articles by zsuzsa laszlo
Enigma, 2023
1978-ban Nick Waterlow, a harmadik, "Európai párbeszéd" című Sydney-i Biennále kurátora Budapeste... more 1978-ban Nick Waterlow, a harmadik, "Európai párbeszéd" című Sydney-i Biennále kurátora Budapesten járt, és megállapodott Beke László művészettörténésszel, hogy egy dokumentumokat és eredeti műveket tartalmazó, több magyar művész tevékenységét felölelő, informatív kiállítást állít össze, mely elfér egy 16 négyzetméteres teremben. Beke úgy oldotta meg ezt a feladványt és kerülte el egyben a nemzeti konzulens kényelmetlen szerepét, hogy csak a barátait hívta meg, négyzetméterenként egy, összesen 16 művészt, de nem csak Magyarországról, hanem Kelet-Európa négy másik országából. Csehszlovákiából Milan Knížak és Petr Štembera, Jugoszláviából Raša Todosijević, Lengyelországból Marek Konieczny és Jacek Stokłosa, és Romániából Ana Lupas , művei szerepeltek Beke miniatűr Kelet-Európa szekciójában. 2 Ezeket a művészeket barátainak nevezte, még akkor is, ha némelyikükkel soha nem találkozott, hiszen, ahogy a katalógusban írta: "A barátság számomra közös sorsot jelent, vagyis egyfajta szerelmet, eufóriát, kínlódást, alantas ellenségeskedést, de mindenekelőtt végzetes szinkronitást." 3 Mi indította Bekét arra, hogy a Magyarországot képviselő "kultúrdiplomata" szerepét levetkőzve olyan művészek tevékenységének legyen nemzetközi exportőrje, akikkel mindössze tört angol, német vagy francia nyelven írt levelekben tudott kommunikálni? Ez egy hosszú történet, amelyből most csak három pillanatfelvételt mutatok be. Mindez a hatvanas évek végén kezdődött, amikor Bekének az a hóbortos ötlete támadt, hogy művészettörténeti tanulmányai mellett szlovák nyelvórákat is vesz Käfer István irodalomtörténésztől. Olyan eszközöket keresett, amelyekkel felülemelkedhet a magyar nyelv regionális rokontalansága miatti elszigeteltségen, a Monarchia és Trianon terhes örökségén, valamint a Varsói Szerződés által kikényszerített diplomáciai barátságon. Beke később a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatócsoportjának tudományos munkatársaként több intézményi expedícióban vett részt a A PÉCSI BEKE LÁSZLÓ-KONFERENCIA 55 1 Ez a szöveg a Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet a Resonances nemzetközi együttműködési projektje keretében 2022. május 11-12-én megrendezett A barátságon innen és túl: Régiós kulturális transzferek a '70-es évek művészetében című konferencián elhangzott előadás magyar változata. 2 Beke szekciójában még a következő magyar művészek munkái szerepeltek: Bajkó Anikó, Erdély
tranzitblog. Emlékek Bekéről, 2022
Enigma, 2020
Az előadás két kísérletet mutat be és hasonlít össze, melyek az avantgárd, a
konceptuális művész... more Az előadás két kísérletet mutat be és hasonlít össze, melyek az avantgárd, a
konceptuális művészet és a realizmus különböző kiterjesztett értelmezéseinek viszonyát és historizációjának lehetőségeit kutatták. Ezen az
összevetésen keresztül annak a művészeti rendszerváltásnak a természetére
kérdezek rá, mely közmondásos módon megelőzte a politikai átrendeződést.
Az egyik esettanulmányom Bán András és Könczöl Csaba „Realizmuskörkérdése”, mely a Magyar Avantgárd Művészet Múzeuma projektjük
keretében, 1979-ben több mint húsz művész, író, és értelmiségi állásfoglalását gyűjtötte össze a realizmus kortárs értelmezéseiről és relevanciájáról. Egy megvalósulatlan projektről van szó: a válaszokat és a hozzájuk
írt tanulmányokat nem sikerült publikálni, az esetről a titkosrendőrség mint
a parallel kultúra egy megnyilvánulásáról tett jelentést. Ugyanakkor a
megkérdezettek jelentős része fanyalogva, a komoly válaszadást bojkottálva
reagált a realizmus kultúrpolitika által devalvált témájára, míg mások az
eklektika jegyében az avantgárd módszereket domesztikáló posztmodern
realizmus szellemiségét körvonalazták. A körkérdés mai olvasatban a
művészeti élet rendszerváltás utáni polarizációjának forrásait is előrevetíti.
A másik bemutatott esettanulmány az Artpool 2001-es Lehetetlen realizmus című tanulmányi kiállítása, mely a nemzetközi konceptuális művészet
és a fluxus, illetve ezek helyi és kelet-európai verzióinak dialektikus viszonyát
vizsgálta a művészettörténeti korszakuknál tágabb összefüggésrendszerben.
Ez a projekt a neoavantgárd máig befejezetlen feldolgozásának egyik első
korszakváltó kísérlete, hiszen túlmutat a rendszerváltás körüli évekre
jellemző, a szocialista kultúrpolitikát és az avantgárd utópisztikus heroizmusát egyaránt az irónia és a humor eszközével aláásó apolitikus megközelítéseken. Az előadás Galántai György koncepcióját követve, a konceptuális
és kontextuális művészet geopolitikai szembeállításáról szóló hetvenes évek
második felében kezdődő nemzetközi viták tanulságait felhasználva elemzi a
két magyarországi eseményt.
IP — The Institute of the Present, 2018
Surveying the events and publications focusing on art "behind the Iron Curtain" suggests that the... more Surveying the events and publications focusing on art "behind the Iron Curtain" suggests that the concept of East European Art has been formed through the confrontation of various temporalities and localities, being haunted by paradigmatic misunderstandings. Such experience of hollow communication that shifts understanding to a metalevel is captured by the following scene: two different looking men are sitting in a setting resembling a conference. They turn to each other, using the gestures of an intelligent communication, but
Mezosfera #5 Refractions of Socialist Solidarity, issue, 2018
Third Text, 2018
The article presents a chronology of exhibitions and related public and political events from the... more The article presents a chronology of exhibitions and related public and political events from the seventies in Hungary centred around the theme of peace and solidarity, transcending the ideological and rhetorical opposition so often drawn between state- and self-organised culture in Eastern Europe. It demonstrates how the approach of exhibition history can be used to get a better understanding of cultural events as intersections between artistic concepts and social-historical-political situations. The chronology sets out from the case study of a Peace cycle created in 1950s by Gyula Hincz, an artist using a moderately modernist artistic language of socialist humanism. The work is connected to the emergence of the international Peace Movement and cultural diplomacy after World War II, but was also featured later in an international solidarity exhibition in Beirut in 1978. The article reviews the ambivalent and geopolitically changing relationship between engaged art and modernism through the evolution and transfiguration of the iconography of peace and solidarity from the Peace Doves to situational exercises on otherness by such neo-avantgarde artists as Miklós Erdély and Tamás Szentjóby.
book chapters by zsuzsa laszlo
What Will Be Already Exists: Temporalities of Cold War Archives in East-Central Europe and Beyond. Eds. Emese Kürti and Zsuzsa László, Transcript Verlag, Bielefeld, 2021
Therefore freedom is a twofold determination in time. Miklós Erdély, "Time Möbius" 1 Time Travele... more Therefore freedom is a twofold determination in time. Miklós Erdély, "Time Möbius" 1 Time Travelers: The Conception of Artpool Möbius Film, showing a looped montage of presidents shaking hands, perpetually flipping their position from left to right and back, was screened in 1972 by the Hungarian artist Miklós Erdély (1928-1986) in György Galántai's Chapel Studio. 2 In his later text "Time Möbius," quoted above and paraphrased in the title of this book, Erdély provides various poetical and paradoxical approximations of a kind of exchange relationship between our past and future selves mutually determining each other. Erdély, though a well-informed and active member of the innermost circles of the Hungarian neo-avant-garde, was also committed to distancing himself from the artistic trends current at the time, putting them in a wider historical perspective and finding digressive references in scientific or esoteric literature, psychology, or the daily press. When György Galántai and Júlia Klaniczay founded Artpool in 1979 in Budapest and 1 This line is taken from Erdély's poem "Idő-mőbiusz" published in Sorozatművek (Serial works), exhibition catalog (Székesfehérvár: Csók István Képtár, 1976/77), 34-35. The poem was published in English as part of Sven Spieker's "Texts by Conceptual Artists from Eastern Europe: Hungary" in Post: Notes on Art in a Global Context (blog), Museum of Modern Art, November 1, 2017, https://post.moma.org/texts-by-conceptual-artistsfrom-eastern-europe-hungary/4/. 2 László Beke, "Film Möbius-szalagra: Erdély Miklós munkásságáról" (Film on Möbius strip-On Miklós Erdély's work) Filmvilág (September 1987): 46.
Creativity Exercises: Emancipatory Pedagogies in Art and Beyond. Edited by Dóra Hegyi, Zsuzsa László, Franciska Zólyom, 2020
“Didactic Devices from Progressive Pedagogy through Fluxus to Empty
Structures of Collective Crea... more “Didactic Devices from Progressive Pedagogy through Fluxus to Empty
Structures of Collective Creativity,” essay by Zsuzsa László, identifies and
describes cross-pollinations between tools and methodologies developed
by progressive education and some didactic, participatory formats of (neo-)avant-garde art manifest in visual aids, building blocks, action objects, boxes, toys, props, kits and construction sets utilized in both fields. These interconnections are investigated in the context of the socialist states’ missionto democratize culture. More specifically, the essay focuses on the conflicts and idiosyncratic collaborations that occurred in Hungary between the people’s education movement, the legacy of reform pedagogy, and the new Constructivist, Conceptualist and Fluxus tendencies of art in the 1960s and 1970s.
Kulturális ellenállás a Kádár-korszakban. Gyűjtemények története, 2018
Books by zsuzsa laszlo
What Will Be Already Exists, Transcript Verlag, 2021
Her dissertation set the ground for a new narrative of Hungarian action art based on a musical ge... more Her dissertation set the ground for a new narrative of Hungarian action art based on a musical genealogy. In the last few years, she has been focusing on the transregional artistic collaborations between Hungary and Yugoslavia, and the self-historicizing and institutional ambitions of the neo-avant-garde. Among several other publications on the above themes, she is the author of Screaming Hole: Poetry, Sound and Action as Intermedia Practice in the Work of Katalin Ladik, 2017. Zsuzsa László is a researcher and curator at Artpool Art Research Center, Budapest. She is also a member of tranzit.hu's board and the editorial team of Art Margins Online. Her forthcoming dissertation discusses the emergence and critique of the concept East European Art. Her recent publications and curatorial projects explore transnational exhibition histories, progressive pedagogies, cultural transfers, and decentralized understanding of conceptualism and neo-avant-gardes in Cold War Eastern Europe. This publication is based upon work from COST Action NEP4DISSENT (CA 16213), supported by COST (European Cooperation in Science and Technology). COST (European Cooperation in Science and Technology) is a funding agency for research and innovation networks. Our Actions help connect research initiatives across Europe and enable scientists to grow their ideas by sharing them with their peers. This boosts their research, career and innovation. www.cost.eu Bibliographic information published by the Deutsche Nationalbibliothek The Deutsche Nationalbibliothek lists this publication in the Deutsche Nationalbibliografie; detailed bibliographic data are available in the Internet at http://dnb.d-nb.de
exhibition catalogues by zsuzsa laszlo
Dóra Maurer so sehen und anders sehen. to see and to see differently. Eds. Henrike Mund, Christina Végh. Kunsthalle Bielefeld-Snoeck., 2022
Párhuzamos különidők, 2018
Parallel Nonsychronism, 2018
Besides their own art historical significance, these two groups of works on display here also giv... more Besides their own art historical significance, these two groups of works on display here also give good insight into the transitory and contradictory era that is evoked by the exhibition overall. They are documents of a "grassroots" initiative that was completely independent from institutions on the one hand, and an optimistic yet unsuccessful attempt to gather and exhibit the "beginnings of Hungarian Conceptual art" in a museum setting, on the other. An art historian's assessment of his time In 1971, two years after graduating with a degree in Art History in Budapest, László Beke, for his project titled Imagination, sent a call for participation to 28 young artists who had, in the preceding years, come up with a program aimed at transgressing the traditional genres of fine art. The new Avant-garde tendencies they represented were only exceptionally permitted to appear in state-run art institutions. Through collecting documentations of artistic ideas that only had limited opportunities for exhibition, Beke's action attempted to give a clear picture of contemporary art of that time. Concurrently, he also introduced the idea that these documentations could be interpreted as actual artworks. Beke's proposal created an autonomous art field that gave legitimacy to works excluded from state funding for stylistic, ideological, or personal reasons, and also confronted the viewer with the monumentality of the artistic concepts, thereby offering an alternative to the makeshift solutions characteristic of realized club exhibitions. It was only later that both Beke and the participants realized that the submitted works belonged to a new tendency: Conceptual art. 1 The participants By the late-1960s, the Hungarian current wave of Avant-garde was split into two spheres: one was more interested in the developments of Western art, while the other continued the tradition of early Hungarian Avant-garde artists. Interestingly, this separation was dissolved in Conceptual art. The R-exhibition in 1970-an important group exhibition of new Avant-garde art that presented the works of 27 artists in a university club-aimed precisely at unifying the two camps. The R-exhibition was also the first one to present numerous conceptual artworks. In the exhibition leaflet's introductory text Beke explains-through a futuristic vision-the growing number of contemporary tendencies interrogating the essence of art with the crisis caused by the accumulation of art objects. A year later, Beke's Imagination project mostly featured participants of the R-exhibition, with the addition of artist Erzsébet Schaár and the Pécs Workshop. Together with artist Dezső Korniss (who also participated in the R-exhibition), Schaár represented the older Avant-garde generation whose members, like the younger artists, were ready to reform their artistic toolkit in the late-1960s. 1 Beke's collection was published with English translations in the book IMAGINATION/IDEA which is available in the exhibition to be used by the Péter Türk (Pestszenterzsébet, 1943-2015), graduated from the Teacher Training College in Eger as an art teacher. He taught at a Printing Trade School, while, through Geometric abstraction, he arrived at an incredibly strict, linguistically, and semiotically oriented Conceptual art. His interest later turned towards the problematics of the psychology of the senses. From the 1980s, he began to focus his work on theological issues.
reviews by zsuzsa laszlo
Uploads
articles by zsuzsa laszlo
konceptuális művészet és a realizmus különböző kiterjesztett értelmezéseinek viszonyát és historizációjának lehetőségeit kutatták. Ezen az
összevetésen keresztül annak a művészeti rendszerváltásnak a természetére
kérdezek rá, mely közmondásos módon megelőzte a politikai átrendeződést.
Az egyik esettanulmányom Bán András és Könczöl Csaba „Realizmuskörkérdése”, mely a Magyar Avantgárd Művészet Múzeuma projektjük
keretében, 1979-ben több mint húsz művész, író, és értelmiségi állásfoglalását gyűjtötte össze a realizmus kortárs értelmezéseiről és relevanciájáról. Egy megvalósulatlan projektről van szó: a válaszokat és a hozzájuk
írt tanulmányokat nem sikerült publikálni, az esetről a titkosrendőrség mint
a parallel kultúra egy megnyilvánulásáról tett jelentést. Ugyanakkor a
megkérdezettek jelentős része fanyalogva, a komoly válaszadást bojkottálva
reagált a realizmus kultúrpolitika által devalvált témájára, míg mások az
eklektika jegyében az avantgárd módszereket domesztikáló posztmodern
realizmus szellemiségét körvonalazták. A körkérdés mai olvasatban a
művészeti élet rendszerváltás utáni polarizációjának forrásait is előrevetíti.
A másik bemutatott esettanulmány az Artpool 2001-es Lehetetlen realizmus című tanulmányi kiállítása, mely a nemzetközi konceptuális művészet
és a fluxus, illetve ezek helyi és kelet-európai verzióinak dialektikus viszonyát
vizsgálta a művészettörténeti korszakuknál tágabb összefüggésrendszerben.
Ez a projekt a neoavantgárd máig befejezetlen feldolgozásának egyik első
korszakváltó kísérlete, hiszen túlmutat a rendszerváltás körüli évekre
jellemző, a szocialista kultúrpolitikát és az avantgárd utópisztikus heroizmusát egyaránt az irónia és a humor eszközével aláásó apolitikus megközelítéseken. Az előadás Galántai György koncepcióját követve, a konceptuális
és kontextuális művészet geopolitikai szembeállításáról szóló hetvenes évek
második felében kezdődő nemzetközi viták tanulságait felhasználva elemzi a
két magyarországi eseményt.
book chapters by zsuzsa laszlo
Structures of Collective Creativity,” essay by Zsuzsa László, identifies and
describes cross-pollinations between tools and methodologies developed
by progressive education and some didactic, participatory formats of (neo-)avant-garde art manifest in visual aids, building blocks, action objects, boxes, toys, props, kits and construction sets utilized in both fields. These interconnections are investigated in the context of the socialist states’ missionto democratize culture. More specifically, the essay focuses on the conflicts and idiosyncratic collaborations that occurred in Hungary between the people’s education movement, the legacy of reform pedagogy, and the new Constructivist, Conceptualist and Fluxus tendencies of art in the 1960s and 1970s.
Books by zsuzsa laszlo
exhibition catalogues by zsuzsa laszlo
reviews by zsuzsa laszlo
konceptuális művészet és a realizmus különböző kiterjesztett értelmezéseinek viszonyát és historizációjának lehetőségeit kutatták. Ezen az
összevetésen keresztül annak a művészeti rendszerváltásnak a természetére
kérdezek rá, mely közmondásos módon megelőzte a politikai átrendeződést.
Az egyik esettanulmányom Bán András és Könczöl Csaba „Realizmuskörkérdése”, mely a Magyar Avantgárd Művészet Múzeuma projektjük
keretében, 1979-ben több mint húsz művész, író, és értelmiségi állásfoglalását gyűjtötte össze a realizmus kortárs értelmezéseiről és relevanciájáról. Egy megvalósulatlan projektről van szó: a válaszokat és a hozzájuk
írt tanulmányokat nem sikerült publikálni, az esetről a titkosrendőrség mint
a parallel kultúra egy megnyilvánulásáról tett jelentést. Ugyanakkor a
megkérdezettek jelentős része fanyalogva, a komoly válaszadást bojkottálva
reagált a realizmus kultúrpolitika által devalvált témájára, míg mások az
eklektika jegyében az avantgárd módszereket domesztikáló posztmodern
realizmus szellemiségét körvonalazták. A körkérdés mai olvasatban a
művészeti élet rendszerváltás utáni polarizációjának forrásait is előrevetíti.
A másik bemutatott esettanulmány az Artpool 2001-es Lehetetlen realizmus című tanulmányi kiállítása, mely a nemzetközi konceptuális művészet
és a fluxus, illetve ezek helyi és kelet-európai verzióinak dialektikus viszonyát
vizsgálta a művészettörténeti korszakuknál tágabb összefüggésrendszerben.
Ez a projekt a neoavantgárd máig befejezetlen feldolgozásának egyik első
korszakváltó kísérlete, hiszen túlmutat a rendszerváltás körüli évekre
jellemző, a szocialista kultúrpolitikát és az avantgárd utópisztikus heroizmusát egyaránt az irónia és a humor eszközével aláásó apolitikus megközelítéseken. Az előadás Galántai György koncepcióját követve, a konceptuális
és kontextuális művészet geopolitikai szembeállításáról szóló hetvenes évek
második felében kezdődő nemzetközi viták tanulságait felhasználva elemzi a
két magyarországi eseményt.
Structures of Collective Creativity,” essay by Zsuzsa László, identifies and
describes cross-pollinations between tools and methodologies developed
by progressive education and some didactic, participatory formats of (neo-)avant-garde art manifest in visual aids, building blocks, action objects, boxes, toys, props, kits and construction sets utilized in both fields. These interconnections are investigated in the context of the socialist states’ missionto democratize culture. More specifically, the essay focuses on the conflicts and idiosyncratic collaborations that occurred in Hungary between the people’s education movement, the legacy of reform pedagogy, and the new Constructivist, Conceptualist and Fluxus tendencies of art in the 1960s and 1970s.