Charles Stark Draper
| Charles Stark Draper | |
| Született | 1901. október 2.[1][2][3] Windsor |
| Elhunyt | 1987. július 25. (85 évesen)[1][2][3] Cambridge |
| Állampolgársága | amerikai |
| Szülei | Mattie Martha Washington Stark |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | Lista
|
Charles Stark Draper (Windsor, 1901. október 2.[1][2][3] – Cambridge, 1987. július 25.[1][2][3]) amerikai tudós és mérnök, akit „az inerciális navigáció atyjaként” ismertek.[20] A Massachusetts Institute of Technology műszerezési laboratóriumának alapítója és igazgatója volt, amely később kivált a MIT-ből, és nonprofit Charles Stark Draper Laboratory néven működött tovább.
Az 1940-es évektől kezdve Draper tehetetlenségi irányító rendszereket fejlesztett repülőgépekhez. A második világháborúban Draper feltalálta az első ólomszámító célzókészülékeket repülőgépekhez, majd később hasonló technológiát alkalmazott rakétavezető rendszerekben is. 1954-ben Draper tehetetlenségi vezérlőinek számítógépes autopilotba való beépítésével az Instrumentation Lab végrehajthatta az első parttól partig tartó pilóta nélküli repülést. A laboratórium a NASA számára tervezett Apollo Guidance Computer segítségével tette lehetővé az Apollo holdra szállást is. 1960-ban Draper az egyik tudós volt, akit a Time magazin az Év Embere címmel tüntetett ki.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 4 "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 3 4 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 3 4 "La France savante". Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ "www.asme.org/about-asme/honors-awards/achievement-awards/holley-medal".
- ↑ "www.sigmaxi.org/programs/prizes-awards/william-procter".
- ↑ "www.fi.edu/en/laureates/charles-stark-draper".
- ↑ "achievement.org/our-history/golden-plate-awards/all-honorees/".
- ↑ "www.nsf.gov/od/nms/recip_details.jsp?recip_id=109". Hozzáférés: 2014. július 20.
- ↑ "aiaa.org/guggenheim/medal-recipients/".
- ↑ "www.asme.org/about-asme/honors-awards/achievement-awards/rufus-oldenburger-medal".
- ↑ "thejohnscottaward.github.io/jsc/1951-2010.html".
- ↑ "ieee.org/portal/pages/about/awards/pr/lammepr.html".
- ↑ "www.nmspacemuseum.org/inductee/charles-s-draper/". Hozzáférés: 2023. július 17.
- ↑ "Space Pioneers Enshrined". Las Vegas Optic (angol nyelven). 1976. október 6. 6. o.
- ↑ "www.iafastro.org/activities/honours-and-awards/iaf-excellence-in-international-cooperation-award/allan-d-emil-memorial-award.html".
- ↑ charles-stark-draper
- ↑ "www.invent.org/inductees/charles-stark-draper".
- ↑ "a2c2.org/richard-e-bellman-control-heritage-award#recipients".
- ↑ "iaaweb.org/content/view/142/242/".
- ↑ "International Space Hall of Fame ‑ Charles S. Draper". New Mexico Museum of Space History. Hozzáférés: 2013. január 27.
Irodalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- MacKenzie, Donald Angus (1993). Inventing Accuracy: A Historical Sociology of Nuclear Missile Guidance. Cambridge, MA: MIT Press. ISBN 978-0-262-63147-1.
- Wildenberg, Thomas (2019). Hot Spot of Invention: Charles Stark Draper, MIT, and the Development of Inertial Guidance and Navigation. Annapolis (Maryland): Naval Institute Press. ISBN 978-1-682-47469-3.