Freddie Mercury
| Freddie Mercury | |
 | |
| Mercury 1977-ben | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Farrokh Bulsara |
| Álnév |
|
| Született | 1946. szeptember 5. Stone Town, Zanzibár |
| Elhunyt | 1991. november 24. (45 évesen) London, Anglia |
| Sírhely |
|
| Élettárs |
|
| Szülei | Jer Bulsara Bomi Bulsara |
| Iskolái |
|
| Pályafutás | |
| Műfajok | |
| Aktív évek | 1969–1991 |
| Együttes | Queen |
| Kapcsolódó előadó(k) | |
| Hangszer |
|
| Díjak | Grammy Lifetime Achievement Award (Queen) |
| Tevékenység |
|
| Kiadók | |
| IPI-névazonosító | 00077406269 |
 | |
| Freddie Mercury aláírása | |
| Freddie Mercury weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Freddie Mercury témájú médiaállományokat. | |
Freddie Mercury, született Farrokh Bulsara (Stone Town, Zanzibár, 1946. szeptember 5. – London, Anglia, 1991. november 24.) párszi indiai származású brit énekes-dalszerző és zongorista, aki a Brian May gitárossal és Roger Taylor dobossal közösen alapított Queen rockegyüttes énekeseként és zongoristájaként tett szert világhírnévre. A rockzene történetének egyik legnagyobb énekeseként tartják számon; extravagáns színpadi megjelenéséről és négyoktávos hangterjedelméről volt ismert.[2][3] Teátrális előadásmódjával szakított a rockénekesekkel kapcsolatos hagyományos elvárásokkal, és jelentős hatást gyakorolt a Queen művészi irányvonalára.
1946-ban született Zanzibárban, az indiai párszi közösséghez tartozó szülők gyermekeként. Nyolcéves korától brit bentlakásos iskolákba járt Indiában, majd középiskolai tanulmányai után visszatért Zanzibárba. Családja 1964-ben a zanzibári forradalom elől menekülve az angliai Middlesexbe költözött. Mercury már korábban is tanult zenét és dalokat írt, majd 1970-ben Mayjel és Taylorral megalapította a Queent. Számos slágert írt az együttes számára, köztük a Killer Queen, a Bohemian Rhapsody, a Somebody to Love, a We Are the Champions, a Don’t Stop Me Now és a Crazy Little Thing Called Love című dalokat. Karizmatikus színpadi fellépései során gyakran közvetlen kapcsolatot teremtett a közönséggel, aminek egyik legismertebb példája az 1985-ös Live Aid koncerten nyújtott produkciója. Szólókarriert is folytatott, emellett producerként és zenészként is közreműködött más előadók munkáiban.
Mercurynál 1987-ben AIDS-betegséget diagnosztizáltak. Állapota ellenére továbbra is készített felvételeket a Queennel, és halála után az együttes utolsó albumán, a Made in Heavenön (1995) is szerepelt. 1991-ben, egy nappal azután, hogy nyilvánosan bejelentette betegségét, 45 éves korában az AIDS szövődményei következtében elhunyt.[4] 1992-ben a londoni Wembley Stadionban emlékkoncertet rendeztek a tiszteletére, amely egyben az AIDS-szel kapcsolatos figyelemfelhívást is szolgálta.
A Queen tagjaként Mercuryt posztumusz 2001-ben beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be, 2003-ban a Songwriters Hall of Fame-be, 2004-ben pedig a UK Music Hall of Fame-be. 1990-ben a Queen többi tagjával együtt megkapta A brit zenéhez való kiemelkedő hozzájárulásért járó Brit-díjat. Egy évvel halála után ugyanezzel az elismeréssel egyénileg is kitüntették. 2005-ben a Queen a British Academy of Songwriters, Composers and Authors szervezettől Ivor Novello-díjat kapott kiemelkedő dalgyűjteményéért. 2002-ben Mercury az 58. helyen végzett a BBC „100 legnagyobb brit” elnevezésű szavazásán.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Származása és fiatalkora
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A rajongók között gyakran tapasztalható Mercury nemzeti eredetére vonatkozó zavar. Többen úgy vélik, hogy Mercury angol (európai) és perzsa ősökkel rendelkezik, vagy csak perzsa (iráni) származással. A valóság azonban az, hogy számos zoroasztriánus perzsa menekült el Perzsiából a muszlim invázió elől, s telepedett le Indiában, és több száz év alatt a helyi lakosságba asszimilálódtak. Mercury születési anyakönyve indiaiként hivatkozik rá.[5]
Freddie Mercury Farrokh Bulsara néven született a zanzibári Stone Townban, párszi indiai szülők gyermekeként. Szülei, Bomi és Jer Bulsara azért vándoroltak ki Zanzibárba, hogy apja pénztáros maradhasson a Brit Gyarmati Hivatalban. Húgát Kashmirának hívják.
Tanulmányait a Bombay melletti panchgani (Satara) St. Peter’s boarding schoolban kezdte, és itt lépett először nyilvánosság elé a The Hectics nevű együttesben. Szintén a St. Peter’sben kapta a Freddie becenevet. Ezután 17 éves koráig a mazagoni (Bombay) St. Mary’s High Schoolban tanult, majd családjával az 1964-es zanzibári forradalom elől Angliába menekült.
Zenei karrierje
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Miközben már a Wreckage nevű együttesben énekelt, 1970-ben megismerkedett az akkor a Smile-ban zenélő Roger Taylorral és Brian Mayjel. Amikor ők énekes nélkül maradtak, Freddie beszállt a zenekarba, megalapítva a Queent. A végleges felállás 1971-ben született meg, amikor egy meghallgatás során bevették a csapatba John Deacon basszusgitárost, amivel kezdetét vette minden idők egyik legsikeresebb rockzenekarának története.
A '80-as évek elején New Yorkban és Münchenben élt, meglehetősen kicsapongó életet. Két végéről égette a gyertyát, a Queen munkáinak szüneteiben féktelen mulatságok központi figurája volt. Legendás partikat adott a legfelkapottabb bárokban: egy alkalommal a teljes baráti társaságának repülőgépet bérelt, és a frissen felfedezett playboy-szigetre, Ibizára repíttette őket. Ismert boltok és áruházak nemegyszer zárás után fogadták, hogy vásárlási szenvedélyének hódolhasson. Nem sajnálta a pénzt, a legdrágább pezsgőt és kaviárt, a luxuslakosztályt, a kokaint, a Concorde-jegyeket, a drága ajándékokat, a virágokat és bókokat azoktól, akik féktelen életviteléhez társulni vágytak. Barátságával és szerelmével sokan visszaéltek, ezeket a keserű történeteket dalaiban örökítette meg. Első szólólemeze Mr. Bad Guy címmel, 1985-ben jelent meg, és egy excentrikus, túlfűtött, érzelmes világsztár önéletrajzának, egyúttal egy korszak lezárásának tekinthető.
Londonban vásárolt villájának felújítása 1985-re készült el: a japán fabútorok, a Sotheby's aukcióin hozzáértéssel megszerzett képek és kárpitok, a koi pontyokkal ékesített japánkert, a drága porcelánok, számos macska és egyéb viktoriánus kellék között nyugodtabb életet kezdhetett.
1987-ben duettet énekelt Montserrat Caballéval: Barcelona című daluk a közelgő spanyol nyári olimpia hivatalos dala lett. Hasonló című, a rockzene és az opera sajátosságait ötvöző lemezükön Freddie Mercury méltó partnere volt a világ egyik legünnepeltebb dívájának.
Betegsége és halála
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Mercury partnere, Jim Hutton szerint, az énekesnél 1987 áprilisának végén diagnosztizálták az AIDS-et.[6] 1988 után szinte alig mutatkozott a nyilvánosság előtt. A lesifotósok képein egyre soványabb, szakállas Freddie Mercury egészségi állapotával kapcsolatos találgatások szinte folyamatossá váltak. Mivel már 1989-ben külsőleg is felfedezhetők voltak a tünetek, a sajtó gyakran cikkezett róla, titokzatos betegségeit, sőt az AIDS-betegséget is emlegették vele kapcsolatban. Ritka nyilvános szereplései alkalmával az egykori partisztár visszahúzódó főnemes benyomását keltette. Ugyanakkor folyamatosan, fantasztikus lendülettel dolgozott a Queen svájci és londoni stúdiójában, aminek eredményeként a zenekar 1989-ben és 1991-ben is új albummal jelentkezett.
A zenekar tagjaival 1989. május 22-én tudatta az állapotát. Az utolsó Queen-munka, amelyben részt vett, a These Are the Days of Our Lives dal videóklipje volt. Ekkorra már szembeötlő volt leromlott egészségi állapota, bőrét a Kaposi-szarkóma sebei lepték el. 1991 őszén, soványan és betegen már azzal a tudattal énekelte szalagra a Queen drámai dalait, hogy a közönség már csak a halála után fogja hallani őket.
1991. november 23-án közleményben tudatta a világgal, hogy AIDS-ben szenved.[7] A háza előtt fotósok és operatőrök százai gyűltek össze – a tömeget a rendőrség tartotta féken.
Mivel az elmúlt két évben annyiféle találgatást olvastam a lapokban, szeretném bejelenteni, hogy a vizsgálatok HIV-pozitívnak mutattak, és AIDS-ben szenvedek. Úgy tartottam helyesnek, hogy nem hozom nyilvánosságra a dolgot, azok érdekében, akik a környezetemben élnek. De eljött az idő, hogy barátaim és rajongóim megtudják az igazat, és remélem, mindenki csatlakozik hozzám, orvosaimhoz és mindazokhoz, akik szerte a világon küzdenek ez ellen a szörnyű kór ellen.
Másnap, 1991. november 24-én, vasárnap este halt meg. Két nappal később, zárt körű – szülei kérése szerint zoroasztriánus – temetésen vettek búcsút tőle. Fekete koporsóját egyetlen szál vörös rózsa díszítette, útját Aretha Franklin dala kísérte. Testét elhamvasztották, hamvait máig ismeretlen helyre szállították (egyes információk szerint azt édesanyja őrizte). 2013-ban a londoni Kensal Green temetőjében találtak egy francia nyelvű emléktáblát, amin a Farrokh Bulsara, Freddie Mercury eredeti neve szerepel. „Farrokh Bulsara emlékére, mindig közel leszek hozzád a szerelmemmel” – áll félig angolul, félig franciául a plaketten, amire születésének és halálának pontos dátumát rakták, M. aláírással. Egyesek szerint a szignó Mary Austin lehet, a Queen-frontember volt barátnője, akivel hét évet éltek együtt, és aki végül megörökölte az énekes 7 millió fontot érő londoni otthonát.[8] A Genfi-tó partján álló szobra és londoni háza egyaránt a rajongók zarándokhelye.
A Queen megmaradt tagjai megalapították a Mercury Phoenix Trust nevű AIDS-ellenes társaságot, és megszervezték a Freddie Mercury emlékkoncertet, amelynek teljes nyereségét az alapítvány javára utalták.
- Fő forrás: Freddie Mercury biography
Magánélete és jellegzetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Biszexualitás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Bár a közvélemény extravagánsnak és hiperaktívnak ismeri, saját bevallása szerint a magánéletében visszahúzódó és zárkózott személyiség volt: „Az a látszat, mintha fölfalnám és tönkretenném az embereket. Senki sem az igazi énemet szereti, mind a hírnévbe, a sztárba szerelmesek. Van egy kemény, férfias leplem, amit a színpadon magamra öltök, de van egy sokkal lágyabb oldalam is, amely olyan olvadékony, mint a vaj.”[9]
Ennek gyökeresen ellentmond a közvéleményben kialakult kép: legjobb példák a legendás partijai. Living On My Own kislemeze videóklipjében egy ilyen, tipikus Mercury-parti felvételei szerepelnek, ahol megfigyelhető az énekes központi szerepe, karizmatikus és nárcisztikus személyisége. Legendák keringtek arról, hogy a szerelemben is ilyen rámenős volt, ha meg akart szerezni magának valakit, akkor drága ajándékokkal próbálta meg levenni a lábáról: „Nekem igazából sok szeretetre van szükségem, és rettenetesen elkényeztetem a szeretőimet. Szeretem boldoggá tenni őket, és örömet okoz, ha igazán drága és csodálatos ajándékokat adhatok nekik.”[9]
Kevesek számára ismert, hogy valójában biszexuális volt, és az 1970-es évektől hat éven át egy Mary Austin nevű nővel élt párkapcsolatban. A sajtó a kezdetektől vájkált a magánéletében, és vélt vagy valós bizonyítékokat közölt a másságával kapcsolatban. 1974-ben például a New Musical Express újságírójának így nyilatkozott: „meleg vagyok, mint a kályha, drágám!”.[10] A 80-as években több homoszexuális kapcsolatára is fény derült, például a legtartósabb viszony Jim Huttonhoz fűzte. Hutton a Savoy londoni luxusszállodában dolgozott borbélyként, amikor 1985-ben megismerkedett a Queen együttes frontember-énekesével és először nem ismerte fel, milyen szupersztárral van dolga. Később egyre közelebb kerültek egymáshoz és együtt éltek Londonban egészen Mercury 1991-ben bekövetkezett haláláig. Hutton ápolta az énekest annak végnapjaiban, aki viszont utolsó napjaiban már „férjeként” emlegette az ezermestert. A Queen énekese félmillió fontot hagyott élettársára, továbbá egy telket Carlow-ban, ahol Hutton később házat építtetett. Mercury vagyonának zöme Mary Austinnak jutott.
Opera
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Rajongott az operáért, és ez pályafutásában is tükröződik – kezdve a Queen 1975-ös, A Night at the Opera című albumával, benne az operai hangulatú Bohemian Rhapsodyval, nyilvános operaszerepléseken át az 1988-as Barcelona albumig, amin Montserrat Caballéval énekelt, ötvözve a rockzene és az opera sajátosságait.
Mercury: „Nem tudom, hogy fogják fogadni ezt a Queen rajongói. A legrosszabb, ha rockoperának tartanák, ami rettentő unalmas. Nem lehet beskatulyázni, mert olyan dalokat éneklek, amilyeneket korábban soha, és amelyek mindkettőnk hangjához illenek. Nehéz volt megírni és elénekelni ezeket a dalokat, mert minden regiszternek a helyén kellett lennie és mind duett volt”.[11]
Fogai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Mercury jellegzetes szépséghibája volt, hogy felső elülső négy foga szabályozatlanul kiállt. Soha nem gondolt a szabályozásukra, állítása szerint nem volt rá elég ideje, de egyes állítások szerint az énekhangját féltette.[12] Gyakran viccelt is ezzel: „Rod Stewart, Elton John és én össze akartunk hozni egy bandát. Hármunk után Hair, Nose & Teeth-nek (Haj, Orr és Fogak) neveztük volna. De nem jött össze, mert nem tudtunk megegyezni a szavak sorrendjében. Én természetesen azt akartam, hogy Teeth, Nose & Hair legyen.[9] Nem szeretem, hogy a fogaim előreállnak. Ettől eltekintve tökéletes vagyok.”[13]
Bajsza
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Harmincas évei közepén haját rövidre vágatta, és bajuszt növesztett. Utóbbi idővel az egyik legismertebb stílusjegye lett, pedig kezdetben előfordult, hogy a rajongók koncerten borotvával dobálták meg, ezzel nyilvánítva ki nemtetszésüket új bajsza iránt.[14][15]
Zenei életműve
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Hatottak rá
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Gyermekkorában sok indiai zenét hallgatott, korai megnyilvánulásai Lata Mangeskhar bollywoodi playbackénekestől eredeztethetők. Alkalma nyílt arra, hogy élőben is láthassa. Miután Angliába költözött, a The Beatles, John Lennon és Jimi Hendrix nagy rajongója lett.[16] Utóbbiról így nyilatkozott: „Jimi Hendrixnek nagy jelentősége van. Ő a példaképem. A színpadon ötvöz mindent, ami egy rocksztár egész munkájában benne van. Nem lehet máshoz hasonlítani őt. Akár megvan benned a varázs, akár nincs. Nem tudod elérni a szintjét. Senki sem veheti át a helyét.”[17]
Kedvenc előadóművészei közé tartozott még Liza Minnelli énekes- és színésznő. 1975-ben ezt mondta róla: „Liza igazi tehetség. Van energiája és kitartása, és ezt át tudja adni a színpadon, az pedig, ahogyan eladja magát a közönségnek, annak nagy hatása van. Sokat lehet tanulni tőle.”[17]
Kedvelte még Elvis Presley zenéjét, az ő tiszteletére írta a Crazy Little Thing Called Love-ot, amely annyira hasonlított Presley korai stílusára, hogy sokan azt hitték, valójában ő írta. Koncerteken előszeretettel énekelte a dalait, például a Jailhouse Rockot és a Tutti Fruttit.
Hatása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]George Michael, Boy George (Culture Club), Rob Halford (Judas Priest) és a Frankie Goes to Hollywood zenekar Mercuryt jelölte meg egyik inspirációs forrásaként.[18]
Színpadi jelenléte számos stadion rocker előadót inspirált. Axl Rose egy 1992-es budapesti koncerten például Freddie emléke előtt tisztelegve elénekelte a Tavaszi szél vizet áraszt című magyar népdalt.[19]
Kurt Cobain, a Nirvana frontembere búcsúlevelében Mercury előadói tehetségét méltatta: „Például amikor a színpadon vagyunk, a fények kialszanak és elkezdődik a tömeg mániákus örvénylése, ez nem hat már úgy rám, ahogy Freddie Mercuryra hatott, aki, úgy tűnt, kedvelte a tömeg szeretetét és csodálatát, és elmerült benne, amit én abszolút csodálok és irigylek”.[20]
Zenei stílusa
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az együttes mind a négy tagja írt nagy sikerű dalokat, de az eredeti Greatest Hits válogatásalbum tizenhét dalából tízet Mercury írt: Seven Seas of Rhye, Killer Queen, Bohemian Rhapsody, Somebody to Love, Good Old-Fashioned Lover Boy, We Are the Champions, Bicycle Race, Don’t Stop Me Now, Crazy Little Thing Called Love és Play the Game. Igen eltérő stílusokban alkotott:
Hajlott a bonyolult, nem ismétlődő szerkezetű kompozíciókra (The March of the Black Queen, Bohemian Rhapsody), bár a másik véglet sem volt tőle idegen: a Crazy Little Thing Called Love például csak néhány akkordból áll. Úgy vált termékeny dalszerzővé, hogy saját bevallása szerint alig tudott kottát olvasni.[21] Legtöbb dalát zongorán írta, így több művének gitárszólama is nagyon nehezen játszható. Ritkán gitáron is írt dalt; ezen a hangszeren May szerint agresszívan és türelmetlenül játszott. Két ilyen gyorsabb szerzeménye, az Ogre Battle és a Stone Cold Crazy (bár a lemezen mind a négy tagot szerzőnek jelölik, valójában Mercury tette hozzá a legtöbbet) szokatlanul tempósak voltak a maga korában; a thrash és speed metal stílus legkorábbi képviselői lettek.
A legelismertebb pop-rock és rock énekesek közé sorolják.[2][22][23][24] Hangja nagyon jellegzetes volt, hangterjedelme több mint 3 oktáv. Természetes hangja bariton volt, de a legtöbb dalt tenor hangfekvésben adta elő. Élő előadásokon – részben a rendszeres tréning hiánya miatt – előfordult, hogy a legmagasabb hangokat nem tudta kiénekelni.[25]
Sok Queen-dalban zongorázott. Legszívesebben hangversenyzongorákat használt (nem szerette az elektromos zongorát), a stúdióban pedig csembalót, orgonát és pianínót. 1979-től, ahogy a funkzene egyre jobban előretört a zenekar stílusában, ő is egyre többet játszott szintetizátorokon. Bár sosem tartotta magát virtuóz zongoristának, játéka eredeti és harmonikus volt, ami aligha független gyermekkorának klasszikus zongoraleckéitől. Ilyen zongoraharmóniákat hallhatunk a We Are the Champions, a My Melancholy Blues és a Don’t Stop Me Now című dalaiban.
Gitáron nagyon ritkán játszott, annak ellenére, hogy dalszerzéshez használta. Az egyik ilyen ritka példa a Crazy Little Thing Called Love mindössze három akkordból álló akusztikus gitár kísérete. Ezt a koncerteken is előadta, és ilyenkor mindig viccelődött azon, hogy a gitáron összesen három akkordot tud játszani.
Szólóprojektek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1973-ban, a legelső Queen-album megjelenése előtt Mercury Larry Lurex néven adta ki az I Can Hear the Music című Beach Boys-feldolgozást. A névhasonlóság Gary Glitteréhez nem véletlen, a dal az akkoriban már divatjamúlt glitter rock hagyományokat elevenítette fel. A kislemez bukás volt, bár napjainkban a gyűjtők nagy értéknek tartanak egy-egy eredeti példányt.[26]
Szólókarrierjére nem jellemzők az ilyen nagyívű művek, első eredeti stúdióalbuma, a Mr. Bad Guy a funk és az R&B jegyében született (akárcsak az 1980-as The Game című Queen-album). A Queenhez képest szokatlanul könnyed stílusa már-már feltűnően popos, az énekest például a legtöbb helyen gitár helyett egyszerű szintetizátor kíséri.
Mercury: „Számomra a Queen dalai olyasvalamik, mint egy papír zsebkendő. John Lennon írhatott üzenetes dalokat. Stevie Wonder is. De ők ebben a szellemben is éltek. Esetükben biztos lehetett a hallgató, hogy azt és úgy gondolják, ahogy egy-egy békedal szövegében énekelték. Én más típus vagyok. Én jópofa dalokat írok, kellemes dallammal, és ez minden. Aztán írok egy másikat, és így tovább.”
Az opera iránti rajongását már a Bohemian Rhapsody is jelezte, majd az 1988-as második eredeti stúdióalbumát, a Barcelonát teljesen ennek a stílusnak szentelte. A mű fogadtatása vegyes volt, egyesek szerint ez „az első és eddig egyetlen lemez, amely valóságos értelmet ad annak, hogy operaénekes és rocksztár közösen ad elő valamit”,[27] bírálói szerint stílusidegen mind az operától, mind a könnyűzenétől.
Élő előadásai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az együttes koncertjei legfőképp Mercury karizmatikus előadásairól voltak híresek. A mai napig minden idők egyik legjobb zenei előadójának tartják.[2][3] Teátrális előadásaiban gyakran a közönség „segítségét” kérte a dalokhoz, példaként állva a későbbi aréna rock előadók számára.
Előadásmódja az évek múltával vált profibbá, ezzel párhuzamosan az „élő” énekhangja megkopott, így a hangszínbeli különbségeket profizmusával egyenlítette ki. Jellemző attrakciói voltak a mikrofonállvánnyal való gitározás, a gitárszólók során gyakran versenygitározott Brian Mayjel, a koncertek megszokott részévé vált a közönséggel való énekpárbaja,[28] a nárcisztikus és extravagáns mozgáskultúra, és a refrén közönséggel való énekeltetése (például We Will Rock You esetében).
Legfigyelemreméltóbb koncertje az 1985-ös Live Aid koncerten volt, amely előadás alatt a stadion 72 ezres közönsége összhangban tapsolt és énekelt. Ezt az előadást azóta több fórumon a világ legjobb koncerteseményének szavazták meg.[29][30]
Karrierje során becslések szerint 700 koncertet énekelt végig szerte a világon. Az együttessel elsőként vállalkoztak stadionturnékra Dél-Amerikában. Utolsó koncertje 1986. augusztus 9-én zajlott Knebworthben, mintegy 150 ezer néző előtt.
Kurt Cobain, a Nirvana énekese is hivatkozott koncertteljesítményére a búcsúlevelében.[20]
Emlékezete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Halála után öt évvel 1996-ban a svájci Montreux-ben szobrot állítottak Freddie Mercurynak a Genfi-tó partján.[31][32]
- 1999-ben a Brit Királyi Posta millenniumi bélyegsorozatában más hírességek között Freddie Mercury is helyet kapott. Az énekes a 19 pennys darabon szerepel.[33][34]
- 2016. szeptember 1-jén a Zanzibáron született Freddie Mercury első londoni otthona, szülői háza megkapta a híres angol személyekhez köthető épületeknek adható Kék Plakettet az English Heritage szervezettől. Az avatási ünnepségen Brian May, a Queen egykori gitárosa, és Mercury testvére, Kashmira Cooke leplezték le a plakettet, melyen az „Itt élt Freddie Mercury (Fred Bulsara) 1946–1991, énekes és dalszerző” felirat olvasható.[35][36]
- 2016. szeptember 5-én (születése 70. évfordulóján) Brian May, aki asztrofizikusként a NASA-nál dolgozott, bejelentette, hogy a 17473 sorszámú, 1991 FM3 jelű kisbolygónak a Nemzetközi Csillagászati Unió Kisbolygó Központja a 17473 Freddiemercury nevet adta.[37][38]
- 2018 októberében mutatták be a Bohém rapszódia című filmet, amely Mercury életét és a Queen történetét mutatja be. Mercuryt a filmben Rami Malek alakítja.[39] A film négy Oscar- és két Golden Globe-díjat nyert.
- 2026-ban, születésének 80. és a Queen budapesti koncertjének 40. évfordulója alkalmából a Magyar Zene Házában Freddie néven időszaki kiállítás nyílt, Balatonszemesen pedig köztéri mellszobrot kapott.[40]
Kritikák
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szexuális irányultsága és származása eltitkolása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Mercuryt gyakran kritizálták, mert vonakodott nyilvánosan elismerni szexuális irányultságát és indiai származását. Ezenkívül azt is felrótták neki, hogy éveken át titkolta AIDS-betegségét, ez pedig olyan üzenetet jelenthet más betegeknek, hogy az AIDS szégyellnivaló állapot. Szerintük Mercury sok anyagi és erkölcsi támogatást szerezhetett volna a betegség elleni harcnak, ha őszintén beszél az állapotáról.[41] Nem sokkal a halála után Phil Collins így nyilatkozott róla: „A legnagyobb tiszteletem és szeretetem iránta. De ha olyan kicsapongó életet élsz, amilyet ő, mindig az AIDS kockázatával játszol.”[42]
Egyéb kritikák
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Mercuryt és az együttest az 1980-as években széles körben elmarasztalták azért, mert koncerteket adtak az ENSZ bojkott alatt lévő, apartheidista Sun Cityben, és egyes diktatórikus dél-amerikai államokban. Ezek következtében az ENSZ feketelistájára kerültek, és a szaksajtóban is heves kritikák érték őket. Az együttes tagjai különböző interjúkban védekeztek, azt állították, hogy ők csak a tömeget akarták szórakoztatni.[43]
Újabb vita merült fel személyéhez kapcsolódóan 1999-ben, amikor a Millenniumi bélyegsorozat részeként Mercury tiszteletére is kibocsátottak egy sorozatot. Több újságíró úgy vélte, hogy Mercury túl vad és vitatott életet élt ahhoz, hogy ilyen megtiszteltetés érje.[44] További vitákat okozott, hogy a megjelent bélyegen a háttérben kivehető volt Roger Taylor dobos alakja, az akkori törvények szerint ugyanis a királyi család tagjain kívül csak elhunyt személyek szerepelhettek bélyegen.[45]
2006 szeptemberében, születésének hatvanadik évfordulójára a zanzibári kormány nagyszabású ünnepségeket szervezett, de egy iszlám fundamentalista szervezet tiltakozott ez ellen, mert Mercury nem élt tisztességes életet, homoszexualitása pedig szemben áll az iszlám törvényekkel.[46]
Diszkográfia
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Mr. Bad Guy (1985)
- Barcelona (1988)
Irodalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Rick Sky: Freddie Mercury élete; ford. Kirschner Dávid; Tankönyv BT., Pécs, 1992
- Queen. Ken Dean képes albuma. Kegyelettel és tisztelettel Freddie Mercury (1946–1991) emléke előtt; kieg. Harmati Anikó, Hitzinger Emese, Németh Szilvia, ford. Tótisz András; Corvina, Budapest, 1992
- Jim Hutton: Mercury és én; közrem. Tim Wapshott; ford. Nitkovszki Sztaniszlav; Lap-ics, Debrecen, 1996
- David Bret: Borotvaélen. Freddie Mercury története; ford. Sóskuthy György; Pannon Lapok Társasága, Zalaegerszeg, 2001
- Peter Freestone–David Evans: Freddie Mercury. Peter Freestone, a legjobb barát vallomása; ford. Pap Zoltán; Rózsavölgyi, Budapest, 2006
- Freddie Mercury élete saját szavaival; összeáll., szerk. Greg Brooks, Simon Lupton, előszó Jer Bulsara, ford. Stefanovits Péter; Cartaphilus, Budapest, 2009 (Legendák élve vagy halva)
- Peter Hinceː Queen. A színfalak mögött. Élet a 20. század egyik legnagyobb rockzenekarával; ford. Dobosi Bea; Real Egmont, Budapest, 2012
- Matt Richards–Mark Langthorneː Bohém rapszódia. Freddie Mercury élete, halála és öröksége; ford. Szabó Krisztina; Könyvmolyképző, Szeged, 2018
- Sean O'Hagan: Freddie Mercury. A nagy tettető. Egy élet képekben; ford. Varga Csaba; Álomgyár, Budapest, 2020 (Történelem a dalok mögött)
- Körmendy Zsuzsanna: Freddie Mercury. Egy hang, egy élet, egy lélek; Alhambra-Press Bt., Budapest, 2023 (Magyar hang-könyvek)
- María Isabel Sánchez Vegara: Freddie Mercury; ford. Pethő Dóra; HVG Könyvek Junior, Budapest, 2024
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Runtagh, Jordan (2016. november 23.). "Freddie Mercury: 10 Things You Didn't Know Queen Singer Did". Rolling Stone. 2018. augusztus 23. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2018. augusztus 23.
- 1 2 3 BBC (2001. április 18.). "Sinatra is voice of the century" (angol nyelven). Hozzáférés: 2007. szeptember 17.
- 1 2 "Greatest male rock vocalist" (angol nyelven). 2006. március 5. Hozzáférés: 2007. szeptember 17.
- ↑ "Az AIDS híres áldozatai" (magyar nyelven). 2006. december 1. 2007. augusztus 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. szeptember 17.
- ↑ "Az AIDS híres áldozatai" (angol nyelven). 2005. szeptember 21. 2011. május 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. szeptember 17.
- ↑ Teeman, Tim (2006. szeptember 7.). "I Couldn't Bear to See Freddie Wasting Away". The Times. London. 2011. október 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. május 2.
- ↑ "Mars Hill: December 2005" (angol nyelven). 2005. december 2. Hozzáférés: 2007. szeptember 17.
- ↑ "Megtalálták Freddie Mercury nyughelyét?". Lángoló Gitárok honlapja. Hozzáférés: 2013. március 12.
- 1 2 3 "Queen Story 2. rész (1982-1986)" (magyar nyelven). 2007. szeptember 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. szeptember 17.
- ↑ "VOX Magazine 70's interviews" (angol nyelven). 2007. szeptember 15. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. szeptember 17.
- ↑ "Queen Story 3. rész (1986-1989)" (magyar nyelven). 2007. szeptember 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. szeptember 17.
- ↑ "Why didn't Freddie Mercury have his famous 'overbite' fixed?" (angol nyelven). 2004. szeptember 21. Hozzáférés: 2007. szeptember 17.
- ↑ "Queen - Idézetek" (magyar nyelven). 2009. szeptember 17. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. szeptember 17.
- ↑ "Freddie Mercury profilja a melegvagyok.hu-n" (magyar nyelven). 2013. június 20. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. február 21.
- ↑ "Férfiak, akik összenőttek bajszukkal" (magyar nyelven). 2013. február 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. február 21.
- ↑ "Queen before Queen" (angol nyelven). 1966. március. Hozzáférés: 2007. szeptember 17.
- 1 2 Scott Cohen (1975). "Queen's Freddie Mercury Shopping For An Image In London" (angol nyelven). 2007. október 11. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. szeptember 17.
- ↑ "Musicmatch Guide: Freddie Mercury" (angol nyelven). 2007. október 10. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. szeptember 17.
{{cite web}}: Cite has empty unknown parameter:|5=(súgó) - ↑ "New Era - Guns N'Roses portál" (magyar nyelven). 2007. szeptember 19. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. szeptember 17.
{{cite web}}: Cite has empty unknown parameter:|5=(súgó) - 1 2 Kurt Cobain (1994. április 5.). "The Suicide Note" (magyar nyelven). 2007. szeptember 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. szeptember 17.
- ↑ Melody Maker (1981. február 5.). "Freddie Mercury interview" (angol nyelven). 2007. október 20. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. szeptember 17.
- ↑ Greg Prato. "Freddie Mercury - Overview" (angol nyelven). Hozzáférés: 2007. szeptember 17.[halott link]
- ↑ "MTV's 22 Greatest Voices in Music" (angol nyelven). 2007. 2013. június 26. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. szeptember 17.
- ↑ "The 100 Greatest Singers of All Time" (angol nyelven). Rolling Stone. 2009. július 3. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. január 8.
{{cite web}}: Italic or bold markup not allowed in:|publisher=(súgó) - ↑ "Circus Magazine interview" (angol nyelven). 1977. május 12. 2007. október 20. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. szeptember 17.
- ↑ "Larry Lurex singles" (angol nyelven). Hozzáférés: 2007. szeptember 17.
- ↑ Fáy Miklós (2004). "A hallgatás tornya" (magyar nyelven). 2007. szeptember 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. szeptember 17.
- ↑ Lásd például az 1986-os Wembley-koncerten, az A Kind of Magic és az Under Pressure között.
- ↑ "Queen Voted Best Gig-Live Aid" (angol nyelven). Hozzáférés: 2007. szeptember 17.
- ↑ "Queen win greatest live gig poll" (angol nyelven). 2006. november 9. Hozzáférés: 2007. szeptember 17.
- ↑ Freddie Mercury statue, Montreaux-Vevey
- ↑ Freddie Mercury statue (Lonely Planet)
- ↑ Millennium Series. The Entertainers' Tale 1999
- ↑ Mercury and Moore head millennium stamps
- ↑ Blue Plaque unveiled on Freddie Mercury's first London home
- ↑ Freddie Mercury's modest London home gets blue plaque
- ↑ Kisbolygót kap Freddie Mercury
- ↑ Freddie Mercury aszteroidát kapott szülinapjára
- ↑ Lamont, Tom (2018. október 14.). "Rami Malek: 'Being offered the part of Freddie Mercury was a gun-to-the-head moment'" (angol nyelven). The Observer. Hozzáférés: 2018. október 15.
- ↑ Freddie Mercury szobor Balatonszemesen.
- ↑ "Freddie's obituary (Rolling Stone)" (angol nyelven). 1992. 2007. március 12. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. szeptember 17.
- ↑ "Freddie Is Dead (The Sun – Queen Archives)" (angol nyelven). The Sun. 1991. november 25. Hozzáférés: 2013. március 27..
Phil Collins said: This is a tragedy. I had the greatest admiration and a lot of affection for him. But if you go around leading a pretty much promiscuous life as he did then you always run the risk of AIDS.
- ↑ Harris, John (2005. január 14.). "The sins of St Freddie" (angol nyelven). The Guardian. Hozzáférés: 2013. március 27.
- ↑ "Mercury's stamp drawing criticism" (angol nyelven). Rome News-Tribune. 1999. június 3. 8A. o. Hozzáférés: 2013. március 27.
- ↑ Rohrer, Finlo (2008. október 14.). "The politics of stamps" (angol nyelven). BBC News. Hozzáférés: 2013. március 27.
- ↑ "Muszlimok tüntetnek Freddie Mercury születésnapján" (magyar nyelven). 2006. szeptember 5. Hozzáférés: 2007. szeptember 17.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Freddie Mercury Fan Site (magyarul)
- Magyar Queen rajongói oldal (magyarul)
- 60 éves lenne Freddie Mercury (magyarul)
- Freddie Mercury Official Site Archiválva 2010. július 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
- Angol nyelvű archivált Freddie Mercury interjúk[halott link] (angolul)
- Official International Queen Fan Club (angolul)
