A radikalitás dimenziói – határmunkálatok a 19. századi Angliában

Művészettörténeti Értesítő, 2017

is, 11 Deli Vid török származású, kereszténnyé lett felesége, Barbála azonban nem az utolsó ostrom során harcol férjével együtt a törökökkel, hanem török fogságba esett férje kiszabadítására siet: "Deli Vidnak vala egy szép felesége, Ez asszonyok közzül csak maradt Szigetbe, Szebb vala mindeneknél az ő szépsége, De még azon föllyül urához hűsége. Török leány vala, de Vid hatalommal Elhozá egy várbul nagy erős harccal. Haissennek hiják vala török szóval, Körösztség megáldá de most Barbálával. Ez, mikor heában várta volna urát, Sok könyvel áztatván társa üres ágyát, Nem tudja, életben van-é, vitéz urát, Vagy hogy török miát szenvedett szép halált. Száll Márs ő szüvében, s nem, mint más, sirással, Vagy nyomorult föcske hosszu jajgatással Csak ohajtja társát, hanem bátorsággal Fegyverezi magát ura páncérával. Páncérát, fegyverét magára fölvészi, Urának jó kardját oldalára teszi, Jó lóra felugrik, kopját kézben vészi, Haját és szép fejét fályollal tekeri…"

2003

Az Én és az Idegen közötti határ, és különösen annak irodalmi megjelenítése képezik ennek az összehasonlító irodalomtudományi értekezésnek a tárgyát. Az elemzések alapjául gyarmati irodalmi munkák szolgálnak. A német Hans Grimm és Carl Koch művei a XX. század első felében íródtak, és ugyanebben az időben keletkeztek Willem Walraven és Madelon Székely-Lulofs holland szerzők novellái is. Az Én és az Idegen jelenségét különböző szempontok alapján elemzem. Vizsgálom jelentőségét egyfelől a gyarmati történelemben és a gyarmati irodalomtörténetben, másfelől bemutatom a jelenség életrajzi vonatkozásait is. Dolgozatom gerincét azonban olyan összehasonlító szövegelemzések alkotják, melyek különböző perspektívából világítják meg az Én és az Idegen problematikáját. Az alkalmazott módszer eltér az eddigi kutatásokban domináns polarizáló, és ezért a probléma bizonyos aspektusait szükségszerűen redukáló eljárásoktól. Az eddigi elemzéseket ugyanis túlnyomórészt egyfajta „igazságkeresés” jellemezte...

Múltunk, 2022

Nagy-Britannia közép-kelet-európai ... politikája a hidegháborúban Fejezetek a brit-magyar kulturális diplomácia történetéből Richard J. ALDRICH: Putting Culture into the Cold War: The Cultural Relations Department (CRD) and British covert information warfare. In: Giles SCOTT-SMITH-Hans KRABBENDAM (eds.

Magyar Nyelv, 2018

Fejezetek a 19. századi nyelvemlékkiadás történetéből *1 Döbrentei Gábor és a Régi Magyar Nyelvemlékek 1. 1838-ban jelent meg a nyelvészeti szemléletű szövegkiadás első nagy vállalkozása, a Régi Magyar Nyelvemlékek című sorozat. A kiadvány története szorosan összeforr szerkesztője, döbrentei gábor nevével. Méltatói a modern nyelvemlékkiadás megteremtőjeként tisztelik, nyelvemlék-kiadási elvei lényegében ma is helytállóak. E jeles évforduló kapcsán tűztem ki feladatomul meglévő ismereteink összerendezését, felidézve Döbrentei Gábor pályájának fontosabb mozzanatait, valamint a korabeli források alapján igyekeztem rekonstruálni a Régi Magyar Nyelvemlékek megjelenésének körülményeit. 2. 1785. december 1-jén született a 19. századi irodalom-és nyelvtudomány egyik legérdekesebb és legellentmondásosabb alakja, Döbrentei Gábor. Amikor a személyével és munkásságával kapcsolatos tudománytörténeti szakirodalmat fellapozza az olvasó, igen változatos kép fogadja. Az 1926-os Magyar Irodalmi Lexikonban a következőket olvashatjuk: "[…] izgat és serénykedik, de fáradozásait nem kíséri siker, személye iránt nem ébred barátságos vonzalom, tevékenységéből kiütközik önző hiúsága, hiúságából kevély önhittsége, uralkodásra való törekvése, amivel Kazinczyt is elriasztotta, az Auróra-kör komoly, önzetlen munkásságú vezéreit pedig annyira maga ellen ingerelte, hogy nemcsak a Conversations-Lexikon pörben érte igazán érzékeny támadás és vereség, hanem akadémiai törekvései terén is" (ványi szerk. 1926: 217). A későbbiekben sem változik sokat a megítélése: "Nagy műveltségű, de csekély tehetségű író; rendkívül sokat dolgozott és sokféleképpen akart az irodalom és a közélet hasznos szereplője lenni, de tetteit sokkal inkább a törtetés, mintsem az őszinte ügybuzgalom jellemezte" (benedek szerk. 1963: 264). Mivel érdemelte ki ezt az ellenszenvet, amellyel a "hálás utókor" méltatja munkásságát? Az okok messzire nyúlnak: Jancsó eleMér-Döbrentei életrajzírója-szerint Kazinczy halála után azok, akik Döbrenteivel együtt rágalmazták az irodalomszervezőt, ellene fordultak, és őt támadták. "Már ekkor megszületett a vád ellene, hogy Kazinczyval szemben igazságtalan és hálátlan volt és ez ellen a vád ellen hiába védekezik. Haláláig elkíséri és utána is kísért emléke ellen" (Jancsó 1944: 90). Úgy tűnik, az irodalomtörténet egyoldalúan Döbrenteit marasztalja el ebben a pörlekedésben, holott az egymás rágalmazása mögött személyes ellentétek feszülnek. Kifogásolták Döbrentei kétszínűségét, udvaronc szellemét, arisztokrata összeköttetéseit, azonban Kazinczy sem volt tárgyilagos. A két nagyon hiú ember vetélkedéséből a kisebb tekintélyű Döbrentei került ki vesztesen.

2018

2011

Tér és Társadalom

Az 1980-as évek végétől a határok kutatása mind a magyar, mind a nyugati (nyugat-európai és észak-amerikai) területi kutatások jelentős vizsgálati területe lett. Ugyanakkor magyar szempontból számos térségi sajátosság emelhető ki, amely megkülönbözteti az itteni tudományos termést az angolszász dominanciájú nyugati szakirodalomtól. A tanulmány célja annak feltárása, milyen sajátosságok jellemezték a határkutatások magyar nyelvű szakirodalmát a 19. század végétől napjainkig, különös tekintettel a rendszerváltozás utáni időszakra. Ennek keretében bemutatom, hogyan vált az országhatár a társadalomföldrajz, illetve más rokon diszciplínák számára releváns kutatási problémává. A határt olyan társadalmi konstrukcióként azonosítom, ahol a külső, földrajzi térbeli közelség a belső, társadalmi térben bizonyos mértékű eltávolodottsággal párosul. Ezen alapproblémán túlmenően más, aktuális szempontok is meghatározók voltak a határkutatás egyes korszakaiban. A tanulmány áttekinti a határkutatás k...

Tér és Társadalom, 2020

A csökkenő népességű ­– zsugorodó – városok társadalmi problémáinak fokozódásával nagyszámú tanulmány foglalkozik, ám ezek döntően nagyvárosi folyamatokra fókuszálnak, figyelmen kívül hagyva zsugorodó kis– és középvárosokat. Jelen vizsgálat célja, hogy a KSH 2001 és 2011-es Népszámlálásának mikroadatai felhasználásával meghatározza egy kedvezőtlen társadalmi helyzetű csoport (képzetlen, nem foglalkoztatott, aktív korúak) lakóhelyi szegregációjának mértékét és a változás irányát. Az eredmények azt mutatják, hogy a magyar városok esetében bár jellemzően alacsony mértékű a lakóhelyi elkülönülés mértéke, egyetlen évtized alatt is számottevő polarizáció ment végbe. A zsugorodó városokra nagyobb mértékű szegregáció jellemző, mint a népességüket növelőkre, ám – szemben a külföldi nagyvárosok tapasztalataival – az elkülönülés mértéke jellemzően nem emelkedett a vizsgált időszakban.

2010