Faragó László: A jövőalkotás társadalomtechnikája

Vörösmarty Társaság, 2014

Kurtág György-Ausone de Chancel/Samuel Beckett: …la vie -la mort… • 749 Charles Ausone de Chancel (1808-1878) francia író és gyarmati hivatalnok. Samuel Beckett egy lényeges módosítással idézi Chancel szállóigévé vált és -fôleg belsô rímei miatt -lefordíthatatlan aforizmáját. Nála -"on bâille" helyett -a második mondatban is "on crie" szerepel. (A szerk.) Copyright by Editio Musica Budapest Nádas Péter Nem volt apelláta, délre a vasárnapi ebédnek készen kellett lennie. Amikor delet harangoznak, a levesnek forrón az asztalon gôzölögnie. Nem mintha a nagyapám így kívánta volna. Az anyai nagyapámra gondolok. Ahogy ismertem, neki jó lett volna egykor langyosan, ilyen dolgokra ô nem adott. Különben is alig evett. Ritkán szólt, leginkább röviden. Amikor felállt az asztaltól, fôhajtás kíséretében megköszönte az ebédet. De nem lehetett tudni, hogy kinek köszöni. Mintha a nagyanyámat illette volna köszönet, esetleg gondolt Istenre, valakinek az Istenére, igazán nem tudom. Nem láttam, hogy világi hívságok közül egy is érdekelné. Légies ember volt, csontsovány, mellkasának bôrén erôsen átütöttek a bordák. Amikor óvatosan magához vont, amikor fellökött a levegôbe, repüljek, repül a Péter, huss, és elrepül, majd zuhantomban nagy hirtelen mégis elkapott, lezuhan a kismadár, akkor igen közel kerültem teste csupasz vázához; ma is a tagjaimban érzem a karcsontját, a kulcscsontját, az éles bordáit. De ma sem értem, hogy nagy örömében miként hagyhatta el az ajkát, akár egyszer, ez a lezuhanó kismadár. A kismadár akkor zuhan le, amikor a vadászok lelövik, vagy el fagy a lába a nagy téli hidegben. Érzelmekkel felette óvatosan bánt a nagyapám, indulatosnak soha nem láttam. Legf eljebb erôsebb hangsúlyt adott valaminek a humorával. Sztoikus nyugalma alján mégis valami fenyegetô, félelmetes szunnyadt, tartottak is tôle a lányai, erôsen tartottam tôle én is, de el nem tudom képzelni, hogy mi történt volna, ha egyszer tényleg a türelme végére ér. Tekintete rögvest viharra állt, amikor valakire neheztelt, bele is pirult, de soha nem tört ki. Inkább kíméletesen leengedte szemhéját a dühére, mint aki azonnal magába száll, és készségesen szemet huny a benne történtek fölött. Repülésem hosszabb ideig is tartott a zuhanásomnál, ilyen volt az érzete. Mintha nem lenne vége, elállt a lélegzetem; talán ezért kívántam, repítsen, vágyakozás a fulladásra, csak a visszazuhanásban ocsúdtam fel, már csontos karjába zárva. S aztán megint. Vagy a térdén lovagoltatott, játékunkat minden bizonnyal maga is idomtalanul élvezte, ugyanakkor rémesen unhatta. Az volt a játék, hogy a lovasnak biztosan kell a nyeregben megülnie, pedig dobált a ló, prüszkölt a ló, makrancos volt a ló. A véletlent szimulálta a térdén a nagyapám, a kiszámíthatatlant imitálta, s mivel jó érzékkel, jó ritmusban reagáltam a szimulációra, mert tudtam, mit tesz, tudtam, mire akar rávezetni, élvezte a hatást, és jókorákat hahotázott. Hangtalanul nevetett, hangtalanul hahotázott, elnyílt szájjal meredt az égre az örömével. Na, ennek a gyereknek jól mûködnek a reflexei. Azóta sem láttam ilyesmit, némán hahotázni. Játékunkhoz ugyanannyi önfegyelemre lehetett szüksége, mint nekem, csakhogy önfegyelmünknek más volt a tárgya. Ma, amikor a jelenet részleteihez reggelente óvatosan visszatérek, ízlelgetem és értelmezem, s ettôl újabb és újabb részletek nyílnak ki egymásból, és más távoli részletekhez kapcsolódnak, az a benyomásom, hogy a nagyapám erôsen tarthatott az élvezettôl. Nehezen ment bele, kérlelni kellett, befurakodni helyiségben, jó magasak voltak az ablakok, de csak a felsô ablakszemek átláthatók, a többi úgynevezett fújt üveg, matt, mélyek az ablakbélletek, egészen a mennyezetig értek; az óriási táblákat ki lehetett hajtogatni az ablakbélletekbôl, vagy amikor túl direkten tû zött a fény, behajtani, amibôl ma arra következtetek, hogy vastagon falazott, klasszicista épület lehetett. S tényleg az volt, emlékeim nyomába eredve így találtam rá a klasszicista épületre. A pesti belváros jellegzetesen visszafogott, csaknem rideg, kíméletlenül szimmetrikus kaszárnyastílusában épült. A pesti építészetnek ez a legrégebbi rétege, ami egyben azt jelenti, hogy Pest az újabb városok közé tartozik, s már csak ebben is elválik az öreg, a gótikus és barokk Budától. Forgatható állványokon nagyítóüvegek alá helyezett erôs izzólámpák égtek, nem annyira az asztalok, inkább a munkatárgy felett. Kicsi szerszámokkal dolgozott a nagyapám, kis reszelôvel, kis sárgaréz mérleggel, amit üvegharanggal zártak le, hogy por se ülhessen meg a tányérjain, ezekbôl az üvegharangos mérlegekbôl több állt a mûhely különbözô pontjain, kis csipesszel, kicsi fûrésszel, kis satuval, kis polírozóval, parányi kôedényekkel, öntôformákkal, tégelyekkel, különbözô nagyságú nyeles edényekkel dolgozott, ezekben hozta a mûhely mélyén izzó kemencébôl az olvasztott ólmot, cinket, a nemesfémeket, talán az aranyat, nem tudom, fogókkal, vésôk egész sorozatával dolgozott, nikkelezett, fanyelû csipeszekkel, hogy ezüstfonalat vagy aranyfonalat lágyíthasson az élesen sziszegô láng felett; aranymûves volt. Akkoriban létezett még ezüstmûves, ezek az asztalnemûket készítették, keresztelôtálakat, tubákosszelencéket, szószoscsészéket, teljes étkészleteket az összes asztali kellékkel együtt, ahogy akkoriban kifejezték, gyertyatartókat, szalvétakarikákat, tálcákat és eszközöket a szervírozáshoz, emeletes gyümölcsöstálakat, kannákat, csiszolt kristályüvegekkel bélelt sótartókat, külön a repülôsónak, külön az étkezési sónak, különbözô formájú, ezüstfonatból készült kosárkákat kenyérnek és péksüteménynek, s így tovább. Gondolom, a megmunkálás felett érzett örömében, az állandóság és a koncentráció oldásaként mosolygott a nagyapám magának. Vagy nem is tudom, milyen más megfontolásból, milyen érzettôl vezettetve mosolyogta át magát az egész elmélyült aranymûveséletén. Az egész városban, szerte az országban, az egész császári és királyi birodalomban így volt ez szokásban. A vasárnapi ebédre a déli harangszó volt a jel. A levesnek forrónak kellett lennie, gôzölögnie. Férfiember a szokásrend szerint nem tûrhette, hogy a levest az asszony langyosan adja fel. Az ételt az anyai nagyszüleimnél feladták, az apai nagyszüleimnél tálaltak. Tálalva van. Zum Tisch. Amikor idegen nyelven mondtak valamit, akkor annak tréfás vagy ironikus jellege lett. À table. Gôzölgött a leves, forró volt a nagymamánál, de ugyan hol volt már az örökös tartományaitól ékes, kettôs birodalom az idegen szavakkal és a hozzájuk tartozó rangbéli s ebbôl eredô nyelvbéli különbségekkel. A férfiemberek két világháborút veszítettek el, két világháborúban estek el. Ember nem volt a városban, aki valakiket vagy valamiket el ne veszített volna. A város a mi vasárnap déli ebédjeink idején kibelezve, magába roskadva, romokban állt körülöttünk, hiányaival és veszteségeivel küszködött. Egy erôsen sérült ház egyszer nagy robajjal omlott le az emeleteivel, valahol közel a Városligethez, a képre emlékszem, az omlás jellegzetesen elhúzódó, vége nincs robajára, és igen, az illatára, miközben mentünk a nagyapámmal, talán az István úton mentünk, béke volt, vasárnap volt, a legvégén mindig csörgött az omlás, sikítozva rohantak ki a házakból az emberek, mi pedig csak álltunk közöttük, talán a Városligetbe tartottunk, de aztán már a szemünk sem látott a portól az utca másik oldalán. Az omlás porát az illat mindig megelôzte. Mindenki köhögött, minden-

Közösségi Kapcsolódások - tanulmányok kultúráról és oktatásról

A tanulmány elsődleges célja a napjainkra kiteljesedett digitális tér emberének kultúrafilozófia szempontú leírása. A dolgozat megkísérli tisztázni a digitális tér státuszát az állam és a társadalom klasszikus definícióinak tükrében. A vizsgálat során transzparenssé kell tenni azt az összefüggést, ami a digitális létmód és közösségalkotás képességének és igényének torzulása között áll fenn. Mivel a homo digitalis már nem cselekszik, hanem valamely digitális eszköze segítségével villámgyors műveleteket hajt végre, már nem időzhet el egy-egy kérdés mellett, azt kontemplatívan latolgatva. Az információdömping ab ovo ki is zárja ezt. A homo digitalis filozófiai antropológiai vizsgálatának eredményeiből a kutatás arra következtet, hogy a digitális hipertér emberei közötti kommunikáció felszínes, nem eredményez igazi együttműködést. A digitális eszközükkel eggyé forrott lények, nem vesznek részt nyilvános diskurzusokban, nem referálnak a külvilág eseményeire, hanem szélsőségesen nárciszti...

Óbudai Egyetem eBooks, 2015

2021

Párbeszéd: Szociális munka folyóirat

a szerzők valamennyien a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Közszolgálati Karának munkatársai A szociális ágazat átalakított továbbképzési rendszerében 2018-ban kötelező elemként megjelent a vezetőképzés. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma elsőként a Semmelweis Egyetemet jelölte ki a képzés megszervezésére. A képzési program négy jól körülhatárolható tanegységből áll, ezeket moduloknak nevezzük. Jelen tanulmányban arra teszünk kísérletet, hogy a szélesebb szakmai közvéleménnyel is megismertessük azokat az elképzeléseket, víziókat, amelyek mentén a program tartalma kialakult. Az említett négy modul koncepciójának, tartalmi elemeinek és a kezdeti időszak tapasztalatainak ismertetésére a képzés vezető oktatóit kértük fel, akik az alábbiakat különálló alfejezetekben mutatják be, nem csupán azok számára, akik a jövőben a Semmelweis Egyetem hallgatói lesznek, hanem valamennyi érdeklődő szociális ágazatban dolgozó szakembernek. Kulcsszavak: vezetőképzés, szociális ágazat, oktatási program, Semmelweis Egyetem, modul In 2018 as a compulsory element an executive training program was introduced to the social education and training system. Semmelweis University was appointed by the Ministry of Human Capacities to realize and carry out the executive training program consisting of four units, called and later referred as modules. This paper aims to introduce the ideas and visions along which the content of the program has been developed to the wider professional audience. To cover all the information and crucial aspects the main stakeholders of the training were asked to present the concepts, content elements and experiences of the four modules, in separate sub-chapters.

2016

2013

Ezúton szeretnénk köszönetünket kifejezni Bajomi Ivánnak, a KNOWandPOL magyarországi oktatásügyi kutatócsoport-vezetőjének, aki több nemzetközi kutatási projektben is részvételi lehetőséget teremtett számunkra. Hálásak vagyunk neki azért, hogy a kezdet kezdetétől egyenrangú partnerként tekintett ránk, és bizalmát azzal fejezte ki, hogy fi atal kutatóként inspiráló önállóságot kaptunk tőle. Ez a kötet nélküle nem jöhetett volna létre. Köszönettel tartozunk európai kollégáinknak is, akiknek gondolataiból inspirációt merítettünk, közülük is kiemelten a kutatást koordináló Bernard Delvaux-nak és Eric Mangez-nek. A két magyar kutatócsoport intenzív együttgondolkodásban tervezte és valósította meg a kutatást. Itt szeretnénk köszönetet mondani a kötetben szerzőként nem szereplő kutatótársaknak:

Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete, 2020

Tudományos Irattár MOB-iratok, 1872/85. -Több MOB, OMF és ÁMRK irat ismeretét Bardoly Istvánnak köszönhetem. 3 Schulek Frigyes jelentése a Nagyboldogasszony templom kutatásáról. l874. Kézirat. Tudományos Irattár MOB-iratok, 1874/73. -közölve: Schulek Frigyes: Jelentés a boldogságos szűz-höz czimzett budavári plébániánál eszközölt kutatásokról.

Kultúratudományi Szemle

In: Jancsák Csaba & Krémer András (szerk.) Kisvárosi fiatalok, kisebbségek, új sebezhetőségek : csatlakozás az Európai Ifjúsági Térségbe. pp. 40-55. (2016) ISBN 978-963-87084-9-6 (online, pdf), 2016

2015

Informacios Tarsadalom, 2005

Pro Publico Bono – Public Administration, 2018

a kézirat időpontjának lezárásakor hatályos állapotot tükrözik. Kézirat lezárva: 2016. november 25. ** A kézirat az MTA TK Jogtudományi Intézete Közigazgatási Jogi Kutatócsoport "Az állami szerepkörök változásának hatása a közigazgatás helyére és szerepére az állami szervek és funkciók rendszerében" elnevezésű kutatási főirány keretében készült. Előadásként azonban az NKE Molnár Tamás Kutatóközpont által rendezett 2016. november 25-i "A hatalommegosztásos eszmerendszer" elnevezésű konferencián hangzott el. 1 Magam a "hatalmi ágak szétválasztása" kifejezést kevésbé tartom szerencsés, vagy sikerült szóalkotásnak. (Szétválasztani a tojássárgáját szokták a tojásfehérjétől ugyanis, vagy esetlegesen a verekedő feleket egymástól). 2 Érdekes, hogy a japán nyelv a tüntetéseken alkalmazott erőszakra a Gewalt szó eljapánosításával képzett gebaru szót használja. A hatalom szót a bōryoku ekvivalens fejezi ki. 3 Az orosz szavak közzététele során a Kniezsa-féle nemzetközi szlavisztikai átírást használjuk.

socio.hu