Ugrás a tartalomhoz

Holmium

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
67 diszprózium ← holmium → erbium
-
↑
Ho
↓
Es
   
               
               
                                   
                                   
                                                             
                                                               
   
67
Ho
Általános
Név, vegyjel, rendszám holmium, Ho, 67
Latin megnevezésholmium
Elemi sorozatlantanoidák
Csoport, periódus, mező ?, 6, f
Megjelenésezüstfehér
Atomtömeg164,930328(7)[1]  g/mol
Elektronszerkezet[Xe] 4f11 6s2
Elektronok héjanként2, 8, 18, 29, 8, 2
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapotszilárd
Sűrűség (szobahőm.)8,79 g/cm³
Sűrűség (folyadék) az o.p.-on8,34 g/cm³
Olvadáspont1734 K
(1461 °C, 2662 °F)
Forráspont2993 K
(2720 °C, 4928 °F)
Olvadáshő17,0 kJ/mol
Párolgáshő 265 kJ/mol
Moláris hőkapacitás(25 °C) 27,15 J/(mol·K)
Gőznyomás
P/Pa1101001 k10 k100 k
T/K14321584(1775)(2040)(2410)(2964)
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezethexagonális
Oxidációs szám3
(bázikus oxid)
Elektronegativitás1,23 (Pauling-skála)
Ionizációs energia 1.: 581,0 kJ/mol
2.: 1140 kJ/mol
3.: 2204 kJ/mol
Atomsugár175 pm
Egyebek
Mágnességparamágneses
Elektromos ellenállás(sz.h.) (poly) 814 nΩ·m
Hővezetési tényező(300 K) 16,2 W/(m·K)
Hőtágulási tényező(sz.h.) (poly)
11,2 µm/(m·K)
Hangsebesség (vékony rúd)(20 °C) 2760 m/s
Young-modulus64,8 GPa
Nyírási modulus26,3 GPa
Kompressziós modulus40,2 GPa
Poisson-tényező0,231
Vickers-keménység481 MPa
Brinell-keménység746 HB
CAS-szám7440-60-0
Fontosabb izotópok
Fő cikk: A holmium izotópjai
izotóp természetes előfordulás felezési idő bomlás
mód energia (MeV) termék
165Ho 100% Ho stabil 98 neutronnal
Hivatkozások

A holmium a lantanoidák közé tartozó kémiai elem, ezüstfehér színű fém. Vegyjele Ho, rendszáma 67.

A holmiumot Marc Delafontaine(en) és Charles Soret(en) svájci vegyész mutatta ki színképelemzéssel 1878-ban. Tőlük függetlenül a svéd Per Teodor Cleve(en) itterföldekben[2] fedezte fel, ezért születési helyéről, Stockholmról nevezte el (latin neve Holmia).

Fizikai tulajdonságai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Ho2O3, balra: természetes fényben, jobbra: fénycső fényében

A holmium viszonylag lágy és alakítható elem, száraz levegőn, standard nyomáson és hőmérsékleten meglehetősen stabil, és jól ellenáll a korróziónak. Magasabb páratartalom esetén és nagyobb hőmérsékleten azonban – sárgás színű oxid keletkezése közben – gyorsan oxidálódik. Tiszta állapotban fémes, ezüstfehér színű.

A holmium-oxid a megvilágítási körülményektől függően komoly színváltozást mutat. Napfényben enyhén barnás sárga színű. Háromszínű fényben tüzes narancssárga, ilyen körülmények között szinte megkülönböztethetetlen az erbium-oxidtól. E jelenség oka a foszforeszcenciás emissziós sávok szűk volta.[3]

A természetben előforduló elemek közül e háromértékű ritkaföldfém rendelkezik a legnagyobb mágneses momentummal (10,6 µB), és más szokatlan mágneses sajátságokkal is bír. Ittriummal keverve erősen mágneses vegyületeket képez.[4] Környezeti körülmények között a holmium paramágneses, de 19 K alatti hőmérsékleten ferromágnesessé válik.[5]

Kémiai tulajdonságai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fémholmium levegőn lassan fényét veszti, és meggyújtva könnyen holmium(III)-oxiddá ég el:

4 Ho + 3 O2 → 2 Ho2O3

Elég elektropozitív fém, hideg vízzel lassan, forró vízzel meglehetősen gyorsan reagál, miközben holmium-hidroxid keletkezik:

2 Ho (s) + 6 H2O (l) → 2 Ho(OH)3 (aq) + 3 H2 (g)

A holmium reagál a halogénekkel is:

2 Ho (s) + 3 F2 (g) → 2 HoF3 (s) [rózsaszín]
2 Ho (s) + 3 Cl2 (g) → 2 HoCl3 (s) [sárga]
2 Ho (s) + 3 Br2 (g) → 2 HoBr3 (s) [sárga]
2 Ho (s) + 3 I2 (g) → 2 HoI3 (s) [sárga]

Híg kénsavban készségesen oldódik, a reakció során sárga színű Ho(III)-ionokat tartalmazó oldat keletkezik, melyben [Ho(OH2)9]3+ komplexek formájában fordul elő:[6]

2 Ho (s) + 3 H2SO4 (aq) → 2 Ho3+ (aq) + 3 SO2−4 (aq) + 3 H2 (g)

Ez a szócikk részben vagy egészben a Holmium című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

  1. ↑ "Standard atomic weights 2017 – Commission on Isotopic Abundances and Atomic Weights (CIAAW)". Hozzáférés: 2018. október 7.
  2. ↑ Itterföld: ritkaföldfémek oxidjainak keveréke a svéd Ytterby(en) környékéről, melyekben az ittrium a leggyakoribb elem. Johan Gadolin finn vegyész fedezte fel 1794-ben.
  3. ↑ Yiguo Su; et al. (2008). "Hydrothermal Synthesis of GdVO4:Ho3+ Nanorods with a Novel White-light Emission". Chemistry Letters. 37: 762. doi:10.1246/cl.2008.762. {{cite journal}}: Explicit use of et al. in: |author= (súgó)
  4. ↑ C. K. Gupta, Nagaiyar Krishnamurthy (2004). Extractive metallurgy of rare earths. CRC Press. 32. o. ISBN 0415333407.
  5. ↑ Jiles, David (1998). Introduction to magnetism and magnetic materials. CRC Press. 228. o. ISBN 0412798603.
  6. ↑ "Chemical reactions of Holmium". Webelements. 2021. január 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. június 6.
  • Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1982. 2 kötet., 501. o. ISBN 963-10-3269-8  
  • N. N. Greenwood – A. Earnshaw: Az elemek kémiája. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 2004. 3 kötet., 1687. o. ISBN 963-19-5255-X  
  • Kis kémiai szótár. Fordította Hársing Lászlóné. Budapest: Gondolat. 1972. 182–183. o.  
  • Hans Breuer: Atlasz – Kémia. Fordította Ungvárai János és Ungvárainé dr. Nagy Zsuzsanna. Harmadik, javított kiadás. Budapest: Athenaeum 2000 Kiadó Kft. 2003. 221. o. ISBN 963-9471-35-6  

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]