Papers by Monika Perenyei
ACTA Historiae Artium, 2023
https://akjournals.com/view/journals/170/64/1/article-p227.xml
Korunk Baráti Társaság, Jul 30, 2020
Ars Hungarica, 2020
Jelen tanulmány Pablo Picasso Las Meninas címen ismert festménysorozatának (Museo Picasso Barcelo... more Jelen tanulmány Pablo Picasso Las Meninas címen ismert festménysorozatának (Museo Picasso Barcelona) elemzése kinematográfiai kontextusban. Az életmű kései periódusában, 1957 augusztusától decemberéig készült képek (58 db) meglátásom szerint Picasso filmes munkái közé illeszkednek, nem csak keletkezésük ideje, hanem a kinematográfiai képalkotás „technológiája” felől nézve is.
Ars Hungarica, 2018
Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézet folyóirata tematikus száma.
A... more Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézet folyóirata tematikus száma.
Az MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjteményhez kapcsolódó interdiszciplináris kutatások eredményeit bemutató lapszám szerzői: Szilágyi Judit, Plesznivy Edit, Lafferton Emese, Major Ágnes, K. Horváth Zsolt, Hornyik Sándor. Szerk. és bev. Perenyei Monika. Főszerkesztő: Bubryák Orsolya
Híd, 2016
A MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjtemény kézirattárának fotóarchívuma a két világháború közti psz... more A MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjtemény kézirattárának fotóarchívuma a két világháború közti pszichiátriai kutatásokba és az elmegyógyintézetek világába enged betekintést. A tanulmány a Magyarországon egyedülálló fotóarchívum ismertetése, egyben a szerző kutatási területének - a magyar elmeügy vizuális reprezentációja - része.
A Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetében 2009 tavaszán életre hívott 20. Száza... more A Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetében 2009 tavaszán életre hívott 20. Század
Hangja Archívum és Kutatóműhely (www.20szazadhangja.hu) célja a magyar szociológia „hangzó” örökségének leltárba vétele, a kvalitatív módszereket alkalmazó magyar szociológiai műhelyek történetének feltárása és dokumentálása, valamint új történeti szociológiai
kutatások kezdeményezése az összegyűjtött interjúk bázisán. Sorozatunkban egy-egy, már feldolgozott és
online elérhető gyűjteményt mutatunk be azzal a nem titkolt céllal, hogy a potenciális új kutatók érdeklődését
a gyűjtemény iránt felkeltsük. Jelen tanulmány egy eltűntnek hitt interjús gyűjtemény alapján készült, amely a véletlennel határos módon maradt fenn, más kutatási anyagok közé keveredve, a Szociológiai Intézet archívumában. A magyar pszichológia intézményesülésének kiemelkedő
személyiségeit – a pszichoanalízis klasszikusai közül Hermann Imrét, Mérei Ferencet, Binét Ágnest, Paneth
Gábort, Vikár Györgyöt, a következő generációból Bitter Istvánt, Buda Bélát, Dobos Emőkét, Gáspár Juditot,
Rigó Pétert, Tringer Lászlót és másokat kerestek fel. Losonczi Ágnes úgy emlékszik, hogy az interjúk készítésének
idején – a hetvenes-nyolcvanas években – nem volt könnyű szólásra bírni a magyar pszichoanalitikus iskola még
élő tagjait, ezért kifejezetten olyan interjúereket bízott meg – Liska Tiborné Pólya Lenkét és Radnóti Sándort –,
akik jól ismerték az iskola történetét és személyes kapcsolatban álltak interjúalanyaikkal. (A szerk.)
Psychiatria Hungarica 2015/2., 2015
Az MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjtemény bemutatása az elmegyógyintézeti pszichiáterek kutatásai... more Az MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjtemény bemutatása az elmegyógyintézeti pszichiáterek kutatásai és gyűjteménygyarapítási koncepcióik felől.
Bálint Endre szentendrei kiállításához 2. oldal
Bálint Endre szentendrei kiállításához_1. rész
A jó pásztor. Bálint Endre kései fotómontázsaihoz "Unatkozom. Kérem a köpenyem. Mielőtt bármit el... more A jó pásztor. Bálint Endre kései fotómontázsaihoz "Unatkozom. Kérem a köpenyem. Mielőtt bármit elkövetnek, gondoljanak a rózsakertre, vagy még inkább egyetlen rózsatőre, egyetlen egy rózsára, uraim." Pilinszky János: Sztavrogin elköszön "Miután "személy" vagyok-írja BÁLINT Endre egy a nyitva tartási idő elhanyagolásával a látogatók elszántságát próbára tevő JAKOVITS-kiállítás kapcsán-legyen szabad személyeskednem: régebben, de ugyanott, három párizsi fotómontázsom vetemedett meg a nedves falaktól, mindez pedig arra késztet, hogy a jövőben messze elkerüljem ennek a kiállító helyiségnek tájékát, akármilyen csábos ajánlatot is kínálnának. Remélem, nem fognak…" 1 Az inszinuált helyszín a Hatvany Lajos Múzeum, ahol a bosszantó körülmények ellenére MAURER Dóra és BEKE László figyelemreméltó kiállítást rendezett 1976-ban. 2 Az Expozíció c. kiállítás kurátorai a médiumérzékenység szempontjai szerint hívták meg az alkotókat, köztük Bálintot, fölülemelkedve a művészet-e a fényképezés Bertolt BRECHT, Walter BENJAMIN és MOHOLY-NAGY László szerint is zsákutcába torkolló, ERDÉLY Miklós által pedig már kíméletlen kajánsággal kezelt kérdésén. 3 Ekkor már túl vagyunk az Erdély 7 Körner Éva: A fotómontázs, mint a magyar avantgárd harmadik hullámának reprezentatív műfaja 8 Erdély Miklós: Jó és rossz pásztorok, Művészet, 1977 / 6. 26-27. újraközölve: Peternák Miklós (szerk): Erdély Miklós. Művészeti írások, Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1991. 93-98. 9 Jean-Luc Godard Kedvenc gondom a montázs c. írását Erdély Miklós említi Montázs-éhség c. szövegében. in: Peternák Miklós (szerk): F.I.L.M. A magyar avant-garde film története és dokumentumai, Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1991. 151. aki már rég nem él…" 36 Egy 1986. január 1-én készített fotómontázsán a teli kelyhek sora fölé Bálint felragasztott egy évszámot, a képen 1988 látható. Ahogy egy hű avantgárd alkotóhoz illik, aki szerint a jelen a vágyott jövőből keletkezik, s nem a múlt maradványa, 37 s talán mert el odázná kissé a találkozást, Bálint hangsúlyosan átragasztotta 8-asra 198…utolsó számjegyét. Mintha mágiához folyamodna, mint egy igazi szürrealista, aki a Brechttől is sokat tanuló Walter Benjamin szerint Dosztojevszkij eszmehőse, az avant la lettre szürrealista Sztavrogin személyében lépett először a történelem színpadára, s akinek búcsúlevelét Breznyik Péter is szavalta. 38 A nagy Kerítő azonban nem várt. Bálint Endrét 1986 májusában érte a halál. Kóda Pilinszky János: Hommage à B. Brecht Még nem is volt hétéves, amikor fényképet készítettek belőle.
In studies, essays and commentaries covering photography-based images, a consensus appears to be ... more In studies, essays and commentaries covering photography-based images, a consensus appears to be forming that in the last two decades, the status of the photograph in museums has undergone a radical change. 1 As we become increasingly accustomed to a visualisation based on mechanical images in our everyday routines of socialising and communication, as well as in the natural and social sciences, 2 photography as a particularly artistic medium has emerged as a surface for dealing with traditional questions of pictoriality, such as referenciality, authenticity, the passing-on of traditions and medial reflection.
Magyar fotóművészet az új évezredben, 2013
Kontextus, 2012
a 2007-ben felszámolt OPNI, közismert nevén a "Lipótmezô", 1868-as megnyitásakor a Budai m. kir. ... more a 2007-ben felszámolt OPNI, közismert nevén a "Lipótmezô", 1868-as megnyitásakor a Budai m. kir. Országos Tébolyda és az 1884-ben, éppen a lipótmezei intézet túlterheltségének enyhítésére alapított Angyalföldi Magyar Királyi Elmebeteg Ápolda 2 kezeltjeinek munkáit ôrzô képtárat, az intézményi dokumentáció (statisztikák, átépítési tervrajzok) és tárgyi kultúra (textilek, önsértô és bántalmazó eszközök, anatómiai modellek) töredékeit, az orvosok kutatásait láttató sajtógyûjtéseket, fényképes tablókat, valamint a bentlakó betegek és a személyzet életébe bepillantást engedô fotóalbumokat foglal magába. A két intézet története a páciensek és a pszichiáterek személyén, s nem utolsó sorban e muzeális gyûjtemény sorsán keresztül összefonódik. A pszichiátriai kezeltek képeinek gyûjtését az 1920-as években --a pszichiáter és mûvészettörténész Hans Prinzhorn katalogizálta heidelbergi gyûjteménytôl 3 isnpirálva --Selig Árpád lipótmezei másodorvos kezdte el, gyûjteményét angyalföldi kinevezésekor magával vitte, s ott igazgató fôorvosként jelentôsen gyarapította. Az angyalföldi elmeügyi múzeum 1931-es hivatalos megnyitását azonban már nem érte meg. A tárgy -és fotóanyaggal az elkövetkezô években is bôvülô gyûjtemény gondozását Selig utódja, Zsakó István folytatta, aki viszont 1936-os lipótmezei kinevezésekor helyezte át, vagyis vitte vissza a múltjában és befogadóképességében is nagyobb intézetbe. A jelenleg tanulmányi raktárban elrendezett, grafikákat és festményeket felölelô képtár áttekintése során kiderülnek a lokális színezetét adó, Európa több pszichiátriai mûvészeti gyûjteményétôl megkülönböztetô sajátosságai. Az itt eltöltött idô alatt hol az ismerôsség, hol az idegenség élménye kerít hatalmába. Egyes képek az akadémikus mûvészeti színtér produktumait azok grafikai átiratán keresztül idézik meg. Számos munka pedig a kulturális hagyomány-ból adódó, így kézenfekvô festészeti zsánerek (portré, csendélet, tájkép, interieur) követésével, a korjelzô stiláris megoldásokkal, valamint az érzelmi állapotok megjelenítését segítô, öröklött vizuális toposzokkal, mintegy a grand art felé igyekvô formajegyekkel tûntet, miközben egy távoli, ismeretlen világ atmoszférájába is bevezet minket. Az elmegyógyintézetek lakóinak festett portréi, az épületek tereinek hangulatát ôrzô festmények, a hospitalizáció állapotában keletkezett, minuciózusan kidolgozott fantázia világok képei, a tradicionális mûfaji határokat feloldó, kottát, írást és rajzot akadálytalanul egyesítô önfeltáró munkák mind dokumentumai egy, a hatalmas pszichiátriai intézmények felszámolásával letûnt világnak. E letûnt világot orvosi részrôl áthatotta a terápiás optimizmus, a gyógyítás eredményeibe vetett hit, de a terápiás nihilizmus is, vagyis a gyógyíthatatlan betegeknek csak az ôrzésére vállalkozó, az intézeti életüket atyai gondoskodással megszervezô attitûd, és ezzel együtt a megfigyelésükön alapuló, leginkább az öröklés-és elfajulás kutatásában megnyilvánuló ambíció. A betegek számára pedig amennyire a biztonságnak, a gyógyulás reményének és a falak közötti felszabadultság élményének, annyira a félelemnek, a kiszolgáltatottságnak és a veszteségek megélésének is színterei lehettek ezek az helyek. A pszichiátriai intézetek "felvirágzásának" és a fotográfia elterjedésének idôszaka egybeesik. A fényképezés és a fényképek különféle funkcióba állítása az elmeorvosi praxisban is megtörtént, ennek nyomát e gyûjtemény fotóanyagában is felfedezhetjük. A századforduló idejébôl, sajnos csak fotómásolaton ránk maradt néhány betegfelvételi-könyvlapból kiderül, hogy a kezeltek intézeti adminisztrációjában születési, származási, foglalkozási, családi állapoti és felekezeti adataik rögzítésén kívül frontális(!) fényképet is készítettek róluk. 4 Ez megkönnyítette a betegek azonosítását, továbbá a nozológiai tipológiák felállítását, a látható tünet-együttesek morfológiájának tanulmányozását is segítették a kezeltekrôl, illetve a testrészeikrôl készült fényképek. Ugyanakkor e betegfelvételi könyvek fotókópiáján látható, hogy nincs minden egyes, az intézetbe felvett emberrôl fénykép, ami arra is enged következtetni, hogy volt beutalt, aki lefényképezéséhez nem járult hozzá, vagy ellenszegült. Épp a meglévô fényképek sejtetik ezt, ugyanis feltûnô a képeken szereplô emberek zárkózott, karukat mellük elôtt szorosan összefûzô testtartása, több esetben a kamerába dacosan, vagy önérzetesen tekintô arckifejezése. Persze nem zárhatjuk ki a technikai feltételek akadozását sem. E gyûjtemény különlegessége heterogenitásából fakad. A múzeum gyarapítói gyûjtôkörükbe vonták az intézeti elszigeteltségben és az ezzel összefüggô közlésvágyban fogant anoním tárgyakat 5 , ugyanakkor kitüntetett figyelmet szenteltek a képzômûvészeti elôképzettséggel bíró, mûvészi ambíciót dédelgetô, vagy rajzkészségüket folyamatosan gyakorló kezelteknek, akik visszatérô, vagy hosszabb ideig, akár évtizedekig is az intézetek lakói voltak. Az orvosok esztétikai alapú figyelme nem csak az intézet környezetének a terápiát optimalizáló kialakításban (pálmaház építése, parkosítás) nyilvánult meg: esztétikai preferenciáikat határozottan érvényesítették magával a gyûjtemény létrehozásával és gazdagításával is, valamint a mûvészi vénával, vagy egyszerûen a kézügyesség adottságával rendelkezô betegek támogatásával. Egy tanult festô vagy szobrász képességei kibontakoztatásában, vagy inkább megtartásában az intézet falain belül támogatókra talált az orvosokban: Hölzel Albin szobrászt lipótmezei mûtermében lefényképezve, Moravcsik Ernô Emil elmeorvos készülôben lévô reliefje 6 elôtt, mintegy 'a mûvész munka közben be-
20. század hetvenes éveitõl fokozatosan felszámolt elmegyógyintézetek pszichiátriai gyûjteményeke... more 20. század hetvenes éveitõl fokozatosan felszámolt elmegyógyintézetek pszichiátriai gyûjteményeket hagytak az utókorra. Ezek az elmeorvosi koncepció mentén formálódó vagy a felszámolás során leletmentés eredményeként keletkezõ gyûjtemények ma már leginkább kínzóeszközöknek minõsülõ orvosi eszközökbõl, a betegek alkotásaiból és az intézetek tárgyi kultúrájának maradványaiból állnak. Nincs két egyforma pszichiátriai gyûjtemény: ezek az intézeti orvosok szemléletét, ambícióját és nem utolsósorban az adott társadalomnak az elmebetegségekhez való viszonyát tükrözik. Az MTA Pszichiátriai Mûvészeti Gyûjtemény fordulatokban gazdag történetének 1 elbeszélésében Hans Prinzhorn neve, illetve a gyûjteményezés kezdeteinél útmutatóként szolgáló könyve rendszerint felmerül, de vajon mennyire hatott elmélete az intézeti elmeorvosok mûvészetszemléletére? Milyen hatások között formálódott az Angyalföldi Elme-és Ideggyógyintézet múzeuma, a forrásokban hol Selig-, hol pedig Elmebetegügyi Múzeumként említett gyûjtemény?
Books by Monika Perenyei
Varjatud maailmade avardumine. Ida-Euroopa autsaiderkunst / Hidden Worlds Expanding. Outsider Art in Eastern European Countries, 2024
A Central European Museum of Mind .The history of the Psychiatric Art Collection of HAS in nutshe... more A Central European Museum of Mind .The history of the Psychiatric Art Collection of HAS in nutshell.
in: Eds. Mari Vallikivi & Eva Laantee ReintammK: Varjatud maailmade avardumine. Ida-Euroopa autsaiderkunst / Hidden Worlds Expanding. Outsider Art in Eastern European Countriesondas Center, Tartu, 2024. 116-128.
ISBN 978-9949-9437-5-3
Uploads
Papers by Monika Perenyei
Az MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjteményhez kapcsolódó interdiszciplináris kutatások eredményeit bemutató lapszám szerzői: Szilágyi Judit, Plesznivy Edit, Lafferton Emese, Major Ágnes, K. Horváth Zsolt, Hornyik Sándor. Szerk. és bev. Perenyei Monika. Főszerkesztő: Bubryák Orsolya
Hangja Archívum és Kutatóműhely (www.20szazadhangja.hu) célja a magyar szociológia „hangzó” örökségének leltárba vétele, a kvalitatív módszereket alkalmazó magyar szociológiai műhelyek történetének feltárása és dokumentálása, valamint új történeti szociológiai
kutatások kezdeményezése az összegyűjtött interjúk bázisán. Sorozatunkban egy-egy, már feldolgozott és
online elérhető gyűjteményt mutatunk be azzal a nem titkolt céllal, hogy a potenciális új kutatók érdeklődését
a gyűjtemény iránt felkeltsük. Jelen tanulmány egy eltűntnek hitt interjús gyűjtemény alapján készült, amely a véletlennel határos módon maradt fenn, más kutatási anyagok közé keveredve, a Szociológiai Intézet archívumában. A magyar pszichológia intézményesülésének kiemelkedő
személyiségeit – a pszichoanalízis klasszikusai közül Hermann Imrét, Mérei Ferencet, Binét Ágnest, Paneth
Gábort, Vikár Györgyöt, a következő generációból Bitter Istvánt, Buda Bélát, Dobos Emőkét, Gáspár Juditot,
Rigó Pétert, Tringer Lászlót és másokat kerestek fel. Losonczi Ágnes úgy emlékszik, hogy az interjúk készítésének
idején – a hetvenes-nyolcvanas években – nem volt könnyű szólásra bírni a magyar pszichoanalitikus iskola még
élő tagjait, ezért kifejezetten olyan interjúereket bízott meg – Liska Tiborné Pólya Lenkét és Radnóti Sándort –,
akik jól ismerték az iskola történetét és személyes kapcsolatban álltak interjúalanyaikkal. (A szerk.)
Books by Monika Perenyei
in: Eds. Mari Vallikivi & Eva Laantee ReintammK: Varjatud maailmade avardumine. Ida-Euroopa autsaiderkunst / Hidden Worlds Expanding. Outsider Art in Eastern European Countriesondas Center, Tartu, 2024. 116-128.
ISBN 978-9949-9437-5-3
Az MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjteményhez kapcsolódó interdiszciplináris kutatások eredményeit bemutató lapszám szerzői: Szilágyi Judit, Plesznivy Edit, Lafferton Emese, Major Ágnes, K. Horváth Zsolt, Hornyik Sándor. Szerk. és bev. Perenyei Monika. Főszerkesztő: Bubryák Orsolya
Hangja Archívum és Kutatóműhely (www.20szazadhangja.hu) célja a magyar szociológia „hangzó” örökségének leltárba vétele, a kvalitatív módszereket alkalmazó magyar szociológiai műhelyek történetének feltárása és dokumentálása, valamint új történeti szociológiai
kutatások kezdeményezése az összegyűjtött interjúk bázisán. Sorozatunkban egy-egy, már feldolgozott és
online elérhető gyűjteményt mutatunk be azzal a nem titkolt céllal, hogy a potenciális új kutatók érdeklődését
a gyűjtemény iránt felkeltsük. Jelen tanulmány egy eltűntnek hitt interjús gyűjtemény alapján készült, amely a véletlennel határos módon maradt fenn, más kutatási anyagok közé keveredve, a Szociológiai Intézet archívumában. A magyar pszichológia intézményesülésének kiemelkedő
személyiségeit – a pszichoanalízis klasszikusai közül Hermann Imrét, Mérei Ferencet, Binét Ágnest, Paneth
Gábort, Vikár Györgyöt, a következő generációból Bitter Istvánt, Buda Bélát, Dobos Emőkét, Gáspár Juditot,
Rigó Pétert, Tringer Lászlót és másokat kerestek fel. Losonczi Ágnes úgy emlékszik, hogy az interjúk készítésének
idején – a hetvenes-nyolcvanas években – nem volt könnyű szólásra bírni a magyar pszichoanalitikus iskola még
élő tagjait, ezért kifejezetten olyan interjúereket bízott meg – Liska Tiborné Pólya Lenkét és Radnóti Sándort –,
akik jól ismerték az iskola történetét és személyes kapcsolatban álltak interjúalanyaikkal. (A szerk.)
in: Eds. Mari Vallikivi & Eva Laantee ReintammK: Varjatud maailmade avardumine. Ida-Euroopa autsaiderkunst / Hidden Worlds Expanding. Outsider Art in Eastern European Countriesondas Center, Tartu, 2024. 116-128.
ISBN 978-9949-9437-5-3
Kondas Center, Tartu, 2024, 116-128