In: Grüll Tibor – Szabó Ernő (szerk.): A könyv forradalma. Íróeszközök és íróanyagok ábrázolásai a római világban (Specimina nova dissertationum ex Institutio Historiae Antiquae et Archaeologiae Universitatis Quinqueecclesiensis, Supplementum XIV), Pécs, 2024, pp. 123–170., 2024
The aim of this paper is to analyze the scroll depictions on the Pannonian sepulchral monuments a... more The aim of this paper is to analyze the scroll depictions on the Pannonian sepulchral monuments and to attempt to interpret them.
Uploads
Papers by Nándor Agócs
- - -]ḅ/ḍị [us] | pr[a^e]f(ectus) leg(ionis) | a^ṛ(am) [pos]uit.
- - -] ḅ(ene)f(iciarius) | pr[a^e]f(ecti) leg(ionis) | a^ṛ(am) [pos]uit.
Based on the title praefectus legionis, the monument can be dated to the end of the 2nd century or the first half of the 3rd century (cf. tab. I-II).
[Modern find spot: Apáca str. 36. Győr, Hungary. Ancient find spot: Arrabona, Pannonia superior.]
Jelen tanulmány célja, hogy összegezze a római kori gyaloghintóvivőkről, azaz a lecticariusokról fellelhető információkat. Az antik szerzők csak utalásszerű adatokat szolgáltatnak, így a legfőbb forrást a latin nyelvű feliratok jelentik. Többnyire szűkszavú, rövid sírfeliratokról van szó, számuk alig haladja meg a félszázat. A római feliratkultúrából fakadóan ezek időben a principatus korára korlátozódnak. Időbeli és földrajzi megoszlásuk is részben kulturális, de leginkább gazdasági és kutatottsági okokra vezethető vissza. Arra mégis alkalmasak, hogy az ismert lecticariusok társadalmi helyzetéről, származásáról, esetlegesen életkoráról valljanak. Illetve összességében arról, hogy a római társadalom egy ilyen szűk csoportjáról, mely a római történetírók számára meglehetősen marginális és hétköznapi volt mennyit tudhatunk egyáltalán.
This is a well-preserved fragment of the first tablet of a military diploma probably issued by Emperor Trajan, dating from 99/100–104 CE and applying to a soldier in an auxiliary unit stationed in Pannonia. It appeared during a search for metal objects at Salköveskút. The diploma text, probably of type ALFÖLDY-MANN IIB, has at least three, perhaps five instances of ala, from which names of only two places can be deciphered: ala I Bosporanorum and ala Frontoniana. Of the cohort names, only cohors I Alpinorum survives.
Around one hundred inscriptions were recovered outside Pannonia mentioning people originating from Savaria. It is quite an abundant source group considsering there are currently 247 inscriptions that were recovered on Savarian territory. The presence of Savarians is attested earliest in the twin legions, the legio I Adiutrix and the legio II Adiutrix. These two legions recruited mainly from cities founded by Emperor Claudius and were transferred in Flavian times to Germania and Britannia respectively. Soldiers who were subsequently transferred to the cohors XIII urbana (and plausibly to the cohors X urbana) as a grant, likely merited their awards in these provinces. After the 1st century AD no Pannonian recruits are known in the cohortes urbanae. In the Flavian era, possibly from AD 71 onwards, Savarian citizens enlisted to the legio XV Apollinaris stationed at that time in Carnuntum. The unit was led east in AD 113 with the last group of Savarian conscripts. At the end of the 1st century AD several Savarians lived in Rome, who served in the newly established ranks of the equites singulares Augusti. By Emperor Hadrian's reign the latest several Savarians are attested amongst the officers of the cohortes praetoriae. From the second half of the 2nd century AD we find a handful of Savarians amongst legionary centurions and equestrian military officers as well. Part of the Savarian recruits certainly enlisted in the legiones Adiutrices during the course of the 2nd century AD. It was most likely a result of the campaigns of these legions that Savarians are attested in Africa and from the ascension of Emperor Septimius Severus, in Rome. In the Severus era numerous Savarians are attested in the ranks of the cohortes praetoriae and the legio II Parthica, yet their numbers decline amongst the equites singulares. The Savarians who are the subject of this study are mostly descendants of the veterans who established Savaria, themselves being soldiers as well. The majority of civilians leaving Pannonia where following their recruited family member.
A pannóniai gladiátorokra vonatkozó régészeti és feliratos források A történelem számtalanszor bebizonyította, hogy civilizáció és kegyetlenség nem feltétlenül egymást kizáró fogalmak. Miután Pannonia területe a rómaiak békéje alá került, a betelepülő romanizált népesség továbbra is ragaszkodott jól megszokott életviteléhez, szokásaihoz. A romanizáció előre haladásával, a gazdasági növekedéssel, az urbanizáció térnyerésével egyre nagyobb igény mutatkozott a római kultúra minden szegletére. Bár nem tudjuk, hogy a tartományban mikor rendezhették az első gladiátor via-dalokat, az bizonyos, hogy a rendszeres és nagyszabású játékok megjelenése az amphitheatrum építésekhez köthető. A tartományból számos amphitheatrum ismert: az első Carnuntumban épült az itt állomásozó katonaság igényeinek kielégítésére; az I. század végén már fakonstrukciós épület állt, melyet a II. században kőbe építet-tek át. A civil lakosság számára is épült egy némileg kisebb amphitheatrum. 1 A má-sik helytartói székhelyen, Aquincumban szintén kettő épült fel, a II. század közepén. Scarbantiában szintén épült egy, feltehetőleg a II. században. 2 Egyes kutatók további amphitheatrumok létezésével is számolnak, Brigetióban további kettővel, 3 Mursában, Gorsiumban eggyel-eggyel. Bár ezek alapján gyakorlatilag az összes nagyváros szóba jö-het, bizonyosat azonban csak az öt eddig megásott amphitheatrumról lehet mondani.
angegebenden Fundort im September 2012 Feldbegehungen durchgeführt, aber keine weiteren Fragmente gefunden. Die Fragmente bilden den oberen rechten Teil der ehemaligen Tafel und haben eine Größe von (22)x(13)x5 cm. Das Material ist aus qualitativem Kalkstein, die Bruchflächen sind kristallisch und weiß. Die Bruch ächen deuten darauf hin, dass die vier Fragmente als Ganzes zusammen abgebrochen sind und später, bedingt durch neuzeitliche Ackerbestellungen, in die heutigen bekannten vier Stücke zerbrochen sind. Die Rückseite, die Nebenseiten und das Schriftfeld sind sind glatt poliert, die Ecken sind leicht verwittert. Von der Inschrift sind die ersten drei Zeilen erhalten geblieben. Die Buchstaben sind fein eingraviert und gut lesbar, die
Inschrift zeigt ein einheitliches Bild. Spuren von roter Farbe sind stellenweise zu erkennen. Die Buchstabenhöhe in der ersten Reihe beträgt 3,5 cm und in der zweiten und (vermutlich) in der dritten Reihe 2,6cm. Am Ende der ersten und zweiten Zeile benden sich dreieckförmige Interpunktionen.Das Schriftfeld weist eine doppelte Prolierung auf, seine Fläche ist glatt poliert. Die Originalmaße des Schriftfeldes waren ungefähr 40x50cm. In Gebieten von pannonischen Villen sind bisher nur wenige Kaiserinschriften gefunden wurden, bzw. sind bisher bekannt, weshalb hier eine sekundäre Verwendung der Inschrift vermutet werden kann. Die Tafel wurde (irgendwann) zwischen 193 und 211 n.Chr. zu Ehren des Kaisers Septimius Severus gefertigt. Nach ihren Maßen zu urteilen hat die Tafel zu einem kleinen Gebäude, oder zu einer Statue gehört. Der Text kann folgendermaßen rekonstruiert werden: [Pro sal(ute) Imp(eratoris)] Caes(aris) | [L(uci) Septimi Severi Pii Per]t{e}<i>nac(is) |
[Aug(usti) —] ex | [—].
Thesis by Nándor Agócs
- - -]ḅ/ḍị [us] | pr[a^e]f(ectus) leg(ionis) | a^ṛ(am) [pos]uit.
- - -] ḅ(ene)f(iciarius) | pr[a^e]f(ecti) leg(ionis) | a^ṛ(am) [pos]uit.
Based on the title praefectus legionis, the monument can be dated to the end of the 2nd century or the first half of the 3rd century (cf. tab. I-II).
[Modern find spot: Apáca str. 36. Győr, Hungary. Ancient find spot: Arrabona, Pannonia superior.]
Jelen tanulmány célja, hogy összegezze a római kori gyaloghintóvivőkről, azaz a lecticariusokról fellelhető információkat. Az antik szerzők csak utalásszerű adatokat szolgáltatnak, így a legfőbb forrást a latin nyelvű feliratok jelentik. Többnyire szűkszavú, rövid sírfeliratokról van szó, számuk alig haladja meg a félszázat. A római feliratkultúrából fakadóan ezek időben a principatus korára korlátozódnak. Időbeli és földrajzi megoszlásuk is részben kulturális, de leginkább gazdasági és kutatottsági okokra vezethető vissza. Arra mégis alkalmasak, hogy az ismert lecticariusok társadalmi helyzetéről, származásáról, esetlegesen életkoráról valljanak. Illetve összességében arról, hogy a római társadalom egy ilyen szűk csoportjáról, mely a római történetírók számára meglehetősen marginális és hétköznapi volt mennyit tudhatunk egyáltalán.
This is a well-preserved fragment of the first tablet of a military diploma probably issued by Emperor Trajan, dating from 99/100–104 CE and applying to a soldier in an auxiliary unit stationed in Pannonia. It appeared during a search for metal objects at Salköveskút. The diploma text, probably of type ALFÖLDY-MANN IIB, has at least three, perhaps five instances of ala, from which names of only two places can be deciphered: ala I Bosporanorum and ala Frontoniana. Of the cohort names, only cohors I Alpinorum survives.
Around one hundred inscriptions were recovered outside Pannonia mentioning people originating from Savaria. It is quite an abundant source group considsering there are currently 247 inscriptions that were recovered on Savarian territory. The presence of Savarians is attested earliest in the twin legions, the legio I Adiutrix and the legio II Adiutrix. These two legions recruited mainly from cities founded by Emperor Claudius and were transferred in Flavian times to Germania and Britannia respectively. Soldiers who were subsequently transferred to the cohors XIII urbana (and plausibly to the cohors X urbana) as a grant, likely merited their awards in these provinces. After the 1st century AD no Pannonian recruits are known in the cohortes urbanae. In the Flavian era, possibly from AD 71 onwards, Savarian citizens enlisted to the legio XV Apollinaris stationed at that time in Carnuntum. The unit was led east in AD 113 with the last group of Savarian conscripts. At the end of the 1st century AD several Savarians lived in Rome, who served in the newly established ranks of the equites singulares Augusti. By Emperor Hadrian's reign the latest several Savarians are attested amongst the officers of the cohortes praetoriae. From the second half of the 2nd century AD we find a handful of Savarians amongst legionary centurions and equestrian military officers as well. Part of the Savarian recruits certainly enlisted in the legiones Adiutrices during the course of the 2nd century AD. It was most likely a result of the campaigns of these legions that Savarians are attested in Africa and from the ascension of Emperor Septimius Severus, in Rome. In the Severus era numerous Savarians are attested in the ranks of the cohortes praetoriae and the legio II Parthica, yet their numbers decline amongst the equites singulares. The Savarians who are the subject of this study are mostly descendants of the veterans who established Savaria, themselves being soldiers as well. The majority of civilians leaving Pannonia where following their recruited family member.
A pannóniai gladiátorokra vonatkozó régészeti és feliratos források A történelem számtalanszor bebizonyította, hogy civilizáció és kegyetlenség nem feltétlenül egymást kizáró fogalmak. Miután Pannonia területe a rómaiak békéje alá került, a betelepülő romanizált népesség továbbra is ragaszkodott jól megszokott életviteléhez, szokásaihoz. A romanizáció előre haladásával, a gazdasági növekedéssel, az urbanizáció térnyerésével egyre nagyobb igény mutatkozott a római kultúra minden szegletére. Bár nem tudjuk, hogy a tartományban mikor rendezhették az első gladiátor via-dalokat, az bizonyos, hogy a rendszeres és nagyszabású játékok megjelenése az amphitheatrum építésekhez köthető. A tartományból számos amphitheatrum ismert: az első Carnuntumban épült az itt állomásozó katonaság igényeinek kielégítésére; az I. század végén már fakonstrukciós épület állt, melyet a II. században kőbe építet-tek át. A civil lakosság számára is épült egy némileg kisebb amphitheatrum. 1 A má-sik helytartói székhelyen, Aquincumban szintén kettő épült fel, a II. század közepén. Scarbantiában szintén épült egy, feltehetőleg a II. században. 2 Egyes kutatók további amphitheatrumok létezésével is számolnak, Brigetióban további kettővel, 3 Mursában, Gorsiumban eggyel-eggyel. Bár ezek alapján gyakorlatilag az összes nagyváros szóba jö-het, bizonyosat azonban csak az öt eddig megásott amphitheatrumról lehet mondani.
angegebenden Fundort im September 2012 Feldbegehungen durchgeführt, aber keine weiteren Fragmente gefunden. Die Fragmente bilden den oberen rechten Teil der ehemaligen Tafel und haben eine Größe von (22)x(13)x5 cm. Das Material ist aus qualitativem Kalkstein, die Bruchflächen sind kristallisch und weiß. Die Bruch ächen deuten darauf hin, dass die vier Fragmente als Ganzes zusammen abgebrochen sind und später, bedingt durch neuzeitliche Ackerbestellungen, in die heutigen bekannten vier Stücke zerbrochen sind. Die Rückseite, die Nebenseiten und das Schriftfeld sind sind glatt poliert, die Ecken sind leicht verwittert. Von der Inschrift sind die ersten drei Zeilen erhalten geblieben. Die Buchstaben sind fein eingraviert und gut lesbar, die
Inschrift zeigt ein einheitliches Bild. Spuren von roter Farbe sind stellenweise zu erkennen. Die Buchstabenhöhe in der ersten Reihe beträgt 3,5 cm und in der zweiten und (vermutlich) in der dritten Reihe 2,6cm. Am Ende der ersten und zweiten Zeile benden sich dreieckförmige Interpunktionen.Das Schriftfeld weist eine doppelte Prolierung auf, seine Fläche ist glatt poliert. Die Originalmaße des Schriftfeldes waren ungefähr 40x50cm. In Gebieten von pannonischen Villen sind bisher nur wenige Kaiserinschriften gefunden wurden, bzw. sind bisher bekannt, weshalb hier eine sekundäre Verwendung der Inschrift vermutet werden kann. Die Tafel wurde (irgendwann) zwischen 193 und 211 n.Chr. zu Ehren des Kaisers Septimius Severus gefertigt. Nach ihren Maßen zu urteilen hat die Tafel zu einem kleinen Gebäude, oder zu einer Statue gehört. Der Text kann folgendermaßen rekonstruiert werden: [Pro sal(ute) Imp(eratoris)] Caes(aris) | [L(uci) Septimi Severi Pii Per]t{e}<i>nac(is) |
[Aug(usti) —] ex | [—].
https://harmattan.hu/konyvek/dignitas-auctoritas-maiestas-es-potestas-pannoniaban/