fejedelem

Hungarian

Etymology

fej +‎ -edelem

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfɛjɛdɛlɛm]
• Hyphenation: fe‧je‧de‧lem

Noun

fejedelem (plural fejedelmek)

1. prince (male ruler or head of a principality)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	fejedelem	fejedelmek
accusative	fejedelmet	fejedelmeket
dative	fejedelemnek	fejedelmeknek
instrumental	fejedelemmel	fejedelmekkel
causal-final	fejedelemért	fejedelmekért
translative	fejedelemmé	fejedelmekké
terminative	fejedelemig	fejedelmekig
essive-formal	fejedelemként	fejedelmekként
essive-modal	fejedelemül	fejedelmekül
inessive	fejedelemben	fejedelmekben
superessive	fejedelmen	fejedelmeken
adessive	fejedelemnél	fejedelmeknél
illative	fejedelembe	fejedelmekbe
sublative	fejedelemre	fejedelmekre
allative	fejedelemhez	fejedelmekhez
elative	fejedelemből	fejedelmekből
delative	fejedelemről	fejedelmekről
ablative	fejedelemtől	fejedelmektől
non-attributive possessive – singular	fejedelemé	fejedelmeké
non-attributive possessive – plural	fejedeleméi	fejedelmekéi

Possessive forms of fejedelem

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	fejedelmem	fejedelmeim
2nd person sing.	fejedelmed	fejedelmeid
3rd person sing.	fejedelme	fejedelmei
1st person plural	fejedelmünk	fejedelmeink
2nd person plural	fejedelmetek	fejedelmeitek
3rd person plural	fejedelmük	fejedelmeik

Derived terms

• fejedelemség

Compound words

• fejedelemasszony
• fejedelemnő

Further reading

• fejedelem in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
• fejedelem in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2026).