At the end of their life, after transferring the kingdom to their grown-up sons, several kings of... more At the end of their life, after transferring the kingdom to their grown-up sons, several kings of the Sūryavaṃśa chose to retire from the world and devoted their last years to asceticism and meditation. The verses of the Raghuvaṃśa describing these kings show considerable variation mainly along the lines of which āśrama (stage of life) the king enters at the end of his life. In many cases the commentators discuss these variants and argue pro and contra the availability of saṃnyāsa for people of royal status, thus participating in a larger mediaeval debate observable in texts on dharmaśāstra. This paper takes into consideration former studies on the subject by Tsuchida, Olivelle and Goodall, and most importantly discusses both published and unpublished commentaries on the Raghuvaṃśa, examining what authorities they quote to give support to their views on this dharmaśāstric issue, as well as the efforts they make to present the Raghuvaṃśa as being both internally consistent and in har...
At the end of their life, after transferring the kingdom to their grown-up sons, several kings of... more At the end of their life, after transferring the kingdom to their grown-up sons, several kings of the Sūryavaṃśa chose to retire from the world and devoted their last years to asceticism and meditation. The verses of the Raghuvaṃśa describing these kings show considerable variation mainly along the lines of which āśrama (stage of life) the king enters at the end of his life. In many cases the commentators discuss these variants and argue pro and contra the availability of saṃnyāsa for people of royal status, thus participating in a larger mediaeval debate observable in texts on dharmaśāstra. This paper takes into consideration former studies on the subject by Tsuchida, Olivelle and Goodall, and most importantly discusses both published and unpublished commentaries on the Raghuvaṃśa, examining what authorities they quote to give support to their views on this dharmaśāstric issue, as well as the efforts they make to present the Raghuvaṃśa as being both internally consistent and in harmony with the teachings on dharma they consider valid.
Balogh, Dániel. <em>Hunnic Peoples in Central and South Asia: Sources for Their Origin and ... more Balogh, Dániel. <em>Hunnic Peoples in Central and South Asia: Sources for Their Origin and History</em>. Groningen: Barkhuis, 2020. Huns -- History -- Sources.<br> Huns. <br> History.
Uralkodói erények a Gupta-kori szanszkrit irodalomban (Kr. u. 4-5. század) A példás Atithi Kālidā... more Uralkodói erények a Gupta-kori szanszkrit irodalomban (Kr. u. 4-5. század) A példás Atithi Kālidāsa, a klasszikus indiai irodalom talán legismertebb költője, valószínűleg a Gupta-dinasztia udvarában írta műveit a Kr. u. 4-5. században. A Nap-nemzetség királyairól szóló eposza, a Raghuvaṃśa, a Mahābhārata és a Rāmāyaṇa után talán a legismertebb és legnagyobb hatású irodalmi alkotás volt a középkori Dél-Ázsiában. A költő mesterművének tekintették, a művelt elit oktatásának részévé vált, kéziratait sok ezer példányban másolták le, és több mint ötven kommentárt írtak hozzá. Eljutott Délkelet-Ázsiába is, egészen Jáváig, ahol egy ójávai elbeszélő költemény, a Sumanasāntaka alapjául szolgált. Kālidāsa a Raghuvaṃśa 17. énekét Rāma unokájának, Atithinek szen telte, akinek uralkodása mintaszerű volt, a mintát pedig elsősorban az államvezetés tankönyve, az Arthaśāstra szolgáltatta. 1 Atithi élettörténetéből hiányzik a személyesség: nem olvashatunk olyan tragédiáról, mint a szerető hitves elvesztése Aja esetében, hódításairól sem hallunk olyan részletességgel, mint Raghu hadjáratáról: jobbára konkrét események, sorsfordító történések nélküli ez az uralkodás. Már a születését leíró hasonlat is sejteti, hogy Atithiből tudós, megfontolt király válhat:
Kālidāsa Raghu nemzetsége című eposza a Mahābhārata és a Rāmāyaṇa után talán a legismertebb és le... more Kālidāsa Raghu nemzetsége című eposza a Mahābhārata és a Rāmāyaṇa után talán a legismertebb és legnagyobb hatású irodalmi alkotás volt a középkori Dél-Ázsiában. A költő mesterművének tekintették, a művelt elit oktatásának részévé vált, kéziratait sok ezer példányban másolták le, és több mint ötven kommentárt írtak hozzá. Eljutott Délkelet-Ázsiába is, egészen Jáváig, ahol egy ójávai elbeszélő költemény alapjául szolgált. A Naptól származó uralkodóház királyainak erényeit és tetteit elbeszélő Raghuvaṃśa nem meglepő módon mintát szolgáltatott a szanszkrit nyelvű feliratos praśastik, vagyis a királyt és elődeit dicsőítő panegyricusok szerzőinek. A klasszikus indiai szépirodalom és a délés délkelet-ázsiai feliratok közötti kapcsolatok kutatását Georg Bühler 1890-ben megjelent tanulmánya alapozta meg, amelyben a kāvya stílusjegyeit vizsgálta a Sātavāhana-dinasztia nāsiki prákrit nyelvű barlangfeliratában, Rudradāman Śaka uralkodó junāgaḍhi sziklafeliratában, illetve Samudragupta allahabad...
I. A project szanszkrit szövegekkel foglalkozó részét elsősorban a kutatás módszertana fogja egyb... more I. A project szanszkrit szövegekkel foglalkozó részét elsősorban a kutatás módszertana fogja egybe, mivel valamennyi kutató filológiai-szövegkritikai eszközökkel közelítette meg kutatási témáját. Dezső Csaba kutatásai a kora középkori kasmíri szanszkrit nyelvű irodalomhoz kapcsolódtak (Pádatáditaka, melynek kiadása és angol fordítása befejező fázisához érkezett, és a Clay Sanskrit Library-ben fog megjelenni; Kuttanímatam, az első eredményekről cikkét ld. a publikációs listában; egy szanszkrit nyelvű dráma töredékének kritikai kiadása, megjelent az Acta Antiquában). Hidas Gergely a Mahápratiszará Mahávidjárádnyí című korai buddhista tantrikus mű kritikai kiadásán dolgozott, eredményeit két tanulmányban közölte. Kiss Csaba behatóbb vizsgálódás tárgyául a Matszjéndraszamhitát választotta, ezzel kapcsolatos tanulmánya megjelenés alatt. II. A project hindí szövegekkel foglalkozó része a Kavitávalí kritikai kiadását tűzte ki céljául, a projektben résztvevő kutatókon kívül sikeresen bekapc...
Kālidāsa devoted the 17th chapter of his Raghuvaṃśa to the description of the ideal reign of Atit... more Kālidāsa devoted the 17th chapter of his Raghuvaṃśa to the description of the ideal reign of Atithi. Several aspects of Kālidāsa’s description of the administration of internal and foreign affairs show parallels with the Arthaśāstra, the work on statecraft attributed to Kauṭilya. On the other hand the Jātakamālā of Ārya Śūra, a Buddhist author contemporary with or slightly earlier than Kālidāsa, is openly hostile to the ideas expounded in works such as the Arthaśāstra and offers alternative values and moral principles to be followed by kings.
Patrick Olivelle (ed.), Gṛhastha. The Householder in Ancient Indian Religious Culture. OUP, 2019
This paper is going to study references to gṛhasthas, gṛhapatis and gṛhiṇīs in early kāvya litera... more This paper is going to study references to gṛhasthas, gṛhapatis and gṛhiṇīs in early kāvya literature. It will certainly not be an exhaustive study, but the material we find in Aśvaghoṣa's epics, the Jātakamālās, early Prakrit poetry and Kālidāsa's works is already so rich that adding more would have made the paper even unwieldier.
úgy véli (Bonisoli Alquati 2008: 105), a Raghuvaṃśa főszereplője maga a dinasztia, amely egymás u... more úgy véli (Bonisoli Alquati 2008: 105), a Raghuvaṃśa főszereplője maga a dinasztia, amely egymás után győz le különféle akadályokat. Bár valóban nem lehet egyetlen uralkodót megjelölni az eposz főhőseként, egy szereplő mégis van, akinek jó időben való közbelépései végig a dinasztia fennmaradását segítik: ez a szereplő Vasiṣṭha, az uralkodóház purohitája, házipapja. Hogyan lehetséges, hogy Vasiṣṭha több generáción keresztül is a Nap nemzetség tanítómestere és papja volt? Biztos, hogy ugyanarról a Vasiṣṭháról van szó?
Királyi panegyricusok a kora középkori Dél-és Délkelet Ázsiából: Kālidāsa Raghuvaṃśájának hatása ... more Királyi panegyricusok a kora középkori Dél-és Délkelet Ázsiából: Kālidāsa Raghuvaṃśájának hatása a szanszkrit feliratok verseire Kālidāsa Raghu nemzetsége című eposza a Mahābhārata és a Rāmāyaṇa után talán a legismertebb és legnagyobb hatású irodalmi alkotás volt a középkori Dél-Ázsiában. A költő mesterművének tekintették, a művelt elit oktatásának részévé vált, kéziratait sok ezer példányban másolták le, és több mint ötven kommentárt írtak hozzá. Eljutott Délkelet-Ázsiába is, egészen Jáváig, ahol egy ójávai elbeszélő költemény alapjául szolgált. A Naptól származó uralkodóház királyainak erényeit és tetteit elbeszélő Raghuvaṃśa nem meglepő módon mintát szolgáltatott a szanszkrit nyelvű feliratos praśastik, vagyis a királyt és elődeit dicsőítő panegyricusok szerzőinek. A klasszikus indiai szépirodalom és a dél-és délkelet-ázsiai feliratok közötti kapcsolatok kutatását Georg Bühler 1890-ben megjelent tanulmánya alapozta meg, amelyben a kāvya stílusjegyeit vizsgálta a Sātavāhana-dinasztia nāsiki prákrit nyelvű barlangfeliratában, Rudradāman Śaka uralkodó junāgaḍhi sziklafeliratában, illetve Samudragupta allahabadi praśastijában. Bühler és Kielhorn is 1 több hasonlóságra rámutatott a daśapurai (Mandasor) selyemszövő céh felirata (i. sz. 5. század) és Kālidāsa Meghadūtája illetve a szintén neki tulajdonított Ṛtusaṃhāra között. II. Pulakeśin Cālukya uralkodó aihoḷei felirata (i. sz. 634/35) név szerint is megemlíti Kālidāsát és Bhāravit, és a felirat kiadója, Kielhorn, világosan kimutatta a két eposzköltő hatását a panegyricusra. 2 Sivaramamurti 1944-ben megjelent könyvében gyűjtött össze sok-sok példát olyan feliratos versekre, amelyekben kimutatható Kālidāsa hatása. Legújabban Sheldon Pollock foglalkozott a témával, így a Samudragupta hódításait megörökítő oszlopfelirattal (i. sz. 4. század), amely modellként szolgálhatott Kālidāsa számára, amikor leírta Raghu világhódító hadjáratát. 3 Jelen tanulmányban négy feliratot fogunk közelebbről szemügyre venni a i. sz. 600-tól 900-ig terjedő időszakból, egyet-egyet a szubkontinens északkeleti és északnyugati vidékéről, egyet délkeletről, egyet pedig Kambodzsából.
At the end of their life, after transferring the kingdom to their grown-up sons, several kings of... more At the end of their life, after transferring the kingdom to their grown-up sons, several kings of the Sūryavaṃśa chose to retire from the world and devoted their last years to asceticism and meditation. The verses of the Raghuvaṃśa describing these kings show considerable variation mainly along the lines of which āśrama (stage of life) the king enters at the end of his life. In many cases the commentators discuss these variants and argue pro and contra the availability of saṃnyāsa for people of royal status, thus participating in a larger mediaeval debate observable in texts on dharmaśāstra. This paper takes into consideration former studies on the subject by Tsuchida, Olivelle and Goodall, and most importantly discusses both published and unpublished commentaries on the Raghuvaṃśa, examining what authorities they quote to give support to their views on this dharmaśāstric issue, as well as the efforts they make to present the Raghuvaṃśa as being both internally consistent and in har...
At the end of their life, after transferring the kingdom to their grown-up sons, several kings of... more At the end of their life, after transferring the kingdom to their grown-up sons, several kings of the Sūryavaṃśa chose to retire from the world and devoted their last years to asceticism and meditation. The verses of the Raghuvaṃśa describing these kings show considerable variation mainly along the lines of which āśrama (stage of life) the king enters at the end of his life. In many cases the commentators discuss these variants and argue pro and contra the availability of saṃnyāsa for people of royal status, thus participating in a larger mediaeval debate observable in texts on dharmaśāstra. This paper takes into consideration former studies on the subject by Tsuchida, Olivelle and Goodall, and most importantly discusses both published and unpublished commentaries on the Raghuvaṃśa, examining what authorities they quote to give support to their views on this dharmaśāstric issue, as well as the efforts they make to present the Raghuvaṃśa as being both internally consistent and in harmony with the teachings on dharma they consider valid.
Balogh, Dániel. <em>Hunnic Peoples in Central and South Asia: Sources for Their Origin and ... more Balogh, Dániel. <em>Hunnic Peoples in Central and South Asia: Sources for Their Origin and History</em>. Groningen: Barkhuis, 2020. Huns -- History -- Sources.<br> Huns. <br> History.
Uralkodói erények a Gupta-kori szanszkrit irodalomban (Kr. u. 4-5. század) A példás Atithi Kālidā... more Uralkodói erények a Gupta-kori szanszkrit irodalomban (Kr. u. 4-5. század) A példás Atithi Kālidāsa, a klasszikus indiai irodalom talán legismertebb költője, valószínűleg a Gupta-dinasztia udvarában írta műveit a Kr. u. 4-5. században. A Nap-nemzetség királyairól szóló eposza, a Raghuvaṃśa, a Mahābhārata és a Rāmāyaṇa után talán a legismertebb és legnagyobb hatású irodalmi alkotás volt a középkori Dél-Ázsiában. A költő mesterművének tekintették, a művelt elit oktatásának részévé vált, kéziratait sok ezer példányban másolták le, és több mint ötven kommentárt írtak hozzá. Eljutott Délkelet-Ázsiába is, egészen Jáváig, ahol egy ójávai elbeszélő költemény, a Sumanasāntaka alapjául szolgált. Kālidāsa a Raghuvaṃśa 17. énekét Rāma unokájának, Atithinek szen telte, akinek uralkodása mintaszerű volt, a mintát pedig elsősorban az államvezetés tankönyve, az Arthaśāstra szolgáltatta. 1 Atithi élettörténetéből hiányzik a személyesség: nem olvashatunk olyan tragédiáról, mint a szerető hitves elvesztése Aja esetében, hódításairól sem hallunk olyan részletességgel, mint Raghu hadjáratáról: jobbára konkrét események, sorsfordító történések nélküli ez az uralkodás. Már a születését leíró hasonlat is sejteti, hogy Atithiből tudós, megfontolt király válhat:
Kālidāsa Raghu nemzetsége című eposza a Mahābhārata és a Rāmāyaṇa után talán a legismertebb és le... more Kālidāsa Raghu nemzetsége című eposza a Mahābhārata és a Rāmāyaṇa után talán a legismertebb és legnagyobb hatású irodalmi alkotás volt a középkori Dél-Ázsiában. A költő mesterművének tekintették, a művelt elit oktatásának részévé vált, kéziratait sok ezer példányban másolták le, és több mint ötven kommentárt írtak hozzá. Eljutott Délkelet-Ázsiába is, egészen Jáváig, ahol egy ójávai elbeszélő költemény alapjául szolgált. A Naptól származó uralkodóház királyainak erényeit és tetteit elbeszélő Raghuvaṃśa nem meglepő módon mintát szolgáltatott a szanszkrit nyelvű feliratos praśastik, vagyis a királyt és elődeit dicsőítő panegyricusok szerzőinek. A klasszikus indiai szépirodalom és a délés délkelet-ázsiai feliratok közötti kapcsolatok kutatását Georg Bühler 1890-ben megjelent tanulmánya alapozta meg, amelyben a kāvya stílusjegyeit vizsgálta a Sātavāhana-dinasztia nāsiki prákrit nyelvű barlangfeliratában, Rudradāman Śaka uralkodó junāgaḍhi sziklafeliratában, illetve Samudragupta allahabad...
I. A project szanszkrit szövegekkel foglalkozó részét elsősorban a kutatás módszertana fogja egyb... more I. A project szanszkrit szövegekkel foglalkozó részét elsősorban a kutatás módszertana fogja egybe, mivel valamennyi kutató filológiai-szövegkritikai eszközökkel közelítette meg kutatási témáját. Dezső Csaba kutatásai a kora középkori kasmíri szanszkrit nyelvű irodalomhoz kapcsolódtak (Pádatáditaka, melynek kiadása és angol fordítása befejező fázisához érkezett, és a Clay Sanskrit Library-ben fog megjelenni; Kuttanímatam, az első eredményekről cikkét ld. a publikációs listában; egy szanszkrit nyelvű dráma töredékének kritikai kiadása, megjelent az Acta Antiquában). Hidas Gergely a Mahápratiszará Mahávidjárádnyí című korai buddhista tantrikus mű kritikai kiadásán dolgozott, eredményeit két tanulmányban közölte. Kiss Csaba behatóbb vizsgálódás tárgyául a Matszjéndraszamhitát választotta, ezzel kapcsolatos tanulmánya megjelenés alatt. II. A project hindí szövegekkel foglalkozó része a Kavitávalí kritikai kiadását tűzte ki céljául, a projektben résztvevő kutatókon kívül sikeresen bekapc...
Kālidāsa devoted the 17th chapter of his Raghuvaṃśa to the description of the ideal reign of Atit... more Kālidāsa devoted the 17th chapter of his Raghuvaṃśa to the description of the ideal reign of Atithi. Several aspects of Kālidāsa’s description of the administration of internal and foreign affairs show parallels with the Arthaśāstra, the work on statecraft attributed to Kauṭilya. On the other hand the Jātakamālā of Ārya Śūra, a Buddhist author contemporary with or slightly earlier than Kālidāsa, is openly hostile to the ideas expounded in works such as the Arthaśāstra and offers alternative values and moral principles to be followed by kings.
Patrick Olivelle (ed.), Gṛhastha. The Householder in Ancient Indian Religious Culture. OUP, 2019
This paper is going to study references to gṛhasthas, gṛhapatis and gṛhiṇīs in early kāvya litera... more This paper is going to study references to gṛhasthas, gṛhapatis and gṛhiṇīs in early kāvya literature. It will certainly not be an exhaustive study, but the material we find in Aśvaghoṣa's epics, the Jātakamālās, early Prakrit poetry and Kālidāsa's works is already so rich that adding more would have made the paper even unwieldier.
úgy véli (Bonisoli Alquati 2008: 105), a Raghuvaṃśa főszereplője maga a dinasztia, amely egymás u... more úgy véli (Bonisoli Alquati 2008: 105), a Raghuvaṃśa főszereplője maga a dinasztia, amely egymás után győz le különféle akadályokat. Bár valóban nem lehet egyetlen uralkodót megjelölni az eposz főhőseként, egy szereplő mégis van, akinek jó időben való közbelépései végig a dinasztia fennmaradását segítik: ez a szereplő Vasiṣṭha, az uralkodóház purohitája, házipapja. Hogyan lehetséges, hogy Vasiṣṭha több generáción keresztül is a Nap nemzetség tanítómestere és papja volt? Biztos, hogy ugyanarról a Vasiṣṭháról van szó?
Királyi panegyricusok a kora középkori Dél-és Délkelet Ázsiából: Kālidāsa Raghuvaṃśájának hatása ... more Királyi panegyricusok a kora középkori Dél-és Délkelet Ázsiából: Kālidāsa Raghuvaṃśájának hatása a szanszkrit feliratok verseire Kālidāsa Raghu nemzetsége című eposza a Mahābhārata és a Rāmāyaṇa után talán a legismertebb és legnagyobb hatású irodalmi alkotás volt a középkori Dél-Ázsiában. A költő mesterművének tekintették, a művelt elit oktatásának részévé vált, kéziratait sok ezer példányban másolták le, és több mint ötven kommentárt írtak hozzá. Eljutott Délkelet-Ázsiába is, egészen Jáváig, ahol egy ójávai elbeszélő költemény alapjául szolgált. A Naptól származó uralkodóház királyainak erényeit és tetteit elbeszélő Raghuvaṃśa nem meglepő módon mintát szolgáltatott a szanszkrit nyelvű feliratos praśastik, vagyis a királyt és elődeit dicsőítő panegyricusok szerzőinek. A klasszikus indiai szépirodalom és a dél-és délkelet-ázsiai feliratok közötti kapcsolatok kutatását Georg Bühler 1890-ben megjelent tanulmánya alapozta meg, amelyben a kāvya stílusjegyeit vizsgálta a Sātavāhana-dinasztia nāsiki prákrit nyelvű barlangfeliratában, Rudradāman Śaka uralkodó junāgaḍhi sziklafeliratában, illetve Samudragupta allahabadi praśastijában. Bühler és Kielhorn is 1 több hasonlóságra rámutatott a daśapurai (Mandasor) selyemszövő céh felirata (i. sz. 5. század) és Kālidāsa Meghadūtája illetve a szintén neki tulajdonított Ṛtusaṃhāra között. II. Pulakeśin Cālukya uralkodó aihoḷei felirata (i. sz. 634/35) név szerint is megemlíti Kālidāsát és Bhāravit, és a felirat kiadója, Kielhorn, világosan kimutatta a két eposzköltő hatását a panegyricusra. 2 Sivaramamurti 1944-ben megjelent könyvében gyűjtött össze sok-sok példát olyan feliratos versekre, amelyekben kimutatható Kālidāsa hatása. Legújabban Sheldon Pollock foglalkozott a témával, így a Samudragupta hódításait megörökítő oszlopfelirattal (i. sz. 4. század), amely modellként szolgálhatott Kālidāsa számára, amikor leírta Raghu világhódító hadjáratát. 3 Jelen tanulmányban négy feliratot fogunk közelebbről szemügyre venni a i. sz. 600-tól 900-ig terjedő időszakból, egyet-egyet a szubkontinens északkeleti és északnyugati vidékéről, egyet délkeletről, egyet pedig Kambodzsából.
Hunnic Peoples in Central and South Asia: Sources for their Origin and History. Edited by Dániel Balogh, 2020
This volume is a comprehensive compilation of primary textual sources pertaining to the history o... more This volume is a comprehensive compilation of primary textual sources pertaining to the history of Hunnic peoples in the vast area encompassing Central and South, edited by Dániel Balogh. Sources in nearly a dozen languages have been carefully selected by scholars with a specialisation in the particular language and relevant research experience. Each excerpt in the chrestomathy is presented in the original language, accompanied by an authoritative translation into a modern European language to make it accessible to specialists of other fields. Many texts are, moreover, accompanied by a commentary highlighting crucial points of interest, problematic issues and connections to the information revealed in other sources. The Sourcebook is the outcome of an interdisciplinary workshop held at Eötvös Loránd University (Budapest, Hungary) in August 2017, organised by the project Beyond Boundaries and funded by the European Research Council. The initial compilation of source texts was selectively presented, analysed and discussed at this workshop, culminating in the present volume, whose publication has also been supported by the ERC. The authors and the editor present the book to the community of scholars and enthusiasts in hopes that, by making pertinent primary sources accessible, it will serve as a solid foundation on which to base future research. The included commentaries are thus not intended to be exhaustive, but to instigate further enquiry. For in-depth discussion of many issues raised here, a Companion series is planned to follow the Sourcebook. The first companion volume, a study of the Alkhan by Hans Bakker, was released simultaneously by Barkhuis, Groningen, and is now also available as an open-access publication: https://www.academia.edu/42187077
Page 1. THE CLAY SANSKRIT LIBRARY FOUNDED BY JOHN &amp; JENNIFER CLAY GENERAL EDITOR Sheldon ... more Page 1. THE CLAY SANSKRIT LIBRARY FOUNDED BY JOHN &amp; JENNIFER CLAY GENERAL EDITOR Sheldon Pollock EDITED BY Isabelle Onians www.claysanskritlibrary.comwww.nyupress.org Thls One -K6X-1CXY Page 2. Artwork by Robert Beer. ...
In this unique verse novel, "The Bawd's Counsel", Dāmodaragupta paints a vivid tableau of eighth-... more In this unique verse novel, "The Bawd's Counsel", Dāmodaragupta paints a vivid tableau of eighth-century urban life in Northern India. Instead of the gods, sages and heroes of legend that people the Sanskrit literary epics, here gurus, princes and merchants jostle upon the streets of Benares, Patna and in the gardens of Mount Abu with bawds, prostitutes, rakes and rustics, and they are shown grappling with matters of life, death, love, lovelessness and livelihood.
These mortal actors have been woven into tales that are narrated with considerable grace and wit. The author, a minister at the court of a Kashmirian king, evinces particular empathy with those who have drawn the shortest straws—the abandoned prostitute in love, for instance, or the married woman seduced into a socially ruinous adulterous relationship. Caustically irreverent humour, meanwhile, is meted out to religious hypocrites, to the tiresomely self-important, and to men of rank with more money than sense.
In spite of the intrinsic interest of the work—both as a piece of literature and as a document of the social history of its time—it has not received much attention in recent years, either in India or elsewhere. A German translation of an incomplete nineteenth-century edition was published in 1903, which was in turn rendered into French and the French then into English, and there have been translations into Hungarian and Japanese.
This volume, which contains not only a fresh edition that draws on a hitherto unconsulted Nepalese palm-leaf manuscript of the thirteenth century, but also a metrical English translation, aims to bring this novel to the wider audience it deserves.
The results of the workshop have been published in the following publication:
Dániel Balogh (e... more The results of the workshop have been published in the following publication:
Dániel Balogh (ed.), Hunnic Peoples in Central and South Asia. Sources for their Origin and History. Barkhuis, Groningen, 2020.
This is an announcement of a workshop to be conducted in August 2017 at Eötvös Loránd University,... more This is an announcement of a workshop to be conducted in August 2017 at Eötvös Loránd University, Budapest.
This event in Summer 2017 will look at the Central Asian Hunnic period (the fourth to sixth centu... more This event in Summer 2017 will look at the Central Asian Hunnic period (the fourth to sixth century). It will bring together a range of specialists and it is hoped that a volume of collated sources will result.
This volume is a comprehensive compilation of primary textual sources pertaining to the history o... more This volume is a comprehensive compilation of primary textual sources pertaining to the history of Hunnic peoples in the vast area encompassing Central and South Asia. Sources in nearly a dozen languages have been carefully selected by scholars with a specialisation in the particular language and relevant research experience. Each excerpt in the chrestomathy is presented in the original language, accompanied by an authoritative translation into a modern European language to make it accessible to specialists of other fields. Many texts are, moreover, accompanied by a commentary highlighting crucial points of interest, problematic issues and connections to the information revealed in other sources. The Sourcebook is the outcome of an interdisciplinary workshop held at Eötvös Loránd University (Budapest, Hungary) in August 2017, organised by the project Beyond Boundaries and funded by the European Research Council. The initial compilation of source texts was selectively presented, analysed and discussed at this workshop, culminating in the present volume, whose publication has also been supported by the ERC.
The authors and the editor present the book to the community of scholars and enthusiasts in hopes that, by making pertinent primary sources accessible, it will serve as a solid foundation on which to base future research. The included commentaries are thus not intended to be exhaustive, but to instigate further enquiry. For in-depth discussion of many issues raised here, a Companion series is planned to follow the Sourcebook. The first companion volume, a study of the Alkhan by Hans Bakker, was released simultaneously by Barkhuis, Groningen, and is now available as an open-access publication: https://www.academia.edu/42187077
Uploads
Papers by Csaba Dezso
These mortal actors have been woven into tales that are narrated with considerable grace and wit. The author, a minister at the court of a Kashmirian king, evinces particular empathy with those who have drawn the shortest straws—the abandoned prostitute in love, for instance, or the married woman seduced into a socially ruinous adulterous relationship. Caustically irreverent humour, meanwhile, is meted out to religious hypocrites, to the tiresomely self-important, and to men of rank with more money than sense.
In spite of the intrinsic interest of the work—both as a piece of literature and as a document of the social history of its time—it has not received much attention in recent years, either in India or elsewhere. A German translation of an incomplete nineteenth-century edition was published in 1903, which was in turn rendered into French and the French then into English, and there have been translations into Hungarian and Japanese.
This volume, which contains not only a fresh edition that draws on a hitherto unconsulted Nepalese palm-leaf manuscript of the thirteenth century, but also a metrical English translation, aims to bring this novel to the wider audience it deserves.
Dániel Balogh (ed.), Hunnic Peoples in Central and South Asia. Sources for their Origin and History. Barkhuis, Groningen, 2020.
The authors and the editor present the book to the community of scholars and enthusiasts in hopes that, by making pertinent primary sources accessible, it will serve as a solid foundation on which to base future research. The included commentaries are thus not intended to be exhaustive, but to instigate further enquiry. For in-depth discussion of many issues raised here, a Companion series is planned to follow the Sourcebook. The first companion volume, a study of the Alkhan by Hans Bakker, was released simultaneously by Barkhuis, Groningen, and is now available as an open-access publication: https://www.academia.edu/42187077