Az elmúlt negyedszázadban magyar katonák és rendőrök – több, mint négyszázan – az ENSZ, EU és a N... more Az elmúlt negyedszázadban magyar katonák és rendőrök – több, mint négyszázan – az ENSZ, EU és a NATO által irányított – afrikai műveletben vettek részt. Ennek ellenére ezekről a műveletekről mindeddig arányaiban kevés információ került nyilvánosságra. Talán azért is, mert a fekete kontinens elveszítette korábbi „vonzerejét” a nyugati világ számára, esetleg bizalmasan kellett kezelni a műveletek eseményeit, vagy „csak” – mint minden más misszióban katonáink és rendőreink – mindenki tette a dolgát. Napjainkban Afrika ismét felértékelődik nem csak diplomáciai, politikai és gazdasági, hanem katonai szempontból is. Egyre nagyobb igény jelentkezik az ismételt szerepvállalásra, ezért a korábbi ismereteink, tapasztalataink feldolgozása és megismerése elengedhetetlen. De egyre nagyobb az igény a nagyközönség részéről is az afrikai szerepvállalásunk megismerésére is. A könyvet jegyző szakemberek ennek az igénynek megfelelve mutatják be Angolát és az ott zajló békeműveleteket. Emellett könyvükkel lehetőséget biztosítanak a szélesebb olvasóközönség számára is, hogy megismerjék békefenntartó missziónk egy kevésbé kutatott és bemutatott időszakát.
Nagy-Britannia és Afrika: mit is fújt el a "változás szele"? 1960. február 3-án a brit minisztere... more Nagy-Britannia és Afrika: mit is fújt el a "változás szele"? 1960. február 3-án a brit miniszterelnök, Harold Macmillan korszakos beszédet mondott. Fokvárosban, a dél-afrikai parlament két házának együttes ülésén szólalt fel, méltatva az "aranylakodalmat", négy egykori brit gyarmat egyesülésének, a Dél-afrikai Unió megalakulásának ötvenedik évfordulóját. 1 Az udvarias bevezető után azonban a dél-afrikai (fehér) politikusok számára kevésbé örvendetes folytatás következett. Közel egy hónapja tartó afrikai körútja során Macmillan a brit gyarmatokat és a Nemzetközösség 2 egy ekkorra már függetlenné vált országát, Ghánát kereste fel, s járt a kontinens legnépesebb országában, Nigériában is. Így első kézből informálódott Afrika népeinek függetlenedési törekvéseiről. Közvetlen benyomást szerezve a folyamatról, a fokvárosi parlamentben kijelentette: "A változás szele járja át ezt a kontinenst, s akár szeretjük, akár nem, az afrikai nemzeti öntudat megerősödése politikai valóság. Mindannyian el kell hogy fogadjuk a tényét. Kormányzati politikánk figyelembe kell hogy vegye ezt." 3 A brit politika részéről Afrika vonatkozásában évszázados hagyománnyal való szakítást jelentett ez, s egyben figyelmeztetés is volt brit Afrika fehér kisebbségi rendszereinek, hogy a fekete népesség jogfosztását nem tarthatják fenn, s ha mégis megpróbálnák, a továbbiakban nem számíthatnak London támogatására. Nem véletlen tehát, hogy a beszédet immár történeti perspektívából is a dekolonizáció egyik meghatározó mérföldkövének tartják. A beszéd elhangzásának ötvenedik évfordulójára írt egyik tanulmány szerzője közel másfélszáz könyvet számolt össze, amelyeknek a címében is szerepelt Macmillan "Wind of Change" vagy a beszédben elhangzottól némileg eltérően "Winds of Change" szófordulata. 4 A kifejezést felkapta a tömegkultúra, a műszaki élettől kezdve a popkultúráig (a legendás Scorpions együttes "rockhimnusza" az 1990-es évekből) bevett kifejezéssé vált. Eredetileg azonban nem jelentett mást, mint azt, hogy a brit gyarmatosítók hosszú generációinak békésen vagy erőszakkal, egyenlőtlen szerződésekkel, megtévesztéssel birtokba vett területeit a "változás szele" kevesebb mint egy emberöltő alatt elfújta. E látszólag váratlan és gyors fordulat megítélése máig megosztja nemcsak a volt anyaország és egykori gyarmatai lakóinak közvéleményét, hanem a szűkebb szakmai köröket is, újra és újra fellángol a vita, vajon az összkép mennyire fehér vagy fekete. Az ér-1 A beszéd teljes, eredeti szövegét lásd: https://web-archives.univ-pau.fr/english/TD2doc1.pdf (letöltés: 2022. augusztus 14.) 2 A Brit Nemzetközösség (British Commonwealth of Nations) az 1926-os Birodalmi Konferencián alakult, s 1949-ben, főleg India kezdeményezésére váltott nevet a semlegesen csengő Nemzetközösségre. 3 Irwin: A Wind of Change?, 902. 4 Ward: Run Before the Tempest, 198.
Afrika Tanulmányok / Hungarian Journal of African Studies, Mar 1, 2008
996-ban, Samuel Huntington "The Clash of Civilizations" című műve könyvváltozatának megjelenése é... more 996-ban, Samuel Huntington "The Clash of Civilizations" című műve könyvváltozatának megjelenése évében Paul Kennedy két, szintén a Yale Egyetemen tanító szerzőtárssal közösen cikket jelentetett meg a Foreign Affairs hasábjain "Kulcsállamok az USA külpolitikai stratégiájában" címmel. (Chase, Hill, Kennedy, 1996: 35-51) A cikk legfontosabb mondanivalója, hogy az Egyesült Államok a fejlődő világban csak vékonyan teríti segélyeit, így annak hatásfoka alacsony, nem képes a válságokat sem megelőzni, sem kezelni. A megoldást a szerzők kulcsállamok (pivotal states) kiválasztásában látták, az oda koncentrálandó anyagi eszközök sokkal jobb hasznosulását prognosztizálva. Kilenc ilyen államot neveztek meg, Indonéziát, Indiát, Pakisztánt, Törökországot, Egyiptomot, Brazíliát, Algériát, Mexikót és Dél-Afrikát. Egyetlen amerikai adminisztráció sem tette doktrínává az elképzelést, de az máig ható gondolati befolyásra tett szert, vitákat, indulatokat gerjesztve. 1 A Dél-afrikai Köztársaság szerepeltetése ezen a listán nem volt ellentmondásoktól mentes. A kontinens gazdasági óriása a cikk megírásának idején éppen hogy maga mögött hagyta a nemzetközi kirekesztettség évtizedeit, a félelmek az erőszak elszabadulásától még mindenkiben elevenen éltek. Ennél is meglepőbb azonban, hogy a szubszaharai Afrikából egyedül Dél-Afrika került fel az államok e szűk körébe, noha Észak-Afrikát két állam is képviselte. Az afropesszimizmus csúcsának számító 1990-es évtizedben Nigéria, Etiópia, és más nagy afrikai államok leértékelődése szinte teljes volt. Napjainkra a helyzet gyökeresen megváltozott, részben az emelkedő olajbevételeknek, részben a nyersanyagtermelő államok pozíciójának általános javulása következtében. Ennek ellenére Dél-Afrika helyzete mind a nemzetközi, mind pedig az Afrikán belüli erősorrendben azóta még tovább erősödött. A G8-ak legutolsó, Heiligendammban tartott csúcstalálkozójára 2007 júniusában az ún. "küszöbállamok", Kína, India, Mexikó, Brazília, és Dél-Afrika külön meghívást kaptak, kiemelt partnerekként kezelték őket, míg a napirend fontos részét képező afrikai ügyek tárgyalására meginvitált többi afrikai állam, Algéria, Etiópia, Ghána, Nigéria, Szenegál nem kaptak ilyen megkülönböztetett figyelmet és szerepet. A küszöbállamok, így Dél-Afrika jövőbeni szerepe a következő G8 csúcstalálkozókon várhatóan még erősödni is fog, mivel az OECD ernyője alatt közös fórumot kívánnak velük létrehozni. Dél-Afrika megítélése Afrikában és a tágabb világban nem ellentmondásoktól mentes. Egyes szerzők "big brother"-nek titulálják, utalva arra, hogy gazdaságilag, katonailag, s sok más vonatkozásban is óriási fölényben van a fekete kontinensen.
The African State in a Changing Global Context: Breakdowns and Transformations
Http Dx Doi Org 10 1080 00358533 2013 793570, Jun 1, 2013
... 83 Zoltán Illés Towards an Independent Southern Sudan 101 Loránd Szabó The Fear of the Splitt... more ... 83 Zoltán Illés Towards an Independent Southern Sudan 101 Loránd Szabó The Fear of the Splitting up of the Democratic Republic of the Congo 117 Section Three: New Trends within Africa Ferenc Dávid Markó Understanding Nation-Building: The Case of Ethiopia 133 Petra ...
Már a rendszerváltást megelõzõ idõszakban Magyarország igyekezett eltávolodni a szovjet érdekszfé... more Már a rendszerváltást megelõzõ idõszakban Magyarország igyekezett eltávolodni a szovjet érdekszférától és kereste azokat a lehetõségeket, amellyel a korábbi szoros függõségeket lazíthatják. Erre az egyik lehetõséget az ENSZ által szervezett különbözõ békemûveletekben történõ részvétel kínálta, amelyekben fõként a hadsereg és a rendõrség szakemberei vállaltak szerepet. Jelen tanulmány bemutatja a Magyar Honvédség elsõ afrikai (angolai) szerepvállalását, amelynek az eredményei a békemûveletek terén további lehetõségeket teremtettek az ország számára.
Az elmúlt negyedszázadban magyar katonák és rendőrök – több, mint négyszázan – az ENSZ, EU és a N... more Az elmúlt negyedszázadban magyar katonák és rendőrök – több, mint négyszázan – az ENSZ, EU és a NATO által irányított – afrikai műveletben vettek részt. Ennek ellenére ezekről a műveletekről mindeddig arányaiban kevés információ került nyilvánosságra. Talán azért is, mert a fekete kontinens elveszítette korábbi „vonzerejét” a nyugati világ számára, esetleg bizalmasan kellett kezelni a műveletek eseményeit, vagy „csak” – mint minden más misszióban katonáink és rendőreink – mindenki tette a dolgát. Napjainkban Afrika ismét felértékelődik nem csak diplomáciai, politikai és gazdasági, hanem katonai szempontból is. Egyre nagyobb igény jelentkezik az ismételt szerepvállalásra, ezért a korábbi ismereteink, tapasztalataink feldolgozása és megismerése elengedhetetlen. De egyre nagyobb az igény a nagyközönség részéről is az afrikai szerepvállalásunk megismerésére is. A könyvet jegyző szakemberek ennek az igénynek megfelelve mutatják be Angolát és az ott zajló békeműveleteket. Emellett könyvükkel lehetőséget biztosítanak a szélesebb olvasóközönség számára is, hogy megismerjék békefenntartó missziónk egy kevésbé kutatott és bemutatott időszakát.
Nagy-Britannia és Afrika: mit is fújt el a "változás szele"? 1960. február 3-án a brit minisztere... more Nagy-Britannia és Afrika: mit is fújt el a "változás szele"? 1960. február 3-án a brit miniszterelnök, Harold Macmillan korszakos beszédet mondott. Fokvárosban, a dél-afrikai parlament két házának együttes ülésén szólalt fel, méltatva az "aranylakodalmat", négy egykori brit gyarmat egyesülésének, a Dél-afrikai Unió megalakulásának ötvenedik évfordulóját. 1 Az udvarias bevezető után azonban a dél-afrikai (fehér) politikusok számára kevésbé örvendetes folytatás következett. Közel egy hónapja tartó afrikai körútja során Macmillan a brit gyarmatokat és a Nemzetközösség 2 egy ekkorra már függetlenné vált országát, Ghánát kereste fel, s járt a kontinens legnépesebb országában, Nigériában is. Így első kézből informálódott Afrika népeinek függetlenedési törekvéseiről. Közvetlen benyomást szerezve a folyamatról, a fokvárosi parlamentben kijelentette: "A változás szele járja át ezt a kontinenst, s akár szeretjük, akár nem, az afrikai nemzeti öntudat megerősödése politikai valóság. Mindannyian el kell hogy fogadjuk a tényét. Kormányzati politikánk figyelembe kell hogy vegye ezt." 3 A brit politika részéről Afrika vonatkozásában évszázados hagyománnyal való szakítást jelentett ez, s egyben figyelmeztetés is volt brit Afrika fehér kisebbségi rendszereinek, hogy a fekete népesség jogfosztását nem tarthatják fenn, s ha mégis megpróbálnák, a továbbiakban nem számíthatnak London támogatására. Nem véletlen tehát, hogy a beszédet immár történeti perspektívából is a dekolonizáció egyik meghatározó mérföldkövének tartják. A beszéd elhangzásának ötvenedik évfordulójára írt egyik tanulmány szerzője közel másfélszáz könyvet számolt össze, amelyeknek a címében is szerepelt Macmillan "Wind of Change" vagy a beszédben elhangzottól némileg eltérően "Winds of Change" szófordulata. 4 A kifejezést felkapta a tömegkultúra, a műszaki élettől kezdve a popkultúráig (a legendás Scorpions együttes "rockhimnusza" az 1990-es évekből) bevett kifejezéssé vált. Eredetileg azonban nem jelentett mást, mint azt, hogy a brit gyarmatosítók hosszú generációinak békésen vagy erőszakkal, egyenlőtlen szerződésekkel, megtévesztéssel birtokba vett területeit a "változás szele" kevesebb mint egy emberöltő alatt elfújta. E látszólag váratlan és gyors fordulat megítélése máig megosztja nemcsak a volt anyaország és egykori gyarmatai lakóinak közvéleményét, hanem a szűkebb szakmai köröket is, újra és újra fellángol a vita, vajon az összkép mennyire fehér vagy fekete. Az ér-1 A beszéd teljes, eredeti szövegét lásd: https://web-archives.univ-pau.fr/english/TD2doc1.pdf (letöltés: 2022. augusztus 14.) 2 A Brit Nemzetközösség (British Commonwealth of Nations) az 1926-os Birodalmi Konferencián alakult, s 1949-ben, főleg India kezdeményezésére váltott nevet a semlegesen csengő Nemzetközösségre. 3 Irwin: A Wind of Change?, 902. 4 Ward: Run Before the Tempest, 198.
Afrika Tanulmányok / Hungarian Journal of African Studies, Mar 1, 2008
996-ban, Samuel Huntington "The Clash of Civilizations" című műve könyvváltozatának megjelenése é... more 996-ban, Samuel Huntington "The Clash of Civilizations" című műve könyvváltozatának megjelenése évében Paul Kennedy két, szintén a Yale Egyetemen tanító szerzőtárssal közösen cikket jelentetett meg a Foreign Affairs hasábjain "Kulcsállamok az USA külpolitikai stratégiájában" címmel. (Chase, Hill, Kennedy, 1996: 35-51) A cikk legfontosabb mondanivalója, hogy az Egyesült Államok a fejlődő világban csak vékonyan teríti segélyeit, így annak hatásfoka alacsony, nem képes a válságokat sem megelőzni, sem kezelni. A megoldást a szerzők kulcsállamok (pivotal states) kiválasztásában látták, az oda koncentrálandó anyagi eszközök sokkal jobb hasznosulását prognosztizálva. Kilenc ilyen államot neveztek meg, Indonéziát, Indiát, Pakisztánt, Törökországot, Egyiptomot, Brazíliát, Algériát, Mexikót és Dél-Afrikát. Egyetlen amerikai adminisztráció sem tette doktrínává az elképzelést, de az máig ható gondolati befolyásra tett szert, vitákat, indulatokat gerjesztve. 1 A Dél-afrikai Köztársaság szerepeltetése ezen a listán nem volt ellentmondásoktól mentes. A kontinens gazdasági óriása a cikk megírásának idején éppen hogy maga mögött hagyta a nemzetközi kirekesztettség évtizedeit, a félelmek az erőszak elszabadulásától még mindenkiben elevenen éltek. Ennél is meglepőbb azonban, hogy a szubszaharai Afrikából egyedül Dél-Afrika került fel az államok e szűk körébe, noha Észak-Afrikát két állam is képviselte. Az afropesszimizmus csúcsának számító 1990-es évtizedben Nigéria, Etiópia, és más nagy afrikai államok leértékelődése szinte teljes volt. Napjainkra a helyzet gyökeresen megváltozott, részben az emelkedő olajbevételeknek, részben a nyersanyagtermelő államok pozíciójának általános javulása következtében. Ennek ellenére Dél-Afrika helyzete mind a nemzetközi, mind pedig az Afrikán belüli erősorrendben azóta még tovább erősödött. A G8-ak legutolsó, Heiligendammban tartott csúcstalálkozójára 2007 júniusában az ún. "küszöbállamok", Kína, India, Mexikó, Brazília, és Dél-Afrika külön meghívást kaptak, kiemelt partnerekként kezelték őket, míg a napirend fontos részét képező afrikai ügyek tárgyalására meginvitált többi afrikai állam, Algéria, Etiópia, Ghána, Nigéria, Szenegál nem kaptak ilyen megkülönböztetett figyelmet és szerepet. A küszöbállamok, így Dél-Afrika jövőbeni szerepe a következő G8 csúcstalálkozókon várhatóan még erősödni is fog, mivel az OECD ernyője alatt közös fórumot kívánnak velük létrehozni. Dél-Afrika megítélése Afrikában és a tágabb világban nem ellentmondásoktól mentes. Egyes szerzők "big brother"-nek titulálják, utalva arra, hogy gazdaságilag, katonailag, s sok más vonatkozásban is óriási fölényben van a fekete kontinensen.
The African State in a Changing Global Context: Breakdowns and Transformations
Http Dx Doi Org 10 1080 00358533 2013 793570, Jun 1, 2013
... 83 Zoltán Illés Towards an Independent Southern Sudan 101 Loránd Szabó The Fear of the Splitt... more ... 83 Zoltán Illés Towards an Independent Southern Sudan 101 Loránd Szabó The Fear of the Splitting up of the Democratic Republic of the Congo 117 Section Three: New Trends within Africa Ferenc Dávid Markó Understanding Nation-Building: The Case of Ethiopia 133 Petra ...
Már a rendszerváltást megelõzõ idõszakban Magyarország igyekezett eltávolodni a szovjet érdekszfé... more Már a rendszerváltást megelõzõ idõszakban Magyarország igyekezett eltávolodni a szovjet érdekszférától és kereste azokat a lehetõségeket, amellyel a korábbi szoros függõségeket lazíthatják. Erre az egyik lehetõséget az ENSZ által szervezett különbözõ békemûveletekben történõ részvétel kínálta, amelyekben fõként a hadsereg és a rendõrség szakemberei vállaltak szerepet. Jelen tanulmány bemutatja a Magyar Honvédség elsõ afrikai (angolai) szerepvállalását, amelynek az eredményei a békemûveletek terén további lehetõségeket teremtettek az ország számára.
Az Afrika Tanulmányok folyóirat különszámaként megjelenő kiadvánnyal rendhagyó módon formát is bo... more Az Afrika Tanulmányok folyóirat különszámaként megjelenő kiadvánnyal rendhagyó módon formát is bontottunk, hiszen a mérete és vizuális világa is eltér a megszokott tudományos számoktól – ez is volt a világos célunk vele! Azt szeretnénk, hogy egy könnyen fogyasztható – természetesen tudományosan megalapozott – tartalom mellett turisztikai ajánlóként is szolgáljon e kiadvány, részletesen bemutatva azokat az útvonalakat, amelyek összekötnek számos híres magyar személyt, tettet, „lábnyomot”, melyek felkeresése váljon a térségbe induló, oda biztonságosan megérkező hazánkfi a és -lánya számára, egyúttal (hiszen angol nyelven is közkinccsé tesszük az Interneten) a Kelet-Afrikában turistáskodók számára.
Uploads
Books by Gábor Búr
elveszítette korábbi „vonzerejét” a nyugati világ számára, esetleg bizalmasan kellett kezelni a műveletek eseményeit, vagy „csak” – mint minden más misszióban katonáink és rendőreink – mindenki tette a dolgát. Napjainkban Afrika ismét felértékelődik nem csak diplomáciai, politikai és gazdasági,
hanem katonai szempontból is. Egyre nagyobb igény jelentkezik az ismételt szerepvállalásra, ezért a korábbi ismereteink, tapasztalataink feldolgozása és megismerése elengedhetetlen. De egyre nagyobb az igény a nagyközönség
részéről is az afrikai szerepvállalásunk megismerésére is. A könyvet jegyző szakemberek ennek az igénynek megfelelve mutatják be Angolát és az ott zajló békeműveleteket. Emellett könyvükkel lehetőséget biztosítanak a szélesebb olvasóközönség számára is, hogy megismerjék békefenntartó missziónk egy kevésbé kutatott és bemutatott időszakát.
Papers by Gábor Búr
elveszítette korábbi „vonzerejét” a nyugati világ számára, esetleg bizalmasan kellett kezelni a műveletek eseményeit, vagy „csak” – mint minden más misszióban katonáink és rendőreink – mindenki tette a dolgát. Napjainkban Afrika ismét felértékelődik nem csak diplomáciai, politikai és gazdasági,
hanem katonai szempontból is. Egyre nagyobb igény jelentkezik az ismételt szerepvállalásra, ezért a korábbi ismereteink, tapasztalataink feldolgozása és megismerése elengedhetetlen. De egyre nagyobb az igény a nagyközönség
részéről is az afrikai szerepvállalásunk megismerésére is. A könyvet jegyző szakemberek ennek az igénynek megfelelve mutatják be Angolát és az ott zajló békeműveleteket. Emellett könyvükkel lehetőséget biztosítanak a szélesebb olvasóközönség számára is, hogy megismerjék békefenntartó missziónk egy kevésbé kutatott és bemutatott időszakát.