Új levelek és versek Georg Purkirchertől. A 16. századi értelmiség szellemi orientációjának és ka... more Új levelek és versek Georg Purkirchertől. A 16. századi értelmiség szellemi orientációjának és kapcsolatrendszerének fontos forrásai a kiadott műveiken túl egyrészt a levelek, másrészt a nyomtatványokban szereplő paratextusok, illetve kéziratos bejegyzések, amelyek-a humanista irodalom diszkurzív, dialogikus jellege miatt is-nagyon gyakran szolgáltatnak adalékokat az illető intellektuális környezetéről. Az alábbi rövid tanulmányban a magyarországi, illetve közép-európai 'respublica litteraria' egy megbecsült pozsonyi tagjának, Georg Purkirchernek néhány újonnan talált, illetve kiadatlan kisebb művét vagy töredékes szövegét közlöm; ezek a szövegek nem szerepelnek Purkircher műveinek Miloslav Okál általi 1988-as összkiadásában, 1 tehát forráskiadásunk eme összkiadás kiegészítésének is tekinthető. Ezek a kis szövegek vegyes témájúak, többféle szempontból járulnak hozzá Purkircher érdeklődésének, szellemi környezetének megismeréséhez. Két, a londoni British Libraryben talált levélrészlet csodás események leírását tartalmazza, jól illeszkedve az anekdotázó orvos-humanista hasonló jellegű leveleihez; két, nyomtatványban megjelent, de a Purkircher-szakirodalomban ismeretlen epigramma tanulóéveibe és wittenbergi környezetébe enged bepillantást; és az irodalomban már ismert, de kiadatlan volt egy összefüggő szöveget képező bejegyzés egy Carolus Clusiustól kapott könyv előzéklapján, amelyben egy főúri kertben látott cserjéről és annak akár mágikus jellegű használatáról ír. Georg Purkircher (1535-1577), a pozsonyi születésű és diákévei után szülővárosában letelepedett városi orvos életműve izgalmas tárgya a kutatásnak a pozsonyi intellektuális életen túl a nyugat-magyarországi, sőt közép-európai humanizmus és tudománytörténet szempontjából is: elég csak a nyugati elittel való kapcsolataira gondolnunk, amelynek tagjai közül például Clusiust vagy Philip Sidney-t is vendégül látta; vagy protestáns és patrióta érzelmekkel teli hosszabb verseire; vagy orvosbotanikai kertjére, amely az egyik első volt Magyarországon, és amelyről a levelezésben, sőt átfogó botanikai művekben is találhatók adatok. 2 Mindehhez képest viszonylag kevés a róla szóló irodalom, egy kora színvonalának megfelelő 1942-es kismonográfián túl néhány kisebb tanulmány született róla, 3 és az 1988-as Opera omnia megjelenése után is csak néhány partikuláris szempontú írás. 4 Csak az utóbbi pár évben látszik megélénkülni a Purkircherrel kapcsolatos kutatás: egy nemrég megjelent tanul
Carolus Clusius (Charles de l'Écluse, 1526-1609), one of the most renowned naturalists of sixteen... more Carolus Clusius (Charles de l'Écluse, 1526-1609), one of the most renowned naturalists of sixteenthcentury Europe, was a versatile man of letters. One of his fields of interest neglected in scholarship is his attitude and activities around what was called fossilia at that time, and what can today be called non-living naturalia: metals, gems, various strange "stones", fossils or medicinal earths. Such naturalia appear several times in his correspondence. This two-part study reviews how Clusius took part in the collecting, exchange and discussions about these inorganic objects in the European respublica litteraria. He could even be involved in geological or palaeontological issues of his age. The investigation not only throws light on the activities of Clusius and some of his correspondents, but also taps into the broader topic of communication and exchange in the Literary Republic of the time, and may even contribute to the history of the natural sciences in the period. Some of the non-living naturalia Clusius was interested in (like "Saint Ladislaus's coin" or the medicinal earth of Tokaj) could be found in Hungary and he looked for them by way of friends in that region (it is known that one of his most important patrons was the Hungarian aristocrat Boldizsár Batthyány). For reasons of space, the present study has been published in two parts: Sections 1-3 appeared in the previous issue, while Sections 4-7 are published in this one. A map to the entire study is included at the end of the present part.
This study explores the surviving poetry of Nicasius Ellebodius (1535-1577). While his great phil... more This study explores the surviving poetry of Nicasius Ellebodius (1535-1577). While his great philological achievments of this Flemish humanist are well known, his lesser works, including his poems, have received much less scholarly attention. At the present state of research, nine poems of his are extant today, both Latin and Greek pieces, which make up althogether around 230 lines. Beyond their literary and aesthetical value, these occasional poems throw light on various aspects of Ellebodius's life and personality, his attitude to possible and actual patrons, his relationship with humanist friends. There survived poems from various stages of his life, from his Roman (mid-1550s), Paduan (1560s) and Pozsony periods (1570s). We provide a critical edition of all these poems (only two were edited in previous scholarship), and make decisive steps in exploring their context.
Carolus Clusius (1526-1609) is primarily known as Europe's most famous botanist in his time, but ... more Carolus Clusius (1526-1609) is primarily known as Europe's most famous botanist in his time, but he pursued a wide range of activitites as an eminent member of the res publica litteraria. He had manyfold relations to Hungary; Clusius-scholarship has so far focused on his friendship with the aristocrat Boldizsár Batthyány, but in Vienna he also exchanged a number of letters with the two most important Pozsony humanists in the period: Nicasius Ellebodius, the excellent Grecist, also of Low Countries origin, and Georg Purkircher, city physician of Pozsony and author of a number of humanist works. Based on archival, literary and artistic sources, Clusius' friendship to them, their encounters, and their common fields of interest can be well demonstrated. Beyond contributing to the biographies of these three men of letters, the mapping of these relations also provide a good cross-section of knowledge transfer within Central Europe at the end of the sixteenth century.
Hungarian Studies 36 (2022), Special Issue on Early Modern Hungary, 68–94. , 2022
Carolus Clusius (Charles de l'Écluse, 1526-1609), one of the most renowned naturalists of sixteen... more Carolus Clusius (Charles de l'Écluse, 1526-1609), one of the most renowned naturalists of sixteenthcentury Europe, was a versatile man of letters. One of his fields of interest neglected in scholarship is his attitude and activities around what was called fossilia at that time, and what can today be called non-living naturalia: metals, gems, various strange "stones", fossils, medicinal earths. Such naturalia appear several times in his correspondence: this study reviews how Clusius took part in the collecting, exchange and discussions about these inorganic objects in the European respublica litteraria. He could even be involved in geological or palaeontological issues of his age. The investigation will not only throw light on the activities of Clusius and some of his correspondents, but also taps into to the broader topic of communication and exchange in the Literary Republic of the time, and may even contribute to the history of the natural sciences in the period. Some of the non-living naturalia Clusius was interested in (like "Saint Ladislaus's coin" or the medicinal earth of Tokaj) could be found in Hungary and he looked for them by way of friends in that region (it is known that one of his most important patrons was the Hungarian aristocrat Boldizsár Batthyány). For reasons of space, the study will be published in two parts: Sections 1-3 can be read in this issue, while Sections 4-7 will be published in the next.
Az egyik levél, a BA 37455-ös címzettje bizonytalan, Batthyány Boldizsáron kívül lehet apja, Batt... more Az egyik levél, a BA 37455-ös címzettje bizonytalan, Batthyány Boldizsáron kívül lehet apja, Batthyány Kristóf is. 2 MNL OL P1314 (Batthyány Archívum, a továbbiakban: BA), 37455-37500. Az Országos Levéltárban ırzött, e tanulmányban idézett levelek átírásai a saját átírásaim, Svetkovics Katalin modern szerkesztésben már megjelent levelezése kivételével. A továbbiakban, ha a lábjegyzetben a levél számán és keltezésén kívül nem szerepel más metaadat, akkor Pistalotius Batthyány Boldizsárhoz írt, Bécsbıl címzett levelérıl van szó. Jelen tanulmány elkészülte után Pistalotius leveleinek egy része megjelent Bobory Dóra kiadásában, néhány más, Batthyány körüli humanista leveleivel együtt, akiket elsısorban valamilyen természettudományos érdeklıdés kötött össze a fıúrral: The Correspondence of Boldizsár Batthyány. The Everyday Life of an Early Modern Alchemist, ed. by Dóra BOBORY (Pécs: Kronosz-Pen Club, 2019). Ez a kiadás az általános járványügyi helyzet és a könyvtárak zárva tartása miatt számomra nem volt elérhetı. 3 Az egyik levél, a BA 37500-as, datálatlan. 4 MNL OL E 185 (Nádasdy Archívum, a továbbiakban: NA). 5 MNL OL P707.
Balthasar Batthyány, l’un des aristocrates les plus cultivés de son époque, était un collectionne... more Balthasar Batthyány, l’un des aristocrates les plus cultivés de son époque, était un collectionneur passionné de livres. Béla Iványi fut le premier à étudier systématiquement l’activité de collectionneur de Batthyány et à établir la liste de ses livres. Dans leur Balthasar Batthyány und seine Bibliothek, paru en 2004, István Monok, Péter Ötvös et Edina Zvara ont reconstruit, sur la base de quelques lettres et factures conservées aux Archives Nationales (P 1314), la partie prépondérante de la bibliothèque. 670 volumes ont été identifiés jusqu’à aujourd’hui, mais la liste peut être élargie, en s’appuyant sur quelques nouvelles informations fournies par les lettres et les factures étudiées, en corrigeant quelques fautes de lecture héritées d’Iványi et enfin en se servant de quelques récentes bases de données informatiques. Au total, j’ai réussi á identifier 24 ouvrages supplémentaires de la collection. Il ressort des lettres étudiées que Batthyány avait recours à des méthodes très vari...
besorolási kísérlet vagy hatásmechanizmus-felvázolás rendkívül problematikus. Nehezíti az attribú... more besorolási kísérlet vagy hatásmechanizmus-felvázolás rendkívül problematikus. Nehezíti az attribúciót például az ír emlékanyaghoz való nagyfokú hasonlóság. (A tisztán látást ezen a téren egykor akadályozták az angol-ír politikai ellentétek is, amelyek lecsapódtak e régi anyag vizsgálatában.) Különleges szegmense a témának az inzuláris írás fejlődése, amelynek finomhangolását ugyanezek a körülmények nehezítik. A katalógus szerzői mindenesetre folyamatosan hangsúlyozzák, hogy az angolszász műveltséget messzemenően formálták az Írországgal, az európai kontinenssel-különösen Rómával-fennálló kapcsolatok. zSupáN ediNa Bobory Dóra, Batthyány Boldizsár titkos tudománya, Alkímia, botanika és könyvgyűjtés a tizenhatodik századi Magyarországon, L'Harmattan Kiadó, 2018 (Mikrotörténelem, 7). 340 p. Batthyány Boldizsár a 16. századi magyar művelődéstörténet egyik legizgalmasabb figurája. Kora egyik legműveltebb arisztokratája volt, aki mecenatúrája révén több szempontból is a kor európai kultúrájának legjavát hozta el Magyarországra, németújvári és szalónaki udvarába, gyakorlatilag háborús körülmények közepette. Jelentőségéhez képest viszonylag kevesen kutatták a 20. században, inkább csak rövid összefoglalók jelentek meg életéről és udvari kultúrájáról, annak csak egy-egy vonatkozását (pl. Carolus Clusiusszal való kapcsolata, könyves kultúra) kezdték mélyebben feltárni. Bobory Dóra monográfiája az eddigi legrészletesebb összefoglalást nyújtja Batthyány életéről és a természetfilozófia azon ágairól, melyeket a leginkább művelt a főúr és környezete. A könyv előzménye a szerző disszertációján alapuló angol nyelvű monográfia, The Sword and the Crucible (Newcastle upon Tyne, 2009): ezt nem egyszerűen magyarra fordította Bobory, hanem új levelek és levelezés-kiadások (elsősorban Batthyány Ferencné Svetkovics Katalin levelei 1538-1575, szerk. Terbe Erika, Bp., 2010), illetve friss nemzetközi szakirodalom bevonásával fejlesztette tovább és bővítette terjedelmileg is. A Mikrotörténelem sorozat 7. darabja a monográfia, és a Prológus egyrészt e módszertan, a mikrotörténet-írás előnyeit taglalja: Batthyánynak valóban több olyan "életvilágát" fel lehet tárni, melyekben jól tükröződik a magyar és európai művelődéstörténet számos átfogóbb jelensége. Az az elsődleges forráscsoport pedig, melyre a szerző "kizárólag" támaszkodott, Batthyány sok történelmi viszontagságon keresztülment, de még mindig kiterjedt és soknyelvű magánlevelezése (elsősorban itt: MNL OL P 1314). Megjegyzendő, hogy azért tapasztalataim szerint más, a Batthyány-udvartartáshoz kötődő dokumentumokból is (pl. P1313 több dokumentuma) nyerhetők témánkba vágó adatok. Az I., életrajzi fejezetnek mind a címe-"Egy élet lenyomatai"-, mind első bekezdése hangsúlyozza, hogy Batthyány élete a fenti forrásproblémák miatt csak mozaikosan ismerhető meg, óhatatlanul számos kérdés és fehér folt marad az életrajzban. Ehhez képest viszonylag színes és részletes történetet nyújt a fejezetnek legalábbis az első, nagyobbik fele, mely Batthyánynak nagybirtokossá válása (1570) előtti gyermek-és ifjúkorát tekinti át. Ami a tanulóéveket illeti, a főleg nagy-nagybátyja, Ferenc bán németújvári udvarában nevelkedő Boldizsár mellé több, különböző nemzetiségű tanítót fogadtak; Bécsben is tanult, a legmeghatározóbb és a magyar főúri világ viszonylatában is egyedi élménye viszont franciaországi útja volt (1559-1561), ahol megtapasztalta a francia udvar, a Párizsban tartózkodó soknemzetiségű értelmiség és az elmérgesedő vallásháborúk miliőjét. Az életrajz fehér foltjait harmonikusan egészíti ki több kisebb kitérő, mely Batthyány korát, környezetét mutatja be, például Jean Aubry könyvkereskedő ízlésformáló tevékenységét, vagy a korabeli főúri öltözködést. Van azért néhány olyan adat vagy feltételezés, melyet nem támaszt alá hivatkozás (pl. az, hogy valószínűleg a bécsi udvarban szolgált Franciaország után [55].); nagyobb probléma, hogy valójában mind Boldizsár 1542-es "valószínű" születési éve, mind pedig fia, a későbbi II. Ferenc 1573-as születése erősen kérdéses azoknak a figyelembe nem vett adatoknak a tükrében, melyeket Koltay András gyűjtött össze genealógiájában (Batthyány Ádám…, Győr, 2012,
This study reviews Nicasius Ellebodius's Pozsony (today: Bratislava) period (1571-77) from a biog... more This study reviews Nicasius Ellebodius's Pozsony (today: Bratislava) period (1571-77) from a biographical and intellectual historical perspective. Ellebodius (1535-1577) was a Flemish philologist of vast erudition, one of the finest Graecists of his day. His biography and character are much less discussed in scholarship than his works, although his letters provide us with invaluable information about his life, as well as about the participation of the academic elite of 16th-century Hungary in the international res publica litteraria. The article will revisit the problem of how far he could realize the otium litterarum that he yearned for so much, and what challenges he had to face in his everyday life in Pozsony.
A tanulmány Nicasius Ellebodius életének utolsó, pozsonyi időszakát (1571-1577) dolgozza fel, bep... more A tanulmány Nicasius Ellebodius életének utolsó, pozsonyi időszakát (1571-1577) dolgozza fel, bepillantást nyújtva a fl amand humanista izgalmas személyiségébe és sokoldalú tevékenységébe. Ellebodius, aki a francia-fl andriai Casselben született 1535-ben, és Leuvenben, Rómában, illetve Padovában tanult, a XVI. századi Európa egyik legjobb klasszikus fi lológusává vált. Radéczy István püspök és helytartó patronáltjaként élete utolsó időszakát Pozsonyban töltötte. Számos klasszikus görög -főleg aristotelési -mű redakcióján, latin parafrázisán dolgozott. Míg nagyobb fi lológiai teljesítményeit már értékelte a nemzetközi szakirodalom, élete és személye háttérbe szorult a kutatásban. Fennmaradt levelezése viszont -melynek nagyobb része a pozsonyi időszakból való -kiváló alkalmat nyújt arra, hogy a művek mögé pillantva rálássunk személyiségére és tevékenységére. A tanulmány különösen arra a kérdésre keresi a választ, mennyire tudta megvalósítani Pozsonyban az olyannyira áhított otium litterarumot, és milyen egzisztenciális problémákkal kellett szembenéznie Magyarországon.
Könyvszámlák, könyvszerző humanisták, újonnan azonosított művek "Kortársai szemében és az ország ... more Könyvszámlák, könyvszerző humanisták, újonnan azonosított művek "Kortársai szemében és az ország nyugati felében egyre jobban az ő műveltsége lett a mérce. Az ő mércéjét pedig az újvári bibliotéka színvonalával mérhetjük le" 1 -írta mintegy negyven évvel ezelőtt Barlay Ö. Szabolcs Batthyány Boldizsárról (1537-1590), a 16. század végi Királyi Magyarország egyik legjelentősebb főuráról. Iványi Béla úttörő levéltári kutatómunkája 2 után Barlay tanulmányok sorában 3 hívta fel a figyelmet a szalónaki (ma: Schlaining, Burgenland), illetve a németújvári (Güssing) kulturális központ, a Batthyány körüli humanista hálózat jelentőségére, rámutatva arra is, hogy a magyar mágnás e szellemi javakat egyfelől aktív törökellenes küzdelmek, másfelől adott esetben a Habsburgokkal való, rendi érdekű konfrontáció mellett hozta létre. Bár Barlay hajlamos volt idealizálni Batthyány Boldizsárt -akinek a személyiségét már csak azért is nehéz megismerni, mert levelezésében főleg a mások által hozzá írt levelek maradtak fenn -, tagadhatatlanul korának egyik legműveltebb magyar főura volt. Könyvtárában élete végére ezernél is több kötet lehetett; kiterjedt, soknyelvű levelezéséből -mely nemzetközi jelentőségű politikusokat, humanistákat is felvonultatminden történelmi viszontagság ellenére is még mindig csaknem háromezer levelet őriz a Magyar Nemzeti Levéltár. 4 Mindehhez képest viszonylag kevés kutató foglalkozott az utóbbi évtizedekben Batthyányval és kapcsolataival; életéről és a németújvári központ műveltségéről elsősorban rövidebb áttekintések születtek. 5 1 Barlay Ö. Szabolcs, "A németújvári hérosz" (Batthyány-portré) = Uő, Romon virág, Fejezetek a Mohács utáni reneszánszról, Bp., Gondolat, 1986, 196. 2 Elsősorban: IványI Béla, Batthyány Boldizsár a könyvbarát = A magyar könyvkultúra múltjából, szerk. Keserű Bálint, Szeged, JATE, 1983, 389-435. 3 Barlay Ö. Szabolcs, Elias Corvinus és magyarországi barátai = Magyar Könyvszemle, 93(1977), 345-373 (= Barlay 1977b); Boldizsár Batthyány und sein Humanisten-Kreis = Magyar Könyvszemle, 95(1979), 231-251; Barlay 1986, i. m. 4 A Batthyány család levéltárában (a továbbiakban: BL): MNL OL P 1314. 5 A teljesség igénye nélkül: Batthyány-Strattmann László, Güssing und die Batthyány zur Zeit des Clusius = Festschrift anläßlich der 400jährigen Wiederkehr der Wissenschaftlichen Tätigkeit von Carolus Clusius (Charles de l'Escluse) im pannonischen Raum, Eisenstadt, Burgenländischen Landesarchiv, 1973 (Burgenländische Forschungen, Sonderheft, 5), 104-121; ÖtvÖS
Az elsısorban csillagászként ismert Johannes Tolhopfnak (kb. 1450-1503) meglehetısen kicsi a szak... more Az elsısorban csillagászként ismert Johannes Tolhopfnak (kb. 1450-1503) meglehetısen kicsi a szakirodalma, pedig a közép-európai humanizmusnak és tudománynak nem a legjelentéktelenebb alakjáról van szó. İ az egyik gyönyörően illuminált corvina szerzıje; értekezések, epigrammák, vizuális ábrázolások, levelek egyaránt maradtak fenn tıle, ezenkívül több szempontból hatott a német humanizmus egyik központi figurájára, Konrad Celtisre is. Másfelıl problematikus írói nyelve érthetıvé teszi a kutatók ódzkodását tıle; különösen a levelei nehezen olvashatóak. Mindenesetre a fennmaradt források lehetıvé teszik annak a humanisták esetében alapvetı kérdésnek a vizsgálatát, hogyan reprezentálta magát önreflektív mővei révén Tolhopf, és tudatosan megkonstruált image-e milyen kortárs vagy személyes ideálokat követett. Jól ismert, hogy Petrarca óta milyen szerepet játszott a humanistáknál a költıi énformálás és a vállalt szerep hangsúlyozása, a személyes famaról, memoriaról való gondoskodás; mindennek a hátterében a poétika humanista apológiája, a vates-ideológia és általában a reneszánsz individualizmus állt. A költıi énformálásra külön hangsúlyt helyezett a német humanizmusban úttörı, archagetes szerepet vállaló Celtis, Tolhopf közeli barátja.
Though astrology played an essential role at the court of Matthias Corvinus, king of Hungary (145... more Though astrology played an essential role at the court of Matthias Corvinus, king of Hungary (1458–90), it has been a largely neglected field of scholarship. This article provides a general overwiew of the issue, investigates the relations between astronomers /astrologers or humanists, the related primary sources and branches of astrology pursued at the court, and analyses some exemplary horoscopes. The investigation is based on a great variety of sources (including literary and visual artworks): poems for the king, chronicles, various horoscopes and iudicia. The most popular branches of astrology seem to be natal and catarchic astrology. Astrology was applied for various purposes: to forecast one’s fortune in general, to forecast political and military events, to support institute foundations. Royal patronage and political propaganda played a great role in the importance of this discipline. Even taking into account the popularity of astrology in Europe, the king’s personal predilection for the stars seems to have been remarkably strong.
Új levelek és versek Georg Purkirchertől. A 16. századi értelmiség szellemi orientációjának és ka... more Új levelek és versek Georg Purkirchertől. A 16. századi értelmiség szellemi orientációjának és kapcsolatrendszerének fontos forrásai a kiadott műveiken túl egyrészt a levelek, másrészt a nyomtatványokban szereplő paratextusok, illetve kéziratos bejegyzések, amelyek-a humanista irodalom diszkurzív, dialogikus jellege miatt is-nagyon gyakran szolgáltatnak adalékokat az illető intellektuális környezetéről. Az alábbi rövid tanulmányban a magyarországi, illetve közép-európai 'respublica litteraria' egy megbecsült pozsonyi tagjának, Georg Purkirchernek néhány újonnan talált, illetve kiadatlan kisebb művét vagy töredékes szövegét közlöm; ezek a szövegek nem szerepelnek Purkircher műveinek Miloslav Okál általi 1988-as összkiadásában, 1 tehát forráskiadásunk eme összkiadás kiegészítésének is tekinthető. Ezek a kis szövegek vegyes témájúak, többféle szempontból járulnak hozzá Purkircher érdeklődésének, szellemi környezetének megismeréséhez. Két, a londoni British Libraryben talált levélrészlet csodás események leírását tartalmazza, jól illeszkedve az anekdotázó orvos-humanista hasonló jellegű leveleihez; két, nyomtatványban megjelent, de a Purkircher-szakirodalomban ismeretlen epigramma tanulóéveibe és wittenbergi környezetébe enged bepillantást; és az irodalomban már ismert, de kiadatlan volt egy összefüggő szöveget képező bejegyzés egy Carolus Clusiustól kapott könyv előzéklapján, amelyben egy főúri kertben látott cserjéről és annak akár mágikus jellegű használatáról ír. Georg Purkircher (1535-1577), a pozsonyi születésű és diákévei után szülővárosában letelepedett városi orvos életműve izgalmas tárgya a kutatásnak a pozsonyi intellektuális életen túl a nyugat-magyarországi, sőt közép-európai humanizmus és tudománytörténet szempontjából is: elég csak a nyugati elittel való kapcsolataira gondolnunk, amelynek tagjai közül például Clusiust vagy Philip Sidney-t is vendégül látta; vagy protestáns és patrióta érzelmekkel teli hosszabb verseire; vagy orvosbotanikai kertjére, amely az egyik első volt Magyarországon, és amelyről a levelezésben, sőt átfogó botanikai művekben is találhatók adatok. 2 Mindehhez képest viszonylag kevés a róla szóló irodalom, egy kora színvonalának megfelelő 1942-es kismonográfián túl néhány kisebb tanulmány született róla, 3 és az 1988-as Opera omnia megjelenése után is csak néhány partikuláris szempontú írás. 4 Csak az utóbbi pár évben látszik megélénkülni a Purkircherrel kapcsolatos kutatás: egy nemrég megjelent tanul
Carolus Clusius (Charles de l'Écluse, 1526-1609), one of the most renowned naturalists of sixteen... more Carolus Clusius (Charles de l'Écluse, 1526-1609), one of the most renowned naturalists of sixteenthcentury Europe, was a versatile man of letters. One of his fields of interest neglected in scholarship is his attitude and activities around what was called fossilia at that time, and what can today be called non-living naturalia: metals, gems, various strange "stones", fossils or medicinal earths. Such naturalia appear several times in his correspondence. This two-part study reviews how Clusius took part in the collecting, exchange and discussions about these inorganic objects in the European respublica litteraria. He could even be involved in geological or palaeontological issues of his age. The investigation not only throws light on the activities of Clusius and some of his correspondents, but also taps into the broader topic of communication and exchange in the Literary Republic of the time, and may even contribute to the history of the natural sciences in the period. Some of the non-living naturalia Clusius was interested in (like "Saint Ladislaus's coin" or the medicinal earth of Tokaj) could be found in Hungary and he looked for them by way of friends in that region (it is known that one of his most important patrons was the Hungarian aristocrat Boldizsár Batthyány). For reasons of space, the present study has been published in two parts: Sections 1-3 appeared in the previous issue, while Sections 4-7 are published in this one. A map to the entire study is included at the end of the present part.
This study explores the surviving poetry of Nicasius Ellebodius (1535-1577). While his great phil... more This study explores the surviving poetry of Nicasius Ellebodius (1535-1577). While his great philological achievments of this Flemish humanist are well known, his lesser works, including his poems, have received much less scholarly attention. At the present state of research, nine poems of his are extant today, both Latin and Greek pieces, which make up althogether around 230 lines. Beyond their literary and aesthetical value, these occasional poems throw light on various aspects of Ellebodius's life and personality, his attitude to possible and actual patrons, his relationship with humanist friends. There survived poems from various stages of his life, from his Roman (mid-1550s), Paduan (1560s) and Pozsony periods (1570s). We provide a critical edition of all these poems (only two were edited in previous scholarship), and make decisive steps in exploring their context.
Carolus Clusius (1526-1609) is primarily known as Europe's most famous botanist in his time, but ... more Carolus Clusius (1526-1609) is primarily known as Europe's most famous botanist in his time, but he pursued a wide range of activitites as an eminent member of the res publica litteraria. He had manyfold relations to Hungary; Clusius-scholarship has so far focused on his friendship with the aristocrat Boldizsár Batthyány, but in Vienna he also exchanged a number of letters with the two most important Pozsony humanists in the period: Nicasius Ellebodius, the excellent Grecist, also of Low Countries origin, and Georg Purkircher, city physician of Pozsony and author of a number of humanist works. Based on archival, literary and artistic sources, Clusius' friendship to them, their encounters, and their common fields of interest can be well demonstrated. Beyond contributing to the biographies of these three men of letters, the mapping of these relations also provide a good cross-section of knowledge transfer within Central Europe at the end of the sixteenth century.
Hungarian Studies 36 (2022), Special Issue on Early Modern Hungary, 68–94. , 2022
Carolus Clusius (Charles de l'Écluse, 1526-1609), one of the most renowned naturalists of sixteen... more Carolus Clusius (Charles de l'Écluse, 1526-1609), one of the most renowned naturalists of sixteenthcentury Europe, was a versatile man of letters. One of his fields of interest neglected in scholarship is his attitude and activities around what was called fossilia at that time, and what can today be called non-living naturalia: metals, gems, various strange "stones", fossils, medicinal earths. Such naturalia appear several times in his correspondence: this study reviews how Clusius took part in the collecting, exchange and discussions about these inorganic objects in the European respublica litteraria. He could even be involved in geological or palaeontological issues of his age. The investigation will not only throw light on the activities of Clusius and some of his correspondents, but also taps into to the broader topic of communication and exchange in the Literary Republic of the time, and may even contribute to the history of the natural sciences in the period. Some of the non-living naturalia Clusius was interested in (like "Saint Ladislaus's coin" or the medicinal earth of Tokaj) could be found in Hungary and he looked for them by way of friends in that region (it is known that one of his most important patrons was the Hungarian aristocrat Boldizsár Batthyány). For reasons of space, the study will be published in two parts: Sections 1-3 can be read in this issue, while Sections 4-7 will be published in the next.
Az egyik levél, a BA 37455-ös címzettje bizonytalan, Batthyány Boldizsáron kívül lehet apja, Batt... more Az egyik levél, a BA 37455-ös címzettje bizonytalan, Batthyány Boldizsáron kívül lehet apja, Batthyány Kristóf is. 2 MNL OL P1314 (Batthyány Archívum, a továbbiakban: BA), 37455-37500. Az Országos Levéltárban ırzött, e tanulmányban idézett levelek átírásai a saját átírásaim, Svetkovics Katalin modern szerkesztésben már megjelent levelezése kivételével. A továbbiakban, ha a lábjegyzetben a levél számán és keltezésén kívül nem szerepel más metaadat, akkor Pistalotius Batthyány Boldizsárhoz írt, Bécsbıl címzett levelérıl van szó. Jelen tanulmány elkészülte után Pistalotius leveleinek egy része megjelent Bobory Dóra kiadásában, néhány más, Batthyány körüli humanista leveleivel együtt, akiket elsısorban valamilyen természettudományos érdeklıdés kötött össze a fıúrral: The Correspondence of Boldizsár Batthyány. The Everyday Life of an Early Modern Alchemist, ed. by Dóra BOBORY (Pécs: Kronosz-Pen Club, 2019). Ez a kiadás az általános járványügyi helyzet és a könyvtárak zárva tartása miatt számomra nem volt elérhetı. 3 Az egyik levél, a BA 37500-as, datálatlan. 4 MNL OL E 185 (Nádasdy Archívum, a továbbiakban: NA). 5 MNL OL P707.
Balthasar Batthyány, l’un des aristocrates les plus cultivés de son époque, était un collectionne... more Balthasar Batthyány, l’un des aristocrates les plus cultivés de son époque, était un collectionneur passionné de livres. Béla Iványi fut le premier à étudier systématiquement l’activité de collectionneur de Batthyány et à établir la liste de ses livres. Dans leur Balthasar Batthyány und seine Bibliothek, paru en 2004, István Monok, Péter Ötvös et Edina Zvara ont reconstruit, sur la base de quelques lettres et factures conservées aux Archives Nationales (P 1314), la partie prépondérante de la bibliothèque. 670 volumes ont été identifiés jusqu’à aujourd’hui, mais la liste peut être élargie, en s’appuyant sur quelques nouvelles informations fournies par les lettres et les factures étudiées, en corrigeant quelques fautes de lecture héritées d’Iványi et enfin en se servant de quelques récentes bases de données informatiques. Au total, j’ai réussi á identifier 24 ouvrages supplémentaires de la collection. Il ressort des lettres étudiées que Batthyány avait recours à des méthodes très vari...
besorolási kísérlet vagy hatásmechanizmus-felvázolás rendkívül problematikus. Nehezíti az attribú... more besorolási kísérlet vagy hatásmechanizmus-felvázolás rendkívül problematikus. Nehezíti az attribúciót például az ír emlékanyaghoz való nagyfokú hasonlóság. (A tisztán látást ezen a téren egykor akadályozták az angol-ír politikai ellentétek is, amelyek lecsapódtak e régi anyag vizsgálatában.) Különleges szegmense a témának az inzuláris írás fejlődése, amelynek finomhangolását ugyanezek a körülmények nehezítik. A katalógus szerzői mindenesetre folyamatosan hangsúlyozzák, hogy az angolszász műveltséget messzemenően formálták az Írországgal, az európai kontinenssel-különösen Rómával-fennálló kapcsolatok. zSupáN ediNa Bobory Dóra, Batthyány Boldizsár titkos tudománya, Alkímia, botanika és könyvgyűjtés a tizenhatodik századi Magyarországon, L'Harmattan Kiadó, 2018 (Mikrotörténelem, 7). 340 p. Batthyány Boldizsár a 16. századi magyar művelődéstörténet egyik legizgalmasabb figurája. Kora egyik legműveltebb arisztokratája volt, aki mecenatúrája révén több szempontból is a kor európai kultúrájának legjavát hozta el Magyarországra, németújvári és szalónaki udvarába, gyakorlatilag háborús körülmények közepette. Jelentőségéhez képest viszonylag kevesen kutatták a 20. században, inkább csak rövid összefoglalók jelentek meg életéről és udvari kultúrájáról, annak csak egy-egy vonatkozását (pl. Carolus Clusiusszal való kapcsolata, könyves kultúra) kezdték mélyebben feltárni. Bobory Dóra monográfiája az eddigi legrészletesebb összefoglalást nyújtja Batthyány életéről és a természetfilozófia azon ágairól, melyeket a leginkább művelt a főúr és környezete. A könyv előzménye a szerző disszertációján alapuló angol nyelvű monográfia, The Sword and the Crucible (Newcastle upon Tyne, 2009): ezt nem egyszerűen magyarra fordította Bobory, hanem új levelek és levelezés-kiadások (elsősorban Batthyány Ferencné Svetkovics Katalin levelei 1538-1575, szerk. Terbe Erika, Bp., 2010), illetve friss nemzetközi szakirodalom bevonásával fejlesztette tovább és bővítette terjedelmileg is. A Mikrotörténelem sorozat 7. darabja a monográfia, és a Prológus egyrészt e módszertan, a mikrotörténet-írás előnyeit taglalja: Batthyánynak valóban több olyan "életvilágát" fel lehet tárni, melyekben jól tükröződik a magyar és európai művelődéstörténet számos átfogóbb jelensége. Az az elsődleges forráscsoport pedig, melyre a szerző "kizárólag" támaszkodott, Batthyány sok történelmi viszontagságon keresztülment, de még mindig kiterjedt és soknyelvű magánlevelezése (elsősorban itt: MNL OL P 1314). Megjegyzendő, hogy azért tapasztalataim szerint más, a Batthyány-udvartartáshoz kötődő dokumentumokból is (pl. P1313 több dokumentuma) nyerhetők témánkba vágó adatok. Az I., életrajzi fejezetnek mind a címe-"Egy élet lenyomatai"-, mind első bekezdése hangsúlyozza, hogy Batthyány élete a fenti forrásproblémák miatt csak mozaikosan ismerhető meg, óhatatlanul számos kérdés és fehér folt marad az életrajzban. Ehhez képest viszonylag színes és részletes történetet nyújt a fejezetnek legalábbis az első, nagyobbik fele, mely Batthyánynak nagybirtokossá válása (1570) előtti gyermek-és ifjúkorát tekinti át. Ami a tanulóéveket illeti, a főleg nagy-nagybátyja, Ferenc bán németújvári udvarában nevelkedő Boldizsár mellé több, különböző nemzetiségű tanítót fogadtak; Bécsben is tanult, a legmeghatározóbb és a magyar főúri világ viszonylatában is egyedi élménye viszont franciaországi útja volt (1559-1561), ahol megtapasztalta a francia udvar, a Párizsban tartózkodó soknemzetiségű értelmiség és az elmérgesedő vallásháborúk miliőjét. Az életrajz fehér foltjait harmonikusan egészíti ki több kisebb kitérő, mely Batthyány korát, környezetét mutatja be, például Jean Aubry könyvkereskedő ízlésformáló tevékenységét, vagy a korabeli főúri öltözködést. Van azért néhány olyan adat vagy feltételezés, melyet nem támaszt alá hivatkozás (pl. az, hogy valószínűleg a bécsi udvarban szolgált Franciaország után [55].); nagyobb probléma, hogy valójában mind Boldizsár 1542-es "valószínű" születési éve, mind pedig fia, a későbbi II. Ferenc 1573-as születése erősen kérdéses azoknak a figyelembe nem vett adatoknak a tükrében, melyeket Koltay András gyűjtött össze genealógiájában (Batthyány Ádám…, Győr, 2012,
This study reviews Nicasius Ellebodius's Pozsony (today: Bratislava) period (1571-77) from a biog... more This study reviews Nicasius Ellebodius's Pozsony (today: Bratislava) period (1571-77) from a biographical and intellectual historical perspective. Ellebodius (1535-1577) was a Flemish philologist of vast erudition, one of the finest Graecists of his day. His biography and character are much less discussed in scholarship than his works, although his letters provide us with invaluable information about his life, as well as about the participation of the academic elite of 16th-century Hungary in the international res publica litteraria. The article will revisit the problem of how far he could realize the otium litterarum that he yearned for so much, and what challenges he had to face in his everyday life in Pozsony.
A tanulmány Nicasius Ellebodius életének utolsó, pozsonyi időszakát (1571-1577) dolgozza fel, bep... more A tanulmány Nicasius Ellebodius életének utolsó, pozsonyi időszakát (1571-1577) dolgozza fel, bepillantást nyújtva a fl amand humanista izgalmas személyiségébe és sokoldalú tevékenységébe. Ellebodius, aki a francia-fl andriai Casselben született 1535-ben, és Leuvenben, Rómában, illetve Padovában tanult, a XVI. századi Európa egyik legjobb klasszikus fi lológusává vált. Radéczy István püspök és helytartó patronáltjaként élete utolsó időszakát Pozsonyban töltötte. Számos klasszikus görög -főleg aristotelési -mű redakcióján, latin parafrázisán dolgozott. Míg nagyobb fi lológiai teljesítményeit már értékelte a nemzetközi szakirodalom, élete és személye háttérbe szorult a kutatásban. Fennmaradt levelezése viszont -melynek nagyobb része a pozsonyi időszakból való -kiváló alkalmat nyújt arra, hogy a művek mögé pillantva rálássunk személyiségére és tevékenységére. A tanulmány különösen arra a kérdésre keresi a választ, mennyire tudta megvalósítani Pozsonyban az olyannyira áhított otium litterarumot, és milyen egzisztenciális problémákkal kellett szembenéznie Magyarországon.
Könyvszámlák, könyvszerző humanisták, újonnan azonosított művek "Kortársai szemében és az ország ... more Könyvszámlák, könyvszerző humanisták, újonnan azonosított művek "Kortársai szemében és az ország nyugati felében egyre jobban az ő műveltsége lett a mérce. Az ő mércéjét pedig az újvári bibliotéka színvonalával mérhetjük le" 1 -írta mintegy negyven évvel ezelőtt Barlay Ö. Szabolcs Batthyány Boldizsárról (1537-1590), a 16. század végi Királyi Magyarország egyik legjelentősebb főuráról. Iványi Béla úttörő levéltári kutatómunkája 2 után Barlay tanulmányok sorában 3 hívta fel a figyelmet a szalónaki (ma: Schlaining, Burgenland), illetve a németújvári (Güssing) kulturális központ, a Batthyány körüli humanista hálózat jelentőségére, rámutatva arra is, hogy a magyar mágnás e szellemi javakat egyfelől aktív törökellenes küzdelmek, másfelől adott esetben a Habsburgokkal való, rendi érdekű konfrontáció mellett hozta létre. Bár Barlay hajlamos volt idealizálni Batthyány Boldizsárt -akinek a személyiségét már csak azért is nehéz megismerni, mert levelezésében főleg a mások által hozzá írt levelek maradtak fenn -, tagadhatatlanul korának egyik legműveltebb magyar főura volt. Könyvtárában élete végére ezernél is több kötet lehetett; kiterjedt, soknyelvű levelezéséből -mely nemzetközi jelentőségű politikusokat, humanistákat is felvonultatminden történelmi viszontagság ellenére is még mindig csaknem háromezer levelet őriz a Magyar Nemzeti Levéltár. 4 Mindehhez képest viszonylag kevés kutató foglalkozott az utóbbi évtizedekben Batthyányval és kapcsolataival; életéről és a németújvári központ műveltségéről elsősorban rövidebb áttekintések születtek. 5 1 Barlay Ö. Szabolcs, "A németújvári hérosz" (Batthyány-portré) = Uő, Romon virág, Fejezetek a Mohács utáni reneszánszról, Bp., Gondolat, 1986, 196. 2 Elsősorban: IványI Béla, Batthyány Boldizsár a könyvbarát = A magyar könyvkultúra múltjából, szerk. Keserű Bálint, Szeged, JATE, 1983, 389-435. 3 Barlay Ö. Szabolcs, Elias Corvinus és magyarországi barátai = Magyar Könyvszemle, 93(1977), 345-373 (= Barlay 1977b); Boldizsár Batthyány und sein Humanisten-Kreis = Magyar Könyvszemle, 95(1979), 231-251; Barlay 1986, i. m. 4 A Batthyány család levéltárában (a továbbiakban: BL): MNL OL P 1314. 5 A teljesség igénye nélkül: Batthyány-Strattmann László, Güssing und die Batthyány zur Zeit des Clusius = Festschrift anläßlich der 400jährigen Wiederkehr der Wissenschaftlichen Tätigkeit von Carolus Clusius (Charles de l'Escluse) im pannonischen Raum, Eisenstadt, Burgenländischen Landesarchiv, 1973 (Burgenländische Forschungen, Sonderheft, 5), 104-121; ÖtvÖS
Az elsısorban csillagászként ismert Johannes Tolhopfnak (kb. 1450-1503) meglehetısen kicsi a szak... more Az elsısorban csillagászként ismert Johannes Tolhopfnak (kb. 1450-1503) meglehetısen kicsi a szakirodalma, pedig a közép-európai humanizmusnak és tudománynak nem a legjelentéktelenebb alakjáról van szó. İ az egyik gyönyörően illuminált corvina szerzıje; értekezések, epigrammák, vizuális ábrázolások, levelek egyaránt maradtak fenn tıle, ezenkívül több szempontból hatott a német humanizmus egyik központi figurájára, Konrad Celtisre is. Másfelıl problematikus írói nyelve érthetıvé teszi a kutatók ódzkodását tıle; különösen a levelei nehezen olvashatóak. Mindenesetre a fennmaradt források lehetıvé teszik annak a humanisták esetében alapvetı kérdésnek a vizsgálatát, hogyan reprezentálta magát önreflektív mővei révén Tolhopf, és tudatosan megkonstruált image-e milyen kortárs vagy személyes ideálokat követett. Jól ismert, hogy Petrarca óta milyen szerepet játszott a humanistáknál a költıi énformálás és a vállalt szerep hangsúlyozása, a személyes famaról, memoriaról való gondoskodás; mindennek a hátterében a poétika humanista apológiája, a vates-ideológia és általában a reneszánsz individualizmus állt. A költıi énformálásra külön hangsúlyt helyezett a német humanizmusban úttörı, archagetes szerepet vállaló Celtis, Tolhopf közeli barátja.
Though astrology played an essential role at the court of Matthias Corvinus, king of Hungary (145... more Though astrology played an essential role at the court of Matthias Corvinus, king of Hungary (1458–90), it has been a largely neglected field of scholarship. This article provides a general overwiew of the issue, investigates the relations between astronomers /astrologers or humanists, the related primary sources and branches of astrology pursued at the court, and analyses some exemplary horoscopes. The investigation is based on a great variety of sources (including literary and visual artworks): poems for the king, chronicles, various horoscopes and iudicia. The most popular branches of astrology seem to be natal and catarchic astrology. Astrology was applied for various purposes: to forecast one’s fortune in general, to forecast political and military events, to support institute foundations. Royal patronage and political propaganda played a great role in the importance of this discipline. Even taking into account the popularity of astrology in Europe, the king’s personal predilection for the stars seems to have been remarkably strong.
Tibor Klaniczay (1923-1992), a leading figure in the study of Hungarian Renaissance culture, was ... more Tibor Klaniczay (1923-1992), a leading figure in the study of Hungarian Renaissance culture, was one of the first to study the life and works of the Flemish humanist Nicasius Ellebodius, who carried out most of his philological activities in Pozsony (today Bratislava), then capital of Hungary. Klaniczay promoted the publication of E.'s most important manuscript work, the Latin paraphrase of Aristotle's Poetics, and his correspondence. The project started in the 1980s, but was interrupted by Klaniczay's death and funding problems. Only decades later was it possible to continue the work. Zsuzsa Maurer published the Poetics in 2014 and in 2023 our team completed the edition of the correspondence, most of which Klaniczay himself collected, thus fulfilling his plan. With this volume we pay tribute to his memory on the 100 th anniversary of his birth. We thank all those who have helped us to study the manuscripts, obtain the books and photocopies essential to our work, and contribute advice, comments, and information to the production of this edition, the librarians of the Biblioteca Ambrosiana in Milan,
Uploads
Papers by Áron Orbán