Igekötők és más igemódosítók az ómagyarban

Eruditio - Educatio, 2021

In this study we present the educational-historical data of the only institute for the Deaf operating in the Czechoslovak Republic, in Komárom (Komárno), between 1920 and 1938. By 1918 a unified deaf education network had been established in the territory of historical Hungary in the Austro-Hungarian Monarchy where 16 institutes for the Deaf were run, covering the entire area of the country. Out of these, three were located in Upper Hungary (Felvidék): in Jolsva (Jelšava), in Körmöcbánya (Kremnica) and in Pozsony (Bratislava); in the Carpathian region, school-age deaf learners were expected in an institute for the Deaf in Ungvár (Uzhhorod). This system disintegrated with the Trianon Peace Treaty. The institutes located at Pozsony (Bratislava), Körmöcbánya (Kremnica), Jolsva (Jelšava) and Ungvár (Uzhhorod) became organisations located in the Czechoslovak Republic from the former Hungarian institutes for the Deaf. A Hungarian-language, newly established school for the Deaf was run in Komárom (Komárno) between 1920 and 1938 in the territory of the Czechoslovak Republic. After the First Vienna Award, the aforementioned institute for the Deaf was moved to Losonc (Lučenec). While researching the history of the Hungarian-language Institute for the Deaf of Komárom (Komárno), it turned out that the sources referring to operation and history (statistics, archive, library, press history) are scanty, I therefore used the term addenda in the title.

AETAS-Történettudományi folyóirat, 2010

2017

2017

Megjelent a nem kánoni ószövetségi irodalom legkorábbi és legjelentősebb művének, Henok első könyvének első mérvadó magyar fordítása, a későbbi Henok-irodalom műveivel (szláv és héber Henok) egy kötetben, bevezetőkkel és jegyzetekkel. Befejezés előtt áll a leghosszabb, és magyarul eddig ismeretlen Jubileumok könyvének fordítása etióp (geéz) nyelvről. Készen állnak a görög, latin, szír nyelvű apokrif irodalom más fontos, rövidebb darabjainak fordításai. Elkészült a szövegeket áttekintő első magyar nyelvű monográfia, amely a műveket műfajcsoportonként, és mindig ószövetségi előzményeikkel és párhuzamaikkal együtt tárgyalja. Így világossá válnak a műfaji és irodalmi hagyományok, a művek helye a hagyományban és történeti környezetükben. A kutatásban résztvevők munkájával 1 angol nyelvű, külföldön kiadott kötet, és 1 magyar nyelvű kötet jelent meg. Külföldi kiadványokban 20 idegen nyelvű, itthon 15 magyar nyelvű publikációjuk jelent meg. Nemzetközi konferenciákon 33 idegen nyelvű, itthon...

2000

2014

The category of grammatical number exists in most languages. Although nouns have the inherent concept of quantity, not every noun expresses numbers. That is why nouns have been traditionally classified as either countable or uncountable nouns. Since different languages apply various methods to denote number, the analysis and interpretation of it seem to be a very complex task. Nouns can usually be classified as countable or uncountable nouns. The various roles they play in a language might be the result of the different conceptualization of those speaking the language, reflected in language usage. In case of the Hungarian language the traditional opposition of "singular vs. plural" is not as obvious as in other languages. Hungarian has a unique attribute: it uses the unmarked (singular) form, even when the reality proves otherwise, even if the meaning of the word is certainly plural, even if the plural is widely used in these particular cases in most Indo-European languages. The aim of this paper is to analyse the functions of singular and plural forms in the Hungarian language on the one hand, and to interpret and define nouns with defective paradigms (singulare tantum and plurale tantum) on the other.

2022

gam Götz A. 2019. Linguistic contrast and translation universals: A corpus-based investigation of the translational use of the Hungarian pragmatic marker vajon ('I wonder'). Doktori értekezés. Kézirat. ELTE BTK Fordítástudományi Doktori Program.

Magyar Nyelv, 2018

Fejezetek a 19. századi nyelvemlékkiadás történetéből *1 Döbrentei Gábor és a Régi Magyar Nyelvemlékek 1. 1838-ban jelent meg a nyelvészeti szemléletű szövegkiadás első nagy vállalkozása, a Régi Magyar Nyelvemlékek című sorozat. A kiadvány története szorosan összeforr szerkesztője, döbrentei gábor nevével. Méltatói a modern nyelvemlékkiadás megteremtőjeként tisztelik, nyelvemlék-kiadási elvei lényegében ma is helytállóak. E jeles évforduló kapcsán tűztem ki feladatomul meglévő ismereteink összerendezését, felidézve Döbrentei Gábor pályájának fontosabb mozzanatait, valamint a korabeli források alapján igyekeztem rekonstruálni a Régi Magyar Nyelvemlékek megjelenésének körülményeit. 2. 1785. december 1-jén született a 19. századi irodalom-és nyelvtudomány egyik legérdekesebb és legellentmondásosabb alakja, Döbrentei Gábor. Amikor a személyével és munkásságával kapcsolatos tudománytörténeti szakirodalmat fellapozza az olvasó, igen változatos kép fogadja. Az 1926-os Magyar Irodalmi Lexikonban a következőket olvashatjuk: "[…] izgat és serénykedik, de fáradozásait nem kíséri siker, személye iránt nem ébred barátságos vonzalom, tevékenységéből kiütközik önző hiúsága, hiúságából kevély önhittsége, uralkodásra való törekvése, amivel Kazinczyt is elriasztotta, az Auróra-kör komoly, önzetlen munkásságú vezéreit pedig annyira maga ellen ingerelte, hogy nemcsak a Conversations-Lexikon pörben érte igazán érzékeny támadás és vereség, hanem akadémiai törekvései terén is" (ványi szerk. 1926: 217). A későbbiekben sem változik sokat a megítélése: "Nagy műveltségű, de csekély tehetségű író; rendkívül sokat dolgozott és sokféleképpen akart az irodalom és a közélet hasznos szereplője lenni, de tetteit sokkal inkább a törtetés, mintsem az őszinte ügybuzgalom jellemezte" (benedek szerk. 1963: 264). Mivel érdemelte ki ezt az ellenszenvet, amellyel a "hálás utókor" méltatja munkásságát? Az okok messzire nyúlnak: Jancsó eleMér-Döbrentei életrajzírója-szerint Kazinczy halála után azok, akik Döbrenteivel együtt rágalmazták az irodalomszervezőt, ellene fordultak, és őt támadták. "Már ekkor megszületett a vád ellene, hogy Kazinczyval szemben igazságtalan és hálátlan volt és ez ellen a vád ellen hiába védekezik. Haláláig elkíséri és utána is kísért emléke ellen" (Jancsó 1944: 90). Úgy tűnik, az irodalomtörténet egyoldalúan Döbrenteit marasztalja el ebben a pörlekedésben, holott az egymás rágalmazása mögött személyes ellentétek feszülnek. Kifogásolták Döbrentei kétszínűségét, udvaronc szellemét, arisztokrata összeköttetéseit, azonban Kazinczy sem volt tárgyilagos. A két nagyon hiú ember vetélkedéséből a kisebb tekintélyű Döbrentei került ki vesztesen.