Lee Miller
| Lee Miller | |
| Született | 1907. április 23.[1][2][3][4][5] Poughkeepsie[6][7][8][9] |
| Elhunyt | 1977. július 21. (70 évesen)[3][10][11][12] Chiddingly[12][7][9] |
| Állampolgársága | amerikai[13] |
| Házastársa | |
| Élettársa | Man Ray[15] |
| Gyermekei | Antony Penrose |
| Foglalkozása | |
| Iskolái |
|
| Halál oka | rák[16] |
| Lee Miller aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Lee Miller témájú médiaállományokat. | |
Elizabeth Miller, ismert nevén Lee Miller (Poughkeepsie, 1907. április 23. – Chiddingly, 1977. július 21.) amerikai modell, fényképész, második világháborús haditudósító, a szürrealista művész, Roland Penrose felesége.
Ifjúsága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Theodore és Florence Miller második gyerekeként látta meg a napvilágot a New York állami Poughkeepsie-ban. Két testvére volt: bátyja, John és öccse, Erik. 1912-ben egy Cedar Hill-i farmra költöztek, ahol édesapja sötétkamrát rendezett be. Egy évvel később, apja munkája révén, Svédországba utazott a család. Miután visszatértek az Amerikai Egyesült Államokba, a hétéves Miller szexuális erőszak áldozata lett, és ennek következtében megfertőződött kankóval.[17]
A Clinton kormányzóról elnevezett általános iskolában (Govenor Clinton Elementary School) kezdte meg tanulmányait 1915-ben. Két évvel később kapta első fényképezőgépét, egy Kodak Brownie-t édesapjától. 1922-ben iskolát kellett váltania rossz magaviselete miatt, és szülei egy szigorú, koedukált kvéker iskolába (Oakwood Friends Schol) küldték. 1925-ben Párizsba utazott, ahol beiratkozott Ladislas Medgyes, születési nevén Medgyesi László magyar díszlettervező, képzőművész színházi iskolájába. A következő évben visszautazott New York államba, ahol a Vassar College drámaprogramjának diákja lett, és csatlakozott a művészeti hallgatók szövetségéhez.[17]
Pályafutása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Divatmodell-karrierjét New Yorkban kezdte, amikor megismerkedett Condé Nast kiadóvállalat-vezetővel. George Lepape illusztrátor portrérajzot készített róla, amely a Vogue 1927. márciusi számának borítójára került. Korának legjobb divat- és reklámfotósaival – Edward Steichen, George Hoyningen-Huene és Arnold Genthe – dolgozott együtt. Karrierje rövid, ám sikeres volt, mivel 1929-ben úgy döntött, hogy inkább fotózni fog.[17]
Párizsba költözött, ahol Man Ray szürrealista fotóművésszel dolgozott és élt együtt. Hamarosan megnyitotta saját stúdióját a francia fővárosban, a Victor Considérante utca 12-ben, ahol portrékat és divatképeket készített. Szerepelt Jean Cocteau Le sang d’un poète (szabad fordításban: A költő vére) című 1930-as filmjében. Ekkor készültek szürrealista utca- és kísérleti stúdióképei. Előszeretettel használta az álszolarizációs technikát, amikor a képeken az eredetileg világos területek jelennek meg sötéten. Ezt az eljárást később Man Ray tette népszerűvé. 1930 szeptemberétől a francia Vogue-nak készített képeket, és első önarcképeit a lap amerikai kiadása is publikálta. Mellékállásként egy párizsi sebész operációit fényképezte. 1931-ben Londonba utazott, és a Bioscope illetve a brit Vogue számára fotózott. Ebben az évben kiállított a Pleiade-galéria fényképészeti tárlatán, és néhány képét megvásárolta az amerikai galériatulajdonos, Julien Levy, amikor Man Ray műtermében járt. Ezek a képek megjelentek a Levy New York-i galériájában rendezett fotókiállításon, 1931. novemberben.[17]
Miller 1932-ben visszatért New Yorkba, ahol sikeres fotóstúdiót nyitott a keleti 48. utcában. 1934-ben a Vanity Fair a hét legkiválóbb amerikai fényképész egyikének választotta. Július 19-én hozzáment Aziz Eloui Bej egyiptomi üzletemberhez, és Kairóba költözött. Észak-afrikai tartózkodása alatt több sivatagi utat tett, amelyeken számos képet készített. Mivel megélhetési gondjai nem voltak, saját szórakozásra fotózott. 1937-ben Dél-Franciaországba utazott, ahol Pablo Picasso hat portrét festett róla. Részt vett a London Galériában rendezett szürrealista kiállításon. 1937-ben Párizsban megismerkedett Roland Penrose szürrealista művésszel egy szürrealista jelmezbálon. Penrose később, 1947-ben a férje lett. 1938 júniusában két képe jelent meg a London Bulletinben. Elutazott Penrose-zal Romániába és Görögországba, ez az út inspirálta a férfi The Road is Wider Than Long című írását. Miller csatlakozott az Art et Liberté egyiptomi szürrealista csoporthoz.[17]
A háborúban
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
1939. június 2-án, kevéssel a második világháború kitörése előtt, végleg elköltözött Egyiptomból Londonba, Penrose-hoz. 1940-ben az amerikai nagykövetség felszólította, hogy utazzon haza, de ő az Egyesült Királyságban maradt, és a brit Vogue divatlap szabadúszó fotósa lett.[17] 1941-ben jelent meg első írása a Lilliput októberi számában Man Ray-ről.[17]
1944-ben az amerikai hadsereg tudósítója lett. A normandiai partraszállás után őt is Európába küldték. Első megbízatásaként az Omaha partszakaszon dolgozó amerikai ápolónőket fotózta. Női tudósítókat a hadvezetés nem engedett a frontvonalba, de Miller egy katonai kommunikációs hiba miatt még a heves ostrom közepette jutott el Saint-Malóba, ahol egyedüli fényképész szemtanúja lett az amerikai rohamnak a németek által ellenőrzött kikötő ellen. Mivel Miller utazását nem hagyták jóvá, később ideiglenes őrizetbe került, és eltiltották a frontról.[18]
Miller ezután barátjával, a Life magazin fotósával, David E. Schermannel az amerikai csapatokkal együtt haladt. Dokumentálta Párizs felszabadítását, a luxemburgi, elzászi és dániai harcokat, az amerikai és az orosz csapatok találkozását Torgaunál, valamint a buchenwaldi és a dachaui haláltáborok felszabadítását. Járt Adolf Hitler és Eva Braun müncheni házában, ahol híres kép készült róla a fürdőkádban ülve. Készített képet Hitler wachenfeldi és berchtesgadeni szállásáról, valamint a szovjet csapatok által megszállt Bécsről és Magyarországról, többek között Bárdossy László kivégzéséről. 1945-ben megjelent Wrens in Camera című albuma, amely a brit haditengerészetnél dolgozó nők háborús hozzájárulásának állított emléket.[17]
Ismét civilben
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A háború után a Vogue-nak dolgozott, divatképeket készített, és fotózta kora hírességeit, köztük Pablo Picassót, Joan Mirót és Dylan Thomast. 1947-ben megszületett fia, Anthony Penrose. Ezután Miller részben felhagyott a professzionális fotózással, hiába hívta 1949-ben Robert Capa a Magnum ügynökséghez. Számos életmódcikke jelent meg a brit Vogue-ban és kiállított az 1949-es Hampstead Seen by Artist, Architect and Camera című tárlaton. Ebben az évbe családjával a kelet-sussexi Farleys farmra költözött. Miller depresszióval küzdött, valószínűleg poszttraumás stresszzavarral. 1950-ben képei jelentek meg a Picture Post magazinban, és illusztrálta a Vogue Joyce’s Dublin című cikkét.[17]
A vidéki elzártság, az anyaság, a szűkös fejadagok, mentális problémái és a rendelkezésére álló idő együttesen fordíthatta Millert a gasztronómia felé.[19] 1951-ben készült el a kéziratban maradt Sunday Lunch on the Farm (szabad fordításban: Vasárnapi ebéd a farmon) című munkája. Az elkövetkező években számos gasztronómiai és vendéglátással kapcsolatos írása jelent meg, de tudósított különböző kiállításokról is. 1954-ben fényképeket készített férje Picasso, His Life and Work (szabad fordításban: Picasso élete és munkássága) című könyvéhez.[17]
1957-ben, 50. születésnapjára férjétől kapott ajándékként három hónapos szakácskurzuson vett részt Párizsban. Díjnyertes szakáccsá vált, akit a szürrealizmus által ihletett ételei tettek híressé. 1976-ban visszafordíthatatlan rákbetegséggel diagnosztizálták. 1977-ben hunyt el, több mint hatvanezer fotó és dokumentum maradt utána. Hagyatékát a Lee Miller Archives gondozza.[17]
Filmen
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Életéről Ellen Kuras rendezett filmet, Lee címen, amelyet 2023-ban mutattak be. A címszerepet Kate Winslet alakítja.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 27.
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
- 1 2 "Lee Miller". RKDartists (holland nyelven).
- ↑ "Lee Miller". CLARA (angol nyelven).
- ↑ "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ 118910256
- 1 2 n83131363
- ↑ "CLARA" (angol nyelven).
- 1 2 "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven).
- ↑ Tana, 5955
- ↑ "abART". Hozzáférés: 2021. április 1.
- 1 2 Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven).
- ↑ 2020. július 4., American, eb89c8cf-b924-e111-9c2b-000c29604b72
- 1 2 "Kindred Britain".
- ↑ "hedendaagsesieraden.nl/2017/08/10/man-ray/".
- ↑ "www.nationalgalleries.org/art-and-artists/features/lee-miller". Hozzáférés: 2022. március 4.
- 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Lee Miller Archives
- ↑ Imperial War Museum
- ↑ World of Interiors
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Lee Miller Archives: Lee Miller. Lee Miller Archives. Hozzáférés: 2026. január 11.
- ↑ World of Interiors: Lee Millers Kitchen Farleys House East Sussex. World of Interiors. Hozzáférés: 2026. január 11.
- ↑ Imperial War Museum: Lee Miller's Second World War. Imperial War Museum. Hozzáférés: 2026. január 11.