
Varga Géza
1947-ben születtem Biharkeresztesen református parasztősök leszármazottjaként. Öt felsőfokú és egy középfokú szakképesítést szereztem, de nem vagyok sem nyelvész, sem régész, sem történész. Többek között az olaj- és aluminiumiparban dolgoztam geológus technikusként, majd a számítástechnikában programozóként, rendszerszervezőként és szervezési osztályvezetőként. 1970-ben elhatároztam, hogy tisztázom a székely írás eredetét s azóta is ez a hallatlanul érdekes feladat nyűgöz le és foglalkoztat elsősorban. Főállású író lettem és egy magánszállást adok ki az Őrségben. Időközben felfedeztem a magyar hieroglif írást, a székely írás szójeleket alkalmazó elődjét. Ez az írás az ősvallás jelrendszereként már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Dél-Amerikáig és Ausztráliáig. 49 közös jele van a Tordos-Vincsa kultúra jelkészletével és 50 közös jele van a régi kínai jelkészlettel. A magyar hieroglifák segítségével meg lehet érteni az amerikai indiánok népi jelkészletével "díszített" tárgyakon, például fazekastermékeken lévő mondatokat, valamint a magyar népi hímes tojások üzenetét és a szkíta, hun, avar és honfoglaló magyar régészeti leletek rövid nyelvemlékeit. A témában tucatnyi könyvem jelent meg és vagy 2000 cikket írtam.
less
Related Authors
Don Ross
University College Cork
Terry Gunnell
University of Iceland
Bob Jessop
Lancaster University
Alejandra B Osorio
Wellesley College
Steffen Boehm
University of Exeter
Armando Marques-Guedes
UNL - New University of Lisbon
Giulia Sissa
Ucla
Lorenzo Verderame
Università degli Studi "La Sapienza" di Roma
Enrico Cirelli
Università di Bologna
Florin Curta
University of Florida
InterestsView All (8)
Uploads
Papers by Varga Géza
Korántsem véletlen, hogy a 2017-ben a Magyar hieroglif írás c. kötetben közzétett rovológiai eredmény (a magyar hieroglif írás kb. 50 000 éves eredete, az Éden területéről kiinduló eurázsiai, afrikai és amerikai elterjedése) összecseng néhány korszakalkotó tudományos véleménnyel és forrásadattal.
- Egyrészt Simo Parpola asszír világfákról alkotott és a sumér-magyar nyelvrokonsággal (a sumér uráli besorolásával) kapcsolatos álláspontjával.
- Másrészt azzal a régészeti alapozású képpel, amit a paleolitikum végétől a sztyeppén megjelenő preszkíta népesség egységes kultúrájáról Bakay Kornél vázolt fel a közelmúltban.
- Harmadsorban Tóth István most folyamatban lévő magyar - penut nyelvészeti kutatásait említhetem. Ennek során a 341 vintu szót 235 sumér, 207 tokhár, 165 hurro-uratui és 170 csuvas szóhoz hasonlított. Ezek közül cikkünk szempontjából kiemelkedő jelentőségűek a hurro-urartui egyezések.
Sólyom Ferenc kérdezett rám a közösségi portálon, ám a válasz megadása után a bejegyzés eltűnt. Azt kérdezte, hogy az egyik, Göbekli Tepén fellelt, kb. 12 000 éves jeles kavicson lévő függőleges hullámvonalat miért magyarázom az ügy "folyó" szójeleként. Azt vetette ez ellen, hogy őt a hullámvonal a kígyóra emlékezteti. Megkérdezte még azt is, hogy miért magyarul olvasom el ezt a jelet.
Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár pedig arról tudósít, hogy a magyarok régi neve a szabír (nála: szavartü aszfalü). Ez a szabír volt a hurriták másik neve. A jelrendszerek rokonságával összefüggő körülmény, hogy a székely írást kb. 20-20 db. (esetenként szemantikai kapcsolattal is társuló) azonos jelforma köti a környéken használt régi írásokhoz.
Az Elolvasható világfa konferenciára készülvén ezekhez hasonló, szójelekből alkotott mondatjelek sorának felbukkanására számítunk. A konferencián Tóth István e klamat világfákról fog előadást tartani. A hasonló, elolvasható világfa ábrázolások érdemi választ jelentenek a Pócs Éva felvetése során kialakult világfa vitában. Ebben - a húsznál is több hozzászóló ellenére - az akadémikus körnek nem sikerült megfogalmaznia a megfelelő szakmai súlyú feloldást (felmutatnia a több száz ismert világfa ábrázolást). A "szakma" ugyanis a rovológia alapfogalmaival sincs tisztában, miközben a világfa egy "rovás"jelekből alkotott, elolvasható mondatjel.
hordozó – VG) párhuzamai Etrúria északi részéről ismertek és a Kr. e. X-VII. századból valók. Az etruszk párhuzamok és a bulgáriai tárgy jelei a magyar hieroglif írás segítségével egyaránt elolvashatók. A bulgáriai lelet szerzők által megadott leírását ezzel az olvasattal egészítem ki.
Korántsem véletlen, hogy a 2017-ben a Magyar hieroglif írás c. kötetben közzétett rovológiai eredmény (a magyar hieroglif írás kb. 50 000 éves eredete, az Éden területéről kiinduló eurázsiai, afrikai és amerikai elterjedése) összecseng néhány korszakalkotó tudományos véleménnyel és forrásadattal.
- Egyrészt Simo Parpola asszír világfákról alkotott és a sumér-magyar nyelvrokonsággal (a sumér uráli besorolásával) kapcsolatos álláspontjával.
- Másrészt azzal a régészeti alapozású képpel, amit a paleolitikum végétől a sztyeppén megjelenő preszkíta népesség egységes kultúrájáról Bakay Kornél vázolt fel a közelmúltban.
- Harmadsorban Tóth István most folyamatban lévő magyar - penut nyelvészeti kutatásait említhetem. Ennek során a 341 vintu szót 235 sumér, 207 tokhár, 165 hurro-uratui és 170 csuvas szóhoz hasonlított. Ezek közül cikkünk szempontjából kiemelkedő jelentőségűek a hurro-urartui egyezések.
Sólyom Ferenc kérdezett rám a közösségi portálon, ám a válasz megadása után a bejegyzés eltűnt. Azt kérdezte, hogy az egyik, Göbekli Tepén fellelt, kb. 12 000 éves jeles kavicson lévő függőleges hullámvonalat miért magyarázom az ügy "folyó" szójeleként. Azt vetette ez ellen, hogy őt a hullámvonal a kígyóra emlékezteti. Megkérdezte még azt is, hogy miért magyarul olvasom el ezt a jelet.
Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár pedig arról tudósít, hogy a magyarok régi neve a szabír (nála: szavartü aszfalü). Ez a szabír volt a hurriták másik neve. A jelrendszerek rokonságával összefüggő körülmény, hogy a székely írást kb. 20-20 db. (esetenként szemantikai kapcsolattal is társuló) azonos jelforma köti a környéken használt régi írásokhoz.
Az Elolvasható világfa konferenciára készülvén ezekhez hasonló, szójelekből alkotott mondatjelek sorának felbukkanására számítunk. A konferencián Tóth István e klamat világfákról fog előadást tartani. A hasonló, elolvasható világfa ábrázolások érdemi választ jelentenek a Pócs Éva felvetése során kialakult világfa vitában. Ebben - a húsznál is több hozzászóló ellenére - az akadémikus körnek nem sikerült megfogalmaznia a megfelelő szakmai súlyú feloldást (felmutatnia a több száz ismert világfa ábrázolást). A "szakma" ugyanis a rovológia alapfogalmaival sincs tisztában, miközben a világfa egy "rovás"jelekből alkotott, elolvasható mondatjel.
hordozó – VG) párhuzamai Etrúria északi részéről ismertek és a Kr. e. X-VII. századból valók. Az etruszk párhuzamok és a bulgáriai tárgy jelei a magyar hieroglif írás segítségével egyaránt elolvashatók. A bulgáriai lelet szerzők által megadott leírását ezzel az olvasattal egészítem ki.
születéséről és történetéről az elmúlt évtizedekben egyre többet tudtunk meg. Tisztázódott, hogy a korona abroncsát és keresztpántjait egy időben készítették, hogy stílusa alapján az avarhun kincsek sorába illik, hogy zománcképeinek legközelebbi párhuzamai a Kaukázus vidékén maradtak
fenn. 1992-ben a stíluspárhuzamok és más, elsősorban történeti adatok alapján egy szegedi előadásomban már hangot adtam ama felismerésemnek, hogy a Szent Korona mervi ötvösök alkotása, Irán hunok
által uralt északi vidékéről származik. Ezt részletesen kifejtettem az 1999-ben megjelent A magyarság
jelképei c. kötetemben is, valamint néhány további tanulmányban és cikkben.2
Időközben újabb adatokat is találtam, amelyek a korona mervi születéséről alkotott tételemet
alátámasztják. Amíg az egymásnak is ellentmondó akadémikus eredeztetés-elméletek puszta feltételezéseken alapszanak és a Szent Koronán ellenőrizhető ötvöstechnikai stb. tényekkel sincsenek összhangban; addig az ismert történeti források egybehangzóak a Szent Koronát szülő folyamat leírásakor: a
Szent Korona születését az avarhun korba teszik. A török kútfők tanúvallomása nem érthető másik koronára, korra, vagy földrajzi területre. Nincs ezeknek ellentmondó további forrás sem, amely máshová
tenné a Szent Korona készítésének helyét és korát, ugyanakkor a török adatokat más források megerősítik.
Ezeknek köszönhetően ma már a Szent Korona készítésének körülményeit és Kárpát-medencébe
vezető útját nagy biztonsággal meg lehet rajzolni. Bizonyosnak látszik, hogy ez a fejedelmi ékszer az
első avarhun honfoglalókkal érkező szabírok féltett kincse volt