Papers by György Fogarasi
Glimpsing at the critical discourse of recent decades, one may have the impression that something... more Glimpsing at the critical discourse of recent decades, one may have the impression that something has become increasingly intolerable about tolerance. The growing number of books on the subject, including surveys of the cultural diversity of related notions, 1 seems to suggest that a growing number of doubts surround not only the feasibility of global practices or institutions of toleration but the status of the very concept of tolerance as well. Arguments about the paradox of tolerance, its boundaries, its diffi culty, its crisis, or even its dangers, to mention but a few of the multitude of concerns, 2 are often coupled with eff orts to delineate, and thereby to limit, its scope through distinctions between, say, tolerance and forbearance, toleration and tolerance, acceptance and tolerance, recognition and tolerance, hospitality and tolerance, and so forth. 3 As a proponent of the latter divide, Jacques Derrida has argued that, unlike hospitality, the concept of tolerance still seems to imply a notion of power and sovereignty which should be critically superseded and replaced by a disposition that is no longer an "invitation" of the other but an openness to its unexpected and incalculable "visitation" (Derrida, "Autoimmunity" 129). For Derrida, tolerance could still be described as a conditional mode of hospitality, whereas what we would really need is an absolute opening toward alterity or futurity, one which leaves behind any attempt at calculating what is to come, and is in that sense purely unconditional. Such an openness could rightfully be called hospitality per se. Indeed, tolerance appears to be a growingly controversial notion. Not that "the historical genealogy of the concept of tolerance" which Derrida urges us to trace would suggest anything crucially diff erent. As Rainer Forst has convincingly shown, ever since its emergence in the writings of Cicero and Seneca (Forst 37), the vexed notion of tolerance has always been at the heart of related practices and arguments. What he calls the "Janus face of Christian toleration" is, for instance, an amalgam of principles which govern eff orts to tolerate various forms of religious otherness as well as counter-attempts to check and eradicate them (the main example being St Augustine, see Forst 47-70). The modern reinvention of this notion 1 For such surveys, see Yousefi and Seubert, or Spencer. 2 For the classical formulation of the "paradox" of tolerance, see Popper 581. For its diffi culty, limitations, boundaries, crisis, or even its dangers, see Delgado et al., Stepan and Taylor, Schmidt-Salomon, Pleşu, and Schirmbeck. 3 For a distinction between tolerance and forbearance, for instance, see Heyd 38 and 158. In the present analysis, I am not drawing any sharp distinctions between tolerance, toleration, patience, and forbearance, but will use these terms more or less synonymously and interchangeably, according to their colloquial sense (as registered in the Merriam-Webster online dictionary, for instance).
Ebben és néhány előző Számban közreadtunk egy válogatást CHIABRERA itáliai Költő Sírfelirataiból;... more Ebben és néhány előző Számban közreadtunk egy válogatást CHIABRERA itáliai Költő Sírfelirataiból; egy ízben imitálva, másszor gondosan lefordítva. Az eredeti gyűjtemény olvasgatásában lelt módfeletti örömem indított arra, hogy az eddiginél körültekintőbb bánásmódban részesítve a Témát, elgondolkodjam eme alkotásfajta természetén: töprengéseim eredménye talán számot tarthat némi érdeklődésre a THE FRIEND Olvasóinak körében. Megkísérlem rendszerezve kibontani az ízlés és Kritika Törvényeit, mihelyst végére jártam bizonyos témáknak, amik eleddig felmerültek: addig is azonban, szeretném megragadni a jelen alkalmat, hogy egy rövid, bevezető erőgyakorlatra csábítsam a jártasabb Olvasót, aminek a továbbiakban jóhiszemű végrehajtása kéretik; tekintettel pedig azon Személyekre, kik előtt nem ismertek az efféle töprengések, munkám a jelen Esszében olyan, akár a Geológia Tanáráé, aki-hogy felkeltse Diákjai érdeklődését, s hogy a Bolygó benső felépülésének tanulmányozására serkentse őket-osztályaikba besorolt kövületek és ásványok mintáival a kezében ad elő, felhívva figyelmüket azok szépségére. "Semmi értelme meghatározni, mi a Sírfelirat;" mondja Dr. Johnson, "mindenki tudja, hogy nem más, mint Sírkőre vésett írás. A Sírfelirat ezért semmilyen külön írásmódot nem jelent, hanem egyaránt íródhat versben és prózában. Rendszerint persze dicsőítő szokott lenni, elvégre nem egy Kőről, hanem a Barátairól ismerszik meg az ember, azonban nincs szabály, mely behatárolná vagy finomítaná, egyedül az, hogy nem lehet hosszabb, mint amennyit egy közönséges szemlélő kényelmesen és türelemmel végigolvashat." E bevezetőt követően a Kritikus nyomban rátér Popé időmértékes Sírfeliratainak áttekintésére. Dr. Johnson oly lazasággal összegzi vé
Az önéletrajz elméletét visszatérő kérdések és megközelítések sora kínozza, amelyek nemhogy téves... more Az önéletrajz elméletét visszatérő kérdések és megközelítések sora kínozza, amelyek nemhogy tévesek, vagyis erőltetettek vagy helytelenek, de korlátozóak is, hiszen valójában már az önéletrajzi diszkurzusra vonatkozó alapvető elképzeléseik is meglehetősen problematikusak. így lépten-nyomon a saját gyakorlatukban rejlő problémakörökön feneklenek meg-kiszámítható monotóniával. Az egyik ilyen problémát\az a törekvés jelenti, mely megkísérli úgy definiálni és kezelni nzjönéletraizot. mintha az az irodalmi műfajok i közé tartozna. Mivel a műfaj fogalma nemcsak_esztétikai, hanem • történelmi funkcióval is rendelkezik, itt nem pusztán az önéletírót saját élményétől megóvó távolság a tét, hanem ^esztétika és történelem esetleges egybeesése is. Figyelemreméltó, mennyi energiát fektettek ebbe az egybeesésbe, kivált az önéletírás esetén. A műfajjá avatás révén az önéletrajz felülemelkedik a pnsara mHósírns króni
Az 1817-ben posztumusz megjelent esszét előadásjegyzetekből egy ismeretlen állította öszsze.-A ford.
Amikor 25 évvel ezelőtt, 1994-ben útjára indult a Szövegek között tanszéki könyvsorozat, az alapí... more Amikor 25 évvel ezelőtt, 1994-ben útjára indult a Szövegek között tanszéki könyvsorozat, az alapító sorozatszerkesztő, Fried István, joggal jelölte meg célként, hogy ez a publikációs fórum első sorban a fiatal komparatisták otthona legyen, a legkiválóbb szemináriumi dolgozatoknak, szakdolgozatoknak vagy diákköri munkáknak kínáljon platformot, vagy készülő doktori értekezések részleteit mutassa be. A kísérlet sikeresnek bizonyult. Az eddigi 20 kötetben megannyi hallgató és pályakezdő kutató kapott megmutatkozási lehetőséget, gyakran első alkalommal. A 2012 óta online megjelenő, s így széles körben elérhetővé vált sorozat-melynek részeként korábban két idegen nyelvű kötet is napvilágot látott-nemcsak a szegedi hallgatók és témavezetőik lelkiismeretes munkájáról tanúskodik, de több ízben a más magyarországi és határon túli műhelyekkel való sikeres együttműködésről is. Így van ez a mostani, 21. kötettel is, melynek anyagát ismét tudományos diákköri munkák adják. A 2017-es OTDK Humán Szekciójában bemutatott-több esetben díjjal is honorált-munkák közül négy az összehasonlító irodalomtudományi tagozatból került ki, de akad köztük irodalomelméleti, magyar irodalmi, színháztudományi tárgyú csakúgy, mint a populáris irodalom és kultúra, vagy az irodalom és vizuális kultúra körébe tartozó dolgozat is. A hosszú munkafolyamat során immár nemcsak témavezetői és bírálói, de lektori és szerkesztői vizslatáson is átestek. S noha az írások brought to you by CORE View metadata, citation and similar papers at core.ac.uk
Sohasem tudtam történetet mesélni. S mivel semmit sem szeretek úgy, mint az emlékezetet és Emléke... more Sohasem tudtam történetet mesélni. S mivel semmit sem szeretek úgy, mint az emlékezetet és Emlékezetet magát, Mnémoszünét, ezt a tehetetlenséget mindig szomorú fogyatékosságként éltem meg. Miért vagyok megfosztva az elbeszélés képességétől? Miért nem részesültem Mnémoszüné adományából? Ő minden múzsa szülőanyja, mondja Szókratész a Theaitétoszban (191d). Mnémoszüné adománya (doron) olyan tehát-szögezi le Szókratész-, mint a viasz, amelybe minden, amit csak emlékezetben akarunk tartani, lenyomatként vésődik bele, hogy jegygyűrűk, pecsétgyűrűk vagy pecsétek jelét hagyja ott. Megőrizzük emléküket és a felőlük szerzett tudást, tehát annyira beszélhetünk róluk pontosan, amennyire a kép (eidolon) olvasható.
Hungarian Studies Yearbook, 2019
In his article “A Distant View of Close Reading: On Irony and Terrorism around 1977,” György Foga... more In his article “A Distant View of Close Reading: On Irony and Terrorism around 1977,” György Fogarasi investigates the contemporary critical potentials of close reading in the light of recent developments in computation assisted analysis. While rhetorical reading has come to appear outdated in a “digital” era equipped with widgets for massive archival analysis (an era, namely, more keen on “distant,” rather than “close,” reading), Paul de Man’s insights concerning irony might prove useful in trying to account for the difficulties we must face in a world increasingly permeated with dissimulative forms of threat and violence. The article draws on three major texts from 1977: de Man’s draft on “Literature Z,” his lecture on “The Concept of Irony,” and the first and second Geneva Protocols. The reading of these texts purports to demonstrate the relevance of de Man’s theory of irony with respect to the epistemology of “terrorism,” but it also serves as an occasion to reflect upon questio...
A figyelem egyfajta celzas, hiszen ratartast, fokuszalast vagy osszpontositast feltetelez. Ugyana... more A figyelem egyfajta celzas, hiszen ratartast, fokuszalast vagy osszpontositast feltetelez. Ugyanakkor megcelzott dolog is, ami a figyelemkereses legkulonfelebb modozatainak valhat celtablajava (az okori sirfeliratoktol a modern hirdeteseken at a terrortamadasokig). Igy aztan a „figyelemcelpontokon” — a kifejezes ambivalenciaja szerint — egyarant erthetjuk a figyelem altal kiszemelt celpontokat es magat a figyelmet is mint gazdasagi, politikai vagy egyeb megfontolasbol celba vett targyat. A tanulmany erre a kettős vetuletre probal ravilagitani. Bevezeteskeppen a figyelem idiomajat targyalja, kapcsolatat főkent a feszules, a fizetes es a fordulas fogalmaval. Aztan a terrorizmus es a teatralitas kerdeskorere ter at, es megprobalja nyomon kovetni, mikeppen jelenik meg a „figyelemcelpont” kategoriaja a vonatkozo kritikai irodalomban, legtobbszor az „erőszakcelpont” ellenpontjakent — mindezt azzal a cellal, hogy kritikai elemzes es talan ujragondolas targyava tegye figyelem es erőszak vis...
A kisertetjaras es szellemidezes mindig is izgalmas es termekeny temaja volt a romantikus irodalm... more A kisertetjaras es szellemidezes mindig is izgalmas es termekeny temaja volt a romantikus irodalmi es kritikai hagyomannyal foglalkozo kutatasoknak. Kevesbe ismert, hogy a „kritikai elmeletnek” nevezett bolcseleti vizsgalodasok is előszeretettel fordulnak e kerdeskorok fele. Az ertekezes e ket iranyultsag osszekapcsolasara tesz kiserletet. A munka gerincet alkoto harom elemzes fokuszaban az angol romantikus koltő es kritikus, William Wordsworth művei allnak, de a fejtegetesek elrugaszkodasi pontjakent a koltőelőd Thomas Gray munkassaga is kitarto figyelemben reszesul. Az elegiak, sirfeliratok, vesetek es siremlekek retorikajat vagy műkodesi logikajat feltaro elemzesek a tapasztalas es tortenes alapvető formajakent mutatjak fel a kisertest vagy kisertettseget, mikozben szamos olyan kerdest is erintenek (a hitelezestől es a biztositasi rendszerekről a modern energiaszektorig vagy mediatechnikaig), melyek korantsem szokvanyos temai az irodalomtorteneti kutatasoknak. A targyalt művek es...
The AnaChronisT, 2013
This paper seeks to trace the notion of distance in Edmund Burke’s Philosophical Enquiry, by firs... more This paper seeks to trace the notion of distance in Edmund Burke’s Philosophical Enquiry, by first indicating how the critical distance between Burke and Kant can be rethought in terms of an intrapersonal distance within both; then, as a second move, by looking at Burke’s general theory of the passions as it differs from that of Locke; and thirdly, by moving to the more specific question of how the passion of fear or terror is related to both pain and the sublime – an investigation which in turn necessitates a focus on the way attention figures as a duplicitous shifter between an-aesthesis and suffering. Interestingly enough, while Burke conceptualizes the sublime as a passion based on mediation or distance, and therefore distinguishes it from “simple” fear, later it turns out that fear itself is far from being a “simple” notion for immediacy, since immediate danger or threat still presupposes a mere apprehension of pain, rather than pure pain itself. This double distance (between f...
Acta Universitatis Sapientiae, Film and Media Studies, 2021
The 18th-century notion of the picturesque is somewhat lesser known as compared to the more celeb... more The 18th-century notion of the picturesque is somewhat lesser known as compared to the more celebrated categories of the beautiful and the sublime, even though it may not only help us critically reflect upon modern perceptions of the landscape, but it may also provide us a unique way to link the field of aesthetic speculation with questions of technology and economy. The article will focus on two of the major theoreticians of the picturesque (William Gilpin and Uvedale Price) and will examine their ideas in relation to Edmund Burke’s aesthetics on the one hand, and contemporary tendencies in landscape gardening (as represented by Lancelot “Capability” Brown and Humphry Repton) on the other. Such an investigation may shed light on the multiple shifts in the perception of nature and the sense of naturalness during the long 18th century, as well as on the pictorial and theatrical aspects of landscape design. But examples of the Claude glass, the ha-ha, and Humphry Repton’s Red Books ma...
Digitális Bölcsészet, 2020
Az utóbbi évtizedek távoli versus szoros olvasásról folytatott vitái általában a léptékek körül f... more Az utóbbi évtizedek távoli versus szoros olvasásról folytatott vitái általában a léptékek körül forogtak. A vitában résztvevők vagy a távolság (avagy sebesség), vagy pedig a közelség (avagy lassúság) mellett szálltak síkra. Egy metakritikai szinten egyesek amellett érveltek, hogy minden olvasásnak képesnek kell lennie a különböző léptékek váltogatására vagy kombinálására. Kevés szó esett ugyanakkor az efféle skálázás korlátairól, és arról, hogy az olvasás mennyire nem redukálható a skála-logikára. A közeli és a távoli olvasás szószólóinak néhány elgondolkodtató megfogalmazásából kiindulva ez a tanulmány a skálázásban rejlő lehetőségeket és buktatókat próbálja feltárni. Először „Stanford” (mint egyetem és mint alapító) lesz fókuszban, aztán Walter Benjamin filmmel kapcsolatos fejtegetése kerül terítékre, végül a tanulmány Poe Az ellopott levél című detektívtörténetének pár részletét olvassa újra. Ez a három hivatkozási pont (Stanford, Benjamin, Poe) egymással párhuzamba állítható, am...
Hungarian Cultural Studies, 2019
The late work of the Hungarian émigré linguist and comparatist, Theodore Thass-Thienemann, presen... more The late work of the Hungarian émigré linguist and comparatist, Theodore Thass-Thienemann, presents a challenging combination of psychoanalytic discourse and the historical study of languages. His two-volume book entitled The Interpretation of Language (1973) sets out to complement the Freudian analysis of dream images and bodily symptoms via an investigation into the symbolism of ordinary verbal expressions as they appear in the languages of Indo-European cultures. His attention to the unconsciously inherited dimensions of particular idioms opens a path to the linguistic archeology of the human mind and a rethinking of the very notion of “idiom” in terms of “idiotism.” After providing a brief overview of the life and late works of Thass-Thienemann, this study offers a comprehensive analysis of his book. In the final analysis, Thass-Thienemann appears as the provocative thinker of a spectral inheritance, from which even his own discourse is not exempt.
Uploads
Papers by György Fogarasi