Anyáknapi versek

1 Anyanyelvemben őrizlek téged

Horváth István 27 Az édesanya

Anyám a hangod nem hallom többet. Nincsen a gyermeknek

Anyanyelvemben őrizlek téged. Olyan erős vára,

Szavaid szívem mélyén dübörögnek. Mint mikor az anyja

Úgy zengik vissza a mindenséget, Őt karjaiba zárja.

ahogy azt tőled szóval tanultam. Nincsen őrzőbb angyal

Kis nép nyelvén, de Anyám, tiéden. Az édesanyánál,

Anyám vagy, s én is fiad, ki voltam. Éberebb csillag sincs

Ez nem szégyenem se büszkeségem. Szeme sugaránál.

Anyám vagy! Most már csak a szavakban! Nincs is annyi áldás

S, hogy többé hangod, jaj, nem hallhatom, Amennyi sok lenne,

drágább a szavad, mélyebben dobban. Amennyit az anya

Nincs a földön oly kincs, se hatalom, Meg ne érdemelne.

mely megfolythatna fiad ajkán.

Dédunokád is őrzi „Vénanyót”.

Nem kell előtted pirulnunk, Anyám,. 28 Köszöntő

Megőrizzük, mit ajkad ránk hagyott. Egy kis verset súgott nekem

A szerető szívecském,

2 Édesanyám, mit segítsek? Megtanultam s el is mondom

Létay Lajos Édesanyák ünnepén.

Édesanyám mit segítsek? Reggel imám azzal kezdem,

Cukrot törjek? Hozzak lisztet? Este azzal végzem,

Megpörköljem tán a kávét? Az én édes jó anyámat

Elszaladjak hagymaszárért? Áldd meg s tartsd meg Isten.

Neked száz és száz a dolgod,

míg ebédünk egybehordod;

míg az asztal megterítve, 29 Nem tud úgy szeretni

csak te fáradsz, te s megint te! Nem tud úgy szeretni a világon senki

Ámde én nem hagylak téged, Mint az édesanyám tud engem szeretni.

tétlen mint is nézhetnélek? Akármit kívántam megtette egy szóra,

S épp ma van lám neved napja, Még a csillagot is reám rakta volna.

hát így üld meg, mosogatva? Mikor a faluban iskolába jártam,

Édesanyám, mit segítsek, Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.

hogy ne fáradj, légy mind frissebb? El nem tűrte volna o azt semmi áron,

Megtennék én mindent érted, Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.

minden gondtól kímélnélek. Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam,

Hogy vidáman élj sokáig, Magát nem kímélte, csak értem aggódott.

s ifjan lásd meg unokáid. Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében

Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.

3 Édesanyámnak Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,

Létay Lajos Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.

Ha csak egy virág volna, Lássak a szemében boldog örömkönnyet,

én azt is megkeresném, Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.

ha csak egy csillag gyúlna,

fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna, 30 Anyám kinéz az ablakon

megtanulnék a hangján. Tompa László

Ami csak szép s jó volna Anyám reggelenként

édesanyámnak adnám. Ablakán kinéz:

fagyott, jól felöltözz

4 Anyáknak lelkem, ha kimész.

Kádár János Máskor szól: no lám, hogy

Édesanyám, anyám, anyácskám, Átsütött a nyár,

menedékem, kedvem, szép orcám, Nehogy kigyúltan

víg napom, csillagom, virágom, Hideget igyál.

fogadd el szerényke virágom. Mindig így figyel rám,

Édesanyám, anyám, anyácskám, Törődik velem.

anyukám, édesem, jó mamám, Most ne legyek lassú,

kenyerem, illatom, virágom, Most ne hirtelen.

fogadd el szerényke virágom. S teszi ezt, mióta

Édesanyám, anyám, anyácskám, Megszülettem én,

anyukám, édesem, jó mamám, És folytatja most is

menedékem, kedvesem, szép orcám, Ameddig csak él.

víg napom, csillagom, virágom. Mert a lelkem o

Kenyerem, illatom, virágom, Velem van itt is.

fogadd el szerényke virágom: Anyagondja rajtam,

ha megteszed én is virágzom. Varázsing és pajzs.

Ha megteszed én is virágzom.
5 A kertbe ment 31 Ima

Áprily Lajos Köszönöm, hogy teremtettél

Uram, én nem tudom, milyen a kerted, Az anyaméhben is ismertél,

a virágosod és a pázsitod, Csillagok fényénél formáltál

Én nem tudom, virágok ültetését, Szerető Atyámmá igazultál.

ágyásaidban hogy igazítod. Köszönöm, hogy gondot viseltél

Csak azt tudom, hogy kendőjét levetve Éveimhez jót reméltél

júniusi vasárnap hajnalán, Szívembe ültettél rendet

beteg lábával és beteg szívével Örökzöld hömpölygő csendet.

bánatosan kertbe ment anyám. Köszönöm, hogy hozzám szóltál

Uram, tele volt immár félelemmel, Igéden át rám találtál,

sokszor riasztó árnyék lepte meg, Szememben tornyot emeltél

de szigony-eres, érdes két kezével Tűz-lángú ostorral szerettél.

még gyomlálgatta volna kertemet. S köszönöm, hogy éjt is adtál

A kicsi teste csupa nyugtalanság, Sebeimre felhőt raktál,

s most elgondolni nem tudom, hogy ül. S míg vánszorogtam kebleden át

Virágosodban könyörülj meg rajta, Rám lehelted a hold bánatát.

hogy szegény ne szenvedjen tétlenül.

Mezőiden ne csak virágmagot vess,

virágaid közé vegyíts gyomot,

hogy anyám keze gyomlálhassa kerted: 32 Anyák napjára

asphodelosod és liliomod. Bokrétát kötöttem

Jó anyám napjára,

6 Köszöntő Örül a bokrétám

Fazekas Anna Minden egyes szála.

Hajnaltájban napra vártam, S azt mondatja velem

hűs harmatban térdig jártam, Illatos virágom:

szellő szárnyát bontogatta, Legyen áldás az én

szöghajamat fölborzolta. Édes jó anyámon.

Hajnaltájban rétre mentem,

harmatcseppet szedegettem,

pohárkába gyűjtögettem, 33 Édesanyám

nefelejcset beletettem. Reggel óta tanakodtam,

Hazamentem, elpirultam, Mit mondhatnék tenéked,

édesanyám mellé bújtam, Olyan szépet gondoltam ki,

egy szó sem jött a nyelvemre, Hogy elmondani nem lehet.

könnyem hullt a nefelejcsre. Nem találtam rá szavakat,

Édesanyám megértette, Még verset sem találtam,

kicsi lányát ölbe vette, Minden, amit elmondhatnék

sűrű könnyem lecsókolta, Itt van egy szál virágban.

kedve szóval, lágyan mondta:

„Be szép verset mondtál, lelkem,

be jó is vagy, kicsi szentem!" 34 A mi édesanyánk

S nyakam köré fonva karját A mi édesanyánk drága szent egy asszony

ünnepeltük anyák napját. Nem az volt a sorsa, hogy rózsát fakasszon,

Mert bizony az élet nem nagyon kímélte

7 Féltél, anyám? A gondot, a sok bajt végtől végig élte.

Áprily Lajos A mi édesanyánk drága szent egy asszony,

Sírod körül harc volt, hadnép rohant, Emléke is elég, hogy könnyet fakasszon,

vad ütközetben reszketett a hant. Hej, virrasztott nehéz éjszakákon értünk,

Féltél, anyám? és gondoltál-e rám? Amikor a láztól majd hogy el nem égtünk.

Te nem féltél, csak féltettél anyám. Fáradt behunyt szemmel hányszor elgondolom:

Mi, kiket felnevelt ezer gondon, bajon,

8 Hálaadás Tudunk-e valaha hálásak is lenni,

Dsida Jenő Tudunk-e valamit ezért neki tenni?

Köszönöm Istenem az édesanyámat! Mert apró ajándék, virágcsokor, ékszer,

Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat. Amit egy-egy gyermek ad neki elégszer,

Körülvesz virrasztó áldó szeretettel, Mind nem viszonozza, amit áldozott ránk,

Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell. Ezért szent a mi édesanyánk.

Áldott teste, lelke csak érettem fárad,

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este 35 Anyám

imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve. Anyám könnye fürösztgetett

Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban Ha az élet beszennyezett.

itt e földön senki sem szerethet jobban! – Az öröme napsugár volt,

Köszönöm a szemét, melyből jóság árad, Rajta volt az egész égbolt.

Istenem köszönöm az édesanyámat! Az o nyelve, anyanyelvem,

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva, Az én élő örökségem,

Aki oltalmadat, vigaszodat várja. Édesanyám én szeretlek,

Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk, S ma is szívből köszöntelek.

Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!

Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,

Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el! 36 Kisbaconi temetőben

Áldd meg édesanyám járását-kelését, Benedek Elek

Áldd meg könnyhullatását, áldd meg Kisbaconi temetőben

szenvedését!
Most van a nap lemenőben,
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Ráverődik a sugára
Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!
Jó szüleim sírhalmára.
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Egykor, régen haj de féltem,
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!
Ha temetőbe léptem,

Vége már a félelemnek,

9 Az anyánk
„Nagyapóék" ott pihennek.
Mécs László
Testem, lelkem hogyha fáradt,
Hej, ti vándor vén legények,
Ide jönni érzek vágyat,
sorsosim, víg agglegények!
Ide jövök este, reggel,
Hejehujás cigány élet,
S beszélek az öregekkel.
a mi sorsunk: dáridó,
Elmondom, hogy bárhol járok
vérző szívet ámító.
Mindenütt gondolok rájok,
Hideg fészek ami fészkünk,
Hálás szívvel, könnyes szemmel,
A szívünkbe ha belenézünk,
Gyermeki szent szeretettel.
kurjantunk és fütyörészünk,
Hogy mit írtam sok-sok könyvben,
ne hallja meg senki sem,
Tőlük kaptam mind örökbe,
hogy búg bent egy requiem.
S ha szívemben van szeretet
És egy este lámpa lobban,
Ez az ok szívükből eredt.
szellem-szárnyon, halk-titokban,
A forrását minden jónak
zárt ajtókon át betoppan,
Köszönhetem „Nagyapónak",
szíve szirmát szórja ránk, Nagyapónak és párjának,

ami édes jó anyánk. Az én édes nagyanyámnak.

Ránk tekint virágszemével, Óh, áldott föld, szent sírhalom,

ajka szól bölcső-zenével: Szálljon reád csend, nyugalom,

s mint szivárvány, úgy hull széjjel S hogyha pályám megfutottam

minden álarc, ámító Én is itten nyugodhassam.

lötty, virág és dáridó.

Visszavedlünk jó gyereknek

s karján bölcsős szeretetnek,

mélyről, mélyről megerednek 37 Áldás

tiszta, régi könnyeink, Ahány virágszál van

tengermélyi gyöngyeink. Ott künn a határban,

O a jóság, szem-becézés, Ahány fényes csillag

csak csicsijjáz, csókol, néz: és Nyári éjszakában,

vad szívünkben minden vérzés, Oly sok évig éljen

bíbor-csermely elapad, Anyám boldogságban.

átkos ének elakad. Ahány madár dalol

Mosolygása édes ünnep: A virágos réten,

rávilágít minden bűnnek Ahány jó ember van

gyökerére: mint kitűnnek Széles e világon

este mint a csillagok, Édes jó anyámra

hogyha holdjuk fölragyog. Annyi áldás szálljon.

Megvigasztal, fölmagasztal,

illatos lesz lámpa, asztal,

megtelünk a szent malaszttal,

és elalszunk édesen, 38 Az én édesanyám

csoda-csoda csendesen... Az én édesanyám

Galamblelkű asszony,

10 Anyai szó Életfáján Isten

Erdélyi József Sok rózsát fakasszon.

Vertük a fecskefészkeket, Sugaras a lelke

az istálló eresz alatt, S a szíve nemesfém

kínoztuk és csaptuk a földhöz Ez drága színarany

a kopasz fecskefiakat. Az meg szelíd napfény.

Nem hatottak meg a kifosztott Megszokott imáját

madarak sikongásai, - Mikor mondogatja

játszottunk... Van-e különb játék, Az égben is értem

mint életekkel játszani?... Jár a gondolatja.

Egy kisfecskét én hazavittem, Én édes jó anyámnak

hogy anyámnak megmutatom – Földön párja nincsen

A szívemet cseréltem el Nagy szeretetéért

azon a végzetes napon, Mind a két kezével

az én ártatlanul kegyetlen, Áldja meg az Isten.

öldöklő gyermekszívemet...

Anyám is jobban tette volna,

ha nem szült volna engemet!

Nem bántott, csak azt mondta, hogy 39 Áldd meg Isten

a fecske Isten madara, Ki az, aki ápol

s aki bántja, azt megveri Születésem óta,

az Isten tüzes ostora. Testemet, lelkemet

Azt kérdezte: hogy esne nékem, A bajtól is óvja?

ha megfogna egy óriás, Ki tanított engem

s kitépné a két kezemet, Isten szent nevére,

mikor nem is volnék hibás?... S ha baj vagy bánat ér,

Tanyasi játszótársaimnak Ki ölel szívére?

elmondtam: mit mondott anyám, Könnyes lesz a szemem,

de félrelöktek. Nem fogott Ha róla beszélek,

rajtuk a jámbor tudomány. Az én édesanyám

Magam is maradtam, kis tudós, Ez az áldott lélek.

egy játékommal kevesebb, És szívemnek nincs szebb

két kezem tisztább, mint a másé, Kívánsága, vágya

de a két szemem könnyesebb... Csakhogy őt az Isten

Miért is tanított jóra, szépre? Ezerszer megáldja.

Miért nem mondta, hogy öld, csak öld,

ne sajnáld a kicsit, a gyengét,

mert az erőseké s Föld,

kiknek szívében nincs bűnbánat,

se irgalom, se kegyelem!... 40 Az édesanya

Fegyverrel bírják a világot, Takács Irén

és énnekem nincs fegyverem. Ha beteg vagy, fáradt,

És ha gyötör a bánat,

Nincs fegyverem más, csak a szó, Betakar, vigasztal,

és nem hallgat rám a világ, Megveti az ágyad.

nem hallja meg, hogy sikoltoznak Szeresd ezért nagyon

fiaik után az anyák. Az édesanyádat!

Nem hallja, hogy siratja rablott Sokszor bizony rossz vagy,

szerelmes a szerelmesét, - Talán nem is láttad

egy neveletlen, óriás, Mikor a két szemén

vad gyermek az emberiség. Könnyek vontak fátylat.

Ki fékezi meg ezt a játszó, Tiszteld ezért nagyon

gyilkos óriásgyermeket? Az édesanyádat!

Ki fogja égi tudományra Ő mindig gondol rád,

a durva népvezéreket? – Megvarrja a ruhád,

Anyai szó! Angyali szózat, Egész nap dolgozik,

isteni fegyver, tüzesen Késő estig fárad.

szállj szívről szívre, szájról szájra, Tiszteld, szeresd ezért

se is némulj el sohasem!... Az édesanyádat!

Gondolj mindig arra,

11 Anyád Hogy a legdrágábbat

Falu Tamás Addig kell szeretni,

Aki jó volt hozzád, az volt az anyád, Míg melletted állhat.

minden pillanatban gondolt o reád. Tiszteld, szeresd ezért

Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt, Az édesanyádat!

félre tolt az útból, s elé o feküdt.

Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,

ha fáztál, a lelkét terítette rád.

Átvette terhedet, hogy azt ne te vidd, 41 Gyermeki köszöntő

simogatta sebed, sírta könnyeid. A hóvirág fehér csillag,

Hogyha megbántottad – mért bántottad őt? Vele a tavasz kacsingat,

Nem sírt ő sohasem a szemed előtt. Kék csillag az ibolya,

Nem hangzott ajkáról soha-soha vád, O a tavasz mosolya.

akihez rossz voltál, az volt az anyád. Ahány virág van a réten,

Számlálj te is annyit évben,

S mint a virág maradj vidám

12 Virágosat álmodtam És fiatal, édesanyám!

Ágh István Állj meg vándor!

Édesanyám, Légy akárhol,

virágosat álmodtam, Tartsál velünk,

napraforgó Anyákat köszöntjük

virág voltam álmomban, Életükre áldást kérünk,

édesanyám, Kiket úgy szeretünk.

te meg fényes nap voltál, Isten adjon minden jót,

napkeltétől Meghallgatva a gyermeki szót:

napnyugtáig ragyogtál. Éltesse az anyákat,

Fogadják a hálánkat.

13 Buba éneke

Weöres Sándor

Ó, ha cinke volnék, 42 Édesanyám névnapjára

útra kelnék, Dsida Jenő

hömpölygő sugárban Drága jó Mamuskám,

énekelnék – Nyár van a világon,

Minden este Nap süt le a földre

morzsára, búzára Madár szól az ágon.

visszaszállnék Szívünk világában

anyám ablakára. Szintén meleg nyár van

Ó, ha szellő volnék, Szeretetnek napja

mindig fújnék, Fürdeti sugárban.

minden bő kabátba Tele van a szívünk

belebújnék – Szép madárénekkel

nyári éjen, Légy megáldva hosszú

fehér holdsütésben, És boldog élettel!

elcsitulnék,

jó anyám ölében.

Ó, ha csillag volnék,

kerek égen, 43 Édesanyám

csorogna a földre, Ha mosolygó arcod nézem,

sárga fényem – Hogyha forró csókod érzem,

Jaj, de onnan Tudom szeretsz édesanyám,

vissza sose járnék Szeretlek én is igazán.

anyám nélkül Ég felé száll imádságom,

mindig sírdogálnék. Ami jó van a világon,

Amit remél, kíván szíved,

14 Anyád szemében A jó Isten mind adja meg.

Kiss Jenő Legyen örömökkel telve

Anyád szemében Életednek minden perce.

ott a nap;

sugarai rád hullanak,

hogy nőj te szépen.

Anyád szemében 44 Ima

ott a hold, Mennyei jó Atyám, őriző pásztorom,

beteg, ha voltál, rád hajolt Kelő nap fényénél hozzád fohászkodom.

a lázas éjben. Fejet hajt előtted a fűszál, virágszál,

Anyád szemében Hálát adok néked, hogy reám vigyáztál.

ott a víz; Ne hagyj el engemet édes jó Istenem.

a könny, ha utad félre visz, Oh, ha te vagy velem, kicsoda ellenem?

jaj! baj ne érjen... Függeszd őrző szemed édes jó anyámra,

Anyád szemében Hints áldást fejére, a lába nyomára.

ott a tűz:

ha csüggednél, szívedbe tűz,

lobogjon, égjen! 45 Szeresd édesanyádat

O az, aki halkan

15 Anyák némasága Bölcsőd fölé hajol,

Farkas Árpád O az, aki neked

Csak a gyermekek tudják mohó irtózattal a Altató dalt dalol.

késeket nézni.
Megmosdat, megfürdet
Mint a hegedű, az anyák melléhez szorítva
énekel a kenyér, Megfésül szépen,

a villanó penge simulása benne hópuha Tündér mesét mond

muzsika.
Lágy téli estéken.
Morzsák havazásába tartják arcukat a
gyermekek, Amikor beteg vagy

csak ok, ok tudják az anyák mellére szaladó O az, aki ápol,

késeket
Két szemében mennyi
mohó iszonyattal nézni.
Aggódás, gond lángol.
Távolodnak tőlünk az anyák, kiürülnek
álmainktól, mint az edények. O az, aki mindig

Mellük, akár az otthoni csiprok, kanalak, Imádkozik érted

csészék, ajkunk kihűlt formáit őrzi.
Nincs, óh nincs határa
Szél ver minket, férfivá, késsé élesít a fenőkő-
idő. Nagy szeretetének.

Csak az anyák tudják mohó, lármátlan Tele van a lelke

iszonyattal a fiakat nézni,
Érted égő fénnyel,
ha kenyérszegő késként csobogó mellükre
szaladnak. Ne bántsd meg őt soha

Engedetlenséggel.

16 Mama

József Attila

Már egy hete csak a mamára 46 Az anya

gondolok mindig, meg-megállva. Hiába gyönge, fáradt asszony, vézna,

Nyikorgó kosárral az ölében, Belőle nőtt testünk acélos izma.

ment a padlásra, ment serényen. Hiába félénk, reszkető a lelke,

Én még őszinte ember voltam, A pompás lángot belénk o lehelte.

ordítottam, toporzékoltam. O is volt láng, kerengő víg madárka,

Hagyja a dagadt ruhát másra, Ábrándmezőket dallal o is járta.

Engem vigyen föl a padlásra. S talán csöndes estén szívedbe dobban,

Csak ment és teregetett némán, Hogy arany faja lángolt víg dalokban.

nem szidott, nem is nézett énrám, Hiába félénk, reszkető már lelke,
s a ruhák fényesen, suhogón, Költőbe, szentbe, hősbe, új emberbe,

keringtek, szálltak a magosba. A pompás, gazdag lelket o lehelte.

Nem nyafognék, de most már késő,

most látom, milyen óriás o, -

szürke haja lebben az égen,

kékítőt old az ég vizében. 47 Édesanyám szeme

Olyan a te szemed,

Mint a nap az égen,

17 Fekete kenyér Őrködve kíséri

Petőfi Sándor Minden kis lépésem.

Miért aggódol, lelkem jó anyám? Ragyogó sugarat

Hogy kenyeretek barna, emiatt? Szór minden utamra –

Hisz meglehet, ha nincs idehaza, Őrködő szemedet

tán fehérebb kenyérrel él fiad? Felhő ne takarja.

De semmi az! Csak add elém, anyám, Jóságos két szemed

bármilyen barna is az a kenyér! Őrizőm, oltalmam:

Itthon sokkal jobb ízű énnékem Mint a fényes csillag

a fekete, mint máshol a fehér! Mindig úgy csüng rajtam.

Jóságos két szemed

Könnyet ne hullasson,

18 A királyfi három bánata Mint a fényes csillag

Mécs László Mindig mosolyogjon.

Amikor születtem, nem jeleztek nagyot

messiás-mutató különös csillagok,

csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.

A többiek láttak egy síró porontyot, 48 Édes jó anyám

de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot, Elnézem a fecskét

mintha babusgatná a szép napkorongot. Fiát hogy eteti,

Maga adta nékem édessége teljét, Hogy betakargatja,

úgy ajándékozta anyasága tejét, Hogy gondját viseli.

hogy egyszer földnek bennem kedve teljék. Te is így viseled

Isten tudja, honnan, palástot kerített, Gondomat jó anyám!

aranyos palástot vállamra terített, A lábad nyomát is

fejem fölé égszín mosolygást derített. Hát hogyne áldanám.

Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,

ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,

mint királyi ember királyi urának. 49 Névnapi köszöntő

Amerre én jártam, kövek énekeltek, Forró dobogását

mert az édesanyám izent a köveknek, Halod-e szívemnek?

szíve ment előttem előre követnek. Minden dobbanása

Amíg o van, vígan élném a világom, Azt mondja: szeretlek.

nem hiányzik nekem semmi a világon, Szeretlek szívemnek

három bánat teszi boldogtalanságom. Tiszta szent lángjával

Az egyik bánatom: mért nem tudja látni Igaz szeretettel,

egymást a sok ember, a sok-sok királyfi, Gyermeki hálával.

úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni? Drága neved napján

A másik bánatom: hogyha o majd holtan Ím, elődbe állok…

fekszik a föld alatt virággá foszoltan, A legjobb anyának

senki se tudja majd, hogy királyfi voltam. Minden jót kívánok.

Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna, Reggeltől napestig

minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna: Fáradozol értünk,

kamatnak is kevés, nagyon kevés volna. Erős két karoddal

Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna Óvod a mi éltünk.

s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna, Áldja meg az Isten

az én köszönetem így is kevés volna. Ki minket így szeret!

Hogyha a föld minden színmézét átadom, Áldja meg az Isten

az o édességét meg nem hálálhatom, Minden lépésedet!

ez az én bánatom, harmadik bánatom.

19 Az anyák 50 Édes jó anyám

Szabó Lőrincz Édes jó anyám

Csak egy voltak kivétel, az Anyák Az az imádságom,

Szentek és ápolónők: a csodát, Égben lakó jó Istenünk

a jelenést láttam bennük. A nagy Rád nagyon vigyázzon.

odaadást, az aggodalmakat, Szórja be útadat

a virrasztást, a könnyet, s mind, amit Gyönge violával,

a no szenved, ha otthon dolgozik, Jutalmazó két kezének

a gondviselést. Hogy testileg mi a Minden áldásával.

férj, feleség s a család viszonya,

nem sejtettem-kutattam. Valami,

éreztem, előre elrendeli,

ki hol álljon, mi legyen, öröme, 51 Ima

bánata mennyi, milyen gyermeke, Édes jó Istenem

és ezen változtatni nem lehet. Hallgasd meg imámat,

A férfi maga küzdi ki szerepét, Áldd meg minden jóval

a nők az eleve elrendelés: Édes jó anyámat.

ok a béke, a jóság, puhaság a földön, a föltétlen Áldó két kezedet

szeretet...
Tartsad mindig rajta,
Anyám, nyújtsd felém, öreg kezedet?
Mosolyogj rá szeretetet

Ne legyen bús napja.

20 Áldás a szülőkre

Van hely, hol minden kicsi széken

Nevetve ültem egykoron.

52 Egy szívem van…
S tipegő léptem, gügyögésem
Ha száz szívem volna:
Mosolyt rajzolt az arcokon.
Mind érted dobogna,
Van ház, ahova tartozom,
Szelíd arcod mind a százban
Más otthonba sohse térek,
Napfényként ragyogna.
Bármely családhoz, minden házba
Áldjon meg az Isten
Csak, mint idegen, úgy lépek.
Jártadban, keltedben.
Valakiket: a szüleimet
Hová nézel a virág is
Eléggé meg nem áldhatom,
Ott nyíljék legszebben.
Valakinek, ha százszor élek
Nincs több, csak egy szívem,
Adósságom le nem róhatom.
Csak egyetlen egy van:

Ám, de százzal sem tudnálak

21 Már megjöttünk e helyre
Szeretni már jobban.
Már megjöttünk e helyre, A te neved zengi

Anyák köszöntésére, Minden dobogása…

Anyám légy reménységgel, Szálljon reád édesanyám

Köszöntlek békességgel. Az Isten áldása!

Amennyi a zöld fűszál,

Égen ahány csillag jár,

Májusban a szép virág,

Annyi áldás szálljon rád. 53 Anyák napjára

Színe szárnyú kis madárka

Csicsereg az ágon,

22 Jó anyámnak Tarka szegfű mosolyog a

Jó anyámnak két kezére Meleg napsugáron.

Csókjaimat hintem én, Virág, madár, s az én szívem

Ezzel a két dolgos kézzel, Őszintén kívánja:

Áldd az Isten amíg él, Édes anyát a jó Isten

Jó anyámnak két kezét, Éltesse, megáldja.

Álld meg Isten jó szívét,

Két kezét, jó szívét,

Áldd meg Isten amíg él, 54 Édesanyámnak

Amíg él. Ha csak egy virág volna

Ez a két kéz estenként Én azt is megkeresném,

Hogyha gond, bú, baj elér, Ha csak egy csillag gyúlna

Elsimítja homlokodról Fényét ide vezetném.

A búbánat fellegét. Ha csak egy madár szólna,

Jó anyámnak két kezét, Megtanulnék a hangján,

Áldd meg Isten jó szívét. Ami csak szép s jó volna

Két kezét, jó szívét, Édesanyámnak adnám.

Álld meg Isten amíg él,

Amíg él.

23 Öntözgetem 55 Az édesanyám

Öntözgetem rózsafámat,

De nem is hiába, Drága jó édesanyám,

Anyáknapja ünnepére, Tavasz van a világon,

Kihajt minden ága. Nap süt le a földre,

Nyílik kelyhe rózsa szálnak, Madár szól az ágon.

Úgy tűzöm a kebelére Szívünk világában

Az édes anyámnak. Szintén szép tavasz van,

Kis madárka szólj az ágon, Szeretetnek napja

Gyönyörűen, szépen, Fürdeti sugárban.

Ne legyen ma bánat az én Tele van a szívünk

Jó anyám szívében. Szép madárénekkel,

Dalod után enyhül minden bánat, Légy megáldva hosszú

Dalolj, dalolj kis madárka, És boldog élettel.

Az édes anyámnak.

24 Édesanyám

Sebesen száll a felhő az égen 56 Anyámnak

Nem láttalak édesanyám régen. Virágot kerestem

Ha én szállni mint a felhő tudnék, Pirosat, fehéret,

Édesanyám csak tehozzád szállnék. Bokrétába kötöm

Tavasz lesz már, a hó kezd elmenni, S odaadom néked.

Be szeretnék kék ibolya lenni. Nem is kívánok én

Kivirítnék az anyám kertjében, Érette egyebet

Hadd tűzne fel dobogó keblére. Csak édesanyámat (csakhogy nagymamámat)

Sem felhő, sem ibolya nem vagyok, Az Isten tartsa meg.

Elhagyatott árva gyermek vagyok,

Messze van az édesanyám gáza,

Csak búsulok, sóhajtok utána.

57 Édesanyám

25 Szófogadás Nagy Ferenc

Figyeljél mindenkor Van egy szó, van egy név ezen a világon,

Szülőid szavára, Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.

Apádnak, anyádnak Csupa virágból van, merő napsugárból..

A jó tanácsára. Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.

A szófogadatlan Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,

Egyszer majd megbánja: Örömében sir az, aki e szót hallja.

Miért nem hallgatott Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,

Szülői szavára. Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.

Anyai szív A amikor a szíved már utolsót dobban,

Van-e olyan drágaköve a világnak Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.

Amilyen a szíve az édesanyának? Mehetsz messze földre, véres harcterekre,

Ér-e annyit annak hideg ragyogása

Mint az édesanya szelíd mosolygása?

Senkinek sem lehet olyan drágagyöngye,

Mint az édesanya értünk hulló könnye.

Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Mint az édesanyánk féltő, óvó karja,
Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld,
Mely testünket, lelkünket védőn betakarja.
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.

És ha elébed jön könnyes szemű árva,

E szóra felpattan szíved titkos zárja.

26 Este
Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Mielőtt nyugodni mennél
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Imádkozzál gyermekem.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
így szól jó anyám szelíden
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?
minden este énekem.
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Imám elvégezve szépen
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Jó anyám megdicsér,
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Homlokomra adja csókját
Nekem a legdrágább ezen a világon.
És aztán nyugodni tér.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
De én nem, én kezeim még
Amikor kimondom: anyám, édesanyám.
Jobban összekulcsolom,

S hálás szívvel jó anyámért

Istenhez imádkozom.