Szénási Zoltán
Education:M. A. History (PPKE, 1999)M. A. Hungarian Language and Literature (PPKE, 1999)Scientific degreePhD (summa cum laude), Eötvös Loránd University (ELTE), Budapest (2007)Jobs, statuses2007–2011: Institute for Literary Studies of Hungarian Academy of Sciences, Section of Modern Hungarian Literature, Research Assistant2011–: Institute for Literary Studies of Hungarian Academy of Sciences (2011–2012)
less
Related Authors
Interests
Uploads
Papers by Szénási Zoltán
Mihály Babits and the question of national identity The fact that Mihály Babits knew himself to be a descendant of Hungarian county nobles, despite the South Slavic sound of his surname, was the defining basis of
his identity. He was greatly influenced by his father, a lawyer who died at an early age, from whom he inherited not only his classical erudition but also his liberal social outlook. From the poet’s correspondence, it is known that when he was still a student, he was confronted with the question of his family’s South Slavic origins. After 1920 this became one of the possible tools of attacks on his person, but there were also examples of bona fide “accusations”, to which Babits responded in writing. In my article, in addition to summarizing the known data on the family’s origins and interpreting Babits’ statements on his own national identity, I want to shed light on how this aspect of his self-understanding as a writer also determined his approach to literature.
Keywords: national identity, conception of literature, name, Mihály Babits
„JESAM LI SRPSKI PISAC?”
Mihalj Babič i pitanje nacionalnog identiteta Bitno polazište identiteta Mihalja Babiča leži u tome što je on sebe – uprkos prezimenu koje je podsećalo na južnoslovensko poreklo – smatrao potomkom mađarskog županijskog plemstva. Na način njegovog razmišljanja umnogome je doprineo rano preminuli otac, koji je bio advokat i od koga je nasledio latinsko obrazovanje i liberalna shvatanja. Iz njegovih pisama se zna da se, još dok je bio mladić, poteglo pitanje u vezi sa njegovim južnoslovenskim poreklom, što je kasnije – posle 1920. godine – bio i jedan od povoda za napade na njegovu ličnost, kao i za „dobronamerne” optužbe, na koje je Babič pismeno odgovorio. Studija se bavi poznatim podacima o poreklu porodice Babič, te pored tumačenja izjava vezanih za nacionalni identitet
samog pisca, želi da ukaže i na koji način je njegov stav prema identitetu odredio i njegovo shvatanje književnosti. Ključne reči: nacionalni identitet, pogledi na književnost, asimilacija, ime, Mihalj Babič
volt a két világháború közötti magyar irodalom alakulástörténetére is. Egyrészt ugyanis a területelcsatolás következtében jelentős regionális központok (például Nagyvárad, Kolozsvár, Kassa, Pozsony, Szabadka) kerültek az új országhatáron túlra, s ezáltal a kulturális életben még inkább dominánssá vált a főváros központjellege. A háborút és a forradalmakat követően újjászerveződő jelentős irodalmi társaságok (Kisfaludy és Petőfi Társaság), valamint a Magyar Tudományos Akadémia központja továbbra is Budapest maradt, de a köz- és felsőoktatási intézményhálózat
jelentős része a területelcsatolásokkal együtt elveszett. Részben ugyanez okból, részben a továbbra is fennálló papírhiány miatt a magyarországi hírlapok és folyóiratok száma is a háború előtti töredékére esett vissza. Másrészt viszont a trianoni békét követően jött létre az, amit ma határon túli magyar irodalomnak nevezünk. Az utódállamok nemzetiségi politikája által szorongatott helyzetben a magyar nyelv ápolása és a magyar irodalom művelése a nemzeti önazonosság megőrzésének záloga is volt, mely az olyan háború előtt önálló kultúrtörténettel alig rendelkező régiókban is, mint például a Vajdaság vagy a Csehszlovákiához csatolt területek, saját irodalmi intézményrendszereinek kialakulásához és saját regionális arculatának formálódásához vezetett
Mihály Babits and the question of national identity The fact that Mihály Babits knew himself to be a descendant of Hungarian county nobles, despite the South Slavic sound of his surname, was the defining basis of
his identity. He was greatly influenced by his father, a lawyer who died at an early age, from whom he inherited not only his classical erudition but also his liberal social outlook. From the poet’s correspondence, it is known that when he was still a student, he was confronted with the question of his family’s South Slavic origins. After 1920 this became one of the possible tools of attacks on his person, but there were also examples of bona fide “accusations”, to which Babits responded in writing. In my article, in addition to summarizing the known data on the family’s origins and interpreting Babits’ statements on his own national identity, I want to shed light on how this aspect of his self-understanding as a writer also determined his approach to literature.
Keywords: national identity, conception of literature, name, Mihály Babits
„JESAM LI SRPSKI PISAC?”
Mihalj Babič i pitanje nacionalnog identiteta Bitno polazište identiteta Mihalja Babiča leži u tome što je on sebe – uprkos prezimenu koje je podsećalo na južnoslovensko poreklo – smatrao potomkom mađarskog županijskog plemstva. Na način njegovog razmišljanja umnogome je doprineo rano preminuli otac, koji je bio advokat i od koga je nasledio latinsko obrazovanje i liberalna shvatanja. Iz njegovih pisama se zna da se, još dok je bio mladić, poteglo pitanje u vezi sa njegovim južnoslovenskim poreklom, što je kasnije – posle 1920. godine – bio i jedan od povoda za napade na njegovu ličnost, kao i za „dobronamerne” optužbe, na koje je Babič pismeno odgovorio. Studija se bavi poznatim podacima o poreklu porodice Babič, te pored tumačenja izjava vezanih za nacionalni identitet
samog pisca, želi da ukaže i na koji način je njegov stav prema identitetu odredio i njegovo shvatanje književnosti. Ključne reči: nacionalni identitet, pogledi na književnost, asimilacija, ime, Mihalj Babič
volt a két világháború közötti magyar irodalom alakulástörténetére is. Egyrészt ugyanis a területelcsatolás következtében jelentős regionális központok (például Nagyvárad, Kolozsvár, Kassa, Pozsony, Szabadka) kerültek az új országhatáron túlra, s ezáltal a kulturális életben még inkább dominánssá vált a főváros központjellege. A háborút és a forradalmakat követően újjászerveződő jelentős irodalmi társaságok (Kisfaludy és Petőfi Társaság), valamint a Magyar Tudományos Akadémia központja továbbra is Budapest maradt, de a köz- és felsőoktatási intézményhálózat
jelentős része a területelcsatolásokkal együtt elveszett. Részben ugyanez okból, részben a továbbra is fennálló papírhiány miatt a magyarországi hírlapok és folyóiratok száma is a háború előtti töredékére esett vissza. Másrészt viszont a trianoni békét követően jött létre az, amit ma határon túli magyar irodalomnak nevezünk. Az utódállamok nemzetiségi politikája által szorongatott helyzetben a magyar nyelv ápolása és a magyar irodalom művelése a nemzeti önazonosság megőrzésének záloga is volt, mely az olyan háború előtt önálló kultúrtörténettel alig rendelkező régiókban is, mint például a Vajdaság vagy a Csehszlovákiához csatolt területek, saját irodalmi intézményrendszereinek kialakulásához és saját regionális arculatának formálódásához vezetett