Salat Levente: Multikulturalizmus
Salat Levente2014, Transindex Adatbank
Sign up for access to the world's latest research
Abstract
A multikulturalizmus kifejezés jelentéstartalma olyan mértékű szétfejlődésen ment keresztül az utóbbi időben, hogy már-már lehetetlenség megkísérelni a fogalom kimerítő, tudományos igényű meghatározását. A kifejezés a legkülönbözőbb szövegkörnyezetekben bukkan fel, a szélsőségesen negatív, elítélő viszonyulást tükröző kontextusoktól a mértéktartó, tárgyszerű megközelítéseken át az elrugaszkodottan pozitív várakozásokkal és megállapításokkal terhelt diskurzusokig. A viszonyulások széles palettája mellett a fogalom referencia-doméniuma sem egyértelmű. Viszonylag sűrűn fordul elő, különösképpen a közbeszédben, hogy a kifejezés egy adott társadalmon belül az egymás mellett élő kultúrák szociológiai tényére utal, holott arra a 'kulturális sokszínűség', 'kulturális megosztottság' vagy a 'multikulturalitás' volna a találóbb megnevezés. A fogalom legelterjedtebb, szabatosabb jelentésváltozata szerint a multikulturalizmus normatív, teoretikus álláspont azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy mi legyen a társadalom válasza a multikulturalitás tényének a kihívásaira (pl. Kymlicka 1995, Parekh 2000). Mások (pl. Heywood 2007) a multikulturalizmust a modern ideológiák egyikeként tárgyalják, amely a kulturális másság okán marginalizált vagy hátrányos helyzetű társadalmi rétegek emancipációjának és esélyegyenlőségének a biztosítása érdekében száll síkra. Ritkábban a kifejezés interperszonális, interetnikus és interkulturális magatartást jelöl (Albert-Lőrincz-Albert-Lőrincz 2011). Az említett megfontolásoktól nem teljesen független, de módszerében többnyire önálló diskurzust eredményezett az a törekvés, amely a multikulturalizmus szemléletének az oktatásban való tükröződését kívánja szolgálni (pl. Banks-Banks 2004). A multikulturalizmust normatív elméletként, illetve ideológiaként felfogó álláspontok között nem áthidalhatatlan az ellentét, hiszen a teoretikusan megalapozott, ajánlásszerű válasz arra a kérdésre, hogy miként kezeljék egy társadalomban a kulturális másság kérdését valóban felfogható egy ideológia tartalmi magvaként. A multikulturalizmus szakirodalma azonban sokkal inkább egymással vitázó álláspontok gyűjteménye, mint letisztult elképzelés, amely viszonylag nagyszámú hívet vagy támogatót tudhatna maga mögött. A valódi ideológiák lényegéhez hozzátartozik továbbá a mozgósító funkció, illetve potenciál, amiről a multikulturalizmus esetében nem igen lehet beszélni, nem utolsó sorban annak következtében, hogy a terület legelismertebb szerzői mindmáig nem tudtak megegyezni a kulturális megosztottság kezelésének a normatív minimumában. A multikulturalizmus által vizsgált jelenségeket hiba volna ugyanakkor az interperszonális magatartás szintjére leszorítani, hiszen a kérdések, amelyekre a multikulturalizmus keresi a választ, kulturálisan definiált csoportok közötti aszimmetrikus viszonyokban gyökereznek. A multikulturalizmust következésképpen normatív politikafilozófiai irányzatként lehet a legszabatosabban meghatározni, amely a kulturális-etnikai, nyelvi, vallási-különbségek politikai következményeinek a kezelésére vonatkozóan fogalmaz meg teoretikus érvekkel alátámasztott ajánlásokat a modern társadalmak tagjai, illetve illetékes hatóságai számára.
