Yitzhak Rabin was linked
to this group.
 Glossary of terrorist groups xiii
FARC Revolutionary Armed Forces of Colombia: formed in 1964, a Marxist
group that wages guerrilla war and terrorism, specialising in kidnapping for
ransom and providing armed protection for narcotics traffickers.
FCO Fighting Communist Organisation, a term used to describe any of the
‘Red Army’ terrorist groups, which emerged in the late 1960s and early 1970s.
FIS Islamic Salvation Front: an Algerian Islamic fundamentalist political party
that appeared set for victory in the 1992 election until the army suspended
the elections and established emergency rule.
FLN Front de Liberation Nationale (National Liberation Front): formed in
1954, the FLN led the struggle for independence against the French using a
combination of guerrilla warfare, urban terrorism and strikes until France
conceded independence to Algeria in the 1962 Evian Agreement.
FLNC Front de Libération Nationale de la Corse (Corsican National Liberation
Front): the group emerged in 1976 and has conducted a campaign of ter-
rorism against French authorities with the aim of securing autonomy for
Corsica.
FLQ Front de Libération du Québec (Quebec Liberation Front): the group
waged a terrorist campaign in the 1960s and early 1970s against the Canadian
authorities with the aim of securing the separation of Quebec from the rest of
Canada.
GAL Gruppos Antiterroristas de Liberacion (Anti-terrorist Liberation Group): a
Spanish death squad responsible for the murder of ETA activists in France
during the 1980s. The group received covert support from high levels in the
Spanish government and security forces.
GIA Armed Islamic Group: an extreme Algerian Islamist group that since the
early 1990s has waged a ruthless campaign of terrorism with the aim of
overthrowing the secular Algerian regime and replacing it with an Islamic
state – it is now part of Al Qaeda in the Maghreb (AQIM).
GSPC Salafist Group for Call and Combat – Al Qaeda major affiliate and
support group – it is now part of Al Qaeda in the Maghreb (AQIM).
Hamas Islamic Resistance Movement: a Palestinian Islamic fundamentalist
group, formed in 1987, aiming to establish an Islamic Palestinian state.
Harakat-ul-Mujahedin Al Qaeda major affiliate and support group.
Herri Batasuna The political wing of ETA.
Hezbollah The Party of God: a Shia Islamic fundamentalist movement backed
by Iran and established in the early 1980s. It aims to create an Islamic Lebanese
republic.
Hizb-e-Islam/Gulbuddin Al Qaeda major affiliate and support group.
xiv Glossary of terrorist groups
HUA Harakut ul-Ansar: an Islamic fundamentalist group, formed in 1993,
aimed at securing the transfer of jurisdiction over the whole of Kashmir to
Pakistan. It has now been renamed Harakut ul-Mujahidin.
IMRO The Internal Macedonian Revolutionary Organisation: formed in the
1890s as a nationalist underground movement against Turkish rule it later
became involved in systematic terrorism and organised crime and was
enmeshed in the bitter interwar rivalries of Balkan politics.
IRA See PIRA (Provisional IRA).
Irgun Irgun Zvai Leumi (National Military Organisation): a Jewish nationalist
group, formed in 1931, aimed at establishing an independent Jewish state on
both sides of the Jordan. Irgun used terrorism, assassination and guerrilla
warfare to force the British to withdraw from the Palestine Mandate. It was
disbanded in 1948.
Islamic Army of Yemen Al Qaeda major affiliate and support group.
Islamic group Egyptian Islamic group – Al Qaeda major affiliate and support
group.
Islamic Jihad The name adopted by Hezbollah when claiming some of their
terrorist operations in Lebanon in the 1980s.
Jaish-e-Mohammad Al Qaeda major affiliate and support group.
Jemaah Islamiyah (Islamic Group) Al Qaeda major affiliate and support
group.
JRA Japanese Red Army: an extreme-left group formed in the early 1970s with the
aim of overthrowing the Japanese government and monarchy and promoting
world revolution.
Kach An extreme-right-wing Jewish group, founded by Rabbi Meir Kahane,
aimed at restoring the biblical state of Israel.
KMT Kuomintang: Chinese Nationalist Party.
Ku Klux Klan (KKK) Founded after the American Civil War, this group was
anti-black, anti-Jewish, anti-immigrant and anti-catholic. It has carried out
attacks on black Americans and sometimes on members of other groups.
Lashkar-e-Jhangvi Al Qaeda major affiliate and support group.
Lashkar-e-Tayyiba Al Qaeda major affiliate and support group.
Libyan Islamic Fighting Group Al Qaeda major affiliate and support group.
LTTE See Tamil Tigers.
M19 Movimiento 19 Abril (April 19 Movement): an extreme-left Colombian
Group, formed in 1974. In 1981, it split into two factions, one supporting a
 Glossary of terrorist groups xv
non-violent political strategy, the other (CNB) committed to continuing the
‘armed struggle’.
Mafia Sicilian Secret Society, which developed into a major international
crime organisation.
Mlada Bosna Young Bosnia: an extreme Bosnia Serb group formed before
the First World War.
Moroccan Islamic Combatant Group Al Qaeda major affiliate and support
group.
MRTA Tupac Amaru Revolutionary Movement: a Marxist group formed in
1983 and aimed at establishing a Marxist regime in Peru. It takes its name
from Tupac Amaru (see below).
New People’s Army NPA is the armed wing of the Communist Party of the
Philippines. It was founded in 1969, led by Jose Maria Sison, a.k.a. Armando
Liwang a.k.a. Joma. NPA is active in rural Luzon, Visayas and Mindanao,
numbering some 16,000.
November 17 Greek extreme-left group: formed in 1975, taking its name
from 17 November 1973 student uprising against the Colonels’ regime.
PFLP Popular Front for the Liberation of Palestine: formed in 1967 and led by
George Habash, it is opposed to the Israeli–Palestinian peace process.
PFLP-GC Popular Front for the Liberation of Palestine – General Command:
formed in 1968 and led by Ahmad Jibril, it split from PFLP in 1968.
PIJ The Palestinian Islamic Jihad: formed in the 1970s by Palestinians in Gaza,
it is bitterly opposed to the Israeli–Palestinian peace process, and aims to set
up an Islamic–Palestinian state and to remove the state of Israel.
PKK Kurdistan Workers’ Party: formed in 1974, it seeks to create an autonomous
Kurdish homeland in South-Eastern Turkey.
PIRA Provisional Irish Republican Army: formed in 1969, the PIRA became the
dominant Republican organisation and the most lethal group in Western Europe.
They declared a ceasefire in 1997 and in 1998 Sinn Fein, its political wing,
signed the Good Friday Agreement aimed at establishing a power-sharing
government in Northern Ireland.
PLO Palestinian Liberation Organisation: formed in 1964, it became recognised
by Arab states as ‘the sole legitimate representative of the Palestinian people’.
In September 1993, the PLO leader Yasser Arafat, and the Israeli Prime
Minister Yitzhak Rabin, agreed to the Declaration of Principles, and set in
train the Israeli–Palestinian peace process.
RAF Rote Armée Fraktion (Red Army Faction): formed in the late 1960s this
group became one of the leading Fighting Communist Organisations in
xvi Glossary of terrorist groups
Europe. It lost its momentum following the suicides of its key leaders in gaol,
and eventually disbanded in March 1998.
Red Brigades Brigate Rosse: formed in 1969, it became the major Italian left-
wing group waging terrorism, aimed at overthrowing the Italian government
and replacing it with a revolutionary communist system. The group was
defeated in the early 1980s by police and judicial measures and through its
own internal divisions and deterioration.
Shining Path Sendero Luminoso: a Maoist group formed in the late 1960s, it
has waged a particularly ruthless and lethal terrorist campaign aimed at
overthrowing the Peruvian government, but the capture of its founder, Abimael
Guzman, in 1992, severely weakened the organisation.
Sinn Fein Political wing of the Provisional IRA (see above).
SLA Symbionese Liberation Army: formed in 1973, an extreme-left group
based in California. It was eradicated in 1974 when its leader Donald De
Freeze and five other members were shot by the police.
SPLA Sudanese People’s Liberation Army: formed in 1973, it is waging an
insurgency against the Arab-speaking northerners who have dominated the
country since 1956.
Taliban This extreme fundamentalist movement gained control of most of
Afghanistan in the 1990s. They gave safe haven to Al Qaeda’s leadership and
operatives and allowed them to set up training camps for terrorists. Since
2001 they have been waging an insurgency in Afghanistan to topple the
Afghan government and regain control. The hard-line factions, including
the Haqqani army, are closely allied with Al Qaeda.
Tamil Tigers Liberation Tigers of Tamil Eelam: an extremist Tamil separatist
organisation formed in 1972. It has used terrorism and guerrilla and con-
ventional warfare in its conflict with the Sri Lankan security forces, which has
cost thousands of lives on both sides.
The Secret Organisation of Al Qaeda in Europe Al Qaeda major affiliate
and support group.
Tupamaros Uruguayan left-wing group, formed in 1963. Its name derived
from Tupac Amaru, a Peruvian Indian leader killed in the eighteenth century.
UDA Ulster Defence Association: formed in 1971, it is the largest Loyalist
paramilitary organisation in Northern Ireland.
UFF Ulster Freedom Fighters: a terrorist arm of the UDA.
UVF Ulster Volunteer Force: formed in 1966, a Northern Ireland Loyalist group.
UNITA Uniao Nacional Para a Independencia Total de Angola (National
Union for the Total Independence of Angola): established in 1966, it
 Glossary of terrorist groups xvii
remained involved in political violence following UN efforts to resolve the
Angolan conflict.
Weathermen US extreme-left-wing group: formed in 1969 it was an off-shoot
of Students for Democratic Society (SDS).
Will of the People (Narodnaya Volya) A Russian anarchist group that
believed it could provoke a people’s rebellion by assassinations of the Tsar
and leading officials. It succeeded in assassinating Tsar Alexander II.
Introduction to the third edition

Terrorism remains a serious problem for the international community. In the

period January 2006 to December 2009, over 60 per cent of countries experi-
enced terrorist attacks. Eleven countries (Afghanistan, Colombia, India, Iraq,
Israel, Nepal, Pakistan, the Philippines, Russia, Somalia and Thailand) suffered
over 1,000 attacks in this period and seven of these experienced over 2,000. The
worst affected were Iraq (over 18,000 attacks), Afghanistan (over 5,400 attacks)
and Pakistan (over 5,000 attacks).1 In the same period the armed forces of the
United Kingdom, the United States and other NATO allies have lost hundreds of
soldiers’ lives in a struggle to suppress a terrorist-backed insurgency in Afghanistan.
The global picture does not indicate that the ‘war on terror’, which President
George W. Bush declared in the wake of the 9/11 attacks, has been won. On the
other hand it would be incorrect to assume that Al Qaeda, its affiliates and other
jihadi groups have won their so-called ‘holy war’ against the Coalition against
Terrorism formed after 9/11. Al Qaeda and its allies have not succeeded in
gaining full control of a single Muslim country. Moreover, despite the fact that
Al Qaeda and its affiliates and supporters are still determined to mount major
terrorist attacks on the United States, the United Kingdom and other Western
democracies, they have not succeeded in mounting an attack on the scale of 9/11.
This is not for the want of trying. The intelligence services and the police in
Western democracies including the UK and the US have been able to preempt or
prevent numerous conspiracies and plots through acquiring and sharing better
intelligence and through improved police coordination and response. The pre-
vention of the 2006 liquid explosives plot to blow up seven airliners en route from
Heathrow to North America is a major example of this vital role of the counter-
terrorism agencies. If the plotters had succeeded it has been estimated that the
terrorists could have caused mass killings on the scale of 9/11.
As argued in the 2006 edition of my book, the democracies need to remain
vigilant. The Al Qaeda network has suffered many setbacks and failures but it
is still in the business of promoting international terrorism and recruiting and
indoctrinating people to conduct their so-called ‘holy war’ against the democ-
racies they are taught to hate. However, it remains a central argument of my
book that the democracies should stay true to their basic values in their response
to terrorism. The foundations of any operative democracy are the upholding of
2 Introduction to the third edition
the rule of law, the protection of fundamental human rights and effective repre-
sentative institutions and electoral processes to ensure democratic accountability.2
In the first and second editions of this book, I argued that it is possible to maintain
an effective counter-terrorism policy without undermining the basic principles of
liberal democracy. I do not accept that democracies need to suspend the rule of
law and adopt draconian measures in the name of ‘national security’ in order to
suppress terrorism. On the contrary, as I argue in my book and elsewhere, the use
of extreme draconian measures or ‘terror against terror’ is counter-productive as
it serves as a recruiting sergeant and propaganda weapon for terrorists. What is
the good of governments undermining democracy by adopting measures of brutal
suppression that do the terrorists’ work for them? A major factor in helping
operative democracies to fight terrorism is the support of the overwhelming
majority of their population for democratic governance. Even though their
citizens are fully aware of democracy’s shortcomings, they know that it is the
least imperfect form of government. Most law-abiding citizens are also fully aware
that terrorist attacks can never be legitimate in an operative democracy because,
by definition, these political systems provide numerous channels for peaceful
campaigning for political change.
As I have argued elsewhere, operative liberal democracies have shown resilience
in the face of significant terrorist threats, despite the obvious vulnerabilities and
opportunities they provide for terrorists.3 Sadly the front-line states experiencing
very high levels of terrorist atrocities combined with full-blown terrorist-backed
insurgencies do not share this resilience. For example in Iraq and Afghanistan,
where the efforts to establish democratic government are still at a fragile and
rudimentary stage, and in Pakistan, which is beleaguered with the challenges of
religious fundamentalism, ethnic separatism and deep political divisions and mistrust.
Nor are these the only major incubators of international terrorism; Somalia and
Yemen are other examples. In such cases, terrorist campaigns become a major
threat to national security and a huge obstacle to the development of democracy
and economic and social reform.
These trends are directly affecting the security and wellbeing of the afflicted
countries, but they also pose a major potential threat to international peace and
security. A key lesson of the early development of Al Qaeda and the 9/11 attacks
is that once a terrorist group that aims to change the international system is
allowed to establish a safe haven and base in the territory of a failed state or a
state with a weak or collaborative regime, it can more easily plan and carry
out deadly attacks on foreign targets and provoke full-scale war, possibly inclu-
ding war between states armed with weapons of mass destruction (WMD). This
danger has not receded since I completed the second edition of my book. I have
therefore given more attention to the political and strategic impact of modern
transnational terrorism, the need for maximum international cooperation by law-
abiding states to counter not only direct threats to the safety and security of
their own citizens but also to preserve international peace and security
especially through strengthening counter-proliferation and cooperative threat
reduction (CTR).
 Introduction to the third edition 3
In my conclusions I offer some observations on the current status of the struggle
against the Al Qaeda network’s campaign of transnational terrorism and terrorist-
backed insurgencies, including an assessment of the strengths and weaknesses
of the Al Qaeda network and the international community’s response. Finally,
I speculate about the post-Al Qaeda scenarios and the long-term future of terrorism
and terrorist-backed insurgencies.
Paul Wilkinson
St Andrews
May 2010
maradva, mikor még annak is viselnie kell, a ki rabszolga és ráadásul
még a rabszolgaságért is?»
«Mit bánom helyzetemet a földön? Mit bánom, hogy hol vagyok?
Mindenütt, a hol emberek vannak, testvéreimnél leszek, mindenütt, a
hol nincsenek, magamnál leszek. A míg független és gazdag
maradhatok, van vagyonom, a melyből élhetek és élni fogok. Ha a
vagyonom rabjává tenne, gondtalanul elvetném: van dolgos karom
és élni fogok. Ha a karom felmondja a szolgálatot, élni fogok, ha
eltartanak, meghalok, ha elhagynak; mert a halál nem a szegény
emberek baja, hanem a természet törvénye. Bármely időben jön a
halál, szembenézek vele, sohasem veheti el tőlem azt, hogy éltem.»
«Erre szántam el magamat, apám. Ha nem volnának
szenvedélyeim, embervoltomban olyan független volnék, mint maga
az Isten, mert csak azt akarva, a mi van, soha sem kellene
küzdenem a sors ellen. Legalább csak egy lánczom van s ez az
egyedüli, melyet örökké viselni fogok és ezzel dicsekedhetem. Nos
tehát, add nekem Zsófiát és szabad vagyok.»
«Kedves Emilem, nagy örömmel hallok ilyen férfias beszédet a
szádból és látok ilyen férfias érzéseket szívedben. Ez a túlzott
önzetlenség nagyon tetszik nekem a te korodban. Majd alábbszáll,
ha gyermekeid lesznek és te épen az leszel, a minek egy jó
családapának és bölcs embernek lennie kell. Utazásod előtt tudtam
már, mi lesz az eredménye, tudtam, hogyha közelből megtekinted
intézményeinket, távol leszel tőle, hogy azt a bizalmat vesd beléjük,
melyet nem érdemelnek meg. Hiába kívánkozik az ember
szabadságra a törvények fennhatósága alatt. Törvények! Hol vannak
törvények? Hol tartják őket tiszteletben? Ez alatt a név alatt
mindenütt csak a magánérdeket és az emberek szenvedélyeit láttad
uralkodni. De a természet és a rend örök törvényei fennállanak.
Helyettesítik a bölcs számára a pozitív jogot, szíve mélyébe írta be
őket a lelkiismeret és az ész; nekik kell alávetnie magát, hogy
szabad legyen; csak az rabszolga, a ki rosszat tesz, mert mindig
akarata ellenére teszi. A szabadság nincs meg a kormányzat
semmiféle formájában, a szabad ember szívében van, mindenütt
magával hordja. A hitvány ember mindenüvé elviszi a szolgaságát.
Az egyik rabszolga lesz Genfben is, a másik szabad lesz Párisban is.»
«Mikor a polgár kötelességeiről szóltam neked, talán
megkérdezted volna, hol a haza és azt hitted volna, zavarba hozol
engem. Pedig csalódtál volna, kedves Emilem, mert a kinek nincs is
hazája, legalább való valahova. Mindig van egy kormányzat és
vannak a törvényeknek látszatai, a melyek alatt békén élt. Hogy a
társadalmi szerződést betartották-e, az közömbös, föltéve, hogy a
magánérdek úgy oltalmazta őt, a hogy a közakarat oltalmazta volna,
hogy a közerőszak megóvta a magánerőszakoktól, hogy a rossz, a
mit tenni látott, megszerettette vele azt, a mi jó és hogy maguk az
intézményeink ismertették és gyűlöltették meg vele a saját
méltatlanságaikat. Oh Emil, hol az a jóravaló ember, a ki nem
tartozik semmivel a szülőföldjének? Akárki legyen is, tartozik neki
azzal, a mi a legbecsesebb az embernek, cselekedeteinek
erkölcsiségével és az igazságnak szeretetével. Ha egy erdő mélyében
születik, boldogabban és szabadabban élt volna, de nem lévén neki
mit leküzdeni, hogy hajlamait kövesse, érdem nélkül lett volna jó,
nem lett volna erényes, most pedig az tud lenni szenvedélyei
daczára. A rendnek már csak maga a látszata is arra viszi, hogy
ismerje, hogy szeresse. A közjó, a mely másoknak csak ürügyül
szolgál, csupán csak neki reális indíték. Megtanulja leküzdeni magát,
legyőzni magát, föláldozni a maga érdekét a közérdeknek. Nem igaz,
hogy nem húzza semmi hasznát a törvényeknek: ezek adják neki a
bátorságot, hogy igazságos legyen, még a gonoszok között is. Nem
igaz, hogy nem tették szabaddá; megtanították uralkodni önmagán.»
«Ne mondd tehát: mit bánom én, hol vagyok? Igenis fontos
dolog neked, hogy ott légy, a hol be tudod tölteni minden
kötelességedet; e kötelességek egyike a ragaszkodás születésed
helyéhez. Honfitársaid oltalmaztak gyermekkorodban, szeretned kell
őket, hogy férfivá lettél. Közöttük kell élned vagy legalább olyan
helyen, a hol olyan hasznos lehetsz számukra, a milyen csak lenni
tudsz és a hol tudják, hol keressenek, ha szükségük van rád. Vannak
olyan körülmények, a mikor az ember nagyobb hasznára lehet
honfitársainak hazáján kívül, mintha hazája kebelében élne Akkor
csak a buzgalmára kell hallgatnia és zúgolódás nélkül viselnie
számkivetettségét; még ez a számkivetés is kötelességeinek egyike.
De te, jó Emilem, a kire semmi sem hárítja ezeket a fájdalmas
áldozatokat, te, a ki nem vállaltad azt a szomorú feladatot, hogy
megmondd az igazságot az embereknek, menj, élj köztük, ápold
barátságukat édes közlekedésben, légy jóltevőjük, mintájuk: a te
példád több szolgálatot fog nekik tenni, mint a mi minden könyvünk
és a jó, a mit tőled látnak, jobban meg fogja őket indítani, mint a mi
minden hiábavaló beszédünk.»
«Azért azonban nem arra buzdítlak, hogy menj a nagy városokba
élni; ellenkezőleg, ama példák egyike, melyeket a jók a többieknek
kell hogy adjanak, a patriarchális és mezei élet példája, az ember
legelső életmódjáé, a legbékésebbé, legtermészetesebbé és
legédesebbé annak számára, a kinek nincs megromolva a szeme.
Barátom, boldog az az ország, a hol nincs arra szükség, hogy a
sivatagban keressék a békét! De hol az az ország? A jótékony ember
rosszul elégíti ki hajlamát a városokban, a hol jóformán nem talál
mást, a kin gyakorolja buzgalmát, mint intrigánsokat és gazficzkókat.
A fogadtatás, melyben itt a semmirekellőket részesítik, a kik
szerencséjüket keresni jönnek ide, csak teljessé teszi az ország
pusztulását, a melyet ellenkezőleg újra be kellene népesíteni a
városok rovására. Minden ember, a ki visszavonul a nagy társaságtól,
épen azért hasznos, mert visszavonul tőle, mert a társaság minden
bűne épen abból származik, hogy nagyon nagyszámú. Hasznos
továbbá azért, mert az elhagyott helyekre életet, kultúrát és az
eredeti életviszonyok szeretetét ültetheti el. Ellágyulok, ha arra
gondolok, hogy Emil és Zsófia mennyi jótéteményt áraszthatnak
maguk körül csupán csak visszavonulásuk által is, mennyire
fölélénkíthetik a vidéket és föléleszthetik a szerencsétlen falusi
ember kihúnyt buzgalmát. Látni vélem, a mint a lakosság
megszaporodik, a mezők termékenyebbé válnak, a földek új díszbe
öltöznek, a sokaság és a bőség ünnepekké teszik a munkákat, az
öröm kiáltásai és áldó szavak emelkednek a mezei játékok közben a
szeretetreméltó pár körül, a mely ezeket megelevenítette. Mese
számba veszik az aranykort és mindig az is megromlott szívű és
ízlésű emberek számára. Még az sem igaz, hogy visszakívánják, mert
ez a kívánságuk mindig hiú. Mi kellene tehát hozzá, hogy újra
föléleszszék? Egyetlen egy dolog, de az lehetetlen: az, hogy
szeressék.»
«Szinte mintha már újra föléledne Zsófia lakóhelye körül; ti
együtt nem is fogtok mást tenni, mint a mit tisztes szülei elkezdtek.
De, kedves Emilem, az ily édes élet el ne vegye kedvedet a keserves
kötelességektől, ha ezek valaha rád háramlanak! Jussanak eszedbe,
hogy a rómaiak az eke szarva mellől jutottak a konzulsághoz. Ha a
fejedelem vagy az állam a haza szolgálatára hív, hagyj el mindent,
hogy betöltsd a neked kijelölt helyen a polgár tiszteletreméltó
hivatását. Ha ez a hivatás rád nézve terhes, van egy tisztességes és
biztos módja, hogy megszabadulj tőle: teljesítsd lehetőleg
feddhetetlenül, hogy ne hagyják meg rajtad sokáig. Egyébiránt ne
nagyon félj az ilyen teher kellemetlenségétől, a míg mai szabású
emberek vannak, nem téged fognak keresni az állam szolgálatára.»
Mért nincs nekem megengedve lefesteni Emil visszatérését
Zsófiához és szerelmük végét, vagyis jobban mondva kezdetét a
hitvesi szeretetnek, mely egyesíti őket! A megbecsülésre alapított
szerelem, a mely addig tart, a míg az élet; azokra az erényekre
alapított szerelem, a melyek nem tűnnek el a szerelemmel s a
jellemek összeillőségére, a mely az érintkezést szeretetreméltóvá
teszi és meghosszabbítja az öregségre is az első egyesülés varázsát.
De mindezek a részletek tetszhetnének, de nem lennének hasznosak
és mostanáig csak olyan kellemes részleteket engedtem meg
magamnak, a melyeknek hasznosságát látni véltem. Feladatom
végén álljak el ettől a szabálytól? Nem; érzem azt is, hogy a tollam ki
van fáradva. Nagyon gyönge az ily hosszú lélegzetű munkákra; ezt is
abbahagynám, ha nem volna annyira előrehaladott állapotban. Hogy
ne hagyjam befejezetlenül, ideje már, hogy bezárjam.
Végre látom megjönni Emil legbűvösebb napját és az én
legboldogabb napomat; gondoskodásom meg van koronázva és
kezdem élvezni gyümölcsét. A méltó pár eloldhatatlan lánczczal
egyesül, szájuk kimondja és szívük megerősíti, az esküvéseket,
melyek nem lesznek hiábavalók. Házastársak. Visszatérve a
templomból úgy kell őket vezetni, nem tudják, hol vannak, hova
mennek, mi történik körülöttük. Nem hallanak, csak zavart
feleleteket adnak, mámoros szemeik nem látnak semmit. Oh
elragadtatás! Oh emberi gyöngeség! A boldogság érzése lesújtja az
embert, nem elég erős, hogy elviselje.
Bizony kevés ember van, a ki a lakodalom napján megtudja
találni a fiatal házasokkal szemben az illő hangot. Az egyiknek feszes
tartózkodása és a másiknak fesztelen beszéde egyaránt kevéssé
helyén való. Jobb szeretném, ha hagynák a fiatal szíveket, hadd
zárkózzanak magukba és engedjék át magukat az izgalomnak, a
mely nincsen varázs nélkül, mintsem oly kegyetlenül zavarják őket
benne, megszomorítsák őket tettetett tapintatossággal vagy zavarba
hozzák őket rossz tréfákkal, melyek talán tetszenének nekik minden
más időben, de ilyen napon egész bizonyosan terhükre vannak.
Látom a két fiatalt, abban az édes bágyadtságban, a mely elfogja
őket, a mint oda sem hallgatnak a beszédekre, melyeket hozzájuk
intéznek. Én, a ki azt akarom, hogy életük minden napját élvezzék,
hogy engedném, hogy ily becses napot elveszítsenek? Nem, én azt
akarom, hogy megízleljék és élvezzék az ízét, hogy meg legyen
számukra a gyönyöre. Elvonszolom őket a tolakodó tömegből, a mely
elfárasztja őket és elvezetve őket sétálni valami félreeső útra, azzal
térítem őket magukhoz, hogy róluk magukról beszélek nekik.
Nemcsak a füleiknek akarok beszélni, hanem szíveikhez és jól
tudom, mi az a tárgy, a melylyel ezen a napon foglalkozni tudnak.
«Gyermekeim, mondom nekik, mindkettejüket megfogva a
kezénél, három éve már, hogy fellobbanni láttam ezt az élénk és
tiszta lángot, a mely ma boldogságotokat teszi. Szüntelenül mind
csak növekedett; látom szemetekről, hogy hevességének legfelsőbb
fokán van, most már csak gyöngülhet.» Olvasóim, nem látjátok-e
Emil fellobbanását, magából kikelését, esküdözését, a felháborodott
modort, melylyel Zsófia kivonja kezét az enyémből és a gyöngéd
tiltakozásokat, melyeket szemünk kölcsönösen kifejez, hogy imádni
fogják egymást utolsó lehelletükig? Hagyom őket és aztán folytatom.
«Gyakran gondoltam arra, hogy ha meg lehetne hosszabbítani a
szerelmet a házasságban, a földi paradicsom volna. Mindmáig az
még nem fordult elő. De ha a dolog nem egyáltalán lehetetlen, ti
nagyon méltók vagytok mindketten, hogy példát adjatok, a milyet
senkitől sem kaptatok és a melyet kevés házaspár tudna utánozni.
Akarjátok-e, gyermekeim, hogy mondjak nektek egy erre való
módot, a melyet az egyedüli lehetséges módnak gondolok?»
Mosolyogva néznek egymásra és gúnyolódnak együgyűségemen.
Emil egyszerűen megköszöni a reczeptemet s azt mondja,
véleménye szerint Zsófiának különb reczeptje van s neki a maga
részéről ez elegendő lesz. Zsófia helyesli és ép oly bizakodónak
látszik. Mindazáltal gúnyolódó arczkifejezésébe mintha egy kis
kíváncsiság vegyülne. Megnézem Emilt; égő szeme majd elnyeli
felesége bájait; ez az egyedüli dolog, a mire kíváncsi és nem sokat
törődik beszédemmel. Mosolygok a magam részéről, ezt mondom
magamban: Hamar figyelmessé foglak tenni.
«E titkos gerjedelmeknek csaknem észrevehetetlen különbsége
nagyon jellemzőn és azokkal a befogadott előítéletekkel ugyancsak
ellentétesen határozza meg a két nemet: hogy t. i. általánosságban
a férfiak kevésbbé állhatatosak mint a nők és hamarabb riadnak
vissza a boldog szerelemtől. A nő jóval előre megérzi a férfi
állhatatlanságát és nyugtalankodik miatta;161) ez teszi féltékenyebbé
is. Mikor a férj elkezd hűlni, kénytelen lévén azért tanusítani iránta
mindazon gondoskodást, csakhogy megtarthassa, melyet azért
tanusított azelőtt, hogy tessék neki; a nő sír, megalázza magát és
ritkán egyenlő sikerrel. A ragaszkodás és gondoskodás megnyeri a
szívet, de visszaszerezni nem tudja. Visszatérek a szerelemnek a
házasságban való kihűlése elleni reczeptemhez.
«Egyszerű és könnyű szer, – folytatom – abban áll, hogy legyetek
továbbra is szerelmesek házas korotokban is.»
 «Az már igaz, mondja Emil titokban nevetve, ez nem fog
nehezünkre esni.»
«Nehezebben talán, mint a hogy gondolnád. Kérlek, adj időt,
hogy kimagyarázzam magamat.»
«A csomó, melyet nagyon is össze akar az ember húzni,
elszakad. Ugyanez történik a házasság csomójával is, ha erősebbre
akarják kötni, mint a mennyire lennie kell. A hűség, a melyet a két
hitvestárstól megkíván, minden jogok legszentebbike, de a hatalom,
melyet a kettő mindegyikére a másik fölött ráruház, túlságos nagy. A
kényszer és szerelem rosszul férnek meg és a gyönyört nem lehet
senkire ráparancsolni. Ne piruljon el, oh Zsófia és ne gondoljon
menekülésre. Ne adja Isten, hogy meg akarjam sérteni
szerénységét! De most élete sorsáról van szó. Ilyen nagy czél
érdekében tűrje el, a férj és az apa közt, az olyan beszédet, a melyet
máskülönben nem tudna eltűrni.»
«Nem annyira a bírás, mint inkább az alárendeltség unat meg és
a kitartott leány iránt sokkal tovább tartják meg a ragaszkodást, mint
a feleség iránt. Hogy csinálhattak kötelességet a leggyöngédebb
enyelgésből és jogot a szerelem legédesebb tanubizonyságaiból? A
kölcsönös vágy teszi a jogot, a természet nem ismer mást. A törvény
korlátozhatja ezt a jogot, de nem tudhatja kiirtani. A kéj oly édes
magamagában véve! Vajjon merítheti-e a keserves kényszerből azt
az erőt, a melyet nem tud meríteni saját vonzó erejéből? Nem
gyermekeim, a házasságban a szívek egyesülnek, de a testek
nincsenek alávetve. Hűséggel tartoztok egymásnak, de nem
kedveskedésekkel. Mindegyitek csak a másiké lehet, de egyitek sem
lehet a másiké jobban, mint a hogy neki tartozik.»
«Ha tehát igaz, kedves Emilem, hogy a feleséged kedvese akarsz
lenni és hogy ő mindig a te úrnőd és a maga úrnője legyen, akkor
légy boldog, de tiszteletteljes szerelmes, kapj mindent a szerelemtől,
de semmit se követelj kötelességből és a legkisebb kedvezések is ne
legyenek soha számodra jogok, hanem kegyek. Tudom, hogy a
szemérmetesség kerüli a formaszerű vallomásokat és le akar
győzetni, de tapintattal és igazi szerelemmel bíró szerelmes
tévedhet-e a titkos akarat dolgában? Nem tudja-e, hogy mikor
egyeznek bele a szív és a szemek abba, a minek megtagadását a
száj tetteti? Mindegyik a kettő közül mindig ura legyen személyének
és kedveskedéseinek, legyen joga semmi más szerint, mint csak a
saját akarata szerint osztogatni őket. Gondoljatok mindig arra, hogy
még a házasságban is a gyönyör csak akkor jogosult, mikor a vágy
kölcsönös. Ne féljetek, gyermekeim, attól, hogy ez a törvény távol
tart titeket egymástól, ellenkezőleg mindkettőtöket tetszeni
vágyóbbá tesz és elejét veszi a beteltségnek. Egyitek csupán csak a
másikra lévén korlátozva, a természet és a szerelem elég közel hoz
egymáshoz.»
Ezekre és hasonló beszédekre Emil felbosszankodik és tiltakozik
ellenük; Zsófia szégyenkezve szeme elé tartja legyezőjét és nem szól
semmit. Kettejük közül talán nem az az elégedetlenebbik, a ki
jobban panaszkodik. Én kérlelhetetlenül folytatom, megpirongatom
Emilt csekély gyöngédsége miatt s biztosítékot szerzek róla, hogy
Zsófia a maga részéről elfogadja az egyességet. Felszólítom, hogy
szóljon; senki sem fog benne kételkedni, hogy nem mer engem
megczáfolni. Emil nyugtalankodik s vizsgálja fiatal felesége szemeit;
zavarodottságuk közepett kéjes mámorban látja őket, a mely
biztonságot nyújt neki bizalma koczkázatára. Lábai elé veti magát,
elragadtatva csókolja meg a kezet, melyet Zsófia nyújt neki és
megesküszik, hogy a megfogadott hűségen kívül lemond minden
más jogáról fölötte. «Légy – mondja neki – kedves nőm, bírája
gyönyöreimnek, mint a hogy bírája vagy napjaimnak és sorsomnak.
Ha kegyetlenséged életembe kerülne is, visszaruházom rád
legdrágább jogaimat. Semmit sem akarok engedékenységednek
köszönni, mindent a szivedtől akarok megkapni.»
«Jó Emilem, nyugodj meg, Zsófia sokkal nagylelkűbb, semhogy
téged engedjen nagylelkűséged áldozatakép meghalni.»
Este, mikor el akarom őket hagyni, a tőlem telhető legkomolyabb
hangon mondom nekik: «Gondoljatok arra mindketten, hogy
szabadok vagytok és hogy itt nincs szó a házastársak
kötelességeiről; higyjetek nekem, ne engedjetek a hazug
alázatosságnak. «Emil, akarsz jönni?» Zsófia megengedi. Emil,
dühbe jőve, szeretne engem megverni. «És ön, Zsófia, mit szól
hozzá? El kell őt vezetnem?» A kis hazug pirulva azt mondja, igen.
Bájos és édes hazugság, a mely többet ér, mint az igazság!
Másnap… A boldogság látszata nem mosolyog már az emberekre;
a bűn romlása ép úgy elaljasította ízlésüket, mint szívüket. Nem
tudják már érezni, a mi megható, sem meglátni, a mi
szeretetreméltó. Ti, a kik ha a gyönyört akarjátok lefesteni, el sem
képzeltek soha mást, csak a kéjek ölében úszó szerelmeseket; mily
tökéletlenek a ti képeitek! Nincs benne egyéb, mint a durvábbik fele;
a gyönyör legédesebb vonzóereje nincs benne. Oh, kicsoda nem
látott még közületek két fiatal házastársat, a kik boldog
auspicziumok alatt egyesültek, a mint kilépnek a házastársi ágyból és
egyszerre hordják sápadt és szűzies tekintetükben mámorát az édes
gyönyöröknek, melyeket az imént ízleltek, az ártatlanság
szeretetreméltó biztonságát és a most oly varázslatos biztosságot,
hogy hátralevő napjaikat együtt fogják eltölteni? Ime, ez a
legelragadóbb látvány, mely az emberi szív elé tárul; ime a gyönyör
igazi képe: láttátok százszor a nélkül, hogy felismertétek volna;
megkeményedett szívetek nincs többé arra alkotva, hogy szeressen.
Zsófia boldogan és nyugodtan gyöngéd anyja karjai közt tölti a
napot; édes pihenés, mikor az éjszakát a férj karjai közt töltötte.
Harmadnap már bizonyos változást látok a színtéren. Emil kissé
elégületlennek akar mutatkozni, de ezen a szenvelgésen át oly
gyöngéd buzgalmat, sőt annyi alárendelést is látok, hogy nem jóslok
semmi aggasztót. A mi Zsófiát illeti, vidámabb, mint előtte való nap;
szemében önelégültséget látok csillogni; kedvesen bánik Emillel,
csaknem ingerkedik vele, a mi csak annál jobban bosszantja.
Ezek a változások kevéssé észrevehetők, de figyelmemet nem
kerülik el; nyugtalankodom miattuk, négyszemközt kikérdezem Emilt;
megtudom, hogy az ő nagy bánatára és minden könyörgése daczára
külön kellett hálnia előtte való éjszaka. A zsarnokoskodó nő sietett
élni jogával. Megbeszélésre kerül a dolog, Emil keservesen
panaszkodik. Zsófia tréfálkozik, de végül látva, hogy igazán
megharagszik, szelidséggel és szerelemmel teljes pillantást vet rá és
megragadva kezemet, csak egy szót mond, de olyan hangon, a mely
a szívig ér: «A hálátlan!» Emil olyan együgyű, hogy nem ért ebből
semmit. Én megértem, eltávolítom Emilt és négyszemközt szólok
Zsófiával is.
«Látom ennek a szeszélynek az okát, – mondom neki. – Nem
lehetne senkiben több tapintat, de kevésbbé alkalmas módon sem
lehet alkalmazva. Kedves Zsófia, nyugodjon meg, férfit adtam önnek,
ne féljen hát annak is venni: ifjusága első zsengéit kapta tőle, nem
tékozolta el senkire, sokáig meg fogja tartani számára.»
«Kedves gyermekem, meg kell hogy magyarázzam álláspontomat
abban a beszélgetésben, melyet hárman folytattunk tegnapelőtt. Te
talán nem vettél észre benne mást, mint gyönyöreitek mérséklésére
való fogást, hogy tartósabbakká tehesse őket. Oh Zsófia, más, az én
gondoskodásomhoz méltóbb czélja volt. Emil mikor férjévé lett, az
urává is lett; az ön dolga engedelmeskedni, így rendelte a természet.
Mindazáltal ha a nő Zsófiához hasonló, akkor jó, ha ő vezeti a férfit;
ez is a természet törvénye és azért tettem önt az ő gyönyöreinek
bírájává, hogy akkora jogot adjak önnek az ő szívére, mint a
mekkorát az ő neme ád neki az ön személyére. Ezzel ő önnek kínos
nélkülözéseket fog okozni, de ön uralkodni fog rajta, ha tud magán
uralkodni és a mi már történt, azt mutatja nekem, hogy ez a nehéz
mesterség nem haladja felül az ön bátorságát. Sokáig fog ön a
szerelem által uralkodni, ha ritkákká és becsesekké teszi kegyeit, ha
meg tudja becsültetni őket. Ha férjét mindig lába előtt akarja látni,
tartsa mindig bizonyos távolságra személyétől. De szigorúságába
vigyen bele szerénységet, nem szeszélyt; tartózkodónak lássa önt,
de nem furcsának: vigyázzon, hogy a míg irányítja az ő szerelmét,
ne keltsen benne kétséget a maga szerelme iránt. Szerettesse magát
kegyei és tiszteltesse visszautasításai által; hadd tisztelje nejének
szűziességét a nélkül, hogy panaszkodnia kellene hidegsége miatt.»
«Így fogja, gyermekem, önnek adni bizalmát, így fogja
meghallgatni nézeteit, így fog öntől tanácsot kérni ügyeiben-bajaiban
és nem fog határozni semmit a nélkül, hogy önnel meg ne beszélje.
Így térítheti vissza az okossághoz, ha megtéved, visszavezetheti
szelid rábeszéléssel, szeretetreméltóvá teszi magát, hogy hasznossá
tehesse magát, felhasználhatja a barbárságot az erény érdekében és
a szerelmet az ész hasznára.»
«Mindazáltal ne higyje azonban, hogy ez a művészet örökké
szolgálatára lesz. Lehet az ember bármily óvatos, az élvezés megőrli
a gyönyöröket, mindenekelőtt pedig a szerelmet. De mikor a
szerelem már régóta tart, az édes megszokás kitölti a hiányait és a
bizalom vonzóereje következik a szenvedély elragadtatásaira. A
gyermekek azok között, a kik az életet adták nekik, nem kevésbbé
édes köteléket alkotnak és gyakran erősebbet, mint maga a
szerelem. Ha ön már nem lesz Emil szerelmese, még mindig a neje
és barátnője lesz, gyermekeinek anyja lesz. Akkor a kezdetbeli
tortózkodás helyett honosítsa meg a legnagyobb bensőséget; ne
legyen többé különhálás, ne legyen visszautasítás, ne legyen
szeszély. Legyen annyira élete párja, hogy ne tudjon ellenni ön
nélkül és a mint eltávolodik öntől, érezze magát önmagától is távol.
Ön, a kinek révén oly jól uralkodott a házi élet varázsa atyja
házában, uralkodtassa a magáéban is. Minden férfi, a ki jól érzi
magát a házában, szereti a feleségét. Gondolja meg, hogy ha a férje
boldogan él odahaza, akkor ön boldog asszony lesz.»
«Most pedig ne legyen olyan szigorú szerelmese iránt; több
engedékenységet érdemelt, megsértődnék az ön
aggodalmaskodásain, ne gondoskodjék annyira az ő egészségéről
boldogsága rovására és élvezze a saját boldogságát. Nem kell
megvárni a beteltséget és nem kell visszautasítani a vágyat; nem kell
visszautasítani, csak azért, hogy visszautasítsa, hanem azért, hogy
becsessé tegye, a mit megad.»
Azután összehoztam őket és Zsófia előtt azt mondtam a fiatal
férjnek: «Bizony el kell viselni az igát, melyet az ember maga vállalt
fel. Érdemeld ki, hogy könnyű legyen neked. Mindenekfelett áldozz a
grácziáknak és ne hidd, hogy a duzzogásoddal szeretetreméltóbbá
válsz.» Nem nehéz létrehozni a békét és mindenki tudhatja a
feltételeit. A békeszerződést megpecsételik egy csókkal; ezután azt
mondom növendékemnek: «Kedves Emilem, a férfinek egész
életében szüksége van tanácsra és vezetőre. Megtettem a tőlem
telhetőt a mai napig, hogy betöltsem ezt a kötelességet irántad;
most bevégződik az én hosszas feladatom és megkezdődik
másvalakié. A mai napon lemondok arról a szerepről, melyet rám
bíztál és ettől fogva im, itt a te vezetőd.»
Az első mámor lassankint elcsitul és békében engedi őket, hadd
élvezzék új helyzetük varázsát. Boldog szerelmesek, méltó
hitvestársak! Hogy méltón dicsőíthessem erényeiket, hogy leírjam
boldogságukat, el kellene mondanom életük történetét. A művemet
szemlélvén bennük, hányszor érzem, hogy elfog az elragadtatás, a
mely megdobogtatja szivemet! Hányszor fűzöm kezeiket az enyimbe,
áldva a gondviselést és forró sóhajokban törve ki! Hány csókot adok
a két kézre, a mely egymást szorongatja! Mennyi örömkönynyel
öntözöm őket! Ők is elfogódnak, osztozom elragadtatásomban.
Tiszteletreméltó szüleik még egyszer élvezik ifjúságukat
gyermekeikében; úgyszólva újra kezdenek élni bennük, sőt mi több,
most először ismerik meg az élet értékét: megátkozzák egykori
gazdagságukat, a mely megakadályozta, hogy annak idején ők is ily
gyönyörteljes sorsban részesüljenek. Ha van boldogság a földön,
akkor abban a zugban kell keresni, a hol mi élünk.
Néhány hónap mulva Emil egy reggel bejön szobámba és
megölelve engem, ezt mondja: «Mesterem, kívánj szerencsét
gyermekemnek;» azt reméli, hogy nemsokára abban a dicsőségben
részesül, hogy apa lesz. «Oh, mily gondok fognak várni
buzgalmunkra és mekkora szükségünk lesz rád! Ne adja Isten, hogy
veled neveltessem a fiamat, miután fölnevelted az apát! Ne adja
isten, hogy ily szent és édes kötelességet más teljesítsen, mint én,
még ha ép oly jól választanám meg az illetőt, a hogy számomra
megválasztották. De maradj a fiatal mesterek mestere. Adj nekünk
tanácsot, nevelj minket; tanulékonyak leszünk: a míg élek,
szükségem lesz rád. Nagyobb szükségem van rád, mint valaha,
most, hogy férfiúi kötelességeim kezdődnek. Te beteljesítetted a
magadét: vezess engem, hogy utánozzalak és pihenj meg: ideje
már.»
 Lábjegyzetek.
1) A legelső nevelés a legfontosabb és ez az első nevelés
tagadhatatlanul a nők dolga; ha a természet alkotója azt akarta
volna, hogy a férfiakra tartozzék, tejet adott volna nekik, hogy
táplálhassák a gyermekeiket. Szóljatok mindig kiváltképpen a
nőkhöz a nevelésről szóló elmélkedéseitekben, mert azonkívül,
hogy jobban tudnak vigyázni a gyermekre a férfiaknál és mindig
több befolyásuk is van rá, a siker is sokkal jobban érdekli őket,
miután az özvegyek nagyobb része csaknem ki van szolgáltatva
gyermekeinek, a kik aztán élénken éreztetik velük jóban vagy
roszban azt a módot, a hogy neveltettek. A törvények, a melyek
mindig annyira el vannak foglalva a javakkal, és oly keveset az
egyénekkel, mivel czéljuk a béke, nem pedig az erény, nem adnak
elegendő hatáskört az anyáknak. Mindazáltal helyzetük biztosabb,
mint az apáké; kötelességeik terhesebbek; gondoskodásuk
fontosabb a család rendjére; általában több ragaszkodás van
bennük a gyermekek iránt. Vannak esetek, a mikor a fiúnak, a ki
tiszteletlenül viselkedik az apjával szemben, van mentsége; de ha
egy gyermek bármi okból is annyira elfajzott, hogy tiszteletlen az
anyja iránt, az iránt, a ki szive alatt viselte, a ki tejével táplálta, a
ki éveken át megfeledkezett magamagáról s csak ő vele
foglalkozott, sietni kellene megfojtani a nyomorultat, mint egy
szörnyeteget, a mely méltatlan a napvilágra. Az anyák, úgy
mondják, elkényeztetik a gyermekeket. Ezt tagadhatatlanul nem
jól teszik, de kisebb talán a hibájuk, mint nektek, a kik
elaljasítjátok őket. Az anya azt akarja, hogy gyermeke boldog
legyen és pedig azonnal. Ebben igaza is van s ha téved az
eszközök dolgában, fel kell világosítani. Az apák becsvágya,
kapzsisága, zsarnoksága, hamis előrelátása, hanyagsága, durva
érzéketlensége százszor gyászosabb a gyermekekre nézve, mint
az anyáknak gyöngédsége. Egyébiránt meg kell magyaráznom azt
az értelmet, melyet én az anya névnek adok; azt fogom alább
megtenni.
2) Külsőleg hasonlítva hozzájuk, de megfosztva a beszédtől, nem
különben a kifejezni való gondolatoktól, nem tudná tudomásukra
hozni, hogy szüksége van segítségükre és semmi se volna rajta, a
mi ezt a szükséget nyilvánvalóvá tenné.
3) A köztársaságok háborúi vérengzőbbek, mint a monarchiákéi.
De ha a királyok háborúja mérsékeltebb, a békéjük borzasztó:
jobb ellenségüknek lenni, mint alattvalójuknak.
4) Plutarchos: A Lakedemoniak híres mondásai 60. §.
5) Ugyanott, 5. §.
6) Több iskolában és különösen a párisi egyetemen vannak
tanárok, a kiket nagyon hivatottaknak tartok arra, hogy jól
neveljék az ifjuságot, ha nem volnának kénytelenek követni a
bevett szokást. Egyiküket ezennel felszólítom, hogy hozza
nyilvánosságra azt a reform-tervet, melyet kidolgozott. Végre
talán megpróbálnának segíteni a bajon, látva, hogy van
orvossága.
7) Qui se totam ad vitam instruxit, non desiderat particulatim
admoneri, doctus in totum, non quomodo cum uxore aut cum filiis
vivet, sed quomodo bene viveret. Seneca. Ep. 94.
8) Cic. Tusc. V. Cap. 9.
9) Non. Marcell.
10) Longa est vita, si plena est. Impletur autem cum animus sibi
bonum suum reddidit et ad se potestatem sui transtulit. Quid
illum octoginta anni juvant per inertiam exacti? Non vixit ille, sed
in vita moratus est… Actu illam metiamur, non tempore. Seneca.
Ep.
11) Buffon Hist. Nat. IV. kötet 190. lap.
12) Lásd a 38. lap 3-ik jegyzetét.
13) Az asszonyok és az orvosok összejátszása mindig Páris
legmulatságosabb különlegességének tünt fel előttem. Az
asszonyok révén vergődnek az orvosok hírnévre és az orvosok
útján teljesítik az asszonyok akaratukat. Ebből látható, micsoda
ügyesség kell hozzá, hogy egy párisi orvos híressé legyen.
14) Mikor Plutarchosban olvassuk, hogy Cato, a censor, a ki annyi
dicsőséggel kormányozta Rómát, maga nevelte fel fiát bölcsőjétől
fogva és akkora gonddal, hogy mindent otthagyott, csakhogy
jelen lehessen, mikor a dajka – t. i. a gyermek anyja – kipólyázta
és megmosta; mikor Suetoniusban olvassuk, hogy Augustus, ura
a világnak, melyet meghódított és melyen maga uralkodott, maga
tanította unokáját írni, úszni és a tudományok elemeire és hogy
mindig maga körül tartotta őt; lehetetlen visszatartani
nevetésünket ama kor apró emberkéinek láttára, a kik ilyen
hitványságokkal töltötték az időt; persze nem volt elég eszük,
hogy törődni tudjanak a mi korunk nagy embereinek nagy
műveivel.
15) V. ö. a «Vallomások» XII. könyv. I. kötet.
16) Ime egy példa az angol ujságokból, a melyet szükségesnek
tartok fölhozni, annyi tárgyamra vonatkozó tanulságot nyújt.
Egy bizonyos Oneil Patrik, a ki 1647-ben született, 1760-ban
házasodott hetedszer. A dragonyosoknál szolgált II. Károly
uralkodásának tizenhetedik évében, majd különböző csapatokban
egész 1740-ig, a mikor megkapta az obsitot. Végig csinálta Vilmos
király és Marlborough herczeg minden háborúját. Ez az ember
sohasem ivott egyebet, mint közönséges sört, mindig növényi
ételekkel táplálkozott és húst csak némely lakomákon evett,
melyeket családjának rendezett. Mindig az volt a szokása, hogy
együtt feküdt és kelt fel a nappal, hacsak kötelessége nem
akadályozta meg benne. Jelenleg százharminczadik évét éli, jól
hall, jól érzi magát, bot nélkül jár. Magas életkora mellett sem
marad egy pillanatra se tétlen; minden vasárnap elmegy a
templomba gyermekei, unokái és dédunokái kiséretében.
17) A nők kenyeret, zöldséget, tejes ételeket esznek, ugyanúgy a
nőstény kutyák és macskák, a nőstény farkas még legel is. Ez
adja a növényi nedveket tejükbe. Meg kellene vizsgálni azokat az
állatfajokat, melyek egyáltalán csakis hússal tudnak táplálkozni,
ha ugyan vannak ilyenek, a miben kételkedem.
18) Azok a nedvek, melyek minket táplálnak, folyékonyak ugyan,
de szilárd táplálékokból kell kisajtolva lenniök. A munkás ember, a
ki csakis levessel élne, hamarosan elpusztulna. Sokkal jobban
föntartaná magát tejjel, mert az megalszik.
19) A kik részletesebben akarják tárgyalni a pythagorasi életmód
előnyeit és rossz oldalait, forduljanak doktor Cocchi és ellenfele,
Bianchi értekezéséhez ebben a fontos tárgyban.
20) A városi gyermeket megfullasztják azzal, hogy örökösen
elzárva és ruhákba göngyölve tartják. A kik nevelik őket, azoknak
is meg kell még előbb tanulni, hogy a hideg levegő, a helyett,
hogy bajt okozna nekik, megerősíti, a meleg levegő pedig
elgyöngíti őket, lázt olt beléjük és megöli őket.
21) Bölcsőt mondok, hogy szokásos szót használjak, jobb híján;
mert máskülönben meg vagyok győződve, hogy sohasem
szükséges ringatni a gyermekeket és hogy ez a szokás gyakran
veszedelmes nekik.
22) «A régi peruiak a gyermekek karját szabadon hagyták egy
nagyon bő pólyában; mikor pedig kivették ebből, szabadjára
hagyták egy földbe ásott és vászonnal kipárnázott gödörben, a
mely testük közepéig ért. Ily módon a karjuk szabadon maradt és
kedvükre mozgathatták a fejüket és hajlonghattak a testükkel, a
nélkül, hogy leestek volna és kárt tettek volna magukban. A mint
már járni tudtak egy lépést, kissé távolról nyujtották nekik az
emlőt, mint valami csalétket, hogy kényszerítsék járni. A kis
négerek néha fáradságosabb helyzetben vannak, ha szopni
akarnak; átölelik anyjuk egyik csipőjét térdükkel és lábukkal s oly
erősen megszorítják, hogy fenn tudják magukat tartani anyjuk
karjának segítsége nélkül. Az emlőkbe belekapaszkodnak kezükkel
és folyton szívják a nélkül, hogy megmozdulnának vagy
elesnének, akármilyen mozdulatot tesz is az anyjuk, a ki ezalatt
végzi a rendes dolgát. Ezek a gyermekek már két hónapos
koruktól fogva kezdenek járni vagy legalább is négykézláb
mászkálni. Ez a gyakorlat adja meg későbbi könnyedségüket,
hogy négykézláb majd ép oly gyorsan tudnak futni, mintha két
lábon futnának.» (Buffon Hist. nat. IV. kötet.)
Ezekhez a példákhoz Buffon hozzátehette volna az angol példát, a
hol a bepólyázás esztelen és barbár szokása napról-napra
tünőben van. Lásd még La Loubère Voyage de Siam; Le sieur
Beau Voyage du Canada stb. Húsz lapnyi idézetet tudnék felhozni,
ha ezt tényekkel akarnám megerősíteni.
23) A szaglás fejlődik ki az összes érzékek közül legkésőbb a
gyermekben: két vagy három éves korukig úgylátszik nem érzik
sem a jó, sem a rossz szagot; ebben a tekintetben az a
közömbösség vagy jobban mondva érzéketlenség van bennük,
melyet több állatban észlelünk.
24) Ez alól is van kivétel és azok a gyermekek, a kik eleinte a
legkevésbbé tudják magukat megértetni, lesznek a
leglármásabbak, ha megkezdik a hangjukat fölemelni. De ha
mindezeket az aprólékosságokat feszegetném, sohasem jutnék a
végére; minden értelmes olvasó láthatja, hogy a túlzáson és a
hiányon, melyek ugyanabból a hibából keletkeznek, egyformán
segít a módszerem. Ezt a két tételt elválaszthatatlannak tekintem:
Mindig eleget és sohasem sokat. Ha az egyiket helyesen
alkalmazzuk, a másik szükségkép következik belőle.
25) Nincs nevetségesebb és ingadozóbb, mint azoknak az
embereknek a járása, a kiket kicsiny korukban sokat vezettek
járó-szalagon; ez is azoknak a megfigyeléseknek egyike, a melyek
triviálisak, mert igazak és nemcsak egy tekintetben igazak.
26) Noct. attic. IX. könyv. 8. fejezet.
27) Meg fognak érteni, hogy itt csak azokról az emberekről
beszélek, a kik tudnak gondolkozni és nem minden emberről.
28) Ez a kis fiú, mondta Themistocles barátainak, a kit itt láttok,
Görögország ura, mert ő kormányozza anyját, anyja pedig engem
kormányoz, én kormányozom Athént s az athéniek kormányozzák
a görögöket. Oh, mily kicsiny vezetőket találhatnánk gyakran
nagy birodalmak fölött, ha fokonkint lemennénk a fejedelemtől
egész az első emberig, a ki az első titkos lökést adja!
29) A politikai jog alapelvei czímű művemben ki van mutatva,
hogy semmiféle külön akarat nem felel meg a társadalmi
szervezet rendjének.
30) Érezni kell, hogy valamint a szenvedés is gyakran
kényszerűség, az élvezet olykor szükséglet. Csak egy olyan
kivánsága van a gyermeknek, melynek sohasem szabad engedni:
hogy engedelmeskedjenek neki. Ebből az következik, hogy
mindenben, a mit kér, elsősorban az okra kell figyelni, a miért
kéri. Adjatok meg neki, a mennyire lehet, mindent, a mi igazi
élvezetet szerezhet, tagadjatok meg mindent, a mit csak
szeszélyből kér vagy csak azért, hogy okvetetlenkedjék.
31) Biztosak lehetünk benne, hogy a gyermek szeszélynek tekint
minden olyan akaratot, a mely ellenkezik az övével és a melynek
nem érti az okát; a gyermek pedig nem érti meg az okát
semminek, a mi bele ütközik képzelődésébe.
32) Nem szabad sohasem türni, hogy a gyermek felnőtt
embereket olybá vegyen, mintha alatta állók, vagy csak vele
egyformák volnának is. Ha komolyan meg merne ütni valakit, akár
a szolgája, akár ha maga a hóhér, ez adja vissza neki kamatostól
az ütést, úgy, hogy elmenjen a kedve ismétlésétől. Láttam oktalan
nevelőnőket, a kik szították a gyermek makacsságát,
felingerelték, hogy üssön, azzal, hogy engedték magukat ütni és
nevettek gyönge ütésein, a nélkül, hogy gondoltak volna rá, hogy
a kis dühös szándéka szerint minden ütés halálos volt, és hogy a
ki fiatal korában verni akar, felnövekedve ölni fog akarni.
33) Ezért akarja a legtöbb gyermek visszakapni, a mit odaadott
valakinek és sír, ha nem adják neki vissza. Ez nem esik meg vele
többé, ha jól megértette, mit tesz az adomány, csakhogy akkor
óvatosabb az adásban.
34) Egyébiránt, ha az igéret megtartásának ezt a kötelességét
nem edzené bele a gyermek lelkébe hasznosságának súlya, a
fejledezni kezdő belső érzés szabná meg neki mint egy
lelkiismereti törvényt, mint egy veleszületett elvet, melynek nincs
szüksége kifejlődéséhez egyébre, mint az ismeretekre, melyekhez
alkalmazkodjék. Ezt az első vonást nem emberi kezek vésték
szivünkbe, hanem a minden igazság alkotója. Vegyétek el a
szerződés alaptörvényét és a kötelezettséget, melyet maga után
von és minden illuzórius és hiábavaló az emberi társadalomban. A
ki csak a maga hasznáért tartja meg igéretét, nincs jobban kötve
általa, mintha semmit sem igért volna, vagy legalább is úgy
használná fel megszegésének lehetőségét, a hogy a játékosok
felhasználják az előnyüket, a kik csak azért késnek élni vele, mert
meg akarják várni, a mikor több haszonnal élhetnek vele. Ez az
elv a legnagyobb fontosságú és megérdemli a kimélyítést, mert
ebben kezd az ember ellentétbe jutni önmagával.
35) Mint pl. mikor a bünös, a kit valami rossz cselekedettel
vádolnak, azzal védekezik, hogy becsületes ember. Ekkor
ténybelileg is, érzületbelileg is hazudik.
36) Semmi sem oktalanabb, mint az ilyen kérdés, különösen, ha a
gyermek bűnös; ha akkor azt hiszi, tudjátok, mit tett, látja, hogy
tőrt akartok neki vetni és ez a véleménye okvetlenül elidegeníti
tőletek. Ha ezt nem hiszi, azt fogja mondani magában: Miért
leplezném le a hibámat? Itt az első kísértés a hazugságra, mint
vigyázatlan kérdéstek eredménye.
37) Meg kell érteni, hogy én nem akkor felelek a kérdéseire, a
mikor ő neki tetszik, mert külömben ez annyi volna, mintha
alávetne engem a saját akaratának, és a legveszedelmesebb
függésbe juttatna, a melybe a mester növendékével kerülhet.
38) Az a szabály, hogy nem szabad másnak ártani, magával hozza
azt a másikat, hogy lehetőleg kevés érintkezésben kell lenni az
emberi társadalommal, mert a társadalmi állapotban abból, a mi
az egyiknek jó, szükségképen következik a másikra a rossz. Ez a
kapcsolat a dolog lényegében rejlik és semmi sem képes
megváltoztatni. Ezen tétel alapján kell keresni, hogy melyik a
jobb: a társadalmi ember-e, vagy a magányos. Egy hírneves író
azt mondja, hogy csak a gonosz ember van egyedül, én pedig azt
mondom, hogy csak a jó ember van egyedül. Ha ez az állitás
igénytelenebb is, de igazabb és észszerűbb mint az előbbi. Ha a
gonosz ember egyedül volna, mi rosszat tudna tenni. A
társadalomban szereli föl fegyvereit, hogy másoknak árthasson.
Ha ezt az érvemet vissza akarják forditani a jó emberre, azzal a
fejezettel válaszolok, a melyhez ez a jegyzet tartozik.
39) De Condillac abbé.
40) Nihil liberos suos docebant, quod discendum esset jacentibus.
Epist. 88.
41) Százszor gondolkoztam rajta, irás közben, hogy lehetetlen
egy hosszú műben mindig ugyanazt az értelmet adni
ugyanazoknak a szavaknak. Nincs oly gazdag nyelv, a mely annyi
elnevezést, fordulatot és szólamot tudna nyujtani, mint a mennyi
módosulása lehet eszméinknek. – Az a módszer, a mely minden
elnevezést definiál és mindig a definicziót teszi a definiált dolog
helyébe, szép lehet, de kivihetetlen, mert hogy lehetne vele a
folytonos körbenforgást kikerülni? A definicziók jók lehetnének, ha
nem kellene őket szavakkal kifejezni. Mindazáltal meg vagyok
győződve, hogy az ember lehet világos, még a mi nyelvünk
szegénységének daczára is, ha nem adja is mindig ugyanazoknak
a szavaknak ugyanazt az értelmet. Ha úgy tesz, hogy
valahányszor használ valamely szót, az értelmet, melyet ad neki,
eléggé meghatározza azok által az eszmék által, melyek
kapcsolatban vannak vele és minden mondat, a melyben ez a szó
előfordul, úgyszólván definiczióul szolgál. Hol azt mondom, hogy
a gyermekek képtelenek az észszerű gondolkozásra, hol pedig,
meglehetős finom gondolkozást tulajdonítok nekik. Nem hinném,
hogy ezzel ellentmondásba jutok saját eszméimmel, bár azt nem
tagadhatom, hogy gyakran ellentmondok magamnak
kifejezéseimmel.
42) Quintus Curtius, III. könyv, 6. fejezet. Ugyanezt az esetet
elmondja Montaigne is. Nagy Sándor, miután Parmenion egy
levele tudtára adta, hogy kedves orvosát, Philippust Darius
pénzzel megvesztegette, hogy mérgezze őt meg, odaadta a
levelet Philippusnak, hogy olvassa el s egyúttal lenyelte a
gyógyszert, melyet az neki adott.
43) Ez a fejedelem, mondja Montaigne erről a tárgyról, souverain
patronusa a vakmerő tetteknek, de nem tudom, van-e eset
életében, melyben több az elszántság, mint ebben, s van-e oly
sok tekintetből való kitünő szépség.
44) A legtöbb tudós a gyermekek módja szerint tudós, nagy
tanultságuk nem annyira eszméik sokaságából, mint képeik
sokaságából ered. A dátumok, a tulajdonnevek, a helyek, minden
az eszméktől elszigetelt, vagy eszméktől mentes tárgyak,
kizárólag a jelek emlékezete által rögződnek meg és ritkán
emlékezünk vissza ezen dolgok valamelyikére úgy, hogy egyúttal
ne látnók a könyv lapjának jobb, vagy baloldalát, a hol olvastuk,
vagy az ábrát, a mely alatt először láttuk. Körülbelül ilyen volt az
utóbbi évszázadok divatja szerinti tudomány. A mi korunké
másféle: nem tanulmányoznak, nem figyelnek meg többé;
álmodnak és komoly képpel filozófia gyanánt adják be nekünk
némely rossz éjszaka álmait. – Azt vethetik ellenem, hogy magam
is álmodom; meglehet, de a mit a többiek óvakodnak megtenni,
én álmokul adom álmaimat, hadd keresse az olvasó, van-e valami
hasznuk az éber emberekre?
45) Quintilianus I. könyv, 1. fejezet.
46) Hasonló esetben koczkázat nélkül lehet kivánni a gyermektől
az igazságot, mert akkor tudja, hogy úgysem tudná elleplezni s
erről azonnal volna alkalma meggyőződni, ha hazugságot merne
mondani.
47) Levél D’Alemberthez a színjátékról.
48) Mintha a parasztgyerekek nagyon keresgélnék a száraz
helyet, a hova leüljenek vagy leheveredjenek. Pedig sohasem
hallottuk, hogy a föld nedvessége csak egynek is megártott volna
közülük! Ha az ember az orvosokra hallgat, azt kellene hinnie,
hogy a vademberek mind bénák a reumatizmustól.
49) Ez a rémület nagyon nyilvánvalóvá válik a nagy
napfogyatkozásokkor.
50) Ime még egy másik ok, a melyet jól megmagyaráz egy
filozófus, a kinek gyakran idézem a művét és a kinek nagyszabású
szempontjai még gyakrabban szolgálnak okulásomra.
«A mikor különleges körülmények folytán nem lehet pontos
fogalmunk a távolságokról és a tárgyakat csak a látószög
nagysága vagy inkább csak a kép szerint itélhetjük meg, melyet
szemünkben keltenek, akkor szükségképen tévedésbe esünk
ezeknek a tárgyaknak nagyságát illetőleg. Mindenki tapasztalta,
hogy útközben éjszaka egy közelünkben levő bokrot tőlünk
távoleső fának nézünk vagy fordítva, a messze levő fáról azt
hisszük, hogy közelünkben levő bokor; hasonlóképen ha nem
ismerjük a tárgyakat formájukról és nem alkothatunk magunknak
ennek segítségével fogalmat a távolságról, szintén szükségképen
tévedünk: egy légy, a mely szemünktől néhány hüvelyknyire
sebesen elröpül, ilyenkor úgy tűnik föl, mint egy madár, a mely
nagyon távol van tőlünk; egy ló, a mely mozdulatlanul áll egy
mező közepén, olyasforma tartásban mint egy birka, nagy
birkának fog tűnni előttünk, míg végre föl nem ismerjük, hogy ló;
de attól fogva, hogy fölismertük, azonnal akkorának fog föltünni,
mint egy ló és rögtön helyesbítjük előbbi itéletünket.
«Mindenkor, a mikor az ember éjszaka ismeretlen helyen van, a
hol nem tudja megállapítani a távolságot és a hol a sötétség miatt
nem tudja fölismerni a tárgyak alakját, minden pillanatban ki van
téve a tévedés eshetőségének, a szemébe tünő tárgyak
megitélését illetőleg. Innen származik az a rettegés és a belső
félelemnek az a neme, a melyet az éjszaka sötétsége kelt
csaknem minden emberben; ezen alapul azoknak a kisérteteknek
és rémületes gigászi alakoknak a megjelenése, a melyeket annyi
ember látni vél. Rendszerint azt szokták nekik felelni, hogy ezek
az alakok képzeletük szüleményei, pedig valósággal a szemükben
lehettek és nagyon lehetséges, hogy csakugyan látták is, a miről
beszélnek, mert szükségképpen meg kell, hogy történjék minden
esetben, a mikor egy tárgyat csak a szerint a szög szerint itélünk
meg, a melyet szemünkben formál, hogy ez az ismeretlen tárgy
annál inkább megnövekszik és annál terjedelmesebbé válik,
mennél közelebb jutunk hozzá; és hogyha kezdetben a nézőnek,
aki nem tudja fölismerni, a mit lát és nem tudja megitélni, milyen
távolságban látja, nehány lábnyi magasságban tünt föl, holott
husz vagy harmincz lépésnyire volt, több ölnyi magasságban kell
feltűnnie, a mikor csak nehány lábnyi távolságra jut; ez
valósággal álmélkodásba és rémületbe ejtheti az embert, míg
végre megérintheti vagy fölismerheti a tárgyat; mert ugyanabban
a pillanatban, a mikor megismeri, hogy micsoda az a tárgy, a
mely óriásinak tűnt föl, ez egyszerre összezsugorodik és csak
valóságos nagyságát ölti föl; de ha elszalad vagy nem mer hozzá
közel menni az ember, bizonyos, hogy csak olyan fogalma lesz
erről a tárgyról, a milyen a kép, melyet a szemben keltett, így
tehát az ember valósággal látott egy nagysága és formája által
rémületes gigászi alakot. A kisértetekben való hit tehát a
természeten alapszik és tüneményei nem származnak csupán a
képzelődésből, mint a filozófusok hiszik. (Histoire naturelle. VI.
kötet, 22. lap.)
Igyekeztem a szövegben kimutatni, hogy ez a babona részben
mégis a képzelődéstől függ és a mi az ebben a passzusban
megmagyarázott okot illeti, ebből látható, hogy az éjszakában
való járás megszokása meg kell hogy tanítson azoknak a
tüneményeknek a megitélésére, melyeket a formák hasonlósága
és a távolságok különbözősége tüntet a szemünkbe a sötétben;
mert mikor a levegő még eléggé meg van világítva, hogy
észrevehessük a tárgyak körvonalait, a nagyobb távolságban több
levegő lévén köztünk meg a tárgy között, ezeket a körvonalakat
annál kevésbbé határozottaknak kell látnunk, mennél távolabb
esik tőlünk a tárgy; ez a szokás hatalma révén elég arra, hogy
megóvjon attól a tévedéstől, melyet itt Buffon magyaráz.
Bármelyik magyarázatnak adunk is előnyt, az én módszerem
mindig hatásos és a tapasztalat is tökéletesen ezt erősíti meg.
51) Hogy gyakoroljuk a gyermekeket a figyelmességben, mindig
csak olyan dolgokat mondjunk nekik, a melyeknek helyes
megértésében valami érezhető és jelenvaló érdekük van;
mindenekfölött ne szaporítsuk a szót, soha se mondjunk egy
fölösleges szót sem. De beszélgetésünkben homályos vagy
kétértelmű se legyen semmi.
52) Híres párisi tánczmester, aki jól ismerve a maga népét,
ravaszságból az extravagánst játszotta és olyan fontosságot
tulajdonított müvészetének, a melyet úgy tettek mintha
nevetségesnek találták volna, a melyért azonban alapjában véve
a legnagyobb tisztelettel illették őt. Egy másik nem kevésbbé
frivol művészetben még ma is látjuk a komédiának egy művészét,
a ki épp úgy fontoskodik és játsza a bolondot és éppen olyan jól
is jár vele; ez a módszer Francziaországban mindig beválik, az
igazi tehetség, a mely egyszerűbb és nem olyan vásári, itt nem
boldogul. A szerénység itt az ostobák erénye.
53) A mint azonnal meg fogjuk látni, mezei sétáról van szó; a
városban levő sétaterek veszedelmesek mindkét nembeli
gyermekekre. Itt kezdenek hiúkká lenni és itt kezdik fitogtatni
magukat: a Luxemburgban, a Tuileriákban, különösen pedig a
Palais-Royalban veszi magára Páris ifjusága azt a szemtelen és
nyegle modort, a mely annyira nevetségessé teszi, gúny és utálat
tárgyává egész Európában.
54) Lásd Pausanias Árkádiáját, továbbá az alább közölt részletet
Plutarchosból.
55) A majorkaiak már évszázadok óta fölhagytak ezzel a
szokással; abból az időből való, a mikor a parittyásaik híresek
voltak.
56) Tudom, hogy az angolok nagyra vannak, nemzetük
emberségességével és jólelkűségével, hogy good natured people-
nek tartják magukat, de kürtölhetik ezt, a hogy birják, senki sem
fogja utánuk mondani.
57) A baniánok, a kik még szigorúbban tartózkodnak
mindennemű hústól – csaknem épp oly szelidek, mint ezek, de
mivel az erkölcsük kevésbbé tiszta és az istentiszteletük kevésbbé
észszerű, nem olyan becsületes emberek. (A baniánok a brahman
valláshoz tartoznak, a gaurok Zarathusztra vallását követik.)
58) E könyv egyik angol fordítója itt megrója tévedésemet és
mind a ketten helyreigazítják. A mészárosokat és a sebészeket
tanuságtételre bocsátják, de az előbbiek nem fogadtatnak el
esküdtekül, vagy pairekül a büntető biróságoknál, a sebészek
azonban igen.
59) I. könyv. 94. fejezet.
60) A régi történetírók tele vannak olyan szempontokkal, a
melyeknek hasznát lehetne venni, még ha a tények, melyeken
alapulnak, nem felelnek is meg a valóságnak. De mi nem tudunk
igazában hasznot húzni a történelemből; a tudósok kritikája
fölemészt mindent, mintha az fontos dolog volna, hogy igaz-e
valamely tény, föltéve, hogy valami hasznos tanulságot lehet
levonni belőle. Az okos embernek úgy kell tekinteni a történetet,
mint a tanulságos mesék szövedékét, a melyeknek morálja
nagyon illik az emberi szívhez.
61) A szokás varázsa az ember természetes restségéből származik
és ez a restség fokozódik, ha engedünk neki: könnyebben tesszük
azt, a mit már egyszer tettünk, ki lévén taposva az út, könnyebb
rajta járni. Azt is meg lehet jegyezni, hogy a szokás hatalma igen
nagy az aggastyánokon és a hanyag embereken; az ifjúságon és
az élénk embereken igen kicsiny. Ez az uralom csak gyönge
lelkeknek való és napról-napra jobban elgyöngíti őket, az egyedüli
hasznos szokás a gyermekekre nézve az, ha fáradság nélkül
alávetik magukat az észnek. Minden más megszokás bűn.
62) Gisors gróf, Belle-Isle maréchal egyetlen fia.
63) Gyakran megjegyeztem, hogy azokban a tudós tanításokban,
melyekben a gyermekeket részesítik, nem annyira azzal törődnek,
hogy a gyermekek hallgassák, mint inkább, hogy a jelenlevő
felnőttek. A mit itt mondok, abban nagyon biztos vagyok, mert
ezt a megfigyelést önmagamon tettem.
64) Minden magyarázatnál, melyet a gyermeknek adni akarunk,
kell valami kis készülődés arra, hogy figyelmessé tegyük.
65) A borok, a melyeket kicsinyben árulnak a párisi
borkereskedőknél, ha nincsenek is mind ólomczukrozva, ritkán
hiányzik belőlük az ólom, mert ezeknek a kereskedőknek a
helyiségei tele vannak ezzel a fémmel és a bor, a mely az itczébe
ömlik, erre az ólomra ráfolyva és rajta tapadva, valami részét
mindég föloldja. Különös, hogy a rendőrség megtűr ilyen
nyilvánvaló és ártalmas visszaélést. Igaz azonban, hogy a jómódu
emberek nem igen isznak ezekből a borokból s így kevéssé
vannak mérgező hatásuknak kitéve.
66) A növényi sav nagyon enyhe. Ha ásványi sav volna és
kevésbbé volna higítva, az egyesülés nem mehetne végbe
pezsgés nélkül.
67) Petronius. 100. fejezet.
68) Az idő elveszti ránk nézve mértékét, mikor szenvedélyeink
akarják kedvük szerint szabályozni folyását. A bölcs ember órája a
hangulat egyenletessége és a lélek nyugalma; mindig a maga
idejében van és ismeri mindig az idejét.
69) A szabad levegő kedvelése, melyet növendékemről
föltételezek, az én nevelésemnek természetes gyümölcse.
Egyébként, nem lévén benne semmi abból a nyegle és szenvelgő
modorból, mely annyira tetszik a nőknek, nem is ünneplik őt
annyira, mint más gyermekeket, következőleg ő is kevésbbé jól
érzi magát köztük és kevésbbé is romlik meg társaságukban,
melynek varázsát még nem bírja érezni. Vigyáztam rá, hogy meg
ne tanítsam kezet csókolni nekik, nyegleségeket mondani nekik
vagy akár csak a férfiak részéről őket megillető figyelmet
tanusítani irántuk; sérthetetlen törvényt csináltam magamnak
abból, hogy ne követeljek tőle semmit, a minek az oka
meghaladja megértési képességét. Arra pedig nincs semmi ok,
hogy egy gyermek máskép bánjon az egyik nemmel, mint a
másikkal.
70) Értekezés az egyenlőtlenségről.
71) Lehetetlennek tartom, hogy Európa nagy monarchiái még
sokáig fenmaradhassanak; valamennyien ragyogtak már és
minden állam, a mely ragyog, a hanyatlás útján van. Erre a
véleményemre különösebb okaim is vannak, mint ez a tétel. De itt
nincs helyén, hogy ezeket elmondjam s különben is mindenki
nagyon is jól látja őket.
72) Hiszen magad is az vagy, fogják nekem mondani. Elég baj az
nekem, megvallom és az én hibáim, a melyekért eléggé
megfizettem, nem szolgálhatnak okul arra, hogy másokban is
meglegyenek. Nem azért irok, hogy mentegessem hibáimat,
hanem hogy megakadályozzam olvasóimat utánzásukban.
73) Saint-Pierre abbé.
74) Az ó-korban nem voltak szabók, a férfiak ruháit maguk
készítették a nők.
75) Juvenalis II. Satira 53.
76) Guillaume Rousseau idejében közmondásszerű alak volt
Párisban; egy régi bohózatnak volt egyik alakja.
77) Azóta pontosabb kisérlettel megtaláltam az ellenkezőjét. A
törés köralakuan megy és a bot vastagabbnak látszik a vízben
levő végénél, mint a másiknál; de ez nem változtat semmit az
okoskodáson és a következtetés nem kevésbbé helyes.
78) «A városokban, mondja Buffon, és a jól élő embereknél a
gyermekek hozzá lévén szokva a bőséges és izletes
táplálkozáshoz, hamarabb jutnak ebbe az állapotba; falun és a
szegény népnél a gyermekek lassabban érnek, mert rosszúl és
nagyon kevéssé vannak táplálva; két-három évvel többre van
szükségük.» (Histoire Naturelle IV. kötet, 238. lap, a 12-edrét
kiadásban.) A megfigyelést helyesnek tartom, de a magyarázatot
nem, mert azokban az országokban, a hol a falusi nép nagyon jól
táplálkozik és sokat eszik, mint Wallisban és még Olaszország
bizonyos hegyi vidékein is, mint pl. Friaulban, a serdülés kora a
két nemnél hasonlókép későbbi, mint a városokban, a hol, csak
hogy kielégíthessék hiúságukat, az ételen rendkívül
fösvénykednek és a hol a legtöbben a közmondás szerint élnek:
fenn az ernyő, nincsen kas. Csodálja az ember ezeken a
hegyvidékeken, mikor embernyi nagy fiúkat lát, a kiknek még
vékony a hangjuk és szakálltalan az álluk és nagy lányokat, a kik
máskülönben nagyon formásak, de nincs meg náluk nemüknek
periodikus jele. Ez a különbség nézetem szerint csak abból
származik, hogy erkölcseik egyszerűségében a képzelőtehetségük
tovább marad nyugodt és csendes, később forralja fel vérüket és
kevésbé koraéretté teszi temperamentumukat.
79) Omnis in imbecillitate est gratia et caritas. Cicero de natura
Deorum. I. 44.
80) Ez úgy tetszik, most némi változáson megy át: a társadalmi
osztályok mintha szilárdabbakká válnának, az emberek pedig
kellemetlenebbekké.
81) A vonzódás ellehet viszonzás nélkül, a barátság soha. A
barátság kölcsönösség, olyan szerződés, mint a többi, de a
legszentebb valamennyi között. A barát szónak nincs más
megfelelője, mint ő maga. Mindenki, a ki nem barátja a
barátjának, egész bizonyosan gazember, mert a barátságot csak
úgy lehet elnyerni, ha viszonozzuk vagy színleljük.
82) Multos experimur ingratos, plures facimus, quia graves
exprobratores exactoresque sumus… Ita gratiam omnem
corrumpimus, non tantum postquam dedimus beneficia, sed dum
damus. Seneca, de Benef. I. könyv. 1. fejezet.
83) Maga az a szabály, hogy tegyünk úgy mással, a hogy
szeretnők, hogy velünk tegyenek, valósággal csakis a
lelkiismereten és az érzésen alapszik; mert hol van a
meghatározott ok arra, hogy én létemre úgy teszek, mintha más
valaki volnék, különösen ha belsőleg biztos vagyok benne, hogy
sohasem kerülök ugyanabba a helyzetbe? És ki áll nekem jót
azért, hogy ha hűségesen megtartom ezt az elvet, elérem vele,
hogy ugyanúgy megtartják velem szemben is? A gonosz hasznot
húz az igaznak becsületességéből; ő neki az nagyon jó, ha az
egész világ igaz, kivéve őt magát. Akárki mit mond is, ez az
állapot nem nagyon előnyös a jóravaló emberekre nézve. De ha
az odaadó lélek ereje azonosít engem felebarátommal, hogy
úgyszólván ő benne érezzem magamat, akkor azért nem akarom,
hogy szenvedjen, mert ez által szenvedek én is; önmagam iránti
szeretetből érdeklődöm iránta és a szabály alapoka magában a
természetben van, a mely a saját jóllétem utáni vágyat sugallja
nekem, bármely helyen érzem is a létezésemet. Ebből azt
következtetem, hogy nem igaz, hogy a természeti törvény
szabályai csak magára az észre vannak alapítva; szilárdabb és
biztosabb az alapjuk. Az önmaga iránti szeretetből eredő szeretet
az emberek iránt az emberi igazságosság alapelve. Minden
erkölcs summáját a törvény summája által adja meg az
evangelium.
84) Minden ország törvényeinek általános szelleme az, hogy
kedvezésben részesítik az erőset a gyengével szemben, azt, a
kinek van valamije, azzal szemben, a kinek nincs semmije, ez a
baj elkerülhetetlen és nincs alóla kivétel.
85) Lásd Davila, Guicciardin, Strada, Solis, Macchiavelli, sőt néha
de Thon műveit is. Vertat csaknem az egyedüli, a ki tudott festeni
a nélkül, hogy jellemképeket csináljon.
86) Történetíróink közül egyetlen egy (Duclos, a XI. Lajos élete
szerzője), a ki utánozta Tacitust a nagy stílben, merte utánozni
Suetoniust és néha átérzi Cominest, pedig épen ezért, a mi
fokozza könyve becsét, kritizálják nálunk.
87) Mindig az előitélet erjeszti szivünkben a szenvedélyek
szertelenségét. A ki csak azt látja, a mi van és csak azt becsüli, a
mit ismer, az aligha lobban szenvedélyre. Itéleteink tévedései
élesztik fel minden vágyunk hevét.
88) Azt hiszem, bízvást számíthatom az egészséget és a jó
szervezetet a nevelésével szerzett előnyök sorába, vagyis még
inkább a természet azon adományainak sorába, melyeket a
nevelése őrzött meg számára.
89) Egyébiránt növendékünk keveset koczkáztatna ebben a
kelepczében, ő, a kit annyi mulatság vesz körül, a ki soha
életében nem unatkozik, a ki alig tudja, mire való a pénz. Az a két
indító ok, a melylyel a gyermekeket vezetik, az érdek és a hiúság
s épen ez a kettő szolgál az udvaronczoknak és a szélhámosoknak
arra, hogy azután hatalmukba ejtsék őket. Ha látod, hogy
kapzsiságuk felingerlődik a díjak, a jutalmak által, ha látod, hogy
tív éves korukban tapsolnak valami nyilvános föllépésnek a
kollégiumban, akkor láthatod azt is, mint fogják húsz éves
korukban erszényüket ott hagyni valami játékbarlangban, az
egészségüket rosszhírű helyeken. Fogadni mernék, hogy az
osztály legtudósabb növendékéből lesz mindig a legnagyobb
játékos és a legkicsapongóbb ember. Azokkal az eszközökkel,
melyeket nem használtak vele szemben gyermekkorában, nem
fog visszaélni ifjúkorában. Figyelemben kell azonban tartani, hogy
itt állandó elvem mindenben a legrosszabb lehetőségig vinni a
dolgot. Kezdettől fogva igyekszem elejét venni a bűnnek és aztán
föltételezem, hogy meggyógyíthassam.
90) De ha ő vele magával szemben támasztanak czivakodást,
hogy fogja magát viselni? Erre azt felelem, hogy nem lesz soha
czivakodása s hogy sohasem fogja annyira odaadni magát, hogy
legyen. De végre is, fognak tovább faggatni, kicsoda kerülhet el
egy pofont, egy sértést egy durva embertől, egy részegtől vagy
egy vakmerő kötekedőtől, a ki hogy mulatságból megölhessen
egy embert, azon kezdi, hogy megbecsteleníti? Ez más dolog; a
polgárok becsülete és élete nem lehet kiszolgállatva a durvának, a
részegnek és a vakmerő kötekedőnek és az ilyen eshetőség ellen
ép úgy nem óvhatjuk magunkat, mint az ellen, hogy egy tégla a
fejünkre ne essék. Egy pofon vagy sértés kapása és eltűrése
olyan polgári következményekkel jár, a melyek ellen semmiféle
okosság nem tud védekezni és a melytől a sértettet semmiféle
biróság nem tudja megvédeni. A törvények elégtelensége adja
meg tehát ebben függetlenségét; ő a maga hatósága, a maga
birája önmaga és a sértő közt, ő maga a természetes törvény
tolmácsa és végrehajtója; ő szerez magának igazságot és csak ő
maga is szerezhet és nincs a földön oly esztelen kormány, a mely
megbüntesse, hogy hasonló esetben igazságot szerzett magának.
Nem azt mondom, hogy meg kell verekednie, mert ez
esztelenség; azt mondom, igazságszolgáltatással tartozik
magának és ennek ő a kiszolgáltatója. Annyi hiábavaló
párbajellenes rendelet helyett, ha uralkodó lennék, felelek róla,
hogy tartományaimban nem volna sem pofon, sem sértő szó és
pedig nagyon egyszerű eszköz segítségével, melybe a biróságok
nem elegyednének bele. Bárhogy is, Emil hasonló esetben tudja,
hogy milyen igazságszolgáltatással tartozik magának és a
példaadásnak, a melylyel a becsületes emberek biztonságának
tartozik. A legszilárdabb ember sem tudja megakadályozni, hogy
ne inzultálják, de azt igenis megakadályozhajta, hogy bárki is
sokáig dicsekedhessék azzal, hogy inzultálhatja őt.