Freud nyelvjátéka (könyv)

2013

Szociologiai Szemle, 2018

A konferenciát 1 Kovács Éva nyitotta meg, aki a KDK-t (az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjában működő Kutatási Dokumentációs Központot) 2 és az attól elválaszthatatlan 20. Század Hangja Archívum és Kutatóműhelyt, az egész -most születésnapját ünneplő -projektet "megálmodta" és vezeti. Szemléletes képpel írta le, milyen is a társadalomkutató számára, ha a régi interjúkazettáit, kérdőíveit, jegyzetlapjait oda kell adnia az Archívum számára: "Egy interjút nyersen odaadni kicsit olyan, mintha a fehérneműjét adná oda az ember". És tényleg: az Archívum funkciója kettős: feltárul, illetve feltárhatóvá válik a magyar szociológia múltja és kitárulkoznak maguk a szociológusok: ez vagyok én, ezek vagyunk mi. A konferenciának is azok voltak a nagy pillanatai, amikor ezekre az "intim részletekre" fény derült, amikor Csanádi Gábor mesélt élőben a közel 40 évvel ezelőtti iskolaiszegregáció-kutatásról (Ladányi-Csanádi 1983), vagy a közönség sorai közt "rejtőző" Kovács Katalin demográfus állt fel és mesélt a Dialógus békemozgalomról, melynek maga is részese volt. A magyar szociológia aranykorát a 70-es, 80-as évek jelentik, ez az időszak adja a gyűjtemény gerincét. A főbb témák, mint azt Kovács Éva kiemelte: életmód, cigányság, fogyasztás. Volt ezekben a kutatásokban, ahogy a bevezetőben is írja Kovács Éva, egy eredendő spontaneitás, amit ma grounded theory-nak nevezünk. És volt sok-sok beszélgetés a kutatók közt, az autóban, a Volán-buszon, melyek elillantak (verba volant…), s melyeket legfeljebb csak az életútinterjúk alapján rekonstruálhatunk, ha mozaikosan és részlegesen, az emlékezés sűrű szövetű szűrőjén átszűrve is. Ültek a kutatók együtt és hosszan-hosszan beszélgettek -de sajnos ezt nem dokumentálták. Ami jellemezte őket -a csodálkozás, a kíváncsiság, a termékeny bizonytalanság -, az szemben áll a

Akadémiai Kiadó eBooks, 2014

Az emberi nyelvek változatossága és kreativitása annak köszönhető, hogy véges számú kisebb, jelentés nélküli elem (beszédhang) nagyobb, jelentéssel bíró egységekbe (szavakba) szerveződik, amelyek aztán több szinten tovább rendezhetők még nagyobb egységekbe (frázisokba, aztán mondatokba, aztán szövegekbe), végtelen változatossággal. A nyelvi leírás hagyományosan szerveződési szintek szerint elkülönülve írja le a nyelv szerkezetét; bár egy ilyen felosztás nyelvészeti, pszichológiai és idegtudományi szempontból is problémás lehet, az eredmények áttekinthetősége érdekében fejezetünkben is követni fogjuk. Az általánosabb elméleti és architekturális kérdésekkel a. fejezet foglalkozik, ezért ezekre itt nem térünk ki részletesen. Akusztikai-fonetikai és fonológiai szint Az akusztikai-fonetikai és a fonológiai szint az idegtudományi vizsgálatokban gyakran összemosódva, elsősorban egy-egy szóalakra vonatkozó beszédspeci kus hanginformációként jelenik meg a feldolgozásban vagy a produkcióban, elkülönítve a szó szemantikai és szintaktikai tulajdonságaitól. A legtöbb produkciós feladatot alkalmazó vizsgálat például Levelt () produkciós elméletére épít (l. a. fejezetet); az elmélet a fonológiai/fonetikai rendszeren belül megkülönbözteti a fonológiai reprezentációt eredményező morfofonológiai kódolás, az artikulációs reprezentációhoz vezető fonetikai kódolás és a nyílt beszédet kivitelező artikuláció folyamatát: a mechanizmusok és a reprezentációk együtt potenciálisan öt elkülönült szintet jelentenek (a nyílt beszéd nélkül). Kevés vizsgálat különíti el akár csak kérdésfeltevésében is mind az öt szintet; ha kidolgozottabb képet szeretnénk kapni, akkor számos vizsgálat feladatainak és eredményeinek metaanalízisére van szükségünk, amit Levelt () el is végzett. Produkció. A képalkotó vizsgálatok kivonásos logikáját alkalmazva és arra a feltételezésre építve, hogy a szó-, betű-, szín-és tárgymegnevezési feladatok közös nevezője a fonológiai kódolás, azt találjuk, hogy a közös területek a Broca-régió környéke, brought to you by CORE View metadata, citation and similar papers at core.ac.uk

Rényi András: Rembrandt - a képek színjátéka, 2023

Online képmelléklet a Rembrandt – A képek színjátéka. Hermeneutikai kísérletek c. monográfiához. A mű rendhagyó kísérlet Rembrandt bibliai és mitológiai tárgyakat feldolgozó képalkotó művészetének korszerű újraértelmezésére. Abból a feltételezésből indul ki, hogy a mester személyében – kivételes módon – egyidejűleg kétféle zsenivel – egyrészt a rajzoló-festő-rézkarcoló, másrészt a drámaszerző-dramaturg zsenialitásával – van dolgunk. E kétféle tehetség kombinációja olyan egészen eredeti művészi formát eredményezett, amelynek se előzménye, se folytatása nem volt a művészettörténetben. Rembrandt sajátos módszert dolgozott ki arra, hogy állóképeken konkrét drámai fordulatokat is ábrázolni lehessen: ezzel tette alkalmassá képeit a jól ismert régi történetek akár gyökeres átértelmezésére, a hősök sorsának újragondolására is. Emiatt e művek a művészettörténet bevett módszereivel, a stílusvizsgálat és az ikonológiai jelentéskutatás hagyományos eszközeivel nem is ragadhatók meg. A tanulmány ...

2001

2017

Ez a kötet kísérletes nyelvészeti tanulmányokat tartalmaz, azaz olyan kutatások eredményeit ismerteti, amelyek egy tág értelemben vett „laboratóriumban" végzett kísérletek eredményein alapulnak. A kötet koncepciója szerint mind a legmodernebb technikai eszközrendszerekkel felszerelt kísérleti laboratóriumi struktúra, mind valamilyen speciális terep (óvoda, iskola, rehabilitációs intézet), mind pedig az internet, például a Facebook is szolgálhat kísérlet lefuttatásának kereteként. A nyelvészetben alkalmazott kísérletek módszertana természetesen követi a tudományos kísérletek általános paradigmáját és megőrzi annak lényeges jegyét: hogy megismételhető, objektív legyen. Amíg számos interdiszciplináris területen, így például a neurolingvisztikában és a pszicholingvisztikában, a tudományos kísérleteket a 19. század óta alkalmazzák, addig az olyan nyelvészeti témákban, mint a nyelvtan készítése, a nyelvleírás, viszonylag újabb fejlemény a kísérletes módszertan alkalmazása. Ezt sok mi...

1995

Tetszésdíjas könyv-közli diszkréten a 4. oldal utolsó sora arról a munkáról, amelyet az ELTE Tanárképző Karának oktatója, Závodszky Géza neve jegyez. Egy olyan tan könyvről van tehát szó, amely a legszigorúbb kritikusok, a diákok tetszését nyerte el egy tanévben. Egy olyan munkáról, amely immáron tizennegyedik kiadásban látott napvilágot, tehát bízvást mondható róla, hogy történelmi értelemben véve is legalább egy nemzedék számára adott meghatározó képet és ismereteket a polgári társadalom kialakulásáról és történetéről a 17-19. században.

2022

The study outlines the plan of a monograph which aims to analyze the period between 1580 and 1630 from a critical historical point of view. The two main groups of sources are the praeceptum literature, i.e. the systematic summary of requirements, and the authors' scattered comments on the self-reflectivity of literature. The former consist mainly of grammatical, poetic, rhetorical, and logical manuals. The latter can mostly be found in recommendations and prefaces. The attached bibliography lists the most important sources to be considered. As similar overviews of the previous period (1530-1580) and the following period (1630-1700) have already been done, the full history of 16th-and 17th-century literary thinking in Hungary in European contexts can only be outlined by also having knowledge of this intervening interval. Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1580-1630 között Programtanulmány egy tervezett monográfiához BArTók István Bölcsészettudományi kutatóközpont Irodalomtudományi Intézete, tudományos tanácsadó

Gyermeknevelés

Kutatásunk a filozófia 20. század eleji nyelvi fordulatáról szóló közismert tézist akképp módosította, hogy a 17., s még inkább a 18. századról szólva nem kevésbé értelmes a filozófia "nyelvi fordulatáról" szólnunk, mint ahogyan ezt szokásosan a 20. századról beszélve tesszük. Ezt a tézist kiegészítettük azzal, hogy nem indokolt a nyelvfilozófiát alapvetően az angolszász vagy az analitikus filozófiai hagyományhoz sem kötni: ha itt különbséget teszünk az analitikus és más gondolkodásmódok (pl. fenomenológiai, hermeneutikai stb. gondolkodásmód) között, akkor ez inkább a filozofálás nyelvében, mint a nyelv filozófiájában mutatkozik meg. A nyelvi fordulatról szóló tézisünk nemzetközi szinten is új eredmény, noha természetesen vannak előzményei. A második gondolat ugyan lassan kezd polgárjogot nyerni akár még az angol nyelvű könyvkiadásban is, ám Magyarországon csak elvétve reprezentált, a tényleges kutatás sokkal inkább szétválik irányzatok szerint. | The prevalent view that t...