Attempts to reconstruct the compositional history of the book of Isaiah confine themselves mainly... more Attempts to reconstruct the compositional history of the book of Isaiah confine themselves mainly to chapters 1-12 and 28-39, supposed to shroud the basic core of any early collection of Isaianic texts. Other investigations which verge on the group of prophecies concerning the nations in Isa 13-23 rarely delve into exegetical details to the extent that the reader of Isaiah would feel convinced to stand here on familiar grounds. Even others, overtly restricted to a small pericope inside Isa 13-23, often neglect the significance of this larger context. This book provides a thorough analysis of Isaiah 18-20, concerned with Egypt and Kush, from the earliest stages to their final contextualisation within the developing corpus of the Isaianic prophecies regarding the nations.
The textual history of biblical pericopes preserved in more than one version is very complex. Alt... more The textual history of biblical pericopes preserved in more than one version is very complex. Although the stories in Isa 38 and 2 Kgs 20 appear to have originated with some distinctive accents, one can observe a later tendency to harmonise these parallel accounts. Against the background of ancient scribal practices, the current investigation places the wide range of available empirical data regarding Isa 38:8 and 2 Kgs 20:9-11 in a complex network of evidences. This data network is evaluated both along the individual, distinctive tradition lines of the two books, as well as in their interaction with each other. The textual history reconstructed here based on this empirical data grid witnesses the existence of two different traditions regarding Isaiah's astronomical sign. In the version preserved by the book of Isaiah, YHWH returned the sun, while in the version of the book of Kings, he returned the shadow. The proposed text-historical reconstruction resolves the often-noted grammatical and other types of incongruences within both narrative variants of the current Masoretic text.
In: Sacra Scripta 18.2 (2020), 198-224
The strange pericope of Ex 4:24-26 is discussed in nume... more In: Sacra Scripta 18.2 (2020), 198-224
The strange pericope of Ex 4:24-26 is discussed in numerous studies, mainly from the perspective of religious history or rhetorical criticism. Building on the results of previous research, this study confirms earlier suggestions that this passage cannot be connected well with its direct context, specifically with the larger call narrative of Ex 3:1-4:18, or with the smaller preceding unit in vv. 20-23. The observations regarding rhetorical and logical problems around Ex 4:19.24-27 are corroborated by independent text-historical arguments, derived mainly from the Old Greek version. It is also unlikely though that Ex 4:24-26 would be an entirely independent segment in the Moses-tradition. The narrative in its earliest form (reconstructed here as consisting of vv. 19.24-26) was the original follow-up of Ex 2, specifically 2:23a. It is this particular context which unveils YHWH's stance towards Moses. The intention of this alternative Moses-story differs from the better-known Ex 3:1-4:18.
“The one who believes in him will not be put to shame”. Reinterpreting Isaiah 28:16 in Romans 9:3... more “The one who believes in him will not be put to shame”. Reinterpreting Isaiah 28:16 in Romans 9:33 and 1Peter 2:6. This study delves into the meaning of Isaiah 28:16, examining its original context and subsequent interpretation in the New Testament, with a particular emphasis on the stone metaphor. The first part scrutinises text-critical and semantic issues, considering the Masoretic Texts alongside variant non-Masoretic readings. The latter section assesses the incorporation of the Isaianic text within two New Testament excerpts. This process is mediated through the Septuagint, specifically, a revised edition thereof. The study posits that the New Testament authors, with their different contextualisations, did not seek to innovate but rather aimed to integrate their approaches into an established hermeneutical lineage, commencing with Isaiah’s earlier interpreters. The success of the apostolic proclamation is attributed to the fact that their hermeneutics resonated with the reading traditions familiar to contemporary (Jewish-)Christian communities.
Csaba Balogh (ed.): Despre lucruri prea minunate. Studii din domeniul teologiei protestante. Cluj-Napoca: Institutul Teologic Protestant, 2023
Acest studiu evaluează hermeneutica reformatorilor, în special aderența lor la ideea de Scriptura... more Acest studiu evaluează hermeneutica reformatorilor, în special aderența lor la ideea de Scriptura Sacra sui ipsius interpres, prin prisma lui Habacuc 2.4. Când hermeneutica reformaționistă încearcă să concilieze interpretarea paulină cu Habacuc 2:4, ea nu este încă conștientă de faptul că se confruntă cu o problemă fundamentală: încearcă să rezolve pe baza textului ebraic o problemă care derivă, de fapt, din de textul grec. Coexistența idealului de a utiliza limbile originale de către teologii din epoca Reformei (hebraica veritas) și concomitent canonizarea indirectă a Septuagintei prin intermediul Noului Testament, adică a acelei versiuni a Vechiului Testament a cărei autoritate era profund contestată de reformatori, conduc la un paradox hermeneutic. Cum să procedăm atunci când nu doar textul ebraic, ci și una dintre interpretările sale distincte, care diferă de acesta, se canonizează?
"I live among people of unclean lips" (Isa 6:5). Lesser known aspects of Isaiah's theology
In: K... more "I live among people of unclean lips" (Isa 6:5). Lesser known aspects of Isaiah's theology
In: Kolumbán Vilmos József (ed.): Praeceptor historiae ecclesiasticae. Tanulmányok Buzogány Dezső 65. születésnapjára. Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek. Kolozsvár: Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet - Egyetemi Műhely Kiadó 2022. 50-76
Egy prófétai elhívás- vagy megbízástörténetben az olvasó számára magától értetődőnek tűnhet az, hogy a későbbi küldetés előterében az Ézs 6,5-t a prófétai ajkak minősége foglalkoztatja. Arra való tekintettel, hogy a prófétálás a verbalitás szférájához tartozik, úgy vélnénk, nem szorul különösebb magyarázatra, hogy miért éppen Ézsaiás ajka az, amely a JHVH-val való találkozás rendjén a rémült Ézsaiásnak az első eszmélés rendjén eszébe jut. Mi másról, mint az ajkakról lenne szó egy olyan küldetésben, amely az isteni üzenet szóbeli közvetítését fogja magában foglalni (vö. Ex 4,11–12; Jer 1; Ezék 2,8; 3,2). De ha úgy gondolnánk, hogy ezzel meg is oldottuk a kérdést, még mindig adósok maradnánk azzal a magyarázattal, hogy mit kereshet egy prófétai elhívástörténetben a „tisztátalan ajkú nép” gondolata, s miért beszél ugyanazon a síkon mindkettőről? Ez a tanulmány azt vizsgálja, hogy mi a tisztátalan ajak motívum jelentősége Ézs 6, illetve tágabb értelemben Ézsaiás próféta és könyve szempontjából.
-------------
In a prophetic call or commissioning narrative, in the foreground of the later mission of the 8th century prophet, it may seem self-evident to the reader that Isaiah 6:5 is concerned with the quality of the lips of a to-become prophet. Given that prophesying belongs to the sphere of verbality, we would think that no special explanation is needed as to why it is Isaiah's lips that come to the mind of the terrified prophet in his encounter with YHWH. What else but the lips should be cleansed for a mission that would involve the oral transmission of the divine message (cf. Ex 4:11-12; Jer 1; Ezek 2:8; 3:2). Nonetheless, while one may be enticed to believe to have settled the question of the prophet's unclean lips against the background of his future service as a messenger of God, the explanation regarding the idea of 'unclean lips' of the people still remains. This paper examines the significance of the theme of unclean lips motif for Isaiah 6 and suggests that it is to be related to the ubiquitous aspect of verbality, the communication between God and his people within its 8th century context.
In: Balogh Csaba, Kolumbán Vilmos József (szerk.): Az Írás bűvöletében. Tanulmányok Adorjáni Zoltán 65. születésnapjára, 2021
(An annotated Hungarian translation of the Brisa-inscription of Nebuchadnezzar.)
Nebukadneccar eg... more (An annotated Hungarian translation of the Brisa-inscription of Nebuchadnezzar.) Nebukadneccar egyik terjedelmesebb felirata a brisai sziklafelirat, az észak-libánoni térségből. A tanulmány ennek a feliratnak az akkád nyelven írt verzióját és annak magyar fordítását tartalmazza, bevezetővel és mindenekelőtt az Ószövetség olvasóit szem előtt tartó jegyzetanyaggal. A brisai felirat egyrészt a babiloni fogság előtti korszak története, másrészt általában a bibliai történetírás és szellemtörténet szempontjából is fontos kordokumentum. A felirat helyenként reflektál az Újbabiloni Birodalom nyugati térséggel kapcsolatos ténykedéseire és politikájára is.
The Book of Habakkuk is well-known for using a very sophisticated language in terms of semantics,... more The Book of Habakkuk is well-known for using a very sophisticated language in terms of semantics, poetics, or rhetorical structure, causing tremendous difficulties to later interpreters, both ancient and modern. For this reason, from a diachronic perspective, textual deviations from the canonical Massoretic tradition could be mere relics of the perplexity of confused translators or scribes. This study argues, however, that there are cases where the independent, divergent textual traditions coalesce into a reading that could be considered a historically more reliable variant than the reading survived within the Massoretic Text. This appears to be the case with בגוים in Hab 1:5 and היין in Hab 2:5, for which three independent traditions presuppose a common pre-Massoretic ancient alternative reading.
In: Journal for the Study of the Old Testament 42.3 (2018), pp. 363-390.
This article argues tha... more In: Journal for the Study of the Old Testament 42.3 (2018), pp. 363-390. This article argues that Isaiah's so-called ‘refrain poem’ (Kehrvergedicht) in Isa. 9.7–20 is a composite text, going back to two early prophecies with different concerns. Isaiah 9.7–17* focused originally on the arrogant refusal of the divine word, while Isa. 9.18–20* reflected on the chaotic social circumstances in Samaria in the eighth century. The refrains in vv. 9,11cd, 16ef and 20cd were added to these two already connected prophecies at a later stage. The theological summary in v. 12 is yet another addition, closely affiliated with 5.24–25. Unlike v. 12, the refrains do not have the repentance of Israel in view, nor its final destruction, but the fall of Assyria in Isa. 10.5–15, 24–27. The refrains support the theory that the Isaianic collection was formed by means of reusing, restructuring and reinterpreting earlier material.
Zeitschrift für die Alttestamentliche Wissenschaft, 2016
This study argues that Isa 10,16–19, located in the context of the anti-Assyrian prophecy, provid... more This study argues that Isa 10,16–19, located in the context of the anti-Assyrian prophecy, provides essential clues in understanding the formation of the book of Isaiah. While current research often takes this text as a late redactional composition, it is more reasonable to argue that the pericope was relocated by the editors from a prophecy originally threatening Israel with destruction. This level of meaning is endorsed by the specific metaphors used, as well as arguments from the context, most notably vv. 20–23, which still regard vv. 16–19 as an anti-Israel text. As a result of this editorial process, the earlier message of judgment on Israel becomes a threat against Israel’s enemy. Restoring world order by inverting fates according to the measures of proportional retribution, often explicitly formulated in prophetic literature, elucidates the rationales behind inverting texts within the editorial process.
This study argues that the phrase פָּרָשָׁיו וּפָרָשָׁיו should be emended to פָּרָשָׁיו וּפָרְשׂ... more This study argues that the phrase פָּרָשָׁיו וּפָרָשָׁיו should be emended to פָּרָשָׁיו וּפָרְשׂוּ, "their horses (or: horsemen) swarm out (or: spread out)". This reading is indirectly supported by some of the ancient witnesses (LXX and 1QpHab) and is better suited to its context than the Massoretic version.
In studies on the composition of prophetic literature, the larger textual layers reinterpreting e... more In studies on the composition of prophetic literature, the larger textual layers reinterpreting earlier texts, the so-called Fortschreibungen, received much attention. It is well-known that beside these larger literary elaborations prophetic books also contain shorter explanatory interpolations, often called glosses, which intend to clarify a particular imagery of the prophecy (e.g., Isa 9:14). A systematic reading of these short annotations has been neglected, however, in studying the formation of prophetic books. The present article reconsiders the Isaiah-Memoir from this perspective. It identifies editorial interpolations in three distinct pericopes, Isa 8:2, 8:6-7a and 8:23b. It is argued here that the identification of such explanatory additions is the key to understanding notorious textual complexities. Moreover, it points out that these interpolations tend to expose recognisable patterns and common hermeneutical principles. Unlike Fortschreibungen, however, these interpolations are not concerned with the reapplication of the prophecy to the era of the editor, but they intend to guide the reader in understanding the prophecies in their original historical setting.
Isa 8:16 is considered a key reference regarding the formation of the book of Isaiah and the role... more Isa 8:16 is considered a key reference regarding the formation of the book of Isaiah and the role of prophetic disciples in this process. This article argues, however, that originally this verse had a more limited significance. The instruction to which v. 16 refers is to be identified with vv. 12-15 rather than an early ‘book’ of Isaiah. The expression ‘the instructed ones’ (of YHWH rather than the prophet) is applied to the prophet’s audience. This term reflects Isaiah’s characteristic view of prophesying as an act of instruction and prophecy as a form of teaching, and it does not presuppose the existence of any prophetic school. The view that sealing the instruction would allude to preserving prophetic teaching for the posterity is discounted here in favour of understanding the symbolic act as a metaphor from the legal sphere refering to authentication, with no inherent temporal significance.
Wichtige Wendepunkte. Verändernde und sich ändernde Traditionen in Zeiten des Umbruchs // Pivotal Turns. Transforming Traditions in Times of Transition., 2014
In Jeremiah 28, there is a dispute between the prophets Jeremiah and Hananiah over the (il)legiti... more In Jeremiah 28, there is a dispute between the prophets Jeremiah and Hananiah over the (il)legitimacy of prophecies of salvation concerning Judah and prophecies of judgement regarding Babylon. On the eve of Jerusalem’s fall to the Babylonians, the prophet Jeremiah, who proclaims judgement on Judah at the hands of Babylon, appears to be the true, genuine, canonical voice of God. While this text does not preclude the eventual authenticity of prophecies of salvation in the event that they are proven valid by being fulfilled, it nevertheless is rather strange that the book of Jeremiah ends with a collection of prophecies against the Chaldaeans. The anti-Babylonian statements in Jeremiah 50-51 are ascribed to the very same prophet who had once dismissed Hananiah for uttering similarly worded – and presumably uninspired – invectives before the people of Jerusalem.
Zeitschrift für die alttestamentliche Wissenschaft, Jan 1, 2009
This article argues that Isa 29,15–24 is composed of five coherent segments. The early Isaianic w... more This article argues that Isa 29,15–24 is composed of five coherent segments. The early Isaianic word, 29,15+21, was reinterpreted in a new way by an exilic author in 29,16–17+20. The presupposed blindness of Yhwh serving as a motivation for an ungodly life by those addressed in 29,15, is reconsidered as the ideology of desperate people who deem the blindness of Yhwh explains the present desolate condition of Jerusalem. The former injustice in Isaiah's society (29,21) is reinterpreted as the injustice of the foreign tyrant against the people of Yhwh. Isa 29,18+24 (the blindness of the people) and 29,19+23d–e (the oppressed Yhwh-fearing people) elaborate on the same theme in a larger context and presuppose a similar situation and author as implied by 29,16–17+21, probably to be identified with Deutero-Isaiah. A final expansion of the text reassessing the seeing of Jacob and the reverence of Yhwh by his descendants can be discerned in 29,22–23c, which probably comes from the post-exilic period.
According to Gen 1, the “classical” story of the origin of humanity, God began and finished the c... more According to Gen 1, the “classical” story of the origin of humanity, God began and finished the creation of man on the sixth day. In this view, creation is a one-time divine act dated to the dawn of history. Psalm 139,13-16 provides an alternative concept regarding human origins. The ideas permeating this Psalm are less widespread in the Bible, and they were far less influential for later theological works than the classical biblical accounts of creation. Nonetheless, these anthropological notions appear to be firmly rooted in folk religion. Making lavish use of motifs familiar from ancient Near Eastern mythological texts, the poem considers that a divine act of creation is performed in the process of birth of every individual. In contrast to the historicising interpretations of Gen 1-2, this text emphasises the personal character of creation. The present study examines the philological problems in Ps 139,13-16, as well as the Near Eastern background of its language.
In contrast to most opinions concerning Isa 33 this pericope is far too complex to be explained a... more In contrast to most opinions concerning Isa 33 this pericope is far too complex to be explained as one coherent literary unit. Isa 33 has a short anti-Assyrian woe-cry at its bases (vv. 1+4), which once closed the woe-cries of Isa 28–32. Vv. 1+4 were supplemented first (around 598 or 587) by a communal lament, vv. 2-3+5+7-12, bringing the idea of the punishment of Judah and the temporised destruction of the enemy in vv. 1+4 further. Second, (shortly after 539) vv. 1-5.7-12 were expanded by a salvation prophecy, vv. 6+13-24, concerning the returnees, the restoration of Jerusalem and the monarchy.
Why Did God Want to Kill Moses? The Concept of the Dangerous God in Exodus 4:24–26 --- The strang... more Why Did God Want to Kill Moses? The Concept of the Dangerous God in Exodus 4:24–26 --- The strange pericope of Exodus 4:24–26 is discussed in numerous articles, mainly from the perspective of religious history or rhetorical criticism. Building on the results of previous research, this study confirms earlier suggestions that this passage cannot be connected well with its current context, specifically with the larger call narrative of Ex 3:1–4:18, or with the smaller preceding unit in vv. 20–23. It is unlikely though that Ex 4:24–26 would be an entirely independent text. The earliest narrative segment within the current pericope, reconstructed here as consisting of vv. 19.24–26, was the original follow-up of the Moses-story in Ex 2, specifically 2:23a. The rhetorical claim of our pericope differs from the better-known call narrative in Ex 3:1–4:18, while its terminology is deeply rooted in Ex 2, providing the ultimate reason for the theological problems evoked by the passage. The observations regarding rhetorical and logical problems within Ex 4 seem to be corroborated by independent text-historical arguments, derived mainly from the Old Greek. ---- Az Exodus 4,24–26 egyike azoknak az ószövetségi történeteknek, amelyek a mai bibliaolvasóban kérdések sorozatát indítják el. Ez a rövid epizód egy félelmetes Isten képzetét tárja elénk, aki látszólag minden ok nélkül tör rá a néhány sorral előbb komoly feladattal megbízott Mózesre azzal a szándékkal, hogy megölje őt. Sem ez az epizód, sem annak közvetlen kontextusa látszólag nem ad magyarázatot erre a szokatlan isteni megnyilvánulásra. Ez a tanulmány amellett érvel, hogy e történet eredeti formája a 4,19.24-26 versekből állt, s Exodus 2,23a közvetlen folytatása lehetett. Eszerint az Ex 4,19.24–26 eredeti értelmét nem az aktuális összefüggésben, hanem az Ex 2 kontextusában kell keresnünk. Az ókorban (az Ószövetségben is) jól ismert „életért életet adj” elvet képviselő bűnarányos büntetési forma, az úgynevezett talió-törvény értelmében Mózesnek az életével kellene fizetnie az elkövetett gyilkosságért. Amikor JHVH „keresi, hogy megölje” Mózest, valójában ugyanazt teszi, mint az időközben meghalt igazságszolgáltatással megbízott egyiptomi fáraó. Ezzel együtt Mózes élettörténete valamilyen formában a későbbi Izráel történetét vetíti előre: ahogy a vízből megszabadult Mózes (Ex 2) a vízen át szabadítja meg Izráelt (Ex 14), úgy a vér érintése révén fiával együtt megmenekülő Mózes népe is később hasonló módon fog megszabadulni JHVH öldöklő angyalának kezéből.
Adalékok Izrael történetéhez. Ünnepi kötet Karasszon István 65. születésnapja alkalmából, 2020
In this study, I publish Hungarian translations of several administrative texts that can help the... more In this study, I publish Hungarian translations of several administrative texts that can help the interested reader in reconstructing the “Babylonian captivity” of ancient Israel. Some of these texts published here have long been present in the scholarly discourse, others have come to the forefront over the past decade or two. The normalised Akkadian texts included with the translations are based on critical editions. The texts are grouped by locations (archives). The translations are aimed primarily at the reader interested in the Old Testament. Accordingly, each group starts with a brief general introduction outlining the Babylonian context of the texts and their significance for the Old Testament. The sporadic notes attached to the translations serve to provide a better understanding of the documents and to draw attention to possible biblical links, but largely ignore technical details on which the primary editions can provide additional information.
A Babilonba elhurcolt júdaiak életének egy-egy mozzanatát, szellemi kontextusát az Ószövetség is feljegyzi (pl. 2Kir 25,27-30; Zsolt 137; Jer 29; Ez; Ézs 40-55). Ezeket a bibliai forrásokat kiegészítik, adott esetben árnyalják, ám mindenképp új perspektívából világítják meg azok az újbabiloni szövegek, amelyek korábbi és újabb ásatások nyomán kerültek felszínre. Ebben a tanulmányban néhány olyan adminisztratív jellegű forrásszöveg magyar fordítását teszem közzé, amelyek a Júdából deportált lakosság életének, gondolkodásának rekonstrukciójában lehetnek a „babiloni fogság” iránt érdeklődő olvasó segítségére. Az itt közreadott fordítások alapszövegeinek egy része már régóta jelen van az idegen nyelvű tudományos diskurzusban. Másik része viszont az elmúlt egy-két évtizedben került – s ott is jobbára szórványosan – a figyelem központjába.
A tanulmány közölt fordítások az ékírásos szövegek kritikai kiadásain alapulnak. A szövegeket helyszín (archívum) szerinti csoportosításban teszem közzé. A fordítások az Ószövetség iránt érdeklődő olvasót tartják szem előtt. Ennek megfelelően mindegyik szövegcsoport egy rövid általános bevezetőt tartalmaz, amely vázolja a szövegek babiloni kontextusát, illetve azok ószövetségi jelentőségét. A szövegekhez kapcsolt szórványos jegyzetanyag a dokumentumok jobb megértését szolgálja, illetve az esetleges bibliai kapcsolópontokra hívja fel a figyelmet, de jobbára mellőz olyan technikai részleteket, amelyekre vonatkozóan az említett alapkiadások további információval szolgálhatnak.
Sok szövegben úgy jelenik meg Izrael mint a világ többi népe közül kiválasztott nemzet, aki az ő ... more Sok szövegben úgy jelenik meg Izrael mint a világ többi népe közül kiválasztott nemzet, aki az ő Istenével egy kizárólagos utazásra váltott menetjegyet. Egy toleranciára épülő társadalom akár veszélyesnek is tekintheti ezt az enkláveteológiát, főként akkor, ha az itt megjelenített szövegeket és szemléletmódot valaki a mai társadalomra nézve is irányadónak tekintené. Minden olyan modern teológiai intézménynek, amelynek tanrendjében a bibliai hagyományok nem csupán vallástörténeti dokumentumként jelennek meg, hanem a normatív corpus részeként, foglalkoznia kell e szövegek által felvetett problémával. Mert pontosan ez a mérvadó jelleg az, amely miatt az a szöveggyűjtemény problémássá válhat. Éppen azok a modern olvasók, akik különböző mértékben ráhangolódnak az Ószövetség lelkületére, nehezen tudják összebékíteni e szövegek normatív jellegét a modern tolerancia és emberi méltóság eszméivel.
Attempts to reconstruct the compositional history of the book of Isaiah confine themselves mainly... more Attempts to reconstruct the compositional history of the book of Isaiah confine themselves mainly to chapters 1-12 and 28-39, supposed to shroud the basic core of any early collection of Isaianic texts. Other investigations which verge on the group of prophecies concerning the nations in Isa 13-23 rarely delve into exegetical details to the extent that the reader of Isaiah would feel convinced to stand here on familiar grounds. Even others, overtly restricted to a small pericope inside Isa 13-23, often neglect the significance of this larger context. This book provides a thorough analysis of Isaiah 18-20, concerned with Egypt and Kush, from the earliest stages to their final contextualisation within the developing corpus of the Isaianic prophecies regarding the nations.
The textual history of biblical pericopes preserved in more than one version is very complex. Alt... more The textual history of biblical pericopes preserved in more than one version is very complex. Although the stories in Isa 38 and 2 Kgs 20 appear to have originated with some distinctive accents, one can observe a later tendency to harmonise these parallel accounts. Against the background of ancient scribal practices, the current investigation places the wide range of available empirical data regarding Isa 38:8 and 2 Kgs 20:9-11 in a complex network of evidences. This data network is evaluated both along the individual, distinctive tradition lines of the two books, as well as in their interaction with each other. The textual history reconstructed here based on this empirical data grid witnesses the existence of two different traditions regarding Isaiah's astronomical sign. In the version preserved by the book of Isaiah, YHWH returned the sun, while in the version of the book of Kings, he returned the shadow. The proposed text-historical reconstruction resolves the often-noted grammatical and other types of incongruences within both narrative variants of the current Masoretic text.
In: Sacra Scripta 18.2 (2020), 198-224
The strange pericope of Ex 4:24-26 is discussed in nume... more In: Sacra Scripta 18.2 (2020), 198-224
The strange pericope of Ex 4:24-26 is discussed in numerous studies, mainly from the perspective of religious history or rhetorical criticism. Building on the results of previous research, this study confirms earlier suggestions that this passage cannot be connected well with its direct context, specifically with the larger call narrative of Ex 3:1-4:18, or with the smaller preceding unit in vv. 20-23. The observations regarding rhetorical and logical problems around Ex 4:19.24-27 are corroborated by independent text-historical arguments, derived mainly from the Old Greek version. It is also unlikely though that Ex 4:24-26 would be an entirely independent segment in the Moses-tradition. The narrative in its earliest form (reconstructed here as consisting of vv. 19.24-26) was the original follow-up of Ex 2, specifically 2:23a. It is this particular context which unveils YHWH's stance towards Moses. The intention of this alternative Moses-story differs from the better-known Ex 3:1-4:18.
“The one who believes in him will not be put to shame”. Reinterpreting Isaiah 28:16 in Romans 9:3... more “The one who believes in him will not be put to shame”. Reinterpreting Isaiah 28:16 in Romans 9:33 and 1Peter 2:6. This study delves into the meaning of Isaiah 28:16, examining its original context and subsequent interpretation in the New Testament, with a particular emphasis on the stone metaphor. The first part scrutinises text-critical and semantic issues, considering the Masoretic Texts alongside variant non-Masoretic readings. The latter section assesses the incorporation of the Isaianic text within two New Testament excerpts. This process is mediated through the Septuagint, specifically, a revised edition thereof. The study posits that the New Testament authors, with their different contextualisations, did not seek to innovate but rather aimed to integrate their approaches into an established hermeneutical lineage, commencing with Isaiah’s earlier interpreters. The success of the apostolic proclamation is attributed to the fact that their hermeneutics resonated with the reading traditions familiar to contemporary (Jewish-)Christian communities.
Csaba Balogh (ed.): Despre lucruri prea minunate. Studii din domeniul teologiei protestante. Cluj-Napoca: Institutul Teologic Protestant, 2023
Acest studiu evaluează hermeneutica reformatorilor, în special aderența lor la ideea de Scriptura... more Acest studiu evaluează hermeneutica reformatorilor, în special aderența lor la ideea de Scriptura Sacra sui ipsius interpres, prin prisma lui Habacuc 2.4. Când hermeneutica reformaționistă încearcă să concilieze interpretarea paulină cu Habacuc 2:4, ea nu este încă conștientă de faptul că se confruntă cu o problemă fundamentală: încearcă să rezolve pe baza textului ebraic o problemă care derivă, de fapt, din de textul grec. Coexistența idealului de a utiliza limbile originale de către teologii din epoca Reformei (hebraica veritas) și concomitent canonizarea indirectă a Septuagintei prin intermediul Noului Testament, adică a acelei versiuni a Vechiului Testament a cărei autoritate era profund contestată de reformatori, conduc la un paradox hermeneutic. Cum să procedăm atunci când nu doar textul ebraic, ci și una dintre interpretările sale distincte, care diferă de acesta, se canonizează?
"I live among people of unclean lips" (Isa 6:5). Lesser known aspects of Isaiah's theology
In: K... more "I live among people of unclean lips" (Isa 6:5). Lesser known aspects of Isaiah's theology
In: Kolumbán Vilmos József (ed.): Praeceptor historiae ecclesiasticae. Tanulmányok Buzogány Dezső 65. születésnapjára. Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek. Kolozsvár: Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet - Egyetemi Műhely Kiadó 2022. 50-76
Egy prófétai elhívás- vagy megbízástörténetben az olvasó számára magától értetődőnek tűnhet az, hogy a későbbi küldetés előterében az Ézs 6,5-t a prófétai ajkak minősége foglalkoztatja. Arra való tekintettel, hogy a prófétálás a verbalitás szférájához tartozik, úgy vélnénk, nem szorul különösebb magyarázatra, hogy miért éppen Ézsaiás ajka az, amely a JHVH-val való találkozás rendjén a rémült Ézsaiásnak az első eszmélés rendjén eszébe jut. Mi másról, mint az ajkakról lenne szó egy olyan küldetésben, amely az isteni üzenet szóbeli közvetítését fogja magában foglalni (vö. Ex 4,11–12; Jer 1; Ezék 2,8; 3,2). De ha úgy gondolnánk, hogy ezzel meg is oldottuk a kérdést, még mindig adósok maradnánk azzal a magyarázattal, hogy mit kereshet egy prófétai elhívástörténetben a „tisztátalan ajkú nép” gondolata, s miért beszél ugyanazon a síkon mindkettőről? Ez a tanulmány azt vizsgálja, hogy mi a tisztátalan ajak motívum jelentősége Ézs 6, illetve tágabb értelemben Ézsaiás próféta és könyve szempontjából.
-------------
In a prophetic call or commissioning narrative, in the foreground of the later mission of the 8th century prophet, it may seem self-evident to the reader that Isaiah 6:5 is concerned with the quality of the lips of a to-become prophet. Given that prophesying belongs to the sphere of verbality, we would think that no special explanation is needed as to why it is Isaiah's lips that come to the mind of the terrified prophet in his encounter with YHWH. What else but the lips should be cleansed for a mission that would involve the oral transmission of the divine message (cf. Ex 4:11-12; Jer 1; Ezek 2:8; 3:2). Nonetheless, while one may be enticed to believe to have settled the question of the prophet's unclean lips against the background of his future service as a messenger of God, the explanation regarding the idea of 'unclean lips' of the people still remains. This paper examines the significance of the theme of unclean lips motif for Isaiah 6 and suggests that it is to be related to the ubiquitous aspect of verbality, the communication between God and his people within its 8th century context.
In: Balogh Csaba, Kolumbán Vilmos József (szerk.): Az Írás bűvöletében. Tanulmányok Adorjáni Zoltán 65. születésnapjára, 2021
(An annotated Hungarian translation of the Brisa-inscription of Nebuchadnezzar.)
Nebukadneccar eg... more (An annotated Hungarian translation of the Brisa-inscription of Nebuchadnezzar.) Nebukadneccar egyik terjedelmesebb felirata a brisai sziklafelirat, az észak-libánoni térségből. A tanulmány ennek a feliratnak az akkád nyelven írt verzióját és annak magyar fordítását tartalmazza, bevezetővel és mindenekelőtt az Ószövetség olvasóit szem előtt tartó jegyzetanyaggal. A brisai felirat egyrészt a babiloni fogság előtti korszak története, másrészt általában a bibliai történetírás és szellemtörténet szempontjából is fontos kordokumentum. A felirat helyenként reflektál az Újbabiloni Birodalom nyugati térséggel kapcsolatos ténykedéseire és politikájára is.
The Book of Habakkuk is well-known for using a very sophisticated language in terms of semantics,... more The Book of Habakkuk is well-known for using a very sophisticated language in terms of semantics, poetics, or rhetorical structure, causing tremendous difficulties to later interpreters, both ancient and modern. For this reason, from a diachronic perspective, textual deviations from the canonical Massoretic tradition could be mere relics of the perplexity of confused translators or scribes. This study argues, however, that there are cases where the independent, divergent textual traditions coalesce into a reading that could be considered a historically more reliable variant than the reading survived within the Massoretic Text. This appears to be the case with בגוים in Hab 1:5 and היין in Hab 2:5, for which three independent traditions presuppose a common pre-Massoretic ancient alternative reading.
In: Journal for the Study of the Old Testament 42.3 (2018), pp. 363-390.
This article argues tha... more In: Journal for the Study of the Old Testament 42.3 (2018), pp. 363-390. This article argues that Isaiah's so-called ‘refrain poem’ (Kehrvergedicht) in Isa. 9.7–20 is a composite text, going back to two early prophecies with different concerns. Isaiah 9.7–17* focused originally on the arrogant refusal of the divine word, while Isa. 9.18–20* reflected on the chaotic social circumstances in Samaria in the eighth century. The refrains in vv. 9,11cd, 16ef and 20cd were added to these two already connected prophecies at a later stage. The theological summary in v. 12 is yet another addition, closely affiliated with 5.24–25. Unlike v. 12, the refrains do not have the repentance of Israel in view, nor its final destruction, but the fall of Assyria in Isa. 10.5–15, 24–27. The refrains support the theory that the Isaianic collection was formed by means of reusing, restructuring and reinterpreting earlier material.
Zeitschrift für die Alttestamentliche Wissenschaft, 2016
This study argues that Isa 10,16–19, located in the context of the anti-Assyrian prophecy, provid... more This study argues that Isa 10,16–19, located in the context of the anti-Assyrian prophecy, provides essential clues in understanding the formation of the book of Isaiah. While current research often takes this text as a late redactional composition, it is more reasonable to argue that the pericope was relocated by the editors from a prophecy originally threatening Israel with destruction. This level of meaning is endorsed by the specific metaphors used, as well as arguments from the context, most notably vv. 20–23, which still regard vv. 16–19 as an anti-Israel text. As a result of this editorial process, the earlier message of judgment on Israel becomes a threat against Israel’s enemy. Restoring world order by inverting fates according to the measures of proportional retribution, often explicitly formulated in prophetic literature, elucidates the rationales behind inverting texts within the editorial process.
This study argues that the phrase פָּרָשָׁיו וּפָרָשָׁיו should be emended to פָּרָשָׁיו וּפָרְשׂ... more This study argues that the phrase פָּרָשָׁיו וּפָרָשָׁיו should be emended to פָּרָשָׁיו וּפָרְשׂוּ, "their horses (or: horsemen) swarm out (or: spread out)". This reading is indirectly supported by some of the ancient witnesses (LXX and 1QpHab) and is better suited to its context than the Massoretic version.
In studies on the composition of prophetic literature, the larger textual layers reinterpreting e... more In studies on the composition of prophetic literature, the larger textual layers reinterpreting earlier texts, the so-called Fortschreibungen, received much attention. It is well-known that beside these larger literary elaborations prophetic books also contain shorter explanatory interpolations, often called glosses, which intend to clarify a particular imagery of the prophecy (e.g., Isa 9:14). A systematic reading of these short annotations has been neglected, however, in studying the formation of prophetic books. The present article reconsiders the Isaiah-Memoir from this perspective. It identifies editorial interpolations in three distinct pericopes, Isa 8:2, 8:6-7a and 8:23b. It is argued here that the identification of such explanatory additions is the key to understanding notorious textual complexities. Moreover, it points out that these interpolations tend to expose recognisable patterns and common hermeneutical principles. Unlike Fortschreibungen, however, these interpolations are not concerned with the reapplication of the prophecy to the era of the editor, but they intend to guide the reader in understanding the prophecies in their original historical setting.
Isa 8:16 is considered a key reference regarding the formation of the book of Isaiah and the role... more Isa 8:16 is considered a key reference regarding the formation of the book of Isaiah and the role of prophetic disciples in this process. This article argues, however, that originally this verse had a more limited significance. The instruction to which v. 16 refers is to be identified with vv. 12-15 rather than an early ‘book’ of Isaiah. The expression ‘the instructed ones’ (of YHWH rather than the prophet) is applied to the prophet’s audience. This term reflects Isaiah’s characteristic view of prophesying as an act of instruction and prophecy as a form of teaching, and it does not presuppose the existence of any prophetic school. The view that sealing the instruction would allude to preserving prophetic teaching for the posterity is discounted here in favour of understanding the symbolic act as a metaphor from the legal sphere refering to authentication, with no inherent temporal significance.
Wichtige Wendepunkte. Verändernde und sich ändernde Traditionen in Zeiten des Umbruchs // Pivotal Turns. Transforming Traditions in Times of Transition., 2014
In Jeremiah 28, there is a dispute between the prophets Jeremiah and Hananiah over the (il)legiti... more In Jeremiah 28, there is a dispute between the prophets Jeremiah and Hananiah over the (il)legitimacy of prophecies of salvation concerning Judah and prophecies of judgement regarding Babylon. On the eve of Jerusalem’s fall to the Babylonians, the prophet Jeremiah, who proclaims judgement on Judah at the hands of Babylon, appears to be the true, genuine, canonical voice of God. While this text does not preclude the eventual authenticity of prophecies of salvation in the event that they are proven valid by being fulfilled, it nevertheless is rather strange that the book of Jeremiah ends with a collection of prophecies against the Chaldaeans. The anti-Babylonian statements in Jeremiah 50-51 are ascribed to the very same prophet who had once dismissed Hananiah for uttering similarly worded – and presumably uninspired – invectives before the people of Jerusalem.
Zeitschrift für die alttestamentliche Wissenschaft, Jan 1, 2009
This article argues that Isa 29,15–24 is composed of five coherent segments. The early Isaianic w... more This article argues that Isa 29,15–24 is composed of five coherent segments. The early Isaianic word, 29,15+21, was reinterpreted in a new way by an exilic author in 29,16–17+20. The presupposed blindness of Yhwh serving as a motivation for an ungodly life by those addressed in 29,15, is reconsidered as the ideology of desperate people who deem the blindness of Yhwh explains the present desolate condition of Jerusalem. The former injustice in Isaiah's society (29,21) is reinterpreted as the injustice of the foreign tyrant against the people of Yhwh. Isa 29,18+24 (the blindness of the people) and 29,19+23d–e (the oppressed Yhwh-fearing people) elaborate on the same theme in a larger context and presuppose a similar situation and author as implied by 29,16–17+21, probably to be identified with Deutero-Isaiah. A final expansion of the text reassessing the seeing of Jacob and the reverence of Yhwh by his descendants can be discerned in 29,22–23c, which probably comes from the post-exilic period.
According to Gen 1, the “classical” story of the origin of humanity, God began and finished the c... more According to Gen 1, the “classical” story of the origin of humanity, God began and finished the creation of man on the sixth day. In this view, creation is a one-time divine act dated to the dawn of history. Psalm 139,13-16 provides an alternative concept regarding human origins. The ideas permeating this Psalm are less widespread in the Bible, and they were far less influential for later theological works than the classical biblical accounts of creation. Nonetheless, these anthropological notions appear to be firmly rooted in folk religion. Making lavish use of motifs familiar from ancient Near Eastern mythological texts, the poem considers that a divine act of creation is performed in the process of birth of every individual. In contrast to the historicising interpretations of Gen 1-2, this text emphasises the personal character of creation. The present study examines the philological problems in Ps 139,13-16, as well as the Near Eastern background of its language.
In contrast to most opinions concerning Isa 33 this pericope is far too complex to be explained a... more In contrast to most opinions concerning Isa 33 this pericope is far too complex to be explained as one coherent literary unit. Isa 33 has a short anti-Assyrian woe-cry at its bases (vv. 1+4), which once closed the woe-cries of Isa 28–32. Vv. 1+4 were supplemented first (around 598 or 587) by a communal lament, vv. 2-3+5+7-12, bringing the idea of the punishment of Judah and the temporised destruction of the enemy in vv. 1+4 further. Second, (shortly after 539) vv. 1-5.7-12 were expanded by a salvation prophecy, vv. 6+13-24, concerning the returnees, the restoration of Jerusalem and the monarchy.
Why Did God Want to Kill Moses? The Concept of the Dangerous God in Exodus 4:24–26 --- The strang... more Why Did God Want to Kill Moses? The Concept of the Dangerous God in Exodus 4:24–26 --- The strange pericope of Exodus 4:24–26 is discussed in numerous articles, mainly from the perspective of religious history or rhetorical criticism. Building on the results of previous research, this study confirms earlier suggestions that this passage cannot be connected well with its current context, specifically with the larger call narrative of Ex 3:1–4:18, or with the smaller preceding unit in vv. 20–23. It is unlikely though that Ex 4:24–26 would be an entirely independent text. The earliest narrative segment within the current pericope, reconstructed here as consisting of vv. 19.24–26, was the original follow-up of the Moses-story in Ex 2, specifically 2:23a. The rhetorical claim of our pericope differs from the better-known call narrative in Ex 3:1–4:18, while its terminology is deeply rooted in Ex 2, providing the ultimate reason for the theological problems evoked by the passage. The observations regarding rhetorical and logical problems within Ex 4 seem to be corroborated by independent text-historical arguments, derived mainly from the Old Greek. ---- Az Exodus 4,24–26 egyike azoknak az ószövetségi történeteknek, amelyek a mai bibliaolvasóban kérdések sorozatát indítják el. Ez a rövid epizód egy félelmetes Isten képzetét tárja elénk, aki látszólag minden ok nélkül tör rá a néhány sorral előbb komoly feladattal megbízott Mózesre azzal a szándékkal, hogy megölje őt. Sem ez az epizód, sem annak közvetlen kontextusa látszólag nem ad magyarázatot erre a szokatlan isteni megnyilvánulásra. Ez a tanulmány amellett érvel, hogy e történet eredeti formája a 4,19.24-26 versekből állt, s Exodus 2,23a közvetlen folytatása lehetett. Eszerint az Ex 4,19.24–26 eredeti értelmét nem az aktuális összefüggésben, hanem az Ex 2 kontextusában kell keresnünk. Az ókorban (az Ószövetségben is) jól ismert „életért életet adj” elvet képviselő bűnarányos büntetési forma, az úgynevezett talió-törvény értelmében Mózesnek az életével kellene fizetnie az elkövetett gyilkosságért. Amikor JHVH „keresi, hogy megölje” Mózest, valójában ugyanazt teszi, mint az időközben meghalt igazságszolgáltatással megbízott egyiptomi fáraó. Ezzel együtt Mózes élettörténete valamilyen formában a későbbi Izráel történetét vetíti előre: ahogy a vízből megszabadult Mózes (Ex 2) a vízen át szabadítja meg Izráelt (Ex 14), úgy a vér érintése révén fiával együtt megmenekülő Mózes népe is később hasonló módon fog megszabadulni JHVH öldöklő angyalának kezéből.
Adalékok Izrael történetéhez. Ünnepi kötet Karasszon István 65. születésnapja alkalmából, 2020
In this study, I publish Hungarian translations of several administrative texts that can help the... more In this study, I publish Hungarian translations of several administrative texts that can help the interested reader in reconstructing the “Babylonian captivity” of ancient Israel. Some of these texts published here have long been present in the scholarly discourse, others have come to the forefront over the past decade or two. The normalised Akkadian texts included with the translations are based on critical editions. The texts are grouped by locations (archives). The translations are aimed primarily at the reader interested in the Old Testament. Accordingly, each group starts with a brief general introduction outlining the Babylonian context of the texts and their significance for the Old Testament. The sporadic notes attached to the translations serve to provide a better understanding of the documents and to draw attention to possible biblical links, but largely ignore technical details on which the primary editions can provide additional information.
A Babilonba elhurcolt júdaiak életének egy-egy mozzanatát, szellemi kontextusát az Ószövetség is feljegyzi (pl. 2Kir 25,27-30; Zsolt 137; Jer 29; Ez; Ézs 40-55). Ezeket a bibliai forrásokat kiegészítik, adott esetben árnyalják, ám mindenképp új perspektívából világítják meg azok az újbabiloni szövegek, amelyek korábbi és újabb ásatások nyomán kerültek felszínre. Ebben a tanulmányban néhány olyan adminisztratív jellegű forrásszöveg magyar fordítását teszem közzé, amelyek a Júdából deportált lakosság életének, gondolkodásának rekonstrukciójában lehetnek a „babiloni fogság” iránt érdeklődő olvasó segítségére. Az itt közreadott fordítások alapszövegeinek egy része már régóta jelen van az idegen nyelvű tudományos diskurzusban. Másik része viszont az elmúlt egy-két évtizedben került – s ott is jobbára szórványosan – a figyelem központjába.
A tanulmány közölt fordítások az ékírásos szövegek kritikai kiadásain alapulnak. A szövegeket helyszín (archívum) szerinti csoportosításban teszem közzé. A fordítások az Ószövetség iránt érdeklődő olvasót tartják szem előtt. Ennek megfelelően mindegyik szövegcsoport egy rövid általános bevezetőt tartalmaz, amely vázolja a szövegek babiloni kontextusát, illetve azok ószövetségi jelentőségét. A szövegekhez kapcsolt szórványos jegyzetanyag a dokumentumok jobb megértését szolgálja, illetve az esetleges bibliai kapcsolópontokra hívja fel a figyelmet, de jobbára mellőz olyan technikai részleteket, amelyekre vonatkozóan az említett alapkiadások további információval szolgálhatnak.
Sok szövegben úgy jelenik meg Izrael mint a világ többi népe közül kiválasztott nemzet, aki az ő ... more Sok szövegben úgy jelenik meg Izrael mint a világ többi népe közül kiválasztott nemzet, aki az ő Istenével egy kizárólagos utazásra váltott menetjegyet. Egy toleranciára épülő társadalom akár veszélyesnek is tekintheti ezt az enkláveteológiát, főként akkor, ha az itt megjelenített szövegeket és szemléletmódot valaki a mai társadalomra nézve is irányadónak tekintené. Minden olyan modern teológiai intézménynek, amelynek tanrendjében a bibliai hagyományok nem csupán vallástörténeti dokumentumként jelennek meg, hanem a normatív corpus részeként, foglalkoznia kell e szövegek által felvetett problémával. Mert pontosan ez a mérvadó jelleg az, amely miatt az a szöveggyűjtemény problémássá válhat. Éppen azok a modern olvasók, akik különböző mértékben ráhangolódnak az Ószövetség lelkületére, nehezen tudják összebékíteni e szövegek normatív jellegét a modern tolerancia és emberi méltóság eszméivel.
This article discusses the MT of Isa 33,12 and argues that the verse line “the nations will be bu... more This article discusses the MT of Isa 33,12 and argues that the verse line “the nations will be burned to lime (syd)” is difficult in its context and distorts the parallelism, describing the fall of the enemy of Judah with the help of plant-imagery. Although Am 2,1 is often mentioned in connection with Isa 33,12, closer analysis shows that there are differences between the two texts. It is suggested that the LXX should be followed here, which goes back to a Hebrew text reading sdy, “field”, “(agricultural) land” instead of syd, “lime”. This emendation (metathesis) is most likely also supported by the independent tradition of the Targum (nyr, “field, land (to be ploughed)” < nwr). The metaphor of burning field not only fits its present context well, but it has biblical parallels and it is supported by agricultural customs known from the Near East.
The erudition, precision and commitment guiding this study is admirable. Nonetheless, while lingu... more The erudition, precision and commitment guiding this study is admirable. Nonetheless, while linguistic analysis may entice the reader with the promise of a higher degree of objectivity, preconceptions regarding the base text, its structuring, the construction of reading, and the interpretation of linguistic data involve a fair amount of subjective and debatable factors that confine Systemic Functional Linguistics within the methods to be tamed by responsible scholarship.
Writing a commentary with one eye for critical issues and with another for interested lay readers... more Writing a commentary with one eye for critical issues and with another for interested lay readers with no knowledge of biblical languages is always a demanding task, but it becomes an almost impossible undertaking in a case such as the book of Habakkuk, insofar as most problems of this controversial small composition are closely tied to (Hebrew) textuality. Although I did occasionally have doubts regarding the accessibility of the topic and the language of exposition for the general reader, one must ultimately recognize that Oskar Dangl did attain the purpose of any serious commentary with whatever audience in view, namely, to raise interest in a close reading and more text-focused study of the difficult prophetic compositions.
Uploads
Books by Csaba Balogh
Papers by Csaba Balogh
The strange pericope of Ex 4:24-26 is discussed in numerous studies, mainly from the perspective of religious history or rhetorical criticism. Building on the results of previous research, this study confirms earlier suggestions that this passage cannot be connected well with its direct context, specifically with the larger call narrative of Ex 3:1-4:18, or with the smaller preceding unit in vv. 20-23. The observations regarding rhetorical and logical problems around Ex 4:19.24-27 are corroborated by independent text-historical arguments, derived mainly from the Old Greek version. It is also unlikely though that Ex 4:24-26 would be an entirely independent segment in the Moses-tradition. The narrative in its earliest form (reconstructed here as consisting of vv. 19.24-26) was the original follow-up of Ex 2, specifically 2:23a. It is this particular context which unveils YHWH's stance towards Moses. The intention of this alternative Moses-story differs from the better-known Ex 3:1-4:18.
In: Kolumbán Vilmos József (ed.): Praeceptor historiae ecclesiasticae. Tanulmányok Buzogány Dezső 65. születésnapjára. Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek. Kolozsvár: Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet - Egyetemi Műhely Kiadó 2022. 50-76
Egy prófétai elhívás- vagy megbízástörténetben az olvasó számára magától értetődőnek tűnhet az, hogy a későbbi küldetés előterében az Ézs 6,5-t a prófétai ajkak minősége foglalkoztatja. Arra való tekintettel, hogy a prófétálás a verbalitás szférájához tartozik, úgy vélnénk, nem szorul különösebb magyarázatra, hogy miért éppen Ézsaiás ajka az, amely a JHVH-val való találkozás rendjén a rémült Ézsaiásnak az első eszmélés rendjén eszébe jut. Mi másról, mint az ajkakról lenne szó egy olyan küldetésben, amely az isteni üzenet szóbeli közvetítését fogja magában foglalni (vö. Ex 4,11–12; Jer 1; Ezék 2,8; 3,2). De ha úgy gondolnánk, hogy ezzel meg is oldottuk a kérdést, még mindig adósok maradnánk azzal a magyarázattal, hogy mit kereshet egy prófétai elhívástörténetben a „tisztátalan ajkú nép” gondolata, s miért beszél ugyanazon a síkon mindkettőről? Ez a tanulmány azt vizsgálja, hogy mi a tisztátalan ajak motívum jelentősége Ézs 6, illetve tágabb értelemben Ézsaiás próféta és könyve szempontjából.
-------------
In a prophetic call or commissioning narrative, in the foreground of the later mission of the 8th century prophet, it may seem self-evident to the reader that Isaiah 6:5 is concerned with the quality of the lips of a to-become prophet. Given that prophesying belongs to the sphere of verbality, we would think that no special explanation is needed as to why it is Isaiah's lips that come to the mind of the terrified prophet in his encounter with YHWH. What else but the lips should be cleansed for a mission that would involve the oral transmission of the divine message (cf. Ex 4:11-12; Jer 1; Ezek 2:8; 3:2). Nonetheless, while one may be enticed to believe to have settled the question of the prophet's unclean lips against the background of his future service as a messenger of God, the explanation regarding the idea of 'unclean lips' of the people still remains. This paper examines the significance of the theme of unclean lips motif for Isaiah 6 and suggests that it is to be related to the ubiquitous aspect of verbality, the communication between God and his people within its 8th century context.
Nebukadneccar egyik terjedelmesebb felirata a brisai sziklafelirat, az észak-libánoni térségből. A tanulmány ennek a feliratnak az akkád nyelven írt verzióját és annak magyar fordítását tartalmazza, bevezetővel és mindenekelőtt az Ószövetség olvasóit szem előtt tartó jegyzetanyaggal. A brisai felirat egyrészt a babiloni fogság előtti korszak története, másrészt általában a bibliai történetírás és szellemtörténet szempontjából is fontos kordokumentum. A felirat helyenként reflektál az Újbabiloni Birodalom nyugati térséggel kapcsolatos ténykedéseire és politikájára is.
This article argues that Isaiah's so-called ‘refrain poem’ (Kehrvergedicht) in Isa. 9.7–20 is a composite text, going back to two early prophecies with different concerns. Isaiah 9.7–17* focused originally on the arrogant refusal of the divine word, while Isa. 9.18–20* reflected on the chaotic social circumstances in Samaria in the eighth century. The refrains in vv. 9,11cd, 16ef and 20cd were added to these two already connected prophecies at a later stage. The theological summary in v. 12 is yet another addition, closely affiliated with 5.24–25. Unlike v. 12, the refrains do not have the repentance of Israel in view, nor its final destruction, but the fall of Assyria in Isa. 10.5–15, 24–27. The refrains support the theory that the Isaianic collection was formed by means of reusing, restructuring and reinterpreting earlier material.
Web: http://journals.sagepub.com/doi/full/10.1177/0309089216690385
----
Az Exodus 4,24–26 egyike azoknak az ószövetségi történeteknek, amelyek a mai bibliaolvasóban kérdések sorozatát indítják el. Ez a rövid epizód egy félelmetes Isten képzetét tárja elénk, aki látszólag minden ok nélkül tör rá a néhány sorral előbb komoly feladattal megbízott Mózesre azzal a szándékkal, hogy megölje őt. Sem ez az epizód, sem annak közvetlen kontextusa látszólag nem ad magyarázatot erre a szokatlan isteni megnyilvánulásra. Ez a tanulmány amellett érvel, hogy e történet eredeti formája a 4,19.24-26 versekből állt, s Exodus 2,23a közvetlen folytatása lehetett. Eszerint az Ex 4,19.24–26 eredeti értelmét nem az aktuális összefüggésben, hanem az Ex 2 kontextusában kell keresnünk. Az ókorban (az Ószövetségben is) jól ismert „életért életet adj” elvet képviselő bűnarányos büntetési forma, az úgynevezett talió-törvény értelmében Mózesnek az életével kellene fizetnie az elkövetett gyilkosságért. Amikor JHVH „keresi, hogy megölje” Mózest, valójában ugyanazt teszi, mint az időközben meghalt igazságszolgáltatással megbízott egyiptomi fáraó. Ezzel együtt Mózes élettörténete valamilyen formában a későbbi Izráel történetét vetíti előre: ahogy a vízből megszabadult Mózes (Ex 2) a vízen át szabadítja meg Izráelt (Ex 14), úgy a vér érintése révén fiával együtt megmenekülő Mózes népe is később hasonló módon fog megszabadulni JHVH öldöklő angyalának kezéből.
A Babilonba elhurcolt júdaiak életének egy-egy mozzanatát, szellemi kontextusát az Ószövetség is feljegyzi (pl. 2Kir 25,27-30; Zsolt 137; Jer 29; Ez; Ézs 40-55). Ezeket a bibliai forrásokat kiegészítik, adott esetben árnyalják, ám mindenképp új perspektívából világítják meg azok az újbabiloni szövegek, amelyek korábbi és újabb ásatások nyomán kerültek felszínre. Ebben a tanulmányban néhány olyan adminisztratív jellegű forrásszöveg magyar fordítását teszem közzé, amelyek a Júdából deportált lakosság életének, gondolkodásának rekonstrukciójában lehetnek a „babiloni fogság” iránt érdeklődő olvasó segítségére. Az itt közreadott fordítások alapszövegeinek egy része már régóta jelen van az idegen nyelvű tudományos diskurzusban. Másik része viszont az elmúlt egy-két évtizedben került – s ott is jobbára szórványosan – a figyelem központjába.
A tanulmány közölt fordítások az ékírásos szövegek kritikai kiadásain alapulnak. A szövegeket helyszín (archívum) szerinti csoportosításban teszem közzé. A fordítások az Ószövetség iránt érdeklődő olvasót tartják szem előtt. Ennek megfelelően mindegyik szövegcsoport egy rövid általános bevezetőt tartalmaz, amely vázolja a szövegek babiloni kontextusát, illetve azok ószövetségi jelentőségét. A szövegekhez kapcsolt szórványos jegyzetanyag a dokumentumok jobb megértését szolgálja, illetve az esetleges bibliai kapcsolópontokra hívja fel a figyelmet, de jobbára mellőz olyan technikai részleteket, amelyekre vonatkozóan az említett alapkiadások további információval szolgálhatnak.
The strange pericope of Ex 4:24-26 is discussed in numerous studies, mainly from the perspective of religious history or rhetorical criticism. Building on the results of previous research, this study confirms earlier suggestions that this passage cannot be connected well with its direct context, specifically with the larger call narrative of Ex 3:1-4:18, or with the smaller preceding unit in vv. 20-23. The observations regarding rhetorical and logical problems around Ex 4:19.24-27 are corroborated by independent text-historical arguments, derived mainly from the Old Greek version. It is also unlikely though that Ex 4:24-26 would be an entirely independent segment in the Moses-tradition. The narrative in its earliest form (reconstructed here as consisting of vv. 19.24-26) was the original follow-up of Ex 2, specifically 2:23a. It is this particular context which unveils YHWH's stance towards Moses. The intention of this alternative Moses-story differs from the better-known Ex 3:1-4:18.
In: Kolumbán Vilmos József (ed.): Praeceptor historiae ecclesiasticae. Tanulmányok Buzogány Dezső 65. születésnapjára. Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek. Kolozsvár: Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet - Egyetemi Műhely Kiadó 2022. 50-76
Egy prófétai elhívás- vagy megbízástörténetben az olvasó számára magától értetődőnek tűnhet az, hogy a későbbi küldetés előterében az Ézs 6,5-t a prófétai ajkak minősége foglalkoztatja. Arra való tekintettel, hogy a prófétálás a verbalitás szférájához tartozik, úgy vélnénk, nem szorul különösebb magyarázatra, hogy miért éppen Ézsaiás ajka az, amely a JHVH-val való találkozás rendjén a rémült Ézsaiásnak az első eszmélés rendjén eszébe jut. Mi másról, mint az ajkakról lenne szó egy olyan küldetésben, amely az isteni üzenet szóbeli közvetítését fogja magában foglalni (vö. Ex 4,11–12; Jer 1; Ezék 2,8; 3,2). De ha úgy gondolnánk, hogy ezzel meg is oldottuk a kérdést, még mindig adósok maradnánk azzal a magyarázattal, hogy mit kereshet egy prófétai elhívástörténetben a „tisztátalan ajkú nép” gondolata, s miért beszél ugyanazon a síkon mindkettőről? Ez a tanulmány azt vizsgálja, hogy mi a tisztátalan ajak motívum jelentősége Ézs 6, illetve tágabb értelemben Ézsaiás próféta és könyve szempontjából.
-------------
In a prophetic call or commissioning narrative, in the foreground of the later mission of the 8th century prophet, it may seem self-evident to the reader that Isaiah 6:5 is concerned with the quality of the lips of a to-become prophet. Given that prophesying belongs to the sphere of verbality, we would think that no special explanation is needed as to why it is Isaiah's lips that come to the mind of the terrified prophet in his encounter with YHWH. What else but the lips should be cleansed for a mission that would involve the oral transmission of the divine message (cf. Ex 4:11-12; Jer 1; Ezek 2:8; 3:2). Nonetheless, while one may be enticed to believe to have settled the question of the prophet's unclean lips against the background of his future service as a messenger of God, the explanation regarding the idea of 'unclean lips' of the people still remains. This paper examines the significance of the theme of unclean lips motif for Isaiah 6 and suggests that it is to be related to the ubiquitous aspect of verbality, the communication between God and his people within its 8th century context.
Nebukadneccar egyik terjedelmesebb felirata a brisai sziklafelirat, az észak-libánoni térségből. A tanulmány ennek a feliratnak az akkád nyelven írt verzióját és annak magyar fordítását tartalmazza, bevezetővel és mindenekelőtt az Ószövetség olvasóit szem előtt tartó jegyzetanyaggal. A brisai felirat egyrészt a babiloni fogság előtti korszak története, másrészt általában a bibliai történetírás és szellemtörténet szempontjából is fontos kordokumentum. A felirat helyenként reflektál az Újbabiloni Birodalom nyugati térséggel kapcsolatos ténykedéseire és politikájára is.
This article argues that Isaiah's so-called ‘refrain poem’ (Kehrvergedicht) in Isa. 9.7–20 is a composite text, going back to two early prophecies with different concerns. Isaiah 9.7–17* focused originally on the arrogant refusal of the divine word, while Isa. 9.18–20* reflected on the chaotic social circumstances in Samaria in the eighth century. The refrains in vv. 9,11cd, 16ef and 20cd were added to these two already connected prophecies at a later stage. The theological summary in v. 12 is yet another addition, closely affiliated with 5.24–25. Unlike v. 12, the refrains do not have the repentance of Israel in view, nor its final destruction, but the fall of Assyria in Isa. 10.5–15, 24–27. The refrains support the theory that the Isaianic collection was formed by means of reusing, restructuring and reinterpreting earlier material.
Web: http://journals.sagepub.com/doi/full/10.1177/0309089216690385
----
Az Exodus 4,24–26 egyike azoknak az ószövetségi történeteknek, amelyek a mai bibliaolvasóban kérdések sorozatát indítják el. Ez a rövid epizód egy félelmetes Isten képzetét tárja elénk, aki látszólag minden ok nélkül tör rá a néhány sorral előbb komoly feladattal megbízott Mózesre azzal a szándékkal, hogy megölje őt. Sem ez az epizód, sem annak közvetlen kontextusa látszólag nem ad magyarázatot erre a szokatlan isteni megnyilvánulásra. Ez a tanulmány amellett érvel, hogy e történet eredeti formája a 4,19.24-26 versekből állt, s Exodus 2,23a közvetlen folytatása lehetett. Eszerint az Ex 4,19.24–26 eredeti értelmét nem az aktuális összefüggésben, hanem az Ex 2 kontextusában kell keresnünk. Az ókorban (az Ószövetségben is) jól ismert „életért életet adj” elvet képviselő bűnarányos büntetési forma, az úgynevezett talió-törvény értelmében Mózesnek az életével kellene fizetnie az elkövetett gyilkosságért. Amikor JHVH „keresi, hogy megölje” Mózest, valójában ugyanazt teszi, mint az időközben meghalt igazságszolgáltatással megbízott egyiptomi fáraó. Ezzel együtt Mózes élettörténete valamilyen formában a későbbi Izráel történetét vetíti előre: ahogy a vízből megszabadult Mózes (Ex 2) a vízen át szabadítja meg Izráelt (Ex 14), úgy a vér érintése révén fiával együtt megmenekülő Mózes népe is később hasonló módon fog megszabadulni JHVH öldöklő angyalának kezéből.
A Babilonba elhurcolt júdaiak életének egy-egy mozzanatát, szellemi kontextusát az Ószövetség is feljegyzi (pl. 2Kir 25,27-30; Zsolt 137; Jer 29; Ez; Ézs 40-55). Ezeket a bibliai forrásokat kiegészítik, adott esetben árnyalják, ám mindenképp új perspektívából világítják meg azok az újbabiloni szövegek, amelyek korábbi és újabb ásatások nyomán kerültek felszínre. Ebben a tanulmányban néhány olyan adminisztratív jellegű forrásszöveg magyar fordítását teszem közzé, amelyek a Júdából deportált lakosság életének, gondolkodásának rekonstrukciójában lehetnek a „babiloni fogság” iránt érdeklődő olvasó segítségére. Az itt közreadott fordítások alapszövegeinek egy része már régóta jelen van az idegen nyelvű tudományos diskurzusban. Másik része viszont az elmúlt egy-két évtizedben került – s ott is jobbára szórványosan – a figyelem központjába.
A tanulmány közölt fordítások az ékírásos szövegek kritikai kiadásain alapulnak. A szövegeket helyszín (archívum) szerinti csoportosításban teszem közzé. A fordítások az Ószövetség iránt érdeklődő olvasót tartják szem előtt. Ennek megfelelően mindegyik szövegcsoport egy rövid általános bevezetőt tartalmaz, amely vázolja a szövegek babiloni kontextusát, illetve azok ószövetségi jelentőségét. A szövegekhez kapcsolt szórványos jegyzetanyag a dokumentumok jobb megértését szolgálja, illetve az esetleges bibliai kapcsolópontokra hívja fel a figyelmet, de jobbára mellőz olyan technikai részleteket, amelyekre vonatkozóan az említett alapkiadások további információval szolgálhatnak.
See also: https://proteo.hu/hu/publikacio/11502
https://www.bookreviews.org/bookdetail.asp?TitleId=10581