Streptococcus
 | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Gram-festett streptococcusok fénymikroszkópos képe | ||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Streptococcus témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Streptococcus témájú kategóriát.
|
A Streptococcus egy Gram-pozitív baktériumnemzetség.[1] A csoport tagjait gömb alakú baktériumok képezik, melyek láncszerű elrendeződést mutatnak. A sejtek osztódása egyetlen síkban zajlik, az utódsejtek egymással összetapadva láncokat alkotnak. Ezen tulajdonságukra utal a nevük is, mely a görög sztreptosz (gyöngysor, lánc) és kokkosz (bogyó, mag) szavakból tevődik össze. A streptococcusok komoly orvosi jelentőséggel bírnak, mivel több fontos kórokozó is található közöttük, melyek klasszikus gennykeltőknek számítanak és olyan betegségeket okozhatnak, mint a garatgyulladás, tüdőgyulladás vagy az agyhártyagyulladás. Ezen kívül a streptococcusok nemzetségébe tartoznak jótékony hatású baktériumok is, melyeket gyógyszeriparban és élelmiszeriparban használnak.
Osztályozásuk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Streptococcus nemzetségbe tartozó fajok osztályozása azok hemolitikus tulajdonságaik alapján történik, vagyis aszerint, hogy mennyire képesek a vörösvérsejteket bontani.[2] Ezen felosztás szerint megkülönböztetnek alfa, béta és gamma hemolízist. Az alfa-hemolizáló streptococcusok oxidálják a vörösvérsejtek hemoglobinjában a vasat, ami véres táptalajon zöldes elszíneződést okoz a baktérium telepek körül. A béta-hemolizáló törzsek ezzel szemben a teljes vörösvérsejteket képesek feloldani, ez véres agaron a telepek körüli áttetsző, vérmentes udvarként nyilvánul meg. A gamma-hemolizáló csoportba azok a fajok kerültek, melyek képtelenek bárminemű hemolízist okozni.
A béta-hemolizáló streptococcusokat 1933-ban Rebecca Lancefield a sejtfelszínükön található szénhidrát típusú antigének alapján további alcsoportokra osztotta, melyeket nyomtatott nagy betűvel jelölt.[3] Bár eredetileg a béta-hemolizáló fajokat sorolta be, azóta a Lancefield-féle antigének alapján ezekbe a csoportokba több olyan faj is került, amik nem mutatnak béta-hemolízist. Orvosi szempontból az A és B csoportú streptococcusok kiemelt jelentőségűek.
Természetesen nem mindegyik Streptococcus faj kórokozó, közülük több a normál emberi baktériumflóra tagja. A Streptococcus thermophilus baktérium pedig fontos szerepet játszik a svájci ementáli sajt készítésében.[4]
α-hemolizáló streptococcusok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Pneumococcus
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Streptococcus pneumoniae vagy más néven Pneumococcus az alfa-hemolizáló streptococcusok legfontosabb képviselője. A bakteriális tüdőgyulladás leggyakoribb kórokozója, emellett különféle gyulladásos betegségeket, főleg agyhártyagyulladást, középfülgyulladást és arcüreggyulladást okozhat. Tagja a felső légúti baktériumflórának és az emberek többsége tünetmentesen hordozza.[5]
Streptococcus viridans csoport
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Streptococcus viridans nem egy klasszikus rendszertani fogalom, ugyanis nem egy konkrét fajt, hanem fajok egy nagyobb csoportját jelöli.[6] A viridans csoportú streptococcusok (angolul: Viridans group streptococci, VGS) között akadnak alfa- és gamma-hemolizáló fajok is, azonban a csoport egésze az alfa-hemolízisre utaló latin viridis (zöld) szóról kapta a nevét. A VGS baktériumok részei a szájüreg és a bélrendszer normál flórájának és egészséges egyénekben rendszerint nem okoznak betegséget. Immunhiányos vagy strukturális szívbetegségben szenvedőkben szívbelhártya gyulladást (latinosan infectiv endocarditis) okozhatnak.[6]
β-hemolizáló streptococcusok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A csoport
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az A csoportú béta-hemolizáló streptococcus (angolul: Group A Streptococcus, GAS) vagy más néven Streptococcus pyogenes a nemzetség egyik legismertebb tagja, mely becslések szerint évente körülbelül 700 millió fertőzést okoz világszerte, és 517.000 ember hal meg az általa előidézett súlyos betegségekben.[7] A S. pyogenes által okozott betegségek tárháza igen széles, a fertőzéseket invazív, illetve nem-invazív csoportra osztják. Az invazív betegségek jóval ritkábbak, de súlyosak, olyan kórképek tartoznak közéjük, mint a toxikus sokk szindróma (TSS), vagy a nekrotizáló lágyrészfertőzés (latinul: fasciitis necrotisans), utóbbi esetén a kórokozóra "húsevő baktériumként" szoktak hivatkozni.[8] Noha a GAS fertőzések összhalálozása csupán 0,1 százalék, az invazív megbetegedések 25 százaléka halállal végződik.[7] A nem-invazív megbetegedések gyakoriak, ilyen például a garatgyulladás, vagy az ótvar (latinul: impetigo contagiosa).[9]
Az S. pyogenes azért is jelentős, mert a fertőzések következményeként súlyos szövődmények alakulhatnak ki. Ezek immunológiai mechanizmussal alakulnak ki a betegben, nem pedig a baktérium közvetlen terjedésével magyarázhatóak. Gyakorlatilag a kórokozó egyes komponenseivel szembeni immunválasz keresztreagál a szervezet saját struktúráival, és ez idézi elő ezeket a kórképeket. Jó példa a baktérium felszínén található ún. M fehérje, ami ellen a szervezet olyan antitesteket termel, amik a szívizomzat egyes komponenseivel is reagálnak.[10] A lehetséges szövődmények közé tartozik a reumás láz, vagy az akut vesegyulladás.
B csoport
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A B csoportba a Streptococcus agalactiae (angolul: Group B Streptococcus, GBS) tartozik, ami elsősorban újszülöttekben és idősekben okoz betegségeket, főként tüdőgyulladást, és agyhártyagyulladást. A baktérium az emberi bélflóra normál tagja, ami nőkben tünetmentesen megtelepedhet a hüvelyben is. Utóbbinak terhességkor van klinikai jelentősége, mivel a baktériumot hordozó nők körében gyakoribb a koraszülés és a kórokozó megfertőzheti az újszülöttet is. Éppen ezért a terhesgondozás során a nőket szűrik GBS-re, és szükség esetén megelőző célzattal antibiotikumos kezelést rendelnek el.[11]
C csoport
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A C csoportba több faj is tartozik, például a Streptococcus equi és a Streptococcus zooepidemicus, mely utóbbi a S. equi biovariánsa, 98 százalékban azonos DNS állománnyal.[12] A S. equi a lovakban kialakuló tüdőgyulladás egyik kórokozója, emberben gyakorlatilag nem okoz megbetegedést.[13] Ugyanakkor a szintén főként lovakat megbetegítő S. zooepidemicus képes az embert is megfertőzni.[14] Szintén C csoportú a Streptococcus dysgalactiae, mely az A csoportú streptococcushoz hasonló megbetegedéseket okozhat emberben.[15]
D csoport
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A molekuláris biológiai módszerek alapján (DNS-DNS és DNS-RNS hibridizációs vizsgálatok) sok, korábban a D csoportú streptococcusok közé tartozó fajt átsoroltak az enterococcusok nemzetségébe, pl. Enterococcus faecalis, E. faecium, E. durans, és E. avium.[16] A D csoportba tartozó fajok közül kiemelendő a Streptococcus bovis, ami szívbelhártya gyulladást okozhat, illetve összefüggésbe hozták a vastagbélrákkal is.[17] Említendő még a Streptococcus equinus is, mely latin nevének megfelelően a lovak bélflórjának tagja, a lovak székletében legnagyobb számban található baktérium.[18] Utóbbi emberben betegséget nagyon ritkán okoz.
F csoport
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az F csoportba tartozó fajok az általuk okozott hemolízist tekintve változatosak, nem szigorúan béta-hemolizálók.[19] A rendszerezésük némiképp zavaros, Európában sokáig a nem-hivatalos Streptococcus milleri néven hivatkoztak rájuk, manapság inkább az ún. "anginosus csoportként" említik őket, utalva az egyik legismertebb képviselőjére, a S. anginosus nevű baktériumra.[19] Az anginosus csoportba három faj tartozik, a S. anginosus, a S. constellatus és a S. intermedius.[20] Ezek a baktériumok az ember különböző nyálkahártyafelszínein a helyi flóra tagjai (pl. a szájüregben), de okozhatnak betegségeket is (pl. szívbelhártya gyulladást, bőrfertőzéseket, májtályogot).[21]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Gergely Lajos, ed. (2003). Orvosi mikrobiológia. Budapest: Alliter Kiadói és Oktatásfejlesztői Alapítvány. ISBN 963-202-766-3.
- ↑ Facklam R. (2002). "What happened to the streptococci: overview of taxonomic and nomenclature changes". Clin Microbiol Rev. (angol nyelven). 15 (4): 613–30. doi:10.1128/CMR.15.4.613-630.2002. PMID 12364372.
{{cite journal}}: Unknown parameter|month=ignored (súgó) - ↑ Lancefield RC. (1933). "A serological differentiation of human and other groups of hemolytic streptococci". J Exp Med. (angol nyelven). 57 (4): 571–95. PMID 19870148.
{{cite journal}}: Unknown parameter|month=ignored (súgó) - ↑ "Emmentaler" (angol nyelven). Hozzáférés: 2015. január 6.
- ↑ Hathaway LJ, Bättig P, Reber S, Rotzetter JU, Aebi S, Hauser C, Heller M, Kadioglu A, Mühlemann K. (2014). "Streptococcus pneumoniae detects and responds to foreign bacterial peptide fragments in its environment". Open Biol. (angol nyelven). 4: 130224. doi:10.1098/rsob.130224. PMID 24718598.
{{cite journal}}: Unknown parameter|month=ignored (súgó)CS1 karbantartás: jelöletlen szabad DOI (link) CS1 karbantartás: oldalszám helyett cikk száma (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - 1 2 Doern CD, Burnham CA. (2010). "It's not easy being green: the viridans group streptococci, with a focus on pediatric clinical manifestations". J Clin Microbiol. (angol nyelven). 48 (11): 3829–35. doi:10.1128/JCM.01563-10. PMID 20810781.
{{cite journal}}: Unknown parameter|month=ignored (súgó) - 1 2 Carapetis JR, Steer AC, Mulholland EK, Weber M. (2005). "The global burden of group A streptococcal diseases". Lancet Infect Dis. (angol nyelven). 5 (11): 685–94. doi:10.1016/S1473-3099(05)70267-X. PMID 16253886.
{{cite journal}}: Unknown parameter|month=ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ "A streptococcusok okozta fertőzések". Webbeteg. Hozzáférés: 2014. július 31.
- ↑ Cohen-Poradosu R, Kasper DL. (2007). "Group A streptococcus epidemiology and vaccine implications". Clin Infect Dis. (angol nyelven). 45 (7): 863–5. doi:10.1086/521263. PMID 17806050.
{{cite journal}}: Unknown parameter|month=ignored (súgó) - ↑ Oehmcke S, Shannon O, Mörgelin M, Herwald H. (2010). "Streptococcal M proteins and their role as virulence determinants". Clin Chim Acta. (angol nyelven). 411 (17–18): 1172–80. doi:10.1016/j.cca.2010.04.032. PMID 20452338.
{{cite journal}}: Unknown parameter|month=ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ Money D, Allen VM; Society of Obstetrician and Gynaecologists of Canada. (2013). "The prevention of early-onset neonatal group B streptococcal disease". J Obstet Gynaecol Can. (angol nyelven). 35 (10): 939–51. PMID 24165063.
{{cite journal}}: Unknown parameter|month=ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ Beres SB, Sesso R, Pinto SW, Hoe NP, Porcella SF, Deleo FR, Musser JM. (2008). "Genome sequence of a Lancefield group C Streptococcus zooepidemicus strain causing epidemic nephritis: new information about an old disease". PLoS One. (angol nyelven). 3 (8): e3026. doi:10.1371/journal.pone.0003026. PMID 18716664.
{{cite journal}}: Unknown parameter|month=ignored (súgó)CS1 karbantartás: jelöletlen szabad DOI (link) CS1 karbantartás: oldalszám helyett cikk száma (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ Waller AS, Paillot R, Timoney JF. (2011). "Streptococcus equi: a pathogen restricted to one host". J Med Microbiol. (angol nyelven). 60 (Pt 9): 1231–40. doi:10.1099/jmm.0.028233-0. PMID 21757503.
{{cite journal}}: Unknown parameter|month=ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ Pelkonen S, Lindahl SB, Suomala P, Karhukorpi J, Vuorinen S, Koivula I, Väisänen T, Pentikäinen J, Autio T, Tuuminen T. (2013). "Transmission of Streptococcus equi subspecies zooepidemicus infection from horses to humans". Emerg Infect Dis. (angol nyelven). 19 (7): 1041–8. doi:10.3201/121365. PMID 23777752.
{{cite journal}}: Unknown parameter|month=ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ Rantala S. (2014). "Streptococcus dysgalactiae subsp. equisimilis bacteremia: an emerging infection". Eur J Clin Microbiol Infect Dis. (angol nyelven). 33 (8): 1303–10. doi:10.1007/s10096-014-2092-0. PMID 24682845.
{{cite journal}}: Unknown parameter|month=ignored (súgó) - ↑ Köhler W. (2007). "The present state of species within the genera Streptococcus and Enterococcus". Int J Med Microbiol. (angol nyelven). 297 (3): 133–50. doi:10.1016/j.ijmm.2006.11.008. PMID 17400023.
{{cite journal}}: Unknown parameter|month=ignored (súgó) - ↑ Klein RS, Recco RA, Catalano MT, Edberg SC, Casey JI, Steigbigel NH. (1977). "Association of Streptococcus bovis with carcinoma of the colon". N Engl J Med. (angol nyelven). 297 (15): 800–2. doi:10.1056/NEJM197710132971503. PMID 408687.
{{cite journal}}: Unknown parameter|month=ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ Fuller R, Newland LG. (1963). "The serological grouping of three strains of Streptococcus equinus". J Gen Microbiol. (angol nyelven). 31: 431–4. doi:10.1099/00221287-31-3-431. PMID 13960231.
{{cite journal}}: Unknown parameter|month=ignored (súgó)CS1 karbantartás: jelöletlen szabad DOI (link) - 1 2 Whitworth JM. (1990). "Lancefield group F and related streptococci". J Med Microbiol. (angol nyelven). 33 (3): 135–51. doi:10.1099/00222615-33-3-135. PMID 2250284.
{{cite journal}}: Unknown parameter|month=ignored (súgó) - ↑ Whiley RA, Beighton D. (1991). "Emended descriptions and recognition of Streptococcus constellatus, Streptococcus intermedius, and Streptococcus anginosus as distinct species". Int J Syst Bacteriol. (angol nyelven). 41 (1): 1–5. doi:10.1099/00207713-41-1-1. PMID 1995029.
{{cite journal}}: Unknown parameter|month=ignored (súgó) - ↑ Piscitelli SC1, Shwed J, Schreckenberger P, Danziger LH. (1992). "Streptococcus milleri group: renewed interest in an elusive pathogen". Eur J Clin Microbiol Infect Dis. (angol nyelven). 11 (6): 491–8. PMID 1526231.
{{cite journal}}: Unknown parameter|month=ignored (súgó)CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
