Gergely Csányi
Gergely Csányi is a sociologist. His research field is the social-economic embeddedness and historical change of psychic structures, intimacy, sexuality, body conceptions and gender. He is an assistant professor of the Eötvös Loránd University, Department of Social Research Methodology. Csányi is member of the Working Group for Public Sociology “Helyzet”.
less
Related Authors
InterestsView All (19)
Uploads
Papers by Gergely Csányi
A szócikkek az általunk a lapszám cikkeiben használt értelmezések sarokpontjait ismertetik. Nem törekedtünk a különböző iskolák és vitáik részletes ismertetésére; amennyiben viszont relevánsnak tartottuk, bemutatjuk, hogy értelmezésünk melyik irányzatra, melyik szerzőre vagy a szerző melyik művére épül elsősorban.
Tanulmányunkban két fő kérdésre keressük a választ. Egyrészt arra, hogy mely előzmények és körülmények befolyásolták a magyarországi pornóipar kiépülését a „hosszú kilencvenes években”, azaz a rendszerváltást megelőző években, valamint az azt követő bő egy évtizedben. Másrészt arra, hogy e folyamat hogyan képezte részét gazdaságilag és kulturálisan Magyarország 1970-es évektől kezdődő világgazdasági reintegrációjának. A kutatás megállapításai háromféle empirikus forrásanyag forráskritikával kezelt feldolgozásán (korabeli sajtóbeszámolók; iparági vagy az iparágra rálátó szereplőkkel folytatott félig strukturált interjúk; egykori iparági szereplők önéletrajzi könyvei), valamint a témában fellelhető szociológiai, történeti és politikai gazdaságtani szakirodalom integratív újraolvasásán nyugszik, és világrendszer-elméleti keretben vizsgálja a szexlapkiadásból és pornófilmgyártásból álló pornóipar hazai és nemzetközi működési mechanizmusait. Magyarország a régió országai közül az egyik legliberálisabb társadalom- és gazdaságpolitikát folytatva, valamint infrastrukturális ellátottságát és a fellelhető technikai szakértelmet (pl. filmgyártás) tekintve megkönnyítette a nemzetközi (főként osztrák, német) tőke beáramlását a rendszerváltás idején. A gazdasági liberalizmushoz illeszkedve az államszocializmus alatt egyre jobban lazultak a reklámiparban is a szabályozások és irányelvek, a szexualizált női testtel való reklámozás bevett gyakorlat volt, és a Kádár-kor vizuális kultúrájában a szexualizált női test látványa egyre megszokottabbá vált a nyilvánosságban, a szexuálisan kizsákmányolt nő figurája pedig teljes leválasztásra került a felemás női emancipáció témájáról. A rendszerváltás idején kialakuló gazdasági-társadalmi válság és az átörökített, társadalmi osztálypozíciókba sűrűsödő hátrányok nők tömegeit tették kiszolgáltatottá a felfutó pornóipar számára. Mindezzel párhuzamosan a nyilvánosságban megjelenő és a pornóról szóló mainstream diskurzusok a pornó jelenlétét a liberális demokrácia indikátoraként, valamint legitim üzleti vállalkozásként tartották számon, jelentősebb ellendiskurzus hiányában pedig ezzel további igazolását adták az iparszerű működésnek.
E tanulmányban megkérdőjelezem azokat a társadalomtudományban és a liberális értelmiségi nyilvánosságban elterjedt nézeteket, melyek szerint a modern szexuális kapcsolatokat a heteronormativitás, a patriarchális viszonyok, a premodern tradíciók és az osztályexkluzivitás alól való felszabadulás jellemzi. Amellett érvelek, hogy a modern tőkés világrendszer különböző módokon igazítja magához az emberi test szexuális potenciálját és kapcsolja saját hierarchikus cselekvési rendszerébe a szexuális kapcsolatokat. E szempontból a szexuális forradalomnak nevezett társadalmi folyamat legfontosabb szegmense a test szexuális potenciáljának bekapcsolása a fordista termelés által kitágított piacba. Továbbá a szexualitás különböző ideológiáinak ellentéte nem a premodern maradványok és a modernitás ellentétei, hanem a modern világrendszer rendszerszintű ellentmondásainak kifejeződései.
Tanulmányomban a 2008 utáni genderrezsimet és „nőpolitikát” a női formális és informális munka társadalomba való integrációjának összefüggésében vizsgálom történeti szempontból. Rámutatok, hogy a nők által végzett termelő (produktív) és újratermelő (reproduktív) munka a különböző időszakokban különböző módokon integrálódott a társadalomba, attól függően, hogy Magyarország milyen módon integrálódott a világrendszerbe. Amellett érvelek, hogy a 2008 utáni genderrezsim és „nőpolitika” vizsgálatakor a közvetlen válság okozta globális átrendeződésen kívül figyelembe kell venni az 1950-es évek óta tartó lokális demográfiai lejtmenetet, az ahhoz kapcsolódó abortuszdiskurzust, az 1970-es évek óta tartó világgazdasági lejtmenetet, valamint azt, ahogy Magyarország a rendszerváltáskor egy függő, félperifériás pozícióban integrálódott vissza formálisan a világrendszerbe.
A tanulmány célja egyfelől hogy bemutassa azoknak az elméleteknek az eszmetörténetét, amelyek a kapitalista osztályviszonyok mélypszichológiájának felderítésére és kritikájára irányultak. Másrészről annak eszmetörténeti bemutatása, hogy miként szorult háttérbe a tudattalan szempontja a társadalomtudományi, illetve a társadalom szempontja a pszichológiai gondolkodásból. Legvégül pedig, hogy megpróbálja megválaszolni a kérdést, hogy mi a mélylélektan kritikai potenciálja ma, azaz, hogy a pszichoanalitikus metapszichológia mivel tud hozzájárulni egy modern kritikai elmélethez.
A nemi alapú erőszak tematikájú kvantitatív adatfelvételek a téma érzékenysége miatt a kérdezőbiztosok speciális „érzékenyítő” és kérdezéstechnikai képzését igénylik, mivel ezeknek a kérdőíveknek a lekérdezése során olyan érzelmileg terhelt vagy fenyegetetett interperszonális szituációk alakulhatnak ki, melyek diszkomfort- vagy veszélyérzetet okozhatnak a válaszadónak, illetve a kérdezőbiztosnak; rosszabb esetben retraumatizálhatják az erőszakot átélt válaszadót. A kérdezőbiztosok felkészületlensége egyrészről morális problémákat vet fel, másrészről növelheti a válaszmegtagadás és a disszimuláció kockázatát. A tanulmány azt a tudásanyagot foglalja össze, amelyet a nemi alapú erőszak tematikájú adatfelvételek előtti képzési szakaszban meg kell osztani a kérdezőbiztosokkal, illetve azokat a képzési és interjútechnikai módszereket, melyeket a nemi alapú erőszak adatfelvételek igényelnek.
TÁRGYSZÓ: nemi alapú erőszak, kérdezőbiztos, kérdezéstechnika
Tanulmányunkban a rendszerváltozás utáni kelet-európai és azon belül a magyar feminizmus kialakulását a globális egyenlőtlen történeti fejlődés részeként értelmezzük. Megközelítésünk alapvető gondolata, hogy egy adott korszak adott társadalmának jelenségeit – így a nőiség tapasztalatát és a feminista mozgalmakat – nem önmagukban, hanem annak a tágabb viszonyrendszernek a kontextusában kell vizsgálnunk, amelynek részei. Az általunk választott kontextus, amiben az alábbiakban fogjuk értelmezni ezeknek a mozgalmaknak a lehetőségeit, a „hosszú 16. századtól” kialakuló, az egész glóbuszra kiterjedő egyre szorosabban integrálódó tőkés árutermelési és munkamegosztási rendszer, röviden a kapitalista világrendszer. Azt vizsgáljuk, hogy a nyugati centrumbeli és a keleti feminizmus egymáshoz való viszonya hogyan alakult ki a kelet-európai országok – elsősorban Magyarország – legújabb kori világgazdasági integrációja során, amit az 1970-es évektől datálunk. Először rögzítjük elméleti keretünket, amely megmutatja, hogy hogyan értelmezhető a nőiség strukturális pozícióként. Majd vázlatosan bemutatjuk a nyugat-európai és észak-amerikai nemi viszonyokat és feminizmusokat részint a II. világháború után kialakuló észak-amerikai hegemónia prosperáló időszakában, de nagyobb hangsúlyt az 1970-es évektől jelenlevő nemzetközi politikai és kulturális hegemónia válságidőszakának szentelünk, amivel párhuzamosan a kelet-európai országok lassú visszacsatlakozása is beindult a tőkés világgazdaságba. Ezt követően bemutatjuk a rendszerváltozás utáni magyar feminizmust a kelet-európai félperiféria tőkés világrendszerbe való formális visszacsatlakozásának kontextusában. Végül bemutatjuk a magyar feminizmusban végbemenő változásokat a 2008-as világgazdasági válságot követően kibontakozó társadalmi és mozgalmi átrendeződés után.
Azt a folyamatot, amely során az élet újratermelése a kapitalista termelés részévé válik, a reprodukció, társadalmi reprodukció vagy reproduktív munka kifejezésekkel szokás megragadni. Ezek a kifejezések magukba foglalják a folyamatot, ahogy a kapitalizmus átalakítja és felhasználja a szeretet, a szex, a gondoskodás és a házimunka gyakorlatait, úgy, hogy azok a tőkés felhalmozás logikájába illeszkedjenek. Tanulmányunkban a társadalmi reprodukció elmélettörténetét foglaljuk össze: Marx és Engels eredeti társadalmi reprodukció fogalma után bemutatjuk az ezt az értelmezést felhasználó és kritizáló későbbi kutatási hullámokat – a feminista, világrendszer-szemléletű, az informális munkára, parasztságra, vagy a természet felhasználására vonatkozó kutatásokat –, majd arra kérdezünk rá, milyen hozadéka lehet ezeknek a megközelítéseknek a kelet-európai társadalmi viszonyok megértéséhez.
A szócikkek az általunk a lapszám cikkeiben használt értelmezések sarokpontjait ismertetik. Nem törekedtünk a különböző iskolák és vitáik részletes ismertetésére; amennyiben viszont relevánsnak tartottuk, bemutatjuk, hogy értelmezésünk melyik irányzatra, melyik szerzőre vagy a szerző melyik művére épül elsősorban.
Tanulmányunkban két fő kérdésre keressük a választ. Egyrészt arra, hogy mely előzmények és körülmények befolyásolták a magyarországi pornóipar kiépülését a „hosszú kilencvenes években”, azaz a rendszerváltást megelőző években, valamint az azt követő bő egy évtizedben. Másrészt arra, hogy e folyamat hogyan képezte részét gazdaságilag és kulturálisan Magyarország 1970-es évektől kezdődő világgazdasági reintegrációjának. A kutatás megállapításai háromféle empirikus forrásanyag forráskritikával kezelt feldolgozásán (korabeli sajtóbeszámolók; iparági vagy az iparágra rálátó szereplőkkel folytatott félig strukturált interjúk; egykori iparági szereplők önéletrajzi könyvei), valamint a témában fellelhető szociológiai, történeti és politikai gazdaságtani szakirodalom integratív újraolvasásán nyugszik, és világrendszer-elméleti keretben vizsgálja a szexlapkiadásból és pornófilmgyártásból álló pornóipar hazai és nemzetközi működési mechanizmusait. Magyarország a régió országai közül az egyik legliberálisabb társadalom- és gazdaságpolitikát folytatva, valamint infrastrukturális ellátottságát és a fellelhető technikai szakértelmet (pl. filmgyártás) tekintve megkönnyítette a nemzetközi (főként osztrák, német) tőke beáramlását a rendszerváltás idején. A gazdasági liberalizmushoz illeszkedve az államszocializmus alatt egyre jobban lazultak a reklámiparban is a szabályozások és irányelvek, a szexualizált női testtel való reklámozás bevett gyakorlat volt, és a Kádár-kor vizuális kultúrájában a szexualizált női test látványa egyre megszokottabbá vált a nyilvánosságban, a szexuálisan kizsákmányolt nő figurája pedig teljes leválasztásra került a felemás női emancipáció témájáról. A rendszerváltás idején kialakuló gazdasági-társadalmi válság és az átörökített, társadalmi osztálypozíciókba sűrűsödő hátrányok nők tömegeit tették kiszolgáltatottá a felfutó pornóipar számára. Mindezzel párhuzamosan a nyilvánosságban megjelenő és a pornóról szóló mainstream diskurzusok a pornó jelenlétét a liberális demokrácia indikátoraként, valamint legitim üzleti vállalkozásként tartották számon, jelentősebb ellendiskurzus hiányában pedig ezzel további igazolását adták az iparszerű működésnek.
E tanulmányban megkérdőjelezem azokat a társadalomtudományban és a liberális értelmiségi nyilvánosságban elterjedt nézeteket, melyek szerint a modern szexuális kapcsolatokat a heteronormativitás, a patriarchális viszonyok, a premodern tradíciók és az osztályexkluzivitás alól való felszabadulás jellemzi. Amellett érvelek, hogy a modern tőkés világrendszer különböző módokon igazítja magához az emberi test szexuális potenciálját és kapcsolja saját hierarchikus cselekvési rendszerébe a szexuális kapcsolatokat. E szempontból a szexuális forradalomnak nevezett társadalmi folyamat legfontosabb szegmense a test szexuális potenciáljának bekapcsolása a fordista termelés által kitágított piacba. Továbbá a szexualitás különböző ideológiáinak ellentéte nem a premodern maradványok és a modernitás ellentétei, hanem a modern világrendszer rendszerszintű ellentmondásainak kifejeződései.
Tanulmányomban a 2008 utáni genderrezsimet és „nőpolitikát” a női formális és informális munka társadalomba való integrációjának összefüggésében vizsgálom történeti szempontból. Rámutatok, hogy a nők által végzett termelő (produktív) és újratermelő (reproduktív) munka a különböző időszakokban különböző módokon integrálódott a társadalomba, attól függően, hogy Magyarország milyen módon integrálódott a világrendszerbe. Amellett érvelek, hogy a 2008 utáni genderrezsim és „nőpolitika” vizsgálatakor a közvetlen válság okozta globális átrendeződésen kívül figyelembe kell venni az 1950-es évek óta tartó lokális demográfiai lejtmenetet, az ahhoz kapcsolódó abortuszdiskurzust, az 1970-es évek óta tartó világgazdasági lejtmenetet, valamint azt, ahogy Magyarország a rendszerváltáskor egy függő, félperifériás pozícióban integrálódott vissza formálisan a világrendszerbe.
A tanulmány célja egyfelől hogy bemutassa azoknak az elméleteknek az eszmetörténetét, amelyek a kapitalista osztályviszonyok mélypszichológiájának felderítésére és kritikájára irányultak. Másrészről annak eszmetörténeti bemutatása, hogy miként szorult háttérbe a tudattalan szempontja a társadalomtudományi, illetve a társadalom szempontja a pszichológiai gondolkodásból. Legvégül pedig, hogy megpróbálja megválaszolni a kérdést, hogy mi a mélylélektan kritikai potenciálja ma, azaz, hogy a pszichoanalitikus metapszichológia mivel tud hozzájárulni egy modern kritikai elmélethez.
A nemi alapú erőszak tematikájú kvantitatív adatfelvételek a téma érzékenysége miatt a kérdezőbiztosok speciális „érzékenyítő” és kérdezéstechnikai képzését igénylik, mivel ezeknek a kérdőíveknek a lekérdezése során olyan érzelmileg terhelt vagy fenyegetetett interperszonális szituációk alakulhatnak ki, melyek diszkomfort- vagy veszélyérzetet okozhatnak a válaszadónak, illetve a kérdezőbiztosnak; rosszabb esetben retraumatizálhatják az erőszakot átélt válaszadót. A kérdezőbiztosok felkészületlensége egyrészről morális problémákat vet fel, másrészről növelheti a válaszmegtagadás és a disszimuláció kockázatát. A tanulmány azt a tudásanyagot foglalja össze, amelyet a nemi alapú erőszak tematikájú adatfelvételek előtti képzési szakaszban meg kell osztani a kérdezőbiztosokkal, illetve azokat a képzési és interjútechnikai módszereket, melyeket a nemi alapú erőszak adatfelvételek igényelnek.
TÁRGYSZÓ: nemi alapú erőszak, kérdezőbiztos, kérdezéstechnika
Tanulmányunkban a rendszerváltozás utáni kelet-európai és azon belül a magyar feminizmus kialakulását a globális egyenlőtlen történeti fejlődés részeként értelmezzük. Megközelítésünk alapvető gondolata, hogy egy adott korszak adott társadalmának jelenségeit – így a nőiség tapasztalatát és a feminista mozgalmakat – nem önmagukban, hanem annak a tágabb viszonyrendszernek a kontextusában kell vizsgálnunk, amelynek részei. Az általunk választott kontextus, amiben az alábbiakban fogjuk értelmezni ezeknek a mozgalmaknak a lehetőségeit, a „hosszú 16. századtól” kialakuló, az egész glóbuszra kiterjedő egyre szorosabban integrálódó tőkés árutermelési és munkamegosztási rendszer, röviden a kapitalista világrendszer. Azt vizsgáljuk, hogy a nyugati centrumbeli és a keleti feminizmus egymáshoz való viszonya hogyan alakult ki a kelet-európai országok – elsősorban Magyarország – legújabb kori világgazdasági integrációja során, amit az 1970-es évektől datálunk. Először rögzítjük elméleti keretünket, amely megmutatja, hogy hogyan értelmezhető a nőiség strukturális pozícióként. Majd vázlatosan bemutatjuk a nyugat-európai és észak-amerikai nemi viszonyokat és feminizmusokat részint a II. világháború után kialakuló észak-amerikai hegemónia prosperáló időszakában, de nagyobb hangsúlyt az 1970-es évektől jelenlevő nemzetközi politikai és kulturális hegemónia válságidőszakának szentelünk, amivel párhuzamosan a kelet-európai országok lassú visszacsatlakozása is beindult a tőkés világgazdaságba. Ezt követően bemutatjuk a rendszerváltozás utáni magyar feminizmust a kelet-európai félperiféria tőkés világrendszerbe való formális visszacsatlakozásának kontextusában. Végül bemutatjuk a magyar feminizmusban végbemenő változásokat a 2008-as világgazdasági válságot követően kibontakozó társadalmi és mozgalmi átrendeződés után.
Azt a folyamatot, amely során az élet újratermelése a kapitalista termelés részévé válik, a reprodukció, társadalmi reprodukció vagy reproduktív munka kifejezésekkel szokás megragadni. Ezek a kifejezések magukba foglalják a folyamatot, ahogy a kapitalizmus átalakítja és felhasználja a szeretet, a szex, a gondoskodás és a házimunka gyakorlatait, úgy, hogy azok a tőkés felhalmozás logikájába illeszkedjenek. Tanulmányunkban a társadalmi reprodukció elmélettörténetét foglaljuk össze: Marx és Engels eredeti társadalmi reprodukció fogalma után bemutatjuk az ezt az értelmezést felhasználó és kritizáló későbbi kutatási hullámokat – a feminista, világrendszer-szemléletű, az informális munkára, parasztságra, vagy a természet felhasználására vonatkozó kutatásokat –, majd arra kérdezünk rá, milyen hozadéka lehet ezeknek a megközelítéseknek a kelet-európai társadalmi viszonyok megértéséhez.