Skip to main content

Pál Lővei

Followers

44

Following

1

Co-author

1

Public Views

Pál Lővei PhD (1955): Art historian. Between 1979–2013 active on the field of protection of historic monuments (1992–2007: head of the research department of the National Office for the Protection of Cultural Heritage, Budapest). From 2013 research fellow of the Institute of Art History, Research Centre for the Humanities, Hungarian Academy of Sciences. 2014– President of the Scientific Committee of Art History of the Hungarian Academy of Sciences. 2004–2008: the Hungarian supplementary member, 2008–2012: the Hungarian member of the Comite International d’Histoire l’Art (CIHA). Research fields: history of architecture, history of towns, protection of historic monuments, medieval tomb sculpture, cemeteries, medieval heraldry and sphragistics, history of world exhibitions.Email: [email protected]

less

University of Zagreb

Uppsala University

University of East London

University of Leicester

Gwen Robbins Schug

University of North Carolina at Greensboro

Gabriel Gutierrez-Alonso

University of Salamanca

Macquarie University

Universidade Federal do Rio Grande do Sul

Swansea University

Jesper Hoffmeyer

University of Copenhagen

Uploads

Books by Pál Lővei

Egy 1358. évi dubrovniki sokpecsétes oklevél pecsétjei

by Imre Takács and Pál Lővei

Bárány Attila – Dreska Gábor – Szovák Kornél (szerk.): Arcana tabularii. Tanulmányok Solymosi László tiszteletére I. kötet, 2014

Papers by Pál Lővei

Tömött vörös mészkő – „vörös márvány” : Emlékek művészettörténeti és archeometriai kutatási eredményei (2001–2023)

Archeometriai műhely, 2024

Over the past two decades, research and collaboration in the field of art history and archaeometr... more Over the past two decades, research and collaboration in the field of art history and archaeometry have provided a much more detailed picture of the medieval and early Modern Age use of the Jurassic red compact limestone ("red marble"), the most important ornamental stone in the Carpathian Basin and wider Central Europe. In addition to art historical research, petrographic and stable isotope geochemical analyses were carried out on dozens of reference samples from quarries and more than 50 artefacts from Hungary and abroad. The results confirmed the historical use of Hungarian stone material quarried in the Gerecse Mountains near Buda(pest) and Esztergom, covering a significant part of the medieval territory of the Kingdom of Hungary, but also pointed out the use of similar raw materials quarried in the Adnet area near Salzburg in Austria. From an art-historical point of view, the grave slab of Bishop Lukács Szegedi ( †1510) from Zagreb in Croatia and the grave stone fragments (around 1430) found in the royal castle of Bobovac near Sarajevo in Bosnia, indicated a clear connection with the tombs of Buda and the raw materials from the Gerecse Mountains. Of particular interest is the evidence of Hungarian origin in some of the stones of the Capella speciosa, built in Klosterneuburg near Vienna and consecrated in 1222. The "red marble", quarried in the area of Ólubló (Stará Ľubovňa) in the north-east of the present-day Slovakia and included for the first time in our research, may have played an important role in the north-eastern part of historical Upper Hungary. The detailed archaeometric investigation of the "Lubló/Ľubovňa marble" as well as that of the red limestone occurrences in the Verona area (Italy) could be the basis for future research. The illustrations of the examined works of art and the data of our investigations can be found in the Appendix of our study. Az elmúlt két évtized művészettörténeti és archeometriai célú kutatásai és együttműködései során sikerült a korábbiakhoz képest sokkal részletesebb képet alkotni a Kárpát-medence és a tágabb értelemben vett Közép-Európa legjelentősebb díszítőkövének, a jura időszaki vörös tömött mészkőnek ("vörös márvány") közép-és kora újkori felhasználásáról. A művészettörténeti kutatás mellett több tucat referencia bányaminta és ötvennél több magyarországi és külföldi műtárgyból vett minta petrográfiai és stabilizotóp-geokémiai vizsgálatát végeztük el. Az eredmények megerősítették a Buda(pest) és Esztergom közelében, a Gerecse hegységben bányászott magyarországi kőanyagnak a középkori Magyar Királyság területét jelentős mértékben lefedő történeti felhasználását, de egyben új eredményként rámutattak a Salzburg környéki Adnetben kitermelt, hasonló

„Mint egy halott a kripta mélyiről” – A halál és Clairvaux-i Bernát Selmecbányán a 16. század elején

A tornai római katolikus templom középkori sírkövei

A győri Király utca 20. építéstörténete = The Building History of the House at 20 Király Street in Győr

A pilisszántói keresztes kő legendája

Színes Kövek, Festett Kőimitációk = Coloured Stones, Painted Stone Imitations

Magyar Nemzeti Múzeum - Szépművészeti Múzeum, 2017

A Római Birodalom legreprezentatívabb épületeinek márvány falburkolatai szolgáltak példaképül a k... more A Római Birodalom legreprezentatívabb épületeinek márvány falburkolatai szolgáltak példaképül a középkor olyan kiemelkedő jelentőségű épületeinek hasonló megoldásaihoz, mint a Hagia Sophia és a Chora-templom Konstantinápolyban, a San Vitale Ravennában, Nagy Károly palotakápolnája Aachenben, a Capella Palatina Palermóban. A porfír császári használata Bizáncban adta az ötletet a kőanyag vörösmárvánnyal való helyettesítéséhez Magyarországon, így az esztergomi Szent Adalbert-székesegyház belső tereinek vörösmárvánnyal való burkolásához a 12. század utolsó negyedében. A drága díszkövekkel történő falburkolatokat már az ókorban is imitálták festett felületekkel például Pompeiben, és a középkorban számos helyen Európa-szerte. A tanulmány néhány festett kőimitációt mutat be a középkori Magyarországról, ezek európai párhuzamaival együtt.

Szocreál ante portas. Magyarország – egy új korszak építészeti alkotásai. Modern és szocreál 1945-1960. Kiállítás a FUGA-ban

Vörösmarty Társaság, Jul 1, 2014

Kurtág György-Ausone de Chancel/Samuel Beckett: …la vie -la mort… • 749 Charles Ausone de Chancel... more Kurtág György-Ausone de Chancel/Samuel Beckett: …la vie -la mort… • 749 Charles Ausone de Chancel (1808-1878) francia író és gyarmati hivatalnok. Samuel Beckett egy lényeges módosítással idézi Chancel szállóigévé vált és -fôleg belsô rímei miatt -lefordíthatatlan aforizmáját. Nála -"on bâille" helyett -a második mondatban is "on crie" szerepel. (A szerk.) Copyright by Editio Musica Budapest Nádas Péter Nem volt apelláta, délre a vasárnapi ebédnek készen kellett lennie. Amikor delet harangoznak, a levesnek forrón az asztalon gôzölögnie. Nem mintha a nagyapám így kívánta volna. Az anyai nagyapámra gondolok. Ahogy ismertem, neki jó lett volna egykor langyosan, ilyen dolgokra ô nem adott. Különben is alig evett. Ritkán szólt, leginkább röviden. Amikor felállt az asztaltól, fôhajtás kíséretében megköszönte az ebédet. De nem lehetett tudni, hogy kinek köszöni. Mintha a nagyanyámat illette volna köszönet, esetleg gondolt Istenre, valakinek az Istenére, igazán nem tudom. Nem láttam, hogy világi hívságok közül egy is érdekelné. Légies ember volt, csontsovány, mellkasának bôrén erôsen átütöttek a bordák. Amikor óvatosan magához vont, amikor fellökött a levegôbe, repüljek, repül a Péter, huss, és elrepül, majd zuhantomban nagy hirtelen mégis elkapott, lezuhan a kismadár, akkor igen közel kerültem teste csupasz vázához; ma is a tagjaimban érzem a karcsontját, a kulcscsontját, az éles bordáit. De ma sem értem, hogy nagy örömében miként hagyhatta el az ajkát, akár egyszer, ez a lezuhanó kismadár. A kismadár akkor zuhan le, amikor a vadászok lelövik, vagy el fagy a lába a nagy téli hidegben. Érzelmekkel felette óvatosan bánt a nagyapám, indulatosnak soha nem láttam. Legf eljebb erôsebb hangsúlyt adott valaminek a humorával. Sztoikus nyugalma alján mégis valami fenyegetô, félelmetes szunnyadt, tartottak is tôle a lányai, erôsen tartottam tôle én is, de el nem tudom képzelni, hogy mi történt volna, ha egyszer tényleg a türelme végére ér. Tekintete rögvest viharra állt, amikor valakire neheztelt, bele is pirult, de soha nem tört ki. Inkább kíméletesen leengedte szemhéját a dühére, mint aki azonnal magába száll, és készségesen szemet huny a benne történtek fölött. Repülésem hosszabb ideig is tartott a zuhanásomnál, ilyen volt az érzete. Mintha nem lenne vége, elállt a lélegzetem; talán ezért kívántam, repítsen, vágyakozás a fulladásra, csak a visszazuhanásban ocsúdtam fel, már csontos karjába zárva. S aztán megint. Vagy a térdén lovagoltatott, játékunkat minden bizonnyal maga is idomtalanul élvezte, ugyanakkor rémesen unhatta. Az volt a játék, hogy a lovasnak biztosan kell a nyeregben megülnie, pedig dobált a ló, prüszkölt a ló, makrancos volt a ló. A véletlent szimulálta a térdén a nagyapám, a kiszámíthatatlant imitálta, s mivel jó érzékkel, jó ritmusban reagáltam a szimulációra, mert tudtam, mit tesz, tudtam, mire akar rávezetni, élvezte a hatást, és jókorákat hahotázott. Hangtalanul nevetett, hangtalanul hahotázott, elnyílt szájjal meredt az égre az örömével. Na, ennek a gyereknek jól mûködnek a reflexei. Azóta sem láttam ilyesmit, némán hahotázni. Játékunkhoz ugyanannyi önfegyelemre lehetett szüksége, mint nekem, csakhogy önfegyelmünknek más volt a tárgya. Ma, amikor a jelenet részleteihez reggelente óvatosan visszatérek, ízlelgetem és értelmezem, s ettôl újabb és újabb részletek nyílnak ki egymásból, és más távoli részletekhez kapcsolódnak, az a benyomásom, hogy a nagyapám erôsen tarthatott az élvezettôl. Nehezen ment bele, kérlelni kellett, befurakodni helyiségben, jó magasak voltak az ablakok, de csak a felsô ablakszemek átláthatók, a többi úgynevezett fújt üveg, matt, mélyek az ablakbélletek, egészen a mennyezetig értek; az óriási táblákat ki lehetett hajtogatni az ablakbélletekbôl, vagy amikor túl direkten tû zött a fény, behajtani, amibôl ma arra következtetek, hogy vastagon falazott, klasszicista épület lehetett. S tényleg az volt, emlékeim nyomába eredve így találtam rá a klasszicista épületre. A pesti belváros jellegzetesen visszafogott, csaknem rideg, kíméletlenül szimmetrikus kaszárnyastílusában épült. A pesti építészetnek ez a legrégebbi rétege, ami egyben azt jelenti, hogy Pest az újabb városok közé tartozik, s már csak ebben is elválik az öreg, a gótikus és barokk Budától. Forgatható állványokon nagyítóüvegek alá helyezett erôs izzólámpák égtek, nem annyira az asztalok, inkább a munkatárgy felett. Kicsi szerszámokkal dolgozott a nagyapám, kis reszelôvel, kis sárgaréz mérleggel, amit üvegharanggal zártak le, hogy por se ülhessen meg a tányérjain, ezekbôl az üvegharangos mérlegekbôl több állt a mûhely különbözô pontjain, kis csipesszel, kicsi fûrésszel, kis satuval, kis polírozóval, parányi kôedényekkel, öntôformákkal, tégelyekkel, különbözô nagyságú nyeles edényekkel dolgozott, ezekben hozta a mûhely mélyén izzó kemencébôl az olvasztott ólmot, cinket, a nemesfémeket, talán az aranyat, nem tudom, fogókkal, vésôk egész sorozatával dolgozott, nikkelezett, fanyelû csipeszekkel, hogy ezüstfonalat vagy aranyfonalat lágyíthasson az élesen sziszegô láng felett; aranymûves volt. Akkoriban létezett még ezüstmûves, ezek az asztalnemûket készítették, keresztelôtálakat, tubákosszelencéket, szószoscsészéket, teljes étkészleteket az összes asztali kellékkel együtt, ahogy akkoriban kifejezték, gyertyatartókat, szalvétakarikákat, tálcákat és eszközöket a szervírozáshoz, emeletes gyümölcsöstálakat, kannákat, csiszolt kristályüvegekkel bélelt sótartókat, külön a repülôsónak, külön az étkezési sónak, különbözô formájú, ezüstfonatból készült kosárkákat kenyérnek és péksüteménynek, s így tovább. Gondolom, a megmunkálás felett érzett örömében, az állandóság és a koncentráció oldásaként mosolygott a nagyapám magának. Vagy nem is tudom, milyen más megfontolásból, milyen érzettôl vezettetve mosolyogta át magát az egész elmélyült aranymûveséletén. Az egész városban, szerte az országban, az egész császári és királyi birodalomban így volt ez szokásban. A vasárnapi ebédre a déli harangszó volt a jel. A levesnek forrónak kellett lennie, gôzölögnie. Férfiember a szokásrend szerint nem tûrhette, hogy a levest az asszony langyosan adja fel. Az ételt az anyai nagyszüleimnél feladták, az apai nagyszüleimnél tálaltak. Tálalva van. Zum Tisch. Amikor idegen nyelven mondtak valamit, akkor annak tréfás vagy ironikus jellege lett. À table. Gôzölgött a leves, forró volt a nagymamánál, de ugyan hol volt már az örökös tartományaitól ékes, kettôs birodalom az idegen szavakkal és a hozzájuk tartozó rangbéli s ebbôl eredô nyelvbéli különbségekkel. A férfiemberek két világháborút veszítettek el, két világháborúban estek el. Ember nem volt a városban, aki valakiket vagy valamiket el ne veszített volna. A város a mi vasárnap déli ebédjeink idején kibelezve, magába roskadva, romokban állt körülöttünk, hiányaival és veszteségeivel küszködött. Egy erôsen sérült ház egyszer nagy robajjal omlott le az emeleteivel, valahol közel a Városligethez, a képre emlékszem, az omlás jellegzetesen elhúzódó, vége nincs robajára, és igen, az illatára, miközben mentünk a nagyapámmal, talán az István úton mentünk, béke volt, vasárnap volt, a legvégén mindig csörgött az omlás, sikítozva rohantak ki a házakból az emberek, mi pedig csak álltunk közöttük, talán a Városligetbe tartottunk, de aztán már a szemünk sem látott a portól az utca másik oldalán. Az omlás porát az illat mindig megelôzte. Mindenki köhögött, minden-

Bíbor Esztergom – a Szent Adalbert-székesegyház, a Bakócz-kápolna és a királyi/érseki palota vörösmárványa

Esztergom Budapesti Főegyházmegye Prímási Levéltára, 2017

The Art of Medieval Hungary

Viella eBooks, Sep 1, 2018

Bonum ut pulchrum : essays in art history in honour of Ernő Marosi on his seventieth birthday

A r pä d M ikö J ä n o s V egh G y ö n g y i T ö r ö k G y ö r g y i P o szler A n d r ä s K o v ... more

Uralkodói lovagrendek a középkori Magyarországon: a Szent György Rend és a Sárkányrend

A gyulafehérvári székesegyház főszentélye

A falkutatási módszer vázlatos története Magyarországon

Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete, 2020

Tudományos Irattár MOB-iratok, 1872/85. -Több MOB, OMF és ÁMRK irat ismeretét Bardoly Istvánnak k... more Tudományos Irattár MOB-iratok, 1872/85. -Több MOB, OMF és ÁMRK irat ismeretét Bardoly Istvánnak köszönhetem. 3 Schulek Frigyes jelentése a Nagyboldogasszony templom kutatásáról. l874. Kézirat. Tudományos Irattár MOB-iratok, 1874/73. -közölve: Schulek Frigyes: Jelentés a boldogságos szűz-höz czimzett budavári plébániánál eszközölt kutatásokról.

Sokpecsétes oklevelek a 14-15. századi Magyarországon

A magyarorszagi kozepkori pecsetek kozul a legnagyobb aranyban feltaratlan es kozoletlen nemesi p... more A magyarorszagi kozepkori pecsetek kozul a legnagyobb aranyban feltaratlan es kozoletlen nemesi pecsetek, gyűrűspecsetek osszegyűjtesenek első lepesekent magatol ertetődően adodik az un. sokpecsetes (legalabb tiz pecsetlenyomatot hordozo) oklevelek feldolgozasa. Az aljukra fuggesztett pecsetek soraval ezek az oklevelek igen latvanyosak. Tobbnyire nemzetkozi vonatkozasu orokosodesi-, hazassagi-, bekeszerződeseket foglalnak irasba, vagy azoknak az orszagnagyok, a magyarorszagi rendek altali megerősitő oklevelei. A magyarorszagi vonatkozasuaknak is tulnyomo tobbsege kulfoldi leveltarakban talalhato. A tanulmany az 1304 es 1511 kozott irodott, harmincnal tobb sokpecsetes oklevel mintegy 910-et kitevő pecsetanyaganak statisztikai jellemzőit es valtozasait mutatja be az abrazolasi tipus, a cimertan, az epigrafia szempontjabol. A vizsgalt oklevelek tobbsege a becsi, tobb oklevel a varsoi es a budapesti allami leveltarakban, egy pedig Dubrovnikban talalhato.

A győri Liszt Ferenc utca háztulajdonosai a 17. század végétől a kiegyezésig

Kézirataikat a szerzők 2009 ősze és 2010 tavasza között zárták le. Az intézmények és gyűjtemények... more

Régészet és művészettörténet. Feladat, igény és gyakorlat a régészeti és művészettörténeti kutatás határán

A ket kozos indittatasu tudomanyszak kapcsolataban nagy jelentősegű, hogy a regeszeti feltarasok ... more A ket kozos indittatasu tudomanyszak kapcsolataban nagy jelentősegű, hogy a regeszeti feltarasok jelentős leletekkel bővitik a műveszettortenet forrasbazisat. Amig peldaul az elmult fel evszazad soran csupan negy-ot addig ismeretlen gotikus faszobor kerult elő Magyarorszag teruleten, műveszettorteneti topografiai bejaras vagy műemleki helyreallitasok soran, addig sok tucatnyi hasonlo koru kőszobrot „produkalt” ugyanezen idő alatt a regeszet Budan, Pecsett, Pilisszentkereszten, Egerben a műveszettortenet nem kis oromere. A kozepkori siremlekműveszet keszulő katalogusaban is joval szamosabb a katalogizalas megkezdese ota regeszeti leletkent előkerult emlekek kore, mint a helyszineken beazonositott, korabban soha sehol nem emlitett faragvanyoke. A regeszet felelőssege ezert nem is csak sajat magaval szemben oriasi: ha a regesz es intezmenye a torvenyi hatter biztositasaert, majd a kiharcolt torvenyek es jogszabalyok ervenyesiteseert kuzd, hogy feladata ellatasahoz kapja meg a lehetőseg...

Stiborici II. Stibor (†1434) sírköve

Szarkofágfedőlap, csak egyik hosszoldalán húzódó, felirat nélküli kerettel. Mezőjében domborművű,... more Szarkofágfedőlap, csak egyik hosszoldalán húzódó, felirat nélküli kerettel. Mezőjében domborművű, teljes páncélzatban és fegyverzetben ábrázolt, lábfejeit oroszlánon nyugtató férfialak található. Csigás hajzatú, bajuszos feje mellett a Stibor családnak a lengyel Ostoja címernemzetségével megegyező ábrájú címerpajzsa van, két egymástól elforduló félholddal és a pajzsfőben kereszttel. A fej másik oldalán a pajzshoz tartozó csőrsisak helyezkedik el, körülötte a sisaktakaró indás-leveles foszlányai. A sisakdísz félholdpárból növő nyakon ülő sárkányfej, tátott, fogazott szájából kicsapó lángnyelvvel. A figura vállain körbefutó, fonott zsinór tartja a Sárkányrend bal vállra helyezett jelvényét, a farkát nyaka köré tekerő, hátán vésett kereszttel jelölt, körívben hajló sárkányt. Az alak bal kezével kardját és a fentivel megegyező ábrájú, kicsiny pajzsát tartja, jobbját lándzsája rúdján nyugtatja, a rúd mellett a díszes derékövön kardhüvely függ. A fegyverzet részletei -a sodronying fonata, az öv indadíszes veretei, a kardhüvely liliomos díszítése, a kard markolata, a lábvért és a cipő csatjai -finom és gondos kialakításúak.

„…jelen levelünket …szokott pecsétjeinkkel meg is erősítettük …” - Sokpecsétes oklevelek megpecsételési folyamata

Kölesd-Felsőhídvég Hiemer-Jeszenszky kastélyának nádorterme

Egy 1358. évi dubrovniki sokpecsétes oklevél pecsétjei

by Imre Takács and Pál Lővei

Bárány Attila – Dreska Gábor – Szovák Kornél (szerk.): Arcana tabularii. Tanulmányok Solymosi László tiszteletére I. kötet, 2014

Tömött vörös mészkő – „vörös márvány” : Emlékek művészettörténeti és archeometriai kutatási eredményei (2001–2023)

Archeometriai műhely, 2024

Over the past two decades, research and collaboration in the field of art history and archaeometr... more Over the past two decades, research and collaboration in the field of art history and archaeometry have provided a much more detailed picture of the medieval and early Modern Age use of the Jurassic red compact limestone ("red marble"), the most important ornamental stone in the Carpathian Basin and wider Central Europe. In addition to art historical research, petrographic and stable isotope geochemical analyses were carried out on dozens of reference samples from quarries and more than 50 artefacts from Hungary and abroad. The results confirmed the historical use of Hungarian stone material quarried in the Gerecse Mountains near Buda(pest) and Esztergom, covering a significant part of the medieval territory of the Kingdom of Hungary, but also pointed out the use of similar raw materials quarried in the Adnet area near Salzburg in Austria. From an art-historical point of view, the grave slab of Bishop Lukács Szegedi ( †1510) from Zagreb in Croatia and the grave stone fragments (around 1430) found in the royal castle of Bobovac near Sarajevo in Bosnia, indicated a clear connection with the tombs of Buda and the raw materials from the Gerecse Mountains. Of particular interest is the evidence of Hungarian origin in some of the stones of the Capella speciosa, built in Klosterneuburg near Vienna and consecrated in 1222. The "red marble", quarried in the area of Ólubló (Stará Ľubovňa) in the north-east of the present-day Slovakia and included for the first time in our research, may have played an important role in the north-eastern part of historical Upper Hungary. The detailed archaeometric investigation of the "Lubló/Ľubovňa marble" as well as that of the red limestone occurrences in the Verona area (Italy) could be the basis for future research. The illustrations of the examined works of art and the data of our investigations can be found in the Appendix of our study. Az elmúlt két évtized művészettörténeti és archeometriai célú kutatásai és együttműködései során sikerült a korábbiakhoz képest sokkal részletesebb képet alkotni a Kárpát-medence és a tágabb értelemben vett Közép-Európa legjelentősebb díszítőkövének, a jura időszaki vörös tömött mészkőnek ("vörös márvány") közép-és kora újkori felhasználásáról. A művészettörténeti kutatás mellett több tucat referencia bányaminta és ötvennél több magyarországi és külföldi műtárgyból vett minta petrográfiai és stabilizotóp-geokémiai vizsgálatát végeztük el. Az eredmények megerősítették a Buda(pest) és Esztergom közelében, a Gerecse hegységben bányászott magyarországi kőanyagnak a középkori Magyar Királyság területét jelentős mértékben lefedő történeti felhasználását, de egyben új eredményként rámutattak a Salzburg környéki Adnetben kitermelt, hasonló

„Mint egy halott a kripta mélyiről” – A halál és Clairvaux-i Bernát Selmecbányán a 16. század elején

A tornai római katolikus templom középkori sírkövei

A győri Király utca 20. építéstörténete = The Building History of the House at 20 Király Street in Győr

A pilisszántói keresztes kő legendája

Színes Kövek, Festett Kőimitációk = Coloured Stones, Painted Stone Imitations

Magyar Nemzeti Múzeum - Szépművészeti Múzeum, 2017

A Római Birodalom legreprezentatívabb épületeinek márvány falburkolatai szolgáltak példaképül a k... more A Római Birodalom legreprezentatívabb épületeinek márvány falburkolatai szolgáltak példaképül a középkor olyan kiemelkedő jelentőségű épületeinek hasonló megoldásaihoz, mint a Hagia Sophia és a Chora-templom Konstantinápolyban, a San Vitale Ravennában, Nagy Károly palotakápolnája Aachenben, a Capella Palatina Palermóban. A porfír császári használata Bizáncban adta az ötletet a kőanyag vörösmárvánnyal való helyettesítéséhez Magyarországon, így az esztergomi Szent Adalbert-székesegyház belső tereinek vörösmárvánnyal való burkolásához a 12. század utolsó negyedében. A drága díszkövekkel történő falburkolatokat már az ókorban is imitálták festett felületekkel például Pompeiben, és a középkorban számos helyen Európa-szerte. A tanulmány néhány festett kőimitációt mutat be a középkori Magyarországról, ezek európai párhuzamaival együtt.

Szocreál ante portas. Magyarország – egy új korszak építészeti alkotásai. Modern és szocreál 1945-1960. Kiállítás a FUGA-ban

Vörösmarty Társaság, Jul 1, 2014

Kurtág György-Ausone de Chancel/Samuel Beckett: …la vie -la mort… • 749 Charles Ausone de Chancel... more Kurtág György-Ausone de Chancel/Samuel Beckett: …la vie -la mort… • 749 Charles Ausone de Chancel (1808-1878) francia író és gyarmati hivatalnok. Samuel Beckett egy lényeges módosítással idézi Chancel szállóigévé vált és -fôleg belsô rímei miatt -lefordíthatatlan aforizmáját. Nála -"on bâille" helyett -a második mondatban is "on crie" szerepel. (A szerk.) Copyright by Editio Musica Budapest Nádas Péter Nem volt apelláta, délre a vasárnapi ebédnek készen kellett lennie. Amikor delet harangoznak, a levesnek forrón az asztalon gôzölögnie. Nem mintha a nagyapám így kívánta volna. Az anyai nagyapámra gondolok. Ahogy ismertem, neki jó lett volna egykor langyosan, ilyen dolgokra ô nem adott. Különben is alig evett. Ritkán szólt, leginkább röviden. Amikor felállt az asztaltól, fôhajtás kíséretében megköszönte az ebédet. De nem lehetett tudni, hogy kinek köszöni. Mintha a nagyanyámat illette volna köszönet, esetleg gondolt Istenre, valakinek az Istenére, igazán nem tudom. Nem láttam, hogy világi hívságok közül egy is érdekelné. Légies ember volt, csontsovány, mellkasának bôrén erôsen átütöttek a bordák. Amikor óvatosan magához vont, amikor fellökött a levegôbe, repüljek, repül a Péter, huss, és elrepül, majd zuhantomban nagy hirtelen mégis elkapott, lezuhan a kismadár, akkor igen közel kerültem teste csupasz vázához; ma is a tagjaimban érzem a karcsontját, a kulcscsontját, az éles bordáit. De ma sem értem, hogy nagy örömében miként hagyhatta el az ajkát, akár egyszer, ez a lezuhanó kismadár. A kismadár akkor zuhan le, amikor a vadászok lelövik, vagy el fagy a lába a nagy téli hidegben. Érzelmekkel felette óvatosan bánt a nagyapám, indulatosnak soha nem láttam. Legf eljebb erôsebb hangsúlyt adott valaminek a humorával. Sztoikus nyugalma alján mégis valami fenyegetô, félelmetes szunnyadt, tartottak is tôle a lányai, erôsen tartottam tôle én is, de el nem tudom képzelni, hogy mi történt volna, ha egyszer tényleg a türelme végére ér. Tekintete rögvest viharra állt, amikor valakire neheztelt, bele is pirult, de soha nem tört ki. Inkább kíméletesen leengedte szemhéját a dühére, mint aki azonnal magába száll, és készségesen szemet huny a benne történtek fölött. Repülésem hosszabb ideig is tartott a zuhanásomnál, ilyen volt az érzete. Mintha nem lenne vége, elállt a lélegzetem; talán ezért kívántam, repítsen, vágyakozás a fulladásra, csak a visszazuhanásban ocsúdtam fel, már csontos karjába zárva. S aztán megint. Vagy a térdén lovagoltatott, játékunkat minden bizonnyal maga is idomtalanul élvezte, ugyanakkor rémesen unhatta. Az volt a játék, hogy a lovasnak biztosan kell a nyeregben megülnie, pedig dobált a ló, prüszkölt a ló, makrancos volt a ló. A véletlent szimulálta a térdén a nagyapám, a kiszámíthatatlant imitálta, s mivel jó érzékkel, jó ritmusban reagáltam a szimulációra, mert tudtam, mit tesz, tudtam, mire akar rávezetni, élvezte a hatást, és jókorákat hahotázott. Hangtalanul nevetett, hangtalanul hahotázott, elnyílt szájjal meredt az égre az örömével. Na, ennek a gyereknek jól mûködnek a reflexei. Azóta sem láttam ilyesmit, némán hahotázni. Játékunkhoz ugyanannyi önfegyelemre lehetett szüksége, mint nekem, csakhogy önfegyelmünknek más volt a tárgya. Ma, amikor a jelenet részleteihez reggelente óvatosan visszatérek, ízlelgetem és értelmezem, s ettôl újabb és újabb részletek nyílnak ki egymásból, és más távoli részletekhez kapcsolódnak, az a benyomásom, hogy a nagyapám erôsen tarthatott az élvezettôl. Nehezen ment bele, kérlelni kellett, befurakodni helyiségben, jó magasak voltak az ablakok, de csak a felsô ablakszemek átláthatók, a többi úgynevezett fújt üveg, matt, mélyek az ablakbélletek, egészen a mennyezetig értek; az óriási táblákat ki lehetett hajtogatni az ablakbélletekbôl, vagy amikor túl direkten tû zött a fény, behajtani, amibôl ma arra következtetek, hogy vastagon falazott, klasszicista épület lehetett. S tényleg az volt, emlékeim nyomába eredve így találtam rá a klasszicista épületre. A pesti belváros jellegzetesen visszafogott, csaknem rideg, kíméletlenül szimmetrikus kaszárnyastílusában épült. A pesti építészetnek ez a legrégebbi rétege, ami egyben azt jelenti, hogy Pest az újabb városok közé tartozik, s már csak ebben is elválik az öreg, a gótikus és barokk Budától. Forgatható állványokon nagyítóüvegek alá helyezett erôs izzólámpák égtek, nem annyira az asztalok, inkább a munkatárgy felett. Kicsi szerszámokkal dolgozott a nagyapám, kis reszelôvel, kis sárgaréz mérleggel, amit üvegharanggal zártak le, hogy por se ülhessen meg a tányérjain, ezekbôl az üvegharangos mérlegekbôl több állt a mûhely különbözô pontjain, kis csipesszel, kicsi fûrésszel, kis satuval, kis polírozóval, parányi kôedényekkel, öntôformákkal, tégelyekkel, különbözô nagyságú nyeles edényekkel dolgozott, ezekben hozta a mûhely mélyén izzó kemencébôl az olvasztott ólmot, cinket, a nemesfémeket, talán az aranyat, nem tudom, fogókkal, vésôk egész sorozatával dolgozott, nikkelezett, fanyelû csipeszekkel, hogy ezüstfonalat vagy aranyfonalat lágyíthasson az élesen sziszegô láng felett; aranymûves volt. Akkoriban létezett még ezüstmûves, ezek az asztalnemûket készítették, keresztelôtálakat, tubákosszelencéket, szószoscsészéket, teljes étkészleteket az összes asztali kellékkel együtt, ahogy akkoriban kifejezték, gyertyatartókat, szalvétakarikákat, tálcákat és eszközöket a szervírozáshoz, emeletes gyümölcsöstálakat, kannákat, csiszolt kristályüvegekkel bélelt sótartókat, külön a repülôsónak, külön az étkezési sónak, különbözô formájú, ezüstfonatból készült kosárkákat kenyérnek és péksüteménynek, s így tovább. Gondolom, a megmunkálás felett érzett örömében, az állandóság és a koncentráció oldásaként mosolygott a nagyapám magának. Vagy nem is tudom, milyen más megfontolásból, milyen érzettôl vezettetve mosolyogta át magát az egész elmélyült aranymûveséletén. Az egész városban, szerte az országban, az egész császári és királyi birodalomban így volt ez szokásban. A vasárnapi ebédre a déli harangszó volt a jel. A levesnek forrónak kellett lennie, gôzölögnie. Férfiember a szokásrend szerint nem tûrhette, hogy a levest az asszony langyosan adja fel. Az ételt az anyai nagyszüleimnél feladták, az apai nagyszüleimnél tálaltak. Tálalva van. Zum Tisch. Amikor idegen nyelven mondtak valamit, akkor annak tréfás vagy ironikus jellege lett. À table. Gôzölgött a leves, forró volt a nagymamánál, de ugyan hol volt már az örökös tartományaitól ékes, kettôs birodalom az idegen szavakkal és a hozzájuk tartozó rangbéli s ebbôl eredô nyelvbéli különbségekkel. A férfiemberek két világháborút veszítettek el, két világháborúban estek el. Ember nem volt a városban, aki valakiket vagy valamiket el ne veszített volna. A város a mi vasárnap déli ebédjeink idején kibelezve, magába roskadva, romokban állt körülöttünk, hiányaival és veszteségeivel küszködött. Egy erôsen sérült ház egyszer nagy robajjal omlott le az emeleteivel, valahol közel a Városligethez, a képre emlékszem, az omlás jellegzetesen elhúzódó, vége nincs robajára, és igen, az illatára, miközben mentünk a nagyapámmal, talán az István úton mentünk, béke volt, vasárnap volt, a legvégén mindig csörgött az omlás, sikítozva rohantak ki a házakból az emberek, mi pedig csak álltunk közöttük, talán a Városligetbe tartottunk, de aztán már a szemünk sem látott a portól az utca másik oldalán. Az omlás porát az illat mindig megelôzte. Mindenki köhögött, minden-

Bíbor Esztergom – a Szent Adalbert-székesegyház, a Bakócz-kápolna és a királyi/érseki palota vörösmárványa

Esztergom Budapesti Főegyházmegye Prímási Levéltára, 2017

The Art of Medieval Hungary

Viella eBooks, Sep 1, 2018

Bonum ut pulchrum : essays in art history in honour of Ernő Marosi on his seventieth birthday

A r pä d M ikö J ä n o s V egh G y ö n g y i T ö r ö k G y ö r g y i P o szler A n d r ä s K o v ... more

Uralkodói lovagrendek a középkori Magyarországon: a Szent György Rend és a Sárkányrend

A gyulafehérvári székesegyház főszentélye

A falkutatási módszer vázlatos története Magyarországon

Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete, 2020

Tudományos Irattár MOB-iratok, 1872/85. -Több MOB, OMF és ÁMRK irat ismeretét Bardoly Istvánnak k... more Tudományos Irattár MOB-iratok, 1872/85. -Több MOB, OMF és ÁMRK irat ismeretét Bardoly Istvánnak köszönhetem. 3 Schulek Frigyes jelentése a Nagyboldogasszony templom kutatásáról. l874. Kézirat. Tudományos Irattár MOB-iratok, 1874/73. -közölve: Schulek Frigyes: Jelentés a boldogságos szűz-höz czimzett budavári plébániánál eszközölt kutatásokról.

Sokpecsétes oklevelek a 14-15. századi Magyarországon

A magyarorszagi kozepkori pecsetek kozul a legnagyobb aranyban feltaratlan es kozoletlen nemesi p... more A magyarorszagi kozepkori pecsetek kozul a legnagyobb aranyban feltaratlan es kozoletlen nemesi pecsetek, gyűrűspecsetek osszegyűjtesenek első lepesekent magatol ertetődően adodik az un. sokpecsetes (legalabb tiz pecsetlenyomatot hordozo) oklevelek feldolgozasa. Az aljukra fuggesztett pecsetek soraval ezek az oklevelek igen latvanyosak. Tobbnyire nemzetkozi vonatkozasu orokosodesi-, hazassagi-, bekeszerződeseket foglalnak irasba, vagy azoknak az orszagnagyok, a magyarorszagi rendek altali megerősitő oklevelei. A magyarorszagi vonatkozasuaknak is tulnyomo tobbsege kulfoldi leveltarakban talalhato. A tanulmany az 1304 es 1511 kozott irodott, harmincnal tobb sokpecsetes oklevel mintegy 910-et kitevő pecsetanyaganak statisztikai jellemzőit es valtozasait mutatja be az abrazolasi tipus, a cimertan, az epigrafia szempontjabol. A vizsgalt oklevelek tobbsege a becsi, tobb oklevel a varsoi es a budapesti allami leveltarakban, egy pedig Dubrovnikban talalhato.

A győri Liszt Ferenc utca háztulajdonosai a 17. század végétől a kiegyezésig

Kézirataikat a szerzők 2009 ősze és 2010 tavasza között zárták le. Az intézmények és gyűjtemények... more

Régészet és művészettörténet. Feladat, igény és gyakorlat a régészeti és művészettörténeti kutatás határán

A ket kozos indittatasu tudomanyszak kapcsolataban nagy jelentősegű, hogy a regeszeti feltarasok ... more A ket kozos indittatasu tudomanyszak kapcsolataban nagy jelentősegű, hogy a regeszeti feltarasok jelentős leletekkel bővitik a műveszettortenet forrasbazisat. Amig peldaul az elmult fel evszazad soran csupan negy-ot addig ismeretlen gotikus faszobor kerult elő Magyarorszag teruleten, műveszettorteneti topografiai bejaras vagy műemleki helyreallitasok soran, addig sok tucatnyi hasonlo koru kőszobrot „produkalt” ugyanezen idő alatt a regeszet Budan, Pecsett, Pilisszentkereszten, Egerben a műveszettortenet nem kis oromere. A kozepkori siremlekműveszet keszulő katalogusaban is joval szamosabb a katalogizalas megkezdese ota regeszeti leletkent előkerult emlekek kore, mint a helyszineken beazonositott, korabban soha sehol nem emlitett faragvanyoke. A regeszet felelőssege ezert nem is csak sajat magaval szemben oriasi: ha a regesz es intezmenye a torvenyi hatter biztositasaert, majd a kiharcolt torvenyek es jogszabalyok ervenyesiteseert kuzd, hogy feladata ellatasahoz kapja meg a lehetőseg...

Stiborici II. Stibor (†1434) sírköve

Szarkofágfedőlap, csak egyik hosszoldalán húzódó, felirat nélküli kerettel. Mezőjében domborművű,... more Szarkofágfedőlap, csak egyik hosszoldalán húzódó, felirat nélküli kerettel. Mezőjében domborművű, teljes páncélzatban és fegyverzetben ábrázolt, lábfejeit oroszlánon nyugtató férfialak található. Csigás hajzatú, bajuszos feje mellett a Stibor családnak a lengyel Ostoja címernemzetségével megegyező ábrájú címerpajzsa van, két egymástól elforduló félholddal és a pajzsfőben kereszttel. A fej másik oldalán a pajzshoz tartozó csőrsisak helyezkedik el, körülötte a sisaktakaró indás-leveles foszlányai. A sisakdísz félholdpárból növő nyakon ülő sárkányfej, tátott, fogazott szájából kicsapó lángnyelvvel. A figura vállain körbefutó, fonott zsinór tartja a Sárkányrend bal vállra helyezett jelvényét, a farkát nyaka köré tekerő, hátán vésett kereszttel jelölt, körívben hajló sárkányt. Az alak bal kezével kardját és a fentivel megegyező ábrájú, kicsiny pajzsát tartja, jobbját lándzsája rúdján nyugtatja, a rúd mellett a díszes derékövön kardhüvely függ. A fegyverzet részletei -a sodronying fonata, az öv indadíszes veretei, a kardhüvely liliomos díszítése, a kard markolata, a lábvért és a cipő csatjai -finom és gondos kialakításúak.

„…jelen levelünket …szokott pecsétjeinkkel meg is erősítettük …” - Sokpecsétes oklevelek megpecsételési folyamata

Kölesd-Felsőhídvég Hiemer-Jeszenszky kastélyának nádorterme

Temetők. Szempontok a topográfiai leírás rendszeréhez